Az Adelaide-i Sunday Mail két oldalon foglalkozik egy közelmúltban meg-jelent könyvvel, aminek témája az emberi világ jövôje a következô száz évben. A könyv címe: The Next 100 Years. Szerzôje George Friedman, akit kisgyermekként hoztak el szülei Magyarországról a bolsevista uralom kezdeti éveiben. A beszámoló mint az amerikai hírszerzés szakértôjét mutatja be a könyv szerzôjét. Nem szokványos könyvismertetés, egysze-rűen sűrítve idézi a könyvben meg-jelent megállapításokat, mintha a szerzô mondaná el ajánlásként. Mi is csak ezt követhetjük.

A XXI. században, csakúgy mit a korábbiakban, lesznek háborúk, lesz-nek éhezôk, diadalok és bukások. Lesz tragédia, lesz jószerencse. Mind-ez emberi állandó. Két szempontból azonban különleges lesz a XXI. szá-zad: új korszak kezdôdik, és egy új globális erô terpeszkedik szét. Jelen-leg egy Amerika-központú korszak-ban élünk. Nemcsak azért, mert Ame-rika erôs, hanem azért is mert kultú-rája szétterjed a világban, és megha-tározza azt. Tanulmányozni a XXI. századot annyi, mint tanulmányozni az Egyesült Államokat.

Sokan azt hiszik, Amerika a végét járja. A valóság az, hogy Amerika el-képesztôen (stunningly) erôs. Orosz-ország századunk húszas éveinek ele-jén összeomlik, a Kárpátoktól keletre, egészen a Csendes Óceánig, beleértve Kínát, mindenütt a szétesés lesz a jel-lemzô. Az erôegyensúly önakaratú lesz, nem kell, hogy Amerika fáradoz-zon vele. Eurasia [Európa és Ázsia] a zsákmányolók (poachers) paradicso-ma lesz. Ez a hatalmas térség gazdag, erô és anyag tartalékaival, munkaerô-vel, szakértelemmel. Nagy alkalom a közép kiaknázására a szélek részérôl. Japán ragyogó helyzetben van kiak-názni az orosz tengerpartvidéket és a kelet-kínai térséget. Törökországnak esélye nyílik benyomulni a Kaukázus-ba, és még tovább. Végül egy kelet-európai szövetség, Lengyelország ve-zetésével, benne Magyarország és Románia, nemcsak hogy visszatérhet-nek a régi határokig, de biztonságos jövôt nyernek Oroszország ellenében. További elônyként, felerôsödvén vé-dettek lesznek tradicionális nyugati ellenségükkel, Németországgal szem-ben.

India, nagy terjedelme ellenére nem vesz részt ebben a játékban. Elszige-telve a Himalája által, nem tud komoly elônyt szerezni a helyzetbôl. Amerika ehhez a húszas évek adta lehetôséghez támogatást nyújt Török-országnak, Kelet-Európának és Japán-nak, szövetségre lép velük. Szemben-állásuk Oroszországgal az amerikai akarat megvalósulása lesz.

Kína szétesése a tízes években, és Oroszország szétdarabolása a húszas években óriási vákumot eredményez a Kárpátoktól a Csendes óceánig. Köröskörül a széleken lehetôségre találnak a kis országok csipegetni, harapdálni, majd egész teleszájjal falatozni.

Ám a harmincas évek közepére Lengyelország, Törökország és Japán oly mértékben megerôsödnek, hogy Amerika kezdi kényelmetlenül érezni magát. És akkor Amerika lépni fog.

A szerzô tehát újabb világméretű háborút jósol századunk második fe-lére. Az eddig elmondottak valószínű-síthetôségét meghaladóan a majdani nagy háborút felfokozott fantáziával írja le, az űrháborúzás lehetôségének kizárólagos amerikai birtoklási jogá-val. Ezt már nem követjük, helyette a világot irányító mai hatalomszerkezet elemzésére fordítjuk figyelmünket.

Amíg az amerikai Friedman pro-fesszor a következô háborút a század második felére várja, egy magyar professzor, Vass Csaba, a háború fo-galmát szélesebb sávban értelmezve, a véres öldöklés nélküli háborús álla-pottal foglalkozik. Magyarországon elsôként írt (1989-ben) a globalizáció kérdéseirôl, ezzel kapcsolatban meg-alkotta a "puha háború" elméletét. Megváltozott a hatalom természete, a hatalom legitimitása elenyészett, he-lyét a "nem legitim hatalmi rendszer" vette át. Arról van szó, hogy a hata-lom gyakorlására rendelt államha-talmi szervek (államfô, kormány, bíróság, törvényhozás) a törvény és a közvélekedés ellenére nem birtokol-ják a hatalom teljességét. Vannak olyan erôvonalak a mai társadalmak-ban, amelyekre a legitim hatalom nem tud hatni. Amelyek ma már na-gyobb mértékben határozzák meg a társadalom létminôségét, az azt bené-pesítô karaktereket, a cselekvési le-hetôségeket. "A kiválasztó hatalom fôként a képzetes, szimbolikus pénz, a hatalompénz révén érvényesíti aka-ratát... megtermeli a kiválasztó hata-lom által kijelölt szociális valóságot, amelyben élhetünk. Mindezekhez meg-teremti a globális hatalomgazdaságot, amelyben nem gazdasági, s nem is politkai profit, hanem hatalomtöbblet-termelés folyik."

Vass Csaba puha világháborúk el-méletével egy most megjelent könyv-bôl tudunk megismerkedni. A könyv címe: Magyar nemzetpolitika, kiadta a Magyar Konzervatív Alapítvány. A 775 oldalas könyv 36 neves tudós, történész, közgazdász, politikus tanul-mányát teszi közkinccsé, és útmutató lehet az ország sorsát irányítók szá-mára. Sokszor fogunk idézni belôle.

Az elsô globalizációs puha világhá-ború című fejezetében a szerzô visz-szatekint a történelmi elôzményekre:

"A véres világháborúk közül az el-sôt az amerikai típusú liberális mo-dernitás erôi vezették a szakrális fej-lôdési pálya császárságai és királysá-gai ellen, s szinte teljes sikert értek el. A második véres világháborúban még mindig a modernitás két fô vál-tozata: a western és az eastern mo-dernitás között folyt a harc, a modern világ, a Pax Britannica fôhatalmának megszerzéséért, s itt az USA liberális modernizációs rendszere bebiztosí-totta vezetô helyét a világban."

Amerika új stílust vezetett be a nagyhatalmi hódítás műfajában. El-addig minden hadviselô ellenséges területekkel növelte birodalmát. Ame-rika a felszabadítás jelszavával avat-kozott be mások háborújába, diplomá-ciájával eleve szövetségesek sokasá-gát gyűjtötte maga köré, akiket érde-kei fordultával cserbenhagyott, vagy megtámadott. Európa elsô világhá-borús szövetségesei, a gyarmattartó nyugat-európai államok a század kö-zepére elveszítették gyarmataikat, Amerika nyílt gyarmatellenes (felsza-badító) politikája következtében.

Amerika nem területi birtoklásra törekedett, hanem befolyásra, üzleti jellegű hatalomra, annak megfelelôen, hogy az amerikai államhatalom min-den demokratikus színezete ellenére üzleti vállalkozások érdekvédelmi szerve. Amerikai vállalatok érdekei-nek védelmére gyakran megjelentek US fegyveres alakulatok a történelem folyamán. Jelenkori háborúit is üzleti érdekek határozzák meg. A globaliz-mus nyomulása - a Vass Csaba elne-vezte puha világháború - a nemzetkö-zi pénzintézetek nyomulása világszer-te.

A pénzhálózati hatalom gazdaságba való beavatkozása nyomán eltorzult a nyarsanyagok és a késztermékek cse-rearánya a késztermék gyártói javá-ra. Vass Csaba megállapítja: "A torzítás olyan mértékű volt, hogy azt egyetlen nyersanyagtermelô ország sem ellensúlyozhatta. Ennek következ-tében a világpiacon - s "begyűrűzô" hatására a belsô piacokon is - mes-terségesen kiváltott hiteligényt gene-ráltak. E generált hiteligény elôl csak egyféleképpen lehetett kitérni: vállal-ni kellett azokat a megszorításokat, amelyek az adott országot - mint Cea-usescu Romániáját - a szegénységi küszöb alá szorították vissza. Ha egy ország ennél magasabb életszínvona-lat kívánt vinni, akkor a mestersége-sen felkeltett és felfokozott hitel-igénynek engedelmeskedni kellett: el kellett adósodni."

Hogy mennyire nem túlzás, inkább enyhe kifejezés a "puha háború", az kitűnik a további fejlemények leírá-sából, amelyek már az intézménye-sített kifosztás tényérôl szólnak:

"Az eladósodáshoz kedvezô feltéte-leket is kialakítottak: az olajár mes-terséges robbantásaival számolatlanul szerzett pertodollárok zárt amerikai bankközi piacára terelése révén ket-tôs célt lehetett elérni: finanszírozni lehetett az amerikai veszteségeket, illetve a kamatot igen alacsonyan lehetett tartani - negatív reálkamatot alakítottak ki, ahol kifejezetten meg-érte eladósodni, mert általa gazdagod-ni lehetett. Az olcsó hitelt követôen azonban jött a fekete leves: egyolda-lúan sokszorosára emelték a kamato-kat, minek következtében magas, po-zitív reálkamattal lehetett csak to-vább létezni. Ez az elsô csapdák közül a hitelcsapda. Ezen a ponton kezdte kifejteni hatását a liberalizálást, dere-gulálást és a privatizációt kötelezôvé tévô washingtoni konszenzus, amelyet a csapdák rendszere hozott működés-be."

Közbevetôen említhetjük az elszi-vattyúzás hálózatának leírását, ezúttal Drábik János fogalmazásában:

"A globális erôk alapvetô intézmé-nyei elôszöris a kényszerítô hatalom-ként működô multinacionális cégek, a nemzetközi korporációk. A globális erôk második alapvetô intézményét alkotják a fegyelmezô hatalomként mű-ködô Nemzetközi Valutaalap, Világ-bank, az auditáló és konzultáns cégek, a hitelminôsítôk, a befektetési alapok, és a központi bankok rezidensei.

A globális erôk harmadik nagy cso-portját a véleményhatalmat gyakorló intézmények alkotják. Ide tartoznak az értelmezô és tematizációs hata-lomként működô tömegtájékoztatási intézmények, a globális korporációs médiumok és hazai képviselôik. Ez a három intézményrendszer felelôs azért, hogy a globális hatalomgaz-daság helyi kifosztó elitje a magyar társadalom erôforrásait kiszivattyúzó pénzügyi hidraulikát rendeltetéssze-rűen működtesse."

Ismét Vass Csaba kényszerpályáról szóló leírását követjük:

"Az IMF [Nemzetközi Valutaalap] köz-reműködésével a következô mecha-nizmust építették ki a forrásszivaty-tyúk kialakítására, és a források nem-zeti költségvetésbôl való kiszívására: kötelezôvé tették az ország fizetési mérlegének egyensúlyára törekvést, amelyet azonban a hatalmi eszközök-kel eltorzított cserearányok miatt nem lehetett elérni, azaz a fizetési mérleg javítására szánt hitelfelvétel-bôl csak megnövekedett vesztesége-ket lehetett termelni. Ezt a második csapdát nevezem "kereskedelmi csap-dának". A kamatcsapda volt a követ-kezô a csapdák sorozatában - nem állt rendelkezésre elegendô forrás a magas reálkamat finanszírozására, a kínált megoldás: újabb visszafizethe-tetlen hitelek felvétele immár az ex-ponenciálisan növekvô kamatok fi-nanszírozására, s ezzel a visszafizet-hetetlen hitelek növelése. A csapdák rendszerében a következô a privati-zációs csapda volt, az IMF tanácsa alapján: a vagyon eladásával szerzett dollárokból finanszírozni a hiteleket, kamatokat és a kamatos kamatait. A privatizáció ennek következtében ugyancsak csapdának bizonyult: a nemzeti vagyon feláldozása az adós-ságállomány növekedéséhez vezetett."

A szovjet összeomlás ellenére nem volt felszabadulás a gyarmati sorból. Mégegy idézet ide illik Vass Csaba professzortól, az, hogy "a rendszervál-tás lényegi szakasza, a gyarmattartó-váltás 1982-ben lényegében eldôlt, befejezôdött, s hogy az 1990-es vá-lasztásokig történô idôszakot mind-össze "tereprendezésnek" tekinti a gyôztes western és ázsiai globalizáció globalokráciája".

Hogyan is állunk a globalizmus ma-gyarországi hatásaival? Miután a Rá-kosi és a Kádár rezsim kipusztította, elzavarta, lehetetlenné tette a magyar felsôosztályt illetve arisztokráciát és nagypolgárságot, de még a középosz-tály sem úszta meg a 45 éves bolse-vizmust, a szovjet hatalmat kiszol-gáló, fôleg nemzetellenes érzelmű, védett és gazdagon javadalmazott pártelit rétege foglalta el az eltakarí-tott elit helyét. Ez a réteg jelentkezett nyugati, korábban titkos kapcsolatai révén, kollaboráns szerepre már a 80-as évek elején a nemzetközi pénz- és korporációs oligarchia páholyaiban, és válhatott ezek szolgáltában elsô-számú magyarországi képviselôikké. Számukra ideális állapot a kormányon látni az egypártrendszer utódpártjait, és mindent beleadnak a nemzeti el-lenzék lehetetlenné tételébe.

A csapdahelyzet abban áll, hogy az országra rátelepített elszívóberende-zést addig nem lehet eltávolítani, amíg az ország hitelgyámság alatt áll, vagyis amíg adóssága van, ugyanak-kor az adósságtól megszabadító ösz-szeget nem tudja kitermelni, csak saját népe, gazdasága kizsákmányo-lása árán, amibe viszont minden kormány belebukik. Nyilvánvaló, hogy ilyen tereprôl kiindulva a sza-badság kivívása csak nagy áldozato-kat követelô önerôbôl történhet. Kér-dés, felkelthetô-e mégegyszer olyan országos akaratú áldozatkészség, mint amivel talpraállt Magyarország a trianoni, és azt követô gazdasági összeomlás sírgödrébôl?

Halvány remény mutatkozik olyan lehetôségben, hogy széleskörű nem-zetközi szemléletváltás pontot tesz a neoliberális irányzat garázda korsza-kára, felértékelôdik az állam szerepe, törvényes korlátok és ellenôrzés alá kerül a banki tevékenység. A jelen-legi válsággal kapcsolatban igény van a változásra, ami szerint az amerikai típusú korlátlan pénzuralmat felváltja a nyugat-európai gyakorlatban kiérle-lôdött, szociális felelôsségre fogott kapitalizmus. Van ilyen európai áramlat, Orbán Viktor utalt rá. Kell is hogy véget vessen a világ a pénzhata-lom garázdálkodásának.

» vissza a HUNSOR honlapjára