Ôszödi ôszintézkedése mintájára az MSZP elmúlt hét éves kormányzását és saját tevékenységét is kritizálta, és azt mondta, az ô személye a reformpolitika legfôbb akadálya. "Sokan mondják, hogy az ellenzék józan magatartásának én vagyok az akadálya. [A párt belsô ellenzékére utalt. - Cs. E.] Remélem, hogy így van, mert ha igen, akkor én most ezt az akadályt megszüntetem. Javaslom, hogy alakítsunk új kormányt. Kérem, hogy a kongresszus bízza meg a pártvezetôket az új kormány létrehozásának elôkészítésével." Gyurcsány kérte, hogy ezt jelentsék be a Parlamentnek és kezdjék meg a tárgyalásokat a pártokkal, az ellenzéki pártokkal is. Elképzelése szerint két hét múlva, rendkívüli pártkongresszuson jelölnének ki új miniszterelnököt. A kormányfô elnézést kért, megköszönte a baloldalnak és a választóknak az elmúlt éveket. Hozzátette: politikai pályán marad, nem kívánja feladni a küzdelmet.

- A politikust elsôsorban nem szándékai, hanem eredményei minôsítik - utalt saját magára, miközben hangsúlyozta pozitív szándékait. Azt is mondta: "a választók a sikert alig, a kudarcokat pedig többszörösen látják", bár az ország szempontjából "az elmúlt három év egyenlege pozitív. Lépni kell, mert a párt támogatottsága az elmúlt egy évben tovább csökkent".

Gyurcsány Ferenc nem egyike a baloldali színtelen politikai vezetôknek. Képességeivel messze magasodik ki elvtársai körébôl, ami megmutatkozott meteorszerű emelkedésébôl is, amikor szervezeten kívülrôl meghívottként hamarosan a párt élére került egy kritikus idôszakban, és rendet is teremtett a sok törtetô között. Alkalmatlansága a miniszterelnöki pozíciójában mutatkozott, de zseniálisan megtartotta kormányfôi támaszul a pártot, sôt az SZDSZ-et is magához kötözte azzal az egyszerű zsarolással, hogy ha bukik a kormány, vele bukik a párt is, de azzal is, hogy elvállalta az SZDSZ reformpolitkáját, ami a neoliberális nagytôke kiszolgálása. A két párt így foglya lett a gyurcsányi ambícióknak, és egyiknek sem volt olyan jelöltje, akivel leválthatta volna. Az évek során egyetlen feladatra preparált Gyurcsány nélkülözhetetlen volt a baloldal számára: Orbánnal szembeállítani valakit, akit az nem tud zsebrevágni. Gyurcsány kitűnô debattôrként valóban veszélyes volt Orbán számára, és marad is, hiszen - mint látni fogjuk, a politikai pályáról nem lép le.

A kiváló színészi attrakció megtette a hatását (és annak meggondolása is, hogy ne essen szét a párt), a választáson 599 szavazó küldött közül 508-an Gyurcsány Ferenc elnökjelöltre szavaztak. Elnök továbbra is Gyurcsány, elnökhelyettesek Szekeres Imre és Lampert Mónika, alelnökök Mesterházy Attila, Kiss Péter és Újhelyi István. Választmányi elnök Simon Gábor. Hiller István elveszítette alelnöki tisztségét.

