A jobboldal, nevezzük meg, a nemzeti oldal, történelmünk során folyton elbukik a baloldal megismétlôdô brutális támadásai alatt. A baloldal alapállása a nemzetköziség, világra szóló szervezettségben. A nemzetköziségbôl eszmeiség lett, felemelkedettség, megvilágosodás, haladás, szellemi szabadság és minden egyéb jó elnyerése. Baloldalinak lenni anyagi siker, pozíció, cím, ordó, elômenetel, dicsôség, földi életen túl szoborba öntött példakép. Nemzeti oldalon áldozat, bukás, üldöztetés hetedíziglen. Csak be kell lépni a kozmopolita összefonódás helyi klubjába, és szolgálni a természetes környezet ellenében. Ma már ez az élet rendje világszerte. Errôl szól a Budapest nevű kórteremben gróf Tisza István ledöntött szobra helyén gróf Károlyi Mihály szobra. A baloldal írja, a jobboldal szenvedi a történelmet. Két világháborút zúdított Közép-Európára, és szolgaságot, ami még nem ért véget. "Az elsô világháború végétôl a második világháború végéig terjedô idôszakban a földkerekségen három nagy politikai erô létezett: a kommunizmus, a liberális demokrácia és amaz új jelenség, amelyet elégtelenül és pontatlanul úgy neveztek, hogy fasizmus - jobban illik rá az ugyancsak pontatlan "radikális nacionalizmus" kifejezés. 1945-ig a kommunizmust a Szovjetunió egymaga testesítette meg."

Ez az idézet a magyar származású, neves amerikai történész John Lukacs, A XX. század és az újkor vége című könyvébôl való, és beleillik gondolatmenetünkbe, amivel kísérjük az európai uniós választásokat. Így folytatja: "A demokráciát az angol ajkú, valamint más nyugat- és észak-európai országok képviselték. A radikális nacionalizmus sok változatban jelent meg, amelyek közül a legradikálisabb és a legerôsebb a német Harmadik Birodalom volt. Ez a hárompólusú szerkezet nemcsak hogy államokban testesült meg, hanem a világ valamennyi országában, még olyan távoliakban is, mint mondjuk Argentína vagy Kína, belsôleg is tükrözôdött. Minden országnak megvoltak a maga radikális nacionalistái (akik többnyire ha éppen nem németbarátok, akkor britellenesek és oroszellenesek voltak); ez alól az Egyesült Államok sem kivétel. A Harmadik Birodalmon belül is voltak konzervatívok és liberálisok, akik Hitler vereségét kívánták. Minden országban működtek kommunista sejtek, bár általában elég hatástalanul (mint például az Egyesült Államokban, ahol Rooseveltet a legnagyobb kihívás nem a baloldal, hanem a nacionalista jobboldal felôl érte)."

John Lukacs idézett mondatai természetesen megfelelnek az amerikai hivatalos történelemszemléletnek. Azt is meg kell látni, hogy az említette három nagy politikai erô közül kettô azért fogott össze a harmadik ellen, mert kettôjük közös ideológiai alapja a nemzetköziség (nemzetellenesség). Azóta a három közül a "liberális demokrácia" az elfogadott ideológiai irányzat, amelyen belül lehet korlátozott világnézeti változatokban politizálni parlamenti többpártrendszerben. Ebben a tágasságban jól érzi magát a szélsôséges baloldal, vagyis a marxista-kommunista irányzatok és azok utódpártjai. A jobboldal kiemelt figyelem alatt áll. Hamar megkapja a fasiszta megbélyegzést, ami koncentrált nemzetközi kirekesztô figyelmet is kiérdemel.

Az a fajta nemzetköziség, amely a társadalom természetes fejlôdési menetébe akar beleavatkozni, csak megrontója az idealisztikusan kialakuló, nemzetek közötti kapcsolatokat ápoló nemzetköziségnek. A szó eredeti értelmében nem is nemzetköziség, hanem egy globális nemzetellenes irányzat, politikai beavatkozás, amit a munkásjólét egyetemes szolidaritásának paravánjai mögött építenek ki megcélzott nemzeti társadalmak bomlasztására. A XIX. század folyamán nagyon kifejlesztett irányzattá vált, amelynek két ága terebélyesedett. Egyik a nyugati egyetemeken marxista tanokkal, a másik politikai munkásmozgalmakat szervezô szocialista, szociáldemokrata pártok létrehozásával. (Nyomás fentrôl és lentrôl a társadalom ellen.) Az emberiség eddig legnagyobb méretű félrevezetô vállalkozásáról van szó, aminek egyik eredménye volt a Szovjetunió.

