A képviselô ezzel a néhány mondatával nem magyar jelöltek esélyeirôl szólt egy interjú keretében, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a kontinens Parlamentje, úgy egyben-egészben és a magyarországi helyzethez hasonlóan, a baloldal túlsúlyától szenved. Arra is utal, hogy ötven évvel ezelôtt még rend volt, a "polgári értékek" művelôi voltak többségben. Más forrásokból tudjuk, hogy van esély arra, hogy ez a helyzet átfordul a keresztény-konzervatív oldal javára. Hétfôn reggel már ezt is megtudjuk.

Az Európai Néppárt (European People's Party, EPP) a legnagyobb európai politikai párt. Az 1976-ban alakult szervezet tagjai Európa keresztény-demokrata és konzervatív pártjai. Együtt az Európai Demokratákkal (European Democrats) képezik az EPP-ED Csoportot. Jelenleg a 785 képviselôi helybôl az EPP-ED 278-at, a Szocialisták 216-ot, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért 104-et foglalnak el, a továbbiak egyenként kevesebb mint 50-et. Tehát az Európai Néppárt jelenleg is a legnépesebb, de a baloldallal szemben, amikor egységesek, a második erô. Honlapjuk szerint az EPP "a politikai jobbközép csoportja, melynek gyökerei az európai kontinens történelmének és civilizációjának mélyére nyúlnak, és az európai projekt úttörôje volt annak megálmodásától."

Egyszóval az Európai Unió is baloldali fertôzéstôl szenved, annak nem keleti, hanem nyugati változatától. Volt idô, amikor ennél sokkal rosszabb volt a helyzet, amikor a '60-as, '70-es években az eurokommunista mozgalmak és az anarchista vörös lázongások tartották lázban a kontinens nyugati felét. Iszonyú nyomás érte akkor az egyébként politikailag és gazdaságilag sikeres Nyugat-Európát, keletrôl a szocialista diktatúra veszélye, nyugatról a nyers kapitalizmus. Utóbbi gyôzött, még a Vasfüggöny mögé is benyomult, napjainkra sok tekintetben feléleszti az elmúlt kiszolgáltatottságot, legsikeresebben talán éppen Magyarországon.

Ma már akár iskolai tétel is lehetne, hogy a magyarországi rendszerváltozás 1990-ben nem elkezdôdött, hanem befejezôdött, a lényegi hatalmi átrendezôdés ugyanis az avatatlan többség elôl elrejtve a 80-as évek során játszódott le. Bogár László közgazdász megfogalmazásában: "Szemben a western modernizáció globális kapitalizmusával, annak alapvetô létminôségét alkalmazó, de azt szertelenül túlhajtó, saját szertelenségének mocsarába végül belefulladó "eastern" modernizáció kapitalizmusa bukott meg visszavonhatatlanul a 80-as évek elejére "szocializmus" néven. Elitje azonban, fôként Magyarországon, már a 70-es évek második felében igen intenzíven elkezdte kiépíteni "intim liasonját" a planetárissá táguló western modernizáció rejtett hatalomszerkezetével."

Nem horgonyozunk le egyetlen, egyébként kiváló közgazdász véleményénél, olvassuk el Varga István pénzügyi szakértô véleményét is (Magyar nemzetstratégia 2008), aki ugyancsak erre az idôszakra teszi a rendszerváltoztatás - fogalmazásában "hatalomváltás" - lebonyolítását:

"A hatalomváltás nem egy pillanat műve, azt elôkészítik, az új berendezkedést megtervezik, szereplôit kiválasztják - mindezt csendben. 1982 kiemelt éve a magyar gazdaságtörténetnek. Ekkor a szovjethűbéres Magyarország az amerikai birodalmi törekvést képviselô, de látszólag ENSZ-intézményekben, a Valutaalapban és Világbankban kapott tagságot. A szovjet orientációjú kormány elismerte az "ellensége" céljait szolgáló intézmények fennhatóságát a 7/1982 NET határozattal. Fekete János, MNB alelnök az általa aláírt Nemzetközi Valutaalap alapokmányát az Amerikai Egyesült Államok kormányánál letétbe helyezte két nappal késôbb."

Ettôl kezdve a gazdasági élet jelentôsége megelôzi a politikai szerkezet jelentôségét, vagyis a döntéshozatalba olyan rétegek nyomultak be, amelyek mindaddig fontos feladatokat láttak el, de a szoros párthierarchikus rendszerben szerepük csak szakmai térre korlátozódott. A pártkormányzat egyre inkább igénybe vette a szaktudást, fôleg pénzügyi, gazdasági téren. Ez a folyamat lazította, majd a felbomlás állapota felé vitte a kommunista nomenklatúrát, ami ebbôl kifejlôdött, azt nevezik késô kádári technokráciának. Az átalakulási tenyészet származéka az "új reformer értelmiség" és természetesen a demokratikus ellenzék. Ez utóbiakra a párthatalom úgy tekintett, mint uralmuk örököseire, akik elfogadhatatlan vehemenciájukkal veszélyeztetik a szocializmus vívmányait, vagyis a párturalom lételemét. Nem tudhatták, hogy azt meg lehet hosszabbítani többpárti demokráciában is. Az új reformer értelmiségnek a világképében a marxi-lenini tananyag vajmi kevés nyomot hagyott, érdeklôdésüket, iskoláztatásukat már a nyugati internacionalizmus irányítja, és 1990-re készen állnak átvenni és megtartani az örökséget. A nyugati pénzügyi és politikai köröknek pontosan ilyen partnerre volt szükségük. A váltóátállításkor majd politikai pártot alakítanak, demokrata zászlóval, antikommunista jelszavakkal.

Ismét Varga Istvánt idézzük: "Mi még a szocialista egypártrendszer idôszakában túlestünk a kapitalista fejlôdés alapvetô eseménysorán. Megszülettek a tôke vezérelte gazdaság legfontosabb törvényei, köztük a társasági törvény. Megérkeztek Magyarországra is a "big six"-nek nevezett, hatalmas nemzetközi pénzügyi tanácsadó cégek kirendeltjei, ekik mindig, mindent, mindenkinél jobban tudtak, például, hogyan kell vállalatot privatizálni. Ôk azok akik az eladó államot és a távolról érkezô vevôt is képviselték - azaz az államot kényszerpályára tették a baráti befektetôkkel szemben."

Azután, hogy megtörtént az elsô többpárti választás, kitűzték az országgyűlés azon ülését, amelyen az új kormány leteszi az esküt. Elôzô nap (1990. május 1-jén) Antall József hosszú beszédet mondott az MDF parlamenti frakciójának. Abból közlünk néhány mondatot:

"Magyarország jelen politikai, bizalmi és gazdasági jellegű válsághatáron van a világban. Ami azt jelenti, hogy olyan felelôsség hárul reánk, hogy vagy meg tudjuk most oldani, vagy tudunk élni az eséllyel, vagy minden lehetôsége megvan a teljes bukásnak és pénzügyi összeomlásnak. Az elmúlt héten a hét vezetô ország vezetô bankárai jelentek meg nálam, több gazdasági szakember volt hivatalos. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy az elmúlt hónapokban Kelet-Közép-Európával szembeni bizalmatlanság keretében ôk többszáz millió dollárt vontak ki a magyar bankokból, így a Nemzeti Bank rendkívül nehéz helyzetbe került. Az elmúlt héten ez fokozódott. Nekünk olyan magatartást és politikai helyzetet kell teremteni, ami azt mutatja, hogy Magyarország kormányzóképes lesz. ... Ennek érdekében koalíciós tárgyalásba bocsátkoztunk, de még nem jutottunk befejezéshez, nem tudtunk kész kormánylistát felállítani. ... Az elôbb elmondott kritikus helyzetben folytattunk tárgyalást a legnagyobb ellenzéki politikai szervezettel, a Szabad Demokraták Szövetségével, az elnök felhatalmazása alapján annak érdekében, hogy eredményt érjünk el a kormányozhatóság érdekében. A kormányozhatóság alapfeltétele a kétharmados többség elvének elvetése, illetve csak az alkotmányba tartozó kérdésekre való fenntartása. Éppen ezért az ellenzékkel - amelynek jelen pillanatban, ebben az értelemben a foglyai vagyunk - konstruktív kompromisszummal kellett eredményt elérnünk. Ennek érdekében többnapos tárgyalás keretében az elnökség felhatalmazásával az elnök és a szakértôi csoport lefolytatta a tárgyalást, és pártközi megállapodást kötött."