Különös jelenet volt az elnök újraválasztása. Bejelentette, hogy megbukott mint miniszterelnök, erre, ahelyett hogy mint alkalmatlant leváltanák, vastapsot kap, és 85 százalékos bizalmat szavaznak neki. Elhangzott tehát, hogy távozni szándékozik a miniszterelnöki posztról - noha ez nem az a fórum, ahol ilyen szándékot bejelentenek -, de azt is bejelentette, hogy ô fogja levezényelni az új kormányfô kiválasztását. Lesz tehát egy új miniszterelnök, akinek a fônöke az MSZP elnöke lesz. Választhatott volna egyenesebb megoldást, például, ha átadja lemondását a köztársasági elnöknek. Ehelyett a konstruktív bizalmatlansági indítványt választotta, olyan parlament elôtt, amelynek a kormánypolitika mellett szavazó része egyaránt bűntárs az ország kiszolgáltatottsága és tönkretétele bűncselekményeiben. A pártkongresszust követô hétfôi napon, március 23-án, a Parlamentben is bejelentette Gyurcsány Ferenc lemondási szándékát, megjelölve annak menetrendjét. Végtére is azzal szerezte meg pártja, továbbá az SZDSZ, még továbbá az egész baloldal szimpátiáját, hogy távozásával nem ingatta meg a baloldal kormánypozícióját. A kormányalakítás az MSZP-t illeti a három évvel ezelôtti választások eredményeként. Ezen az alapon intézkedett Gyurcsány arról, hogy két hét múlva tartandó újabb kongresszus dönt az új miniszterelnökjelölt személyérôl, annak alapján az MSZP benyújtja a Parlamentben a konstruktív bizalmatlansági indítványt, amit a Ház szótöbbséggel elfogad. Felmerült ennek a végjátéknak alkotmányossága. A köztársasági elnök errôl úgy nyilatkozott, hogy bár a helyzet szokatlan, az eljárás formálisan nem kifogásolható. Az MSZP által benyújtani tervezett konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal azt lehet elérni, hogy egy kellô parlamenti támogatás híján lévô miniszterelnököt egy többségi támogatottsággal rendelkezô váltsa fel.

A két hét az új miniszterelnök megtalálásának lesz az ideje. Hacsak nincs az már jó ideje eldöntve a kulisszák mögött - ami éppen nem lehetetlen. A sajtóban megy a találgatás, amivel nem foglalkozunk, mert meglehet, mire ez az írás az Olvasó elé kerül, a név ismert lesz. A konstruktív bizalmatlansági indítványt április 6-án nyújtják be, s a Parlament április 14-én szavaz róla.

A Magyar Hírlap értesülései szerint két forgatókönyvvel számol az MSZP Gyurcsány lemondása kapcsán. A valószínűbb, hogy az elôre hozott választásoktól rettegô SZDSZ támogatásával sikerül szakértôi válságkormányt létrehozni. Vezetô szocialisták azt mondták, ha nem állapodnak meg - s a közvélemény tesztelése nyomán kizárható egy kétharmados Fidesz-gyôzelem -, belemennek az elôre hozott választásokba. Ez szerintük azzal az elônnyel is járna, hogy az Orbán-kormány hamar belebukna a válságkezelésbe, s ôk - akár még Gyurcsány vezetésével is - diadalmenetben jöhetnének vissza. Szocialista források szerint Gyurcsánynak alapvetôen két ok miatt kellett távoznia: üzentek az országot eltartó, külföldi pénzügyi körök, és Putyinnál tett látogatása is kudarccal végzôdött.

Ami a külföldi pénzügyi körök szerepét illeti, egy kis közgazdasági tájékozódást nyújt a NAPI Online március 23-i számának tudósítása:
"Londoni elemzôk szerint piaci szempontból nem kedvezôtlen Gyurcsány Ferenc távozási szándékának bejelentése, de sok idô nincs az érdemi reformintézkedések kidolgozására. Mivel "több mint egyértelmű" volt, hogy a Gyurcsány-kormány nem tudja kezelni a függôben lévô költségvetés-szerkezeti kérdéseket, a kormányfô félreállási szándékának bejelentése "egyáltalán nem negatív fejlemény" - áll a 4cast londoni gazdaságelemzô és elôrejelzô ház hétfôi elemzésében. A cég prognózisa szerint "kezdetben várható valamelyes piaci zajongás", utána azonban a piacokra valószínűleg a kivárás lesz jellemzô. A 4cast londoni elemzôi szerint bármely pozitív irányú lépés jelentôsen csökkentheti a komoly - például 350-ig, vagy tovább elszaladó - forintgyengülés esélyeit.

