A homo faber munka által teszi élhetôvé életét, lakhatóvá országát. Egy ideális képletben az ország népe összeadott szorgalmából jön létre a mindenkire leosztott megélhetés. A gyakorlat ugyan nem ilyen atyafiságos, de aki tehetséges és szorgalmas, az általában érvényesül. De a henyéknek, tudatlanoknak, lustáknak is jut szerény megélhetés, alacsony értékű szolgálatért. Minden mai problémának megvan a maga történelme. Magyarország egyik lappangó problémája ma a cigány népcsoport helyzetébôl fakad. A legalább 700 ezer lelket számláló magyarországi cigányság túlnyomó része jelenleg nem járul hozzá a fentebb említett képlet szerinti összességi munkához, és ez a helyzet egyre romlik. Ennek ellenére mindez tabu, nem illik róla szólni, valamiféle pontosabban be nem határolt nemzetközi tilalom fedi le, és az ellene vétôk divatos megrovásban részesülnek. Pedig többszáz éves megoldatlan problémáról van szó, ami egyre nô és immár elmérgesedik. Tessedik Sámuel neves pedagógus, úttörô iskolaalapító - aki vallotta, hogy: "Semmi sem szükségesebb, mint az alsó néposztály fiai számára alkalom adassék a jövendô szakma elmélyülésére a haza és a saját érdekében" - már kétszáz évvel ezelôtt foglalkozott a cigányság felemelésén, amit munkába állításuk által képzelt el:

"Amíg ezen emberfajtának megengedik, hogy fényes nappal házaljon, hogy ajtókat, zárakat, lakatokat fürkésszen, kolduljon, mindenféle mesterkedéssel zsebeket nyisson, pecsétnyomókat véssen, és heged?vel, cimbalommal meg hárfával a falu elôkelôinek házánál névnapi szerencsekívánatokat komponáljon és cincogjon, óh! jam satis est! addig ez az emberfaj nem javul meg. És ez Szarvason 1807-ben még inkább így van, sôt 1820-ban is. Miféle szerencse lehet az, amit egy derék, becsületes embernek neve napján vagy újévkor egy csapat feslett cigány kívánhat? Inkább fordítva! A becsületes embernek, ahol és ahogyan tudja, át kell alakítania a cigányt dolgos, tevékeny, derék emberré, szolgává, cseléddé, családapává és családanyává, és csak azután kívánhatnak egymásnak kölcsönösen szerencsét, és örülhetnek szerencséjüknek. Nem kellene-e a magyar közönségnek oly sok körözött rendelet után egy egyértelm?en hozott határidôre komolyan megfogni a dolgot, s ezt az állam terhére, kárára és szégyenére szolgáló csavargófajt végre a köznek hasznára, csatorna-, híd-, zsilipépítésnél, vízszabályozásnál alkalmazni, és ezáltal az emberi társadalom hasznos tagjává fogadni?" - (Tessedik Sámuel 1820.)

Most arról folyik a vita Magyarországon, hogy: van-e cigánybűnözés? Játék a szavakkal, Gyurcsány azt mondja, cigány bűnözô nincs, mert azok is magyarok. Nocsak, ha cigány vét, az magyar bűn, ha védelemre érdemes, akkor cigány... Rasszizmus azonban van, és ilyenkor a cigányok ugyancsak a másik oldalon laknak. A magyarellenesség soha nem rasszizmus. Rasszista garázdálkodásokat be lehet jelenteni a Fôvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat Irodáján, Budapest, Köztársaság tér 5., amelynek fenntartója az Igazságügyi Minisztérium, Roma Antidiszkriminációs Ügyvédi Ügyfélszolgálati Hálózat. Ez szép vonalas, megfelel a korszellemnek, vagyis politikailag korrekt.
Ennek az egyirányú utcának a forgalmi szabályzata EU eredetű:

"A Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság 3. sz. általános ajánlása:

Küzdelem a romákkal/cigányokkal szembeni rasszizmus és intolerancia ellen, figyelembe véve, hogy a romák/cigányok Európa-szerte makacsul fennálló elôítéletektôl szenvednek, a társadalomban mélyen gyökerezô rasszizmus áldozatai, a rasszizmus és az intolerancia olykor erôszakossá váló megnyilvánulásainak célpontjai, és hogy alapvetô jogaikat rendszeresen megsértik vagy fenyegetik; figyelembe véve továbbá, hogy ezek a makacs elôítéletek a társadalmi és gazdasági élet számos területén vezetnek a romákkal/cigányokkal szembeni hátrányos megkülönböztetéshez, és hogy ez a hátrányos megkülönböztetés a romákat/cigányokat széles körben érintô társadalmi kirekesztés egyik legfontosabb tényezôje; a tagállamok kormányai számára a következôket javasolja..."

A javasolt feladatokat mellôzzük, csak a fenti indokolás szószaporítása, amely Európa összes társadalmait elmarasztalja, jelen idôben, nagyon is súlyos bűnökkel. A javasolt feladatokból törvény lett Európa-szerte, de elôre kiszámítható volt, hogy azoknak nem lesz semmi eredménye a cigányok társadalomba integrálása terén, mert az élet törvényei erôsebbek, helyenként eltérôk, másról szólnak. Arra viszont alkalmasak, hogy a cigányok megértsék és kihasználják az új helyzetet: velük szemben a nemcigány társadalmaknak kötelezettségeik vannak, amiket semmivel nem kell ellentételezni. Munkáról, erkölcsrôl, felelôsségrôl nem esik szó.

A Wikipédiában olvassuk, hogy A XIX. század közepétôl meginduló polgárosodás nem érintette a cigányságot, a cigány társadalom továbbra is ebben az ôsi állapotban maradt, és a magyar állam beolvasztási kísérletei sorra csôdöt mondtak. Egy újabb kitörési kísérlet a XX. század legelején azért akadt el, mert azokat a kismesterségeket, amelyekre egy részük szakosodott, tönkretette a gyáripar. Az 1930-as évekre továbbra is jellemzôek maradtak a kóborló cigánykaravánok. A kommunista rendszernek sikerült elôször letelepítenie a cigányságot, és munkát adni nekik. A munkakerülést börtönnel büntették. A cigányság elsôsorban az építôipari és a nehézipari alacsony képzettséget igénylô munkaköreiben dolgozott. A rendôrség napi rendszerességgel használta a cigánybűnözés fogalmát, és erre vonatkozó statisztikák is készültek akkoriban 1971-tôl 1988-ig, amelyek nem voltak tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelemre: etnikai alapon is folyt. Az 1956 utáni Kádár-rendszerben a megtorló közbiztonsági szemlélet mellé felzárkóztak a munkaerô-gazdálkodási, demográfiai, szociális, kulturális megfontolások. Az MSZMP PB 1961. évi tavaszi határozata a cigányság helyzetének megjavításáról, munkába állításáról, átnevelésérôl intézkedett. Megkezdôdött a cigányság vonulása az ipari centrumok felé, a férfiak döntô többségének munkába állásával meglódult a cigányok fiatalabb nemzedékeinek városiasodása, javult az egészségügyi és oktatási helyzet, megindult az etnikai alcsoportok egységesülése (Póczik, 1999b). Az MTA Szociológiai Intézetében a Kemény István-vezette kutatócsoport 1971-ben folytatott országos reprezentatív felmérést, majd elindultak más kutatások is (Kemény, 1974; Kemény és mtsai, 1976; Tomka, 1970).

Az 1971-es kutatás a magyarországi cigány népességet 300 000-re, az akkori összlakosság 3%-ára becsülte, képet nyújtott területi megoszlásáról, nyelvhasználatáról, iskolázottságáról, lakásviszonyairól, jövedelmi, foglalkoztatási viszonyairól. Legnagyobb része az ország északkeleti régióiban, különösen Szabolcs-Szatmár és Borsod, a Dunántúlon Baranya és Somogy megyékben helyezkedett el. A kommunista rendszer tisztában volt a peremhelyzet és a b?nözés közötti összefüggéssel, ezért a cigány b?nelkövetôkrôl 1971-tôl 1988-ig külön statisztika készült, amely nem volt tekintettel emberi, kisebbségi jogokra, adatvédelmére: kizárólag etnikai alapon folyt. A cigány b?nelkövetôk többnyire (70-80%) egy kriminális szubkultúrából kerülnek ki, ezt támasztotta alá a visszaesôk rendkívül magas aránya is. A cigány bűnügyi statisztikát az Antall-kormány kisebbségi jogi megfontolásokból megszüntette.
A cigányság pozitív demográfiai jellegzetességei, a sok gyermek és a fiatal átlag életkor a halmozott hátrányok mennyiségileg és minôségileg bôvített újratermelését jelentik. Az utóbbi évtizedekben a cigányok körében népességrobbanás zajlott le. A szaporulat évente mintegy 10 ezer fôre állt be. Ez hamarosan a társadalom összmutatóit is kedvezôtlenül fogja befolyásolni. Az utóbbi években született gyermekek 12%-a cigány.

Tények és közvélemény

A Nézôpont Intézet felmérése szerint a közvélemény érzi, hogy a közbiztonság kérdésére nem reagál kellô eréllyel a nagypolitika. Különösen elgondolkodtató, hogy az úgynevezett "cigánybűnözést" a megkérdezettek 91 százaléka tartja létezô jelenségnek. A megkérdezettek aligha értelmezték a cigánybűnözés kifejezést gyurcsányi módon, hogy mindahány cigány bűnözô, de amikor föltették nekik a kérdést, éppen tele volt a légkör cigányok által elkövetett súlyos bűncselekmények híreivel. Rendôrségnek és politikának elsôsorban ezekkel, tehát az adott helyzettel kellene foglalkozni, nem azon fáradozni, hogy legyünk megértéssel az elkövetôkre, mert hiszen a magyar társadalom bűne, okozója az elmaradottságuk, a diszkrimináció miatt nem kapnak munkát, a nyomor viszi ôket tiltott cselekményekre.

Meghaladná méreteinket követni a nyomor és bűnözés összefüggését, de el lehet egyik a másik nélkül. Viszont az a gyermek, aki olyan környezetben nôl fel, amiben se szülôket, se nagyszülôket, se szomszédokat nem lát munkába menni, de lát tárgyakat "megszerezni", esetleg erre való oktatásban részesül, iskolából elmarad, erkölcsrôl soha nem is hall, miként viszonyuljon ahhoz a társadalomhoz, amelyrôl korán megtanulja, hogy köteles ôróla gondoskodni. Az a társadalom az ô számára idegen, ô is idegen lesz abban a társadalomban - a társadalom ilyen kettôsége nyomán került identitás-konfliktusba. Az egypártrendszer igyekezett a cigányságot a munkásosztályba emelni, részleges sikerrel. A rendszerváltoztatás meghozta a munkanélküliséget és a teljesítmény alapú alkalmazás elvét. Ebben a versenyben a cigány dolgozók lemaradtak. Egyidejűleg számuk Magyarországon 1971 és 2008 között 300 ezerrôl 700 ezerre szökött fel. Generációk élik le életüket anélkül, hogy alkalmazotti viszonyban, javakat termelô, vagy szolgálatot teljesítô egyedei lettek volna a társadalomnak.

Szép eszme a nemzetközi egyetértés a másság iránti türelmesség dolgában, mi magyarok is elfogadnánk kisebbségi sorsra vetett nemzettársaink részére az Európai Unió által a roma/cigány nép üdvére elôírottakat, azonban most helyzet van Magyarországon, amely rendészeti kezelést igényel. Az uniós roma/cigány kivételezési ajánlás szellemét sértette meg Pásztor Albert miskolci rendôrkapitány, amikor azt nyilatkozta, hogy "a közterületi rablások elkövetôi cigány emberek", és hogy "igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más viszont az ? részük". Pásztor Albert valósághű mondatából azonnal lett olyan balliberális felbuzdulás, hogy a pesti rutinból cselekvô igazságügyi és rendészeti miniszter még aznap menesztette.

Ez a túllihegô, szervilis intézkedés Miskolc népét felháborította. A rendôrfônök igazának védelmére kitört felzúdulás, amire már az ország népe is felfigyelt, felkeltette a hatalomban a kormányellenes zendülés veszélyét, a hatalom reszketni méltóztatott. A vasárnapra meghirdetett demonstráció méreteit és következményeit érzékelve a hatalom jobbnak látta visszarendelni a Miskolcra vezényelt fôvárosi készenléti rendôrséget, és visszavonni a rendôrpapitány leváltását. Csak a baloldali média nyáladzik azóta is, amely szerint: "Megengedett lett a rasszista beszéd a közhatalom képviselôjétôl - ez az üzenete a miskolci rendôrkapitány visszahelyezési ügyének. A Magyar Helsinki Bizottság társelnöke szerint a történetet a romák ellenében megnyilvánuló páratlan politikai egységfront, a rendôrségi állományon belül meglévô feszültség és elôítéletesség együttesen vitte tévútra."

Így lesz tévút a nép akarata a demokráciában.
Szép lenne a béke, de nincs. Magyarok félnek Magyarországon.

"A hétvégi konfliktus tehát még nyomaiban sem hasonlít a miskolcira - megélhetési bűnözésnek itt nyoma sincs. Veszprémet a maffia látogatta meg. A helyi fiataloknak ugyanúgy kell viselkedniük, mint bárhol máshol az országban. Ha látják, hogy a szórakozóhelyet ellepik a kopasz, kigyúrt, vastag aranyláncos, a helyi rendôrség szóhasználatával élve "gengsztertípusú autóval" érkezô elemek, távozniuk kell. Jobb elkerülni a konfliktust, mert a rendôrség csak akkor avatkozik közbe, ha már folyik a vér. A vastagnyakúak is tudják ezt, falkában járnak, zártkörű rendezvényekre is bemennek, és nem fizetnek, ha úgy tartja kedvük. A Veszprémre lecsapó gengszterbanda történetesen cigányokból állt, de nem a bôrszínük miatt viselkednek így, hanem mert tudják, hogy a társadalom nem képes megvédeni magát ellenük. Így jelent meg a Patrióta lokál földszintjén vasárnap virradóra 25-30 személy - köztük több visszaesô bűnözô -, és keveredett szóváltásba a helyszínt elôre lefoglaló, az alagsorban ünneplô kézilabdásokkal. A testméretei miatt a csoport vezetôjének hitt Cozmára támadtak, és hátulról csípôn szúrták. A szerb Ivan Pesicet és Zarko Sesumot is a hátukon sebesítették meg elôször. Az erôsen vérzô sportembereknek esélyük sem maradt a védekezésre, a támadók fellökdösték ôket a lépcsôn - így kényszerítve a megszúrtakat, hogy hagyják el az alagsori tánctermet." (Egy szúrás a hátba, egy a szívbe, www.hetivalasz.hu)

Ha még van értelme és jelentôsége annak a szónak, hogy Magyarország, magyarok országa, akkor kell legyen lehetôsége annak is, hogy abban az országban a magyarok biztonságban élhessenek. Nem sunyi, képmutató, álszent elveket kell érvényesíteni, amelyek feszültséget keltenek, hanem pontosan fel kell mérni azt a helyzetet ami egyrészt a magyar nép, másrészt a cigány nép együttélését zavarja. Egyik sem kerülhet törvényen felüli helyzetbe a másik rovására. A közhatalomnak alkotmányban foglalt kötelessége a magyar állampolgárok megvédése minden külsô és belsô támadással szemben. Petôfi megfogalmazta már 1846-ban: " Haza csak ott van, hol jog is van." Miskolcon még emlékeznek Petôfire, és félelem nélkül akarnak élni.

» vissza a HUNSOR honlapjára