A helyzetelemző előadást ezúttal minden korábbinál nagyobb érdeklődés kísérte, érthetően, hiszen napról-napra érzi az ország népe, hogy közeli a változás, és hogy az előadó a jövő embere. Mintha a baloldali sajtó is belenyugodna a dolgok logikus folyamatába, alábbhagyott Orbán-gyalázó retorikájával, engedve a baloldali olővasótábor azon növekvő véleményének, hogy annál, ami van, egy Orbán-kormány csak jobb lehet. Hosszú húsz évbe tellett, amíg a szocializmus dacos hívei felfogták a helyzet minden nap szemmel látható, zsebbel érezhető tényeit, hogy a szocialista nevet viselő kedvenc pártjuk azt a vadkapitalizmust szolgálja ki, és szolgáltatja ki neki őket, amiről annyi szörnyűséget tanultak, hallottak a Párt uralma idején.

Érdemes felidézni néhány politikai elemző véleményét a beszédről.

Mráz Ágoston Sámuel szerint Orbán Viktor a Fidesz néppárti jellegét hangsúlyozta azzal, hogy minden társadalmi csoportra külön odafigyelt beszédében, legyen szó a nyugdíjasokról, az aktívakról, vagy éppen a fiatalokról. Úgy vélte, hogy nehezen támadható beszédet mondott a Fidesz elnöke. Megfontolt, a napi aktualitásokból felülemelkedett évértékelő volt a mostani. Három fő kérdés köré szerveződött a beszéd: a gazdasági válság, a változás szükségessége és az állam szerepének újragondolása. A pártelnök sokat beszélt a világgazdaság helyzetéről, a válság okairól, de ez szorosan összekapcsolódott a jelenlegi kormányzati elit felelősségével.

Kiszelly Zoltán úgy vélte, hogy a pártelnök három generációt szólított meg: az időseket, a negyvenéves rendszerváltókat és a fiatalokat. Ugyanakkor nem szólt mindenkihez: nem volt szó a szegényekről, a nagyon gazdagokról és a romákról sem. Célja az volt, hogy elmagyarázza, mi történik körülöttünk. Erre egy régi választ adott: az állam szerepét meg kell őrizni. A magyarok paternalizmusára épített beszédében Orbán Viktor vallotta: a megerősített állam majd megvédi a polgárait. Nem támadható ez a beszéd. Orbán Viktor igyekezett nem beszélni a kormányról, kerülte azt is, hogy megsértse a baloldali szavazókat.

Juhász Attila ugyanakkor úgy vélekedett, hogy a beszéddel kapcsolatban nem lehet konkrét célcsoportokat meghatározni. A válság értelmezésével foglalkozott az évértékelő, az aktuális, napi helyzettől azonban nagyon távoli beszéd volt. A mostani beszéd is ki akarta fejezni, hogy a gazdasági válság idején egymással versengő, vitatkozó különböző programokkal szemben a Fidesz tudja a jó irányt. Orbán Viktor úgy akart alternatívát felmutatni a különböző szereplőkkel szemben, hogy nem beszélt a más programokban szereplő elemekről.

Sem az idézett elemzők, épp úgy senki más nem kapta fel a fejét arra, ami az évértékelő beszéd lényege volt: "Vissza akarjuk kapni a hazánkat!" Másszóval eladták, ellopták a magyar nép feje fölül a házat, szolganép lett a magyar, fel kell szabadulni! Vissza kell szerezni "a saját országunkat azoktól, akik magánvállalatukként kezelték és csődbe vitték".

Valóban nem vádolt senkit, nem olvasta rá a bűneit a baloldalra, az utódpártokra, a nemzeti mezbe öltözött áruló politikusokra, mint Torgyán József, Giczy György, Dávid Ibolya, akik egy-egy nemzeti pártot tönkretettek. Csak érintőlegesen szólt arról, hogy "sokkal többet kellene fordítani életminőségre, oktatásra, az oktatás minőségének javítására, a szakképzés új rendszerének kiépítésére, az egészségügyre, az egészséges életvezetés lehetőségeinek megteremtésére".

Utalt a közbiztonság állapotára, hiányára: "ennek ellenére a kormány nem tesz semmit, sőt néha úgy tűnik, mintha a bűnözőket védené". Pedig mi mindent fel lehetett volna sorolnia, főleg gazdasági bűncselekményeket, amelyek valahogyan soha nem kerülnek a büntetés állapotába.

Bátran megnevezte a bajok okául azt a világrendet, amely felelős a mai világválságért, a bajokért mindenfelé, nemcsak Magyarországon: "A válság csak a felszíne annak a mély változásnak, amellyel a világtörténelem 80 éves korszaka lezárult. Nem a részleteken, hanem az egészen kell változtatni, alapvetően új megoldásokra van szükség." Mi is lehet ez a 80 éves korszak? 1929-ben végigsöpört a világon az Amerikából kiindult gazdasági válság. Európa országai politikai megoldás útjára léptek a liberálkapitalista nyomulás ellenében. Az amerikai bankokrácia megerősítette szovjetuniós befektetéseit a bolsevista állam politikai elismerésével, amit rövidesen katonai szövetséggel pecsételt meg. A háborúban európai ellenségei és szövetségesei egyaránt tönkrementek, Amerika lett a világ vezető állama. Az amerikai bázisú nemzetközi nagytőke ráerőszakolta törtető szabadelvű (libertinus) gazdasági politikáját a világra.

Ezt nevezik újabban neoloberalizmusnak, amely a '80-as évekre legázolta a Nyugat-Németországban kimunkált, Európában a háború után általánossá vált "szociális felelősséget vállaló" kapitalizmust. Orbán Viktor most azt sugallja, hogy a jelenlegi pénzügyi világválság megoldása le fogja zárni ezt a korszakot. Nagy szerencse, hogy a magyar politika világában mára kiérlelődött a kritikus szemlélet a szövetséges (soros) nagyhatalom gazdasági jelenlétének következményei ellenében. Nagy szerencse, hogy kormányképes politikai erő lép fel a komprádor burzsoázia hatalmának letörése szándékával. Egy tönkretett ország érdekében egy gonosz világrend ellenében. Annak érzékelhetőségére, hogy a "gonosz" jelző nem túlzás, idézünk néhány mondatot egy amerikai, neves közgazdászprofesszor vaskos könyvéből. (David C. Korten, Tőkés társaságok világuralma, KAPU, Budapest 1994.) "A gazdasági globalaizáció kiveszi a hatalmat a közjóért felelős kormányok kezéből, és egy maroknyi tőkés társaság és pénzügyi intézmény kezébe juttatja, melyeket egyetlen kényszerítő erő mozgat - a rövidtávú pénzbeli nyereségre való törekvés. Ez hatalmas gazdasági és politikai hatalmat összpontosított a kisszámú elit kezében, akiknek abszolut részesedése a természeti erőforrások csökkenő közös készletének termékeiből jelentős mértékben továbbra is egyre nő." Közelebb kerülünk a magyar valósághoz egy további Korten-idézettel:

"A tőkés társaságok szabadságjogait képviselő libertariánizmus bajnokai kitörő örömmel fogadták a szovjet birodalom 1989-es széthullását. Mindezt a szabad piac győzelmének tekintették. A Nyugat kormányai és tőkés társaságai azon nyomban sürgetni kezdték Kelet-Európát és a volt szovjet tagköztársaságokat, hogy szívleljék meg a nyugati sikerek példáját, azaz nyissák meg határaikat, és hozzák létre otthon is a szabad piacgazdaságot. Egy sereg nyugati szakértőt állítottak csatasorba, hogy segítsék ezeket az államokat a megfelelő törvények megalkotásában, amely törvények tehetővé tették a tőkés társaságoknak, hogy behatoljanak ezen országok gazdaságaiba."
Orbán Viktor egyértelművé tette azt is, hogy az állam eddigi gyengítése helyett erősíteni kell annak szerepét. Népjóléti politikát ésszerű követni, ez ugyanis válságkezelés is egyben, fenn kell tartani a családok életszínvonalát, tehát munkára van szükség. Visszatérő érv a külföldi vállalatok részére nyújtandó kedvezményekhez, hogy munkaalkalmat teremtenek. Korten professzor erről másként fogalmaz:

"A pénzszerzés parancsától hajtva a rendszer az embereket a gazdaságtalanság forrásaiként kezeli, és minden rendszinten gyorsan megszabadul tőlük. Ahogy az első ipari forradalom csökkentette függésünket az emberi izomerőtől, az információs forradalom csökkenti függésünket szemünktől, fülünktől és agyunktól. ... A feleslegesek most az éhinség és erőszak áldozataiként, hajléktalan koldusokként, szociális ellátottként vagy a menekülttáborok lakóiként jelennek meg." Vagyis, aki ma Magyarországon elveszíti a munkáját, mert a multi vállalat részére fölöslegessé vált, megélhetésének költségei áthárulnak az államra (adófizetőkre), amely anyagi támogatásban részesíti a külföldi vállalatot azon indokolással, hogy munkaalkalmat teremt.

"Nincs épelméjű ember - írja Korten - aki olyan világban akarna élni, amely két részre oszlik: sok milliárd kirekesztett, teljes nélkülözésben élő emberre és egy piciny elitre, amely luxuserődítményekben elsáncolva élvezi vagyonát."

Érdemes ezen is elgondolkodni a magyar helyzet láttán, ahol rohamosan elszegényedik a középosztály. Ahol nincs középosztály, ott a szegénység kordában tartása csak rendőrségi feladat. A budai hegyekben már sorakoznak a fegyveres őrökkel védett luxuserődítmények.

Orbán Viktor beszédéből kitűnik, hogy elszánt a cselekvésre:

"Reményeink szerint mindaz, aminek most szenvedő alanyai vagyunk, elvezet bennünket az eszét vesztett kapitalizmus korszakából a józan piacgazdaság korszakába", ahol a piacokat ésszerűen szabályozni kell. Munkát, jövedelmet kell biztosítani az embereknek, és közben meg kell fékezni a bankok, illetve tőzsdei cégek korlátlan pénzteremtési lehetőségét.
Orbán Viktor idei évértékelését arra a gondolatra építette, hogy a közelmúltban kirobbant gazdasági világválság egy korszakos változás látványos, kellemetlen és gyötrő kísérő jelensége, amelyben már érik a megoldás. Derűlátó képet festett Orbán Viktor a lehetőségekre nézve: A gazdasági újrafelosztás hamarosan befejeződik. Megváltoznak a hatalmi viszonyok is. A válságot meg lehetett volna előzni, ha az államok nem mondtak volna le a pénzpiac ellenőrzéséről, és nem kezdődött volna el egy ellenőrzés nélküli féktelen pénzcsinálás.
"Körvonalazódik a józanság kora - a pénz és az ideológiák helyett az embert állítják majd középpontba... Új emberek vezetik majd az új világot. A régi rend szétzilálódott, ezért az új világra kell berendezkedni - mondta a volt miniszterelnök, majd hozzátette: akik vágytak a változásra, azok reménykedhetnek. Rend lesz, biztonság lesz" - fogalmazott, és hozzátette: "a sikerre nagy esély van". Ezt a világ már tudja: a kormányoknak népjóléti politikát kell követni, az életszínvonalat fenn kell tartani. Ha kell, be kell vezetni a tömeges közmunkát - vélekedett. Mit feltételez itt a magyar ellenzéki politikus? Azt, hogy az állam olyan helyzetbe kerülhet, amiből megillető helyére utasíthatja a piacot, vagyis a gazdasági erőket. Az ellenálló erőket látva, nagyratörő szerep, megvalósítása ma még elképzelhetetlen, főleg Magyarországon.

Mindamellett vannak bizonyos jelek arra utalóan, hogy Amerikában is, Európában is komoly személyek, talán intézmények is, változást követelnek a pénzintézetek és az állam viszonyában. Néhányat megemlítünk.
A világgazdasági válság kirobbanása óta számos német politikus bírálta az egymást követő amerikai és brit kormányok által bátorított szabadpiaci kapitalizmust.

Egyikük, a Német Szakszervezeti Szövetség (DGB) elnöke, Michael Sommer nyilatkozott a Reuters brit hírügynökségnek, amelyben a kapitalizmus angolszász modellje válságáról szólt. Szerinte kudarcot fog vallani a világgazdasági válság körülményei között, és egy szociálisan érzékenyebb változat váltja majd fel. A válság következményeként az európai országok gazdaságpolitikája vissza fog térni a kapitalizmus egy korábbi formájához, a szociálisan érzékenyebb, nagyobb társadalmi felelősségvállalást megvalósító rajnai modellhez, a második világháború utáni évek nyugatnémet gazdasági berendezkedéséhez.

Az Európai Szakszervezeti Szövetség a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséggel (ITUC), valamint a pénzügyi szektorban foglalkoztatott dolgozókat képviselő UNI-Európával és másokkal együtt jelenleg azon dolgozik, hogy kialakítson egy szakszervezeti választ a válságra. Szükség van a pénzügyi intézmények sokkal szigorúbb ellenőrzésére, nemzetközi - de legalábbis mindenképpen európai - szintű hatékony szabályozásra.

Szalai Erzsébet "A globális válság és magyarországi hatásai" című írásában utal a várható fejleményekre: "A térség egészét is tekintve határozottan úgy tűnik, hogy megkezdődött egy számunkra igen veszélyes folyamat: a centrumkapitalista országok az újkapitalizmus nyílt válságának terheit a perifériákra, félperifériákra háríthatják. A már érzékelhető folyamatok alapján alapvetően két előrejelzés fogalmazható meg.

Az első szerint azok az erők kerekednek felül, akik a globális folyamatok globális szabályozását valamiféle erős világkormányszerű képződmény létrehozásával és működtetésével képzelik el. Ez nem lenne más, mint az alapvetően a nemzetközi nagytőke érdekeit szolgáló nemzetközi gazdasági-pénzügyi szuperstruktúra valamiféle intézményesítése, amely szükségképpen elnyomná és korlátozná a globális és lokális civil társadalmakat, nem csupán a gazdasági folyamatok, de az egyének és közösségeik totális kontrollját is magával hozná - ennek információ-technológiai feltételei már adottak. A második - és valószínűbb - forgatókönyv szerint a nemzetköziesülés folyamata egy jó időre leáll, az egyes országok kormányai protekcionista gazdaságpolitikába kezdenek. Ez a lehetőség a szuperstruktúra vezető országában, a Kínától ma erősen függő Egyesült Államokban is fennáll - ott is már ma elhangzik a "Vásárolj amerikai árut!" - jelszava. De az EU országainak kormányai mindezideig a válság egyéni megoldásait keresték, nem törekedtek igazán a közös, összhangolt válságkezelésre. Az Európai Unió tartópillérei ma recsegnek-ropognak."

Magyarország végnélküli kiszolgáltatott állapotban van. A kiszolgáltatottság egyhülésére a komprádor-kormány eltakarodásáig nincs remény. A minden valószínűség szerint eljövendő polgári kormánynak meg kell küzdeni a gazdasági életére törő külvilággal és a mindenre elszánt, nemzetellenes belső ellenséggel.

A feladat történelmi, elkerülhetetlen, és csak erős polgári támogatással sikerülhet, és így fogalmazható szavakba: Meg kell téríteni a magyar gazdasági életet az erkölcs törvényeire, a politikai életet pedig rovartalanítani kell.

» vissza a HUNSOR honlapjára