Egy hiteles személyiség a miniszterelnöki poszton, és egy hiteles reformprogram önmagában még nem fogja azonnal 280-ig levinni az euró forintárfolyamát, de megteremtheti az alapját a késôbbi kilábalásnak. A cég szerint az elsô szükséges lépés a költségvetési kiadások azonnali csökkentése, hogy mérsékelni lehessen a közszféra finanszírozási igényeit. Technikai értelemben ez ugyan nem "száz százalékos szükségszerűség", mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezetésével összeállított pénzügyi csomag egy-két évig kellô védelmet nyújt nagyarányú költségvetési lefaragások nélkül is. Mindazonáltal "bölcs dolog lenne" legalább valamelyes kiadáscsökkentés, hogy minimálisra lehessen szorítani az IMF-csomag felhasználását. Így a GDP-arányos devizaadósság sem növekedne nagyon, és elejét lehetne venni a magyar szuverén adósosztályzat további leminôsítésének, áll a 4cast hétfôi elemzésében. A magyar adósbesorolásra jelenleg mindhárom nagy hitelminôsítô - Fitch Ratings, Standard & Poor's, Moody's Investors Service - osztályzatrontás lehetôségére utaló negatív kilátást tart érvényben.

A 4cast szerint egy 300-500 milliárd forintos (GDP-arányosan 1-2 százalékos) azonnali költségvetési megtakarítást "nem lenne nagy ügy összehozni", és ez is jelentôsen növelné az új kormány programjának hitelességét. A fô kérdés azonban nem a rövid távú megtakarítási csomag, hanem a hiteles reformprogram, amelynek révén a krónikus hiányokkal küszködô költségvetés többletbe fordulhatna. Ideális lenne, ha a Magyar Nemzeti Bank részt venne e program kidolgozásában, vagy legalábbis erôteljes támogatást nyújtana hozzá, ahogy az a Bokros-Surányi-féle 1995-ös stabilizáló csomag esetében is történt.

A cég szerint mindezek megvalósításához - tekintettel a 2010-es választások közeledtére - rendkívül kevés az idô. "Hôsies erôfeszítés és összehangolás" kell ahhoz, hogy idôben össze lehessen állítani egy programot, és azt a parlamenttel is el lehessen fogadtatni. Ez nem lehetetlen, de olyan személyt kell hozzá kiválasztani, akinek megvan a parlamenti támogatáshoz szükséges intellektuális képessége és tekintélye. Általánosságban igaz, hogy elôször program kell, és utána meg kell állapodni abban a személyben, aki a programot végigviszi, most azonban Magyarország esetében ennek a fordítottja érvényes, vagyis "a személy lesz maga a program", fogalmaznak a 4cast londoni elemzôi. A cég nem bocsátkozik találgatásokba a következô miniszterelnök kilétérôl, de megállapítja, hogy "példátlan helyzet állt elô, amely példátlan és váratlan megoldást is eredményezhet"."

Mint láttuk, szóba sem jön Londonban az elôrehozott választás lehetôsége, bizakodnak benne, hogy a választásig tartó egy év folyamán szolgáló kormány sikeresebb lesz a mostaninál az elôírt reformok végrehajtása terén. A londoni kötôfék feszesen irányít a reformok végrehajtására. Magyarország elveszítette, a '70-es évektôl kezdve eladta, gazdasági és pénzügyi szuverenitását, amikor életszínvonalának megtartását, emelését hitelfelvételekkel oldotta meg, ahelyett, hogy akár népszerűtlen átmeneti áldozatok árán, emelte volna termelési kapacitását, dolgozóinak a kor követelményeihez szükséges képességét. Akik olyan nagy hozzáértéssel állították át a társadalmasított-államosított gazdaságot, pénzvilágot, tudniuk kellett, hogy a kapitalista gazdálkodás több mint az állami vagyon széthordása. Annak a vagyonnak szerepe van, és csak akkor igazolható magánkézbe vétele, ha a nyugati termelési módszert alkalmazva be tudja állítani az országot a nemzetközi termelési versenybe. A globalizmus áldozataként az országot a rátelepedett spekulációs tôke állította be a nemzetközi termelés rendjébe, mégpedig könyörtelen szigorral, és tekintet nélkül a kizsákmányolt nép elmaradott, elhanyagolt rétegeinek nyomorára. Az történik, hogy teljesíteni kell a kamatkötelezettségeket, és azt is elôírják, honnan teremtsék elô a pénzt, vagyis beleavatkoznak belsô pénzügyi tevékenységbe is. Az országnak ma nincs saját működô tôkéje, gazdasága csak kölcsönökkel működik. A privatizációban húsz év is eltelt, de az országos termelés nem érte el a késôkádári bukott rendszer termelését.

Lehet hogy dátumoknak van mágiája, ha van, összehozható 1919. március 21-e 2009. március 21-ével. A baloldal, amelyrôl oly szépen illik be-szélni, 90 évvel ezelôtt ezen a napon rontott rá a kivérzett országra Tanácsköztársaság néven, hogy 133 napon át ôrjöngjön a vörös bolsevizmus véres terrorja. Ezen a mostani március 21-én vallotta be bukását a kapitalizmusba oltott bolsevik ivadék - legyen úgy, hogy ez a bukás hozza el a szabadulást a magyar nép számára. Azért kell hogy úgy legyen, mert amiként a múltban rádöbbent a magyar nép, hogy a liberális kozmopoliták és a vörös bolsevisták ugyanazon ármány tejtestvérei, és e felismerés nyomán létrejött a nemzeti Magyarország, úgy jöhet most a felfedezés a józan többség számára, hogy a mai liberális kozmopoliták és a vörös diktatúra privatizált pártja egyazon ármány két karja. A 90 évvel ezelôttiek igyekeztek beletörni az országot a proletárdiktatúrába, ami késôbb csak egy újabb elbukott háború végén sikerült a Vörös Hadsereg támogatásával. Ezek a mostani globalnyikok törnék bele az országot a neoliberális globálgulágba. Ehhez kellett egy eszelôs self made messiás, aki egymás után gyártotta a vezéri programot, nem kevesebb, mint az egész ország részére: "Csináljunk egy jobb országot!" hiszen ô hozza a népnek a progressziót. "Az álmokhoz szenvedély kell... mert ebben az országban csinálni lehet egy jobb világot!". Majd "Gyerünk hát barátaim, tegyük a dolgunkat!" "Kiigazításra van szűkség - harsogta - Új reformkorra! Országreformmal, reform Országgyűléssel, reformkormánnyal."

Fôúri galantériával tömte tízmillió forintokkal elvtársi környezetét mindenféle szakértôi szolgáltatások ellenében. A pénz folyt szét, és a sok szakértelem ellenére nem a gazdaság döbörög, hanem a bukás. Közben pedig folyamatosan a demokráciát féltette Orbántól és pártjától, és lemondó beszédében is az antiszemita, a cigányellenes, és a homofób megnyilvánulásokat emlegette. Állandóan a baloldaliságát hangoztatja, a maga szemszögébôl érthetôen, hisz bolsevista majd kapitalista kozmopolitizmusa emelte ôt az 1100 éves magyar állam legnagyobb hatalmú méltóságába, ahol szolgálatkészen igyekezett vezetni radikális újítóként, a progressziót megszemélyesítô néptribunként a globális nihilbe a hitétôl és tradícióitól megfosztott balek magyar népet. Még sokáig fogunk emlékezni rá.

» vissza a HUNSOR honlapjára