Nem kell sok elemzô tehetség közel húsz évvel e paktumkötés után, hogy annak létrejötte mögött Magyarországra nézve nagyon veszélyes erôk beavatkozását érzékeljük. Antall József úgy fogalmazott, hogy "jelen pillanatban...". Mi már tudjuk, hogy Magyarország azóta is az SZDSZ foglya. Megtanulhattuk a két évtized alatt, hogy a politika terepén kormányzó nagy párt is lehet erôtlen, kis párt is lehet veszélyesen túl erôs. A nyugati globális erôtértôl való hatalmi függés helytartója és kiszolgálója pártként az SZDSZ, gazdasági erôként az a tolvaj réteg, amely a privatizáció levezetésével, az állami vagyon egy részének külföldi kézre, másik részének saját kézre adásával szerzett gazdasági erejével a hatalom állandó részesévé vált. A tájékoztató ipar külföldi és komprádor irányítással nagy erôssége a nemzetellenes kurzusnak.

A pénzügyi körök beavatkozása egyértelmű, és sajnálatosan már természetes állapotnak tekintik, de nem találkoztunk még olyan történelmi munkával, amely részleteiben feldolgozná külföldi politikai körök beavatkozását a magyar belpolitikába.

A nyugati, fôleg az amerikai sajtó gyakori magyarellenes megnyilatkozásaival SZDSZ körökbôl kapott anyaggal dolgozik, és amerikai politikusi, nagyköveti megnyilatkozásokból valószínűsíthetô, hogy 2002-ben a nyerésre álló jobboldal távoli erôs politikai nyomásra nem hosszabbíthatta meg kormányzati szerepét. A Medgyessy-kormány tekinthetô tisztára SZDSZ-politikájával a beteljesülô komprádor-kormányzatként, és természetesen a továbbiak, mind a mai napig. Amíg a Horn-kormány koalíciós társával, az SZDSZ-szel nem volt felhôtlen a viszony, addig a 2002-ben a vékonyka többséggel kormányerôre került MSZP teljes egészében elfogadta az SZDSZ irányítását, ami abban is megmutatkozott, hogy a kis partnernek járó egy helyett négy miniszteri tárcát kapott, de valójában hetet irányított az SZDSZ. Valójában a miniszterelnök is ide számítható, így is nyilatkozott: "Az 1990-es választások elôtt azt mondtam, az SZDSZ gazdaságpolitikai gondolatmenete közel áll hozzám. Ma örömmel látom, hogy az MSZP és az SZDSZ gazdaságpolitikai elképzelései nagyon közel állnak egymáshoz." Ami akkor közel volt, az 2002-tôl azonos volt azzal "a baloldali liberális világfelfogással, amely a világ gazdasági javainak és közvéleményformáló eszközeinek döntô részét birtokló globális hatalomszerkezethez való igazodást képviseli" - ahogy Debreczeni József is meghatározza, és hozzáteszi:

"A Medgyessy-kabinet is egy többség és egy kisebbség "koalíciója", de ez nem pártpolitikai alapon áll össze. A kormányfô vezette többség - pártállástól függetlenül - a piac és a globális erôtér uralmát elfogadó technokrata liberalizmus képviselôje, a kisebbség az államnak és a nemzetnek nagyobb szerepet szánó hagyományosabb szocialista felfogásé."

Medgyessy vétkezett, leváltották (jó lenne megtudni ennek is a részleteit, honnét jött az utasítás...) mert késlekedett a pénzügyi hatalmak által megfogalmazott reformok bevezetésével.
A többit tudjuk, Gyurcsány nem késlekedett. Tönkretette az ország gazdaságát, de a pártját is. A magyar nép egy tavaszi népszavazáson itéletet mondott a neoliberális gyarmatosításról. A komprádor rendszer alól kirogyott a stelázsi. Az SZDSZ meg elsorvadt. Ha minden jól megy megbukik a rendszer, értve alatta az ami 1945-ben kezdôdött, és nevezte magát többféleképpen.

A már idézett Bogár László ennek a remélhetô rendszerbukásnak egy másik vetületét villantja elénk: "Az 1998-2002-ben uralkodó polgári kormány, de legfôképpen Orbán Viktor személyes történelmi teljesítménye elsôsorban abban áll, hogy a kelet- és közép-európai országok között ez volt az elsô kísérlet arra, hogy a legitim uralmi szféra egy reprezentánsa, szembeszállva a valóságos hatalmat gyakorló rejtett globális illegitim tôkestruktúrával és hazai komprádor ügynökhálózatával, elinduljon a szuverenitás visszaszerzésének útján. Kemény konfliktusokat vállalva újra valóságos intézménnyé tette az állami árszabályozást, esélyt adva jelentôs társadalmi csoportoknak arra, hogy ne legyenek kénytelenek megfizetni a globális monopol árakat (gyógyszer, gáz stb.). Akkor, amikor ugyanez a struktúra a magyar társadalom döntô hányada számára eleve kizárja olyan teljesítmények megszerzését, amelyek e globális árak fedezetét képezhetnék. Ha kellett, erôvel és elszántsággal, ha kellett, agyafúrt találékonysággal, de következetesen szembeszállt a Washington konszenzus liberális "szentháromságának" doktrínájával "Privatizálj, Liberalizálj, Deregulálj". Vagyis volt bátorsága szinte minden ponton szembe menni az ún. "rendszerváltozás" hamis alkujából adódó kényszerekkel. Mindezzel láthatólag kiváltotta az illegitim globális fôhatalom és a helyi ügynökhálózat haragját és ellenállását. Óriási erôket összpontosítottak kísérlete és személye ellen. A globalomédia egész értelmezô és tematizációs hatalma folyamatosan mindent megtett annak érdekében, hogy ôt magát és kísérletét meghiúsítsa. A kísérlet elbukott ugyan, de tanulságai, és európai sôt globális következményei felmérhetetlenek."

A helyzet tovább érlelôdött, Orbán Viktor kijelentései az utóbbi hónapokban arra utalnak, hogy már esélyt lát a nemzeti ellenállás kifejtésére. Szólt arról, hogy a június 7-i döntés öt évre határozza meg a magyarok súlyát az Európai Parlamentben. A kampány-rendezvényen a belpolitikai helyzetrôl szólva a válság okaként azt jelölte meg, hogy "a mérhetetlenül gazdag emberek mohóságukban" elvették a becsületes emberektôl azt, amiért egész életükben dolgoztak. Közölte: tapasztalatai szerint, az egész ország egy hangon beszél, mindenkinek elege van, és le akarja zárni az országot zsákutcába juttató Gyurcsány-Bajnai korszakot. "Eltakarítani a romokat, felelôsségre vonni mindazokat, akik romhalmazt csináltak az országból, és újjáépíteni az országot" - ebben jelölte meg a Fidesz feladatát.

Akárhonnan nézzük, ez bizony kemény tiborci hang, és egy év múlva, esetleg még elôbb, ki kell állnia a megvalósításért. Amennyiben a jobboldal ezúttal erôs gyôzelmet arat, a tényt külföldnek el kell fogadnia, és remélhetôen elmúlt annak az ideje, hogy valamely távoli nagyhatalom ideszól... Franciaországi útjáról visszatérve Orbán Viktor elmondta, hogy az összejövetel ténye egy teljesen új Európa képét vetíti elôre, egy olyan Európáét, ahol a nemzeti célokat és a közösség szempontjait nem állítják szembe a versenyképességgel. A megbeszélésen kiderült, hogy erôs Európát nem lehet neoliberális gazdasági alapokon felépíteni, s ezért olyan témákat akar elôvenni jövôre a francia elnökség, amelyek új megközelítést jelentenek, s amely témák Magyarország számára is kívánatosak. A francia kormánypárt által javasolt öt fô téma - agrárpolitika, védelmi politika, energiapolitika, migrációs politika és a klímaváltozás és a környezetvédelem kérdései - közül Orbán Viktor azért a két utóbbit emelte ki, mert azok szerinte jól mutatják, hogy Európa erôs identitást és olyan erôs tagállamokat akar, amelyek képesek végre létrehozni egy közös klíma- és egy közös migrációs politikát. "Mi a szociális piacgazdaság jegyé-ben egységesülô Európának vagyunk hívei - mondta Orbán Viktor 2007 augusztusában, amikor Angela Merkel német szövetségi kancellárral találkozott Budapesten -, és remélem, hogy ebben a munkában élénk intellektuális, szellemi és politikai kapcsolat marad fenn közöttünk a jövôben is". Több alkalommal említette Orbán Viktor a szociális piacgazdaságot. Ez háború a gyarmatosítás ellen, jó kérdés, hogyan áll a szénája - megtámadható-e európai összefogással - a neoliberális irányzat? Magyarországon már megérett a helyzet egy méretes rendszerváltozásra.

» vissza a HUNSOR honlapjára