Most tehát az a panasz, hogy elôretört a jobboldal. Azok a jobboldali nevet kiérdemelt politikai mozgalmak, amelyek egyre-másra fölbukkannak Európa nyugati országaiban, valamit nagyon kifogásolnak a fennálló rend által országukra kimért kötelezettségeken. Például Hollandiában. Olvassuk a Népszabadság szalagcímét: "Bejutott a holland szélsôjobb az EP-be. Geert Wilders pártja négy mandátumot szerezhet." A szavazatok 17 százalékának megszerzésével négy képviselôi helyhez jut az új összetételű Európai Parlamentben a holland "populista" Szabadságpárt (PvV). Mitôl is lehet egy párt szélsôjobboldali? Mert "vezetôje, Geert Wilders iszlám- és bevándorlóellenes nyilatkozatairól ismert". Ez bűn a fennálló világrenddel szemben, amely Közel-Keleten iszlámellenes, Európa részére viszont elôírja az iszlám invázió iránti befogadó rajongást.

A baloldal az össz-emberiség boldogulásáról szónokol. Meg a világbékérôl, ami létrejön, amint nincsenek többé fajok és nemzetek. Ezt szolgálja a háborúkkal és gazdasági és társadalmi forradalmakkal elôidézett elvándoroltatások következetes rendje, és a menekültek Európa részére kötelezôvé tett befogadásuk. Az elmúlt harminc évben Angliában a muszlim lakosság száma 82 ezerrôl 2,5 millióra nôtt, és már ezer mecset található az országban. A 16 milliós Hollandiában az újszülöttek 50 százaléka muszlim, és 15 év múlva a lakosság fele iszlám hitű lesz. A tízmilliós Belgium polgárainak 25 százaléka az iszlámhoz kötôdik, és az újszülöttek 50 százaléka szintén muszlim. 2025-re az újszülöttek aránya itt 1:3 lesz az Allah-hitűek javára. (Heti Válasz) A Németországban élô mintegy 10 százaléknyi külföldiek legnagyobb csoportját a török származásúak teszik ki, számuk megközelíti a 3,5 milliót. Most már követeléssel állnak elô, A török közösség azt akarja, hogy hagyjanak fel a kisebbségek elleni hangulatkeltéssel, hogy a közalkalmazottak 10 százaléka bevándorló legyen, hogy bôvítsék az iskolákban a török nyelvű oktatást, valamint hogy vezessék be a kulturális együttélés nevű tantárgyat. Londonban 2004-ben adták ki az engedélyt Európa elsô iszlám bankjára (Islamic Bank of Britain), az idei évtôl kezdve pedig Párizsban is nyílhatnak bankfiókok. Christine Lagarde, francia gazdasági miniszter a közelmúltban már úgy fogalmazott, hogy szándékai szerint Párizs lesz az iszlám pénzügyi világ központja - ami jól mutatja, hogy már a nyugati politikusok is komoly növekedési lehetôséget látnak a pénzügyeknek ebben a speciális szegmensében. Franciaországban a tervek szerint fiókot nyitna a katari Qatar Islamic Bank, a Kuwait Finance House, illetve a bahreini Al-Baraka Islamic Bank is. (Origo)

Errôl a fajta "fejlôdésrôl" az utólag csatlakozó államok, köztük Magyarország, lemaradt, de a jelenlegi liberális-bolsevik kormányzat már készített tervet tömeges bevándoroltatásra, munkaerôt szolgáltatni nemzetközi nagyvállalatok magyarországi gyárai részére.

A még nem végleges eredmények szerint jelentôs kudarccal végzôdött az európai parlamenti választás a szociáldemokraták számára, a nagy tagállamok közül Németországban, Franciaországban, Nagy-Britanniában, Olaszországban, sôt Spanyolországban is. Az okokat keresôk ezt egyebek között azzal magyarázzák, hogy a baloldal nem tudott hihetô alternatívát felmutatni a nemzetközi gazdasági válság kezelésére. A válság az oka sokak szerint a liberálisok visszaesésének is. Akad mindazonáltal tagország, ahol a szociáldemokraták kerültek ki gyôztesen a választásból, például Görögországban, Dániában, illetve Szlovákiában. Elismerte az EP szocialista frakciójának eddigi vezetôje, Martin Schulz is, hogy sok országban ez az este "nagyon nehéznek" bizonyult a baloldal számára. Az igazi ok: nyugaton is felnyílnak a szemek, meglátni a baloldali politika álnokságát.

Vígh Zoltán az MTV brüsszeli tudósítója szerint "az arcokat egyszerűen látni kellett. Csak úgy lehetett megérteni, mi történt Európában". A néppárti Pöttering nem okozott csalódást, kimért volt, udvarias, és szerfölött diplomatikus. Ám amikor az éjszakai sajtótájékoztatón az Európai Néppárt vezetôi kaptak szót, diadalmas pillantásokkal jelentették be: "gyôztünk". A tudósító szerint ugyanilyen döbbenetes volt az európai szocialisták vezetôjének a reagálása is. Martin Schulz kôvé meredt arccal nézett maga elé. Európában a baloldal komoly vereséget szenvedett majd minden országban. Magyarországon az MSZP, Hollandiában a Munkáspárt a "nemzeti radikálisokkal" egy súlycsoportba került. A brit Munkáspárt, amely jó évtizede Tony Blairrel az élén elindította a kontinens "baloldali reneszánszát", még ennél is mélyebb válságba került. Schulz saját pártja, a német szociáldemokrata párt szintén történelmi hagyományokkal büszkélkedhet, de 2009. június 7. nekik is a visszaesés napja. A frakcióvezetôn látszott, hogy nehezen rendezi a gondolatait, be is érte néhány megjegyzéssel arról, hogy a válság felemésztette több kormányzó baloldali párt erejét. Tegyük hozzá: igen, a válság, de nem ez a pénzügyi, hanem a világnézeti...

Pedig nem zuhantak akkorát, mint magyarországi elvtársaik. A magyarországi baloldal abban a nemzetközi zagyvában szervezte meg a rendszerváltoztatás elmismásolását, amelyben lavíroz immár húsz éve. A zagyva kénes gôzei azonban egyre inkább csavarják már a kádári gulyáskommunizmusban elkábított választópolgárok orrát is, ahogy rájönnek, hogy mégsem mesebeli tó az amibôl kéjes gázok és káprázatos fényességek erednek, amik elvezetik ôket a nyugati bôség paradicsomába, ha már az a keleti megbuggyant. Más szóval eljött az idô, amikor az általános titkos szavazás nehezéke, vagyis a buta többség is észbekapott.

A június 7-én megtartott uniós szavazás tétje elvileg csupán annyi volt, hogy Magyarország részérôl ki legyen az a 22 személy, aki az országot képviseli az Európai Parlamentben. Ez is csak pártképviselet, bejegyzett pártok indulnak a választáson, amennyiben kellô számú ajánlást kapnak. A pártokra lehet szavazni, azok sorrendbe szedik jelöltjeiket, akik a párt listáján a megszerzett szavazatok arányában lehetnek képviselôk. A Fidesz európai mértékben is kimagaslóan sikeresen szerepelt, 14 képviselôje lett. A maradék nyolcon három párt osztozkodott: MSZP 4, Jobbik 3, MDF 1 képviselôt küldhet Brüsszelbe.

Az eredmény valóságosan fölbolygatta a kedélyeket, mert az messze túlmutat az uniós képviselet keretén és jelentôségén. A belpolitika terepén robbant. Közvetve, de mégis testközelbôl taszította le a választásra megjelent szavazók túlnyomó többsége a bizalom talapzatáról a kormányzó pártot (MSZP) és famulusát (SZDSZ), kifejezve azt is, hogy nemcsak az uniós képviseletre, de a kormányzásra is alkalmatlannak tartja ôket. A sokáig koalícióban együtt garázdálkodó pártok együttesen sem értek el 20 százalékot (MSZP 17,4, SZDSZ 2,2). Az SZDSZ nemhogy 200 ezer (amit célként hirdetett) de még 62 ezer szavazója is alig akadt. Az SZDSZ, az egykori második nagy rendszerváltó párt 1990-ben a listás szavazatok 21,4 százalékát, s a parlamenti helyek 23,6 százalékát kapta. Ennek a súlyával, meg a média és a pénzvilág támogatásával húsz éven keresztül politikai beágyazottságban, ebbôl 12 éven át kormányhatalomban, legfôbb meghatározó ereje volt annak a csôdközelbe vezetô kormányzásnak, aminek most remélhetôen a végéhez közeledik az ország. "Akkora pofont kaptunk a választóktól, amekkorát csak egy politikai pártnak le tudnak keverni" - értékelte az európai parlamenti választás végeredményét Kóka János volt SZDSZ-elnök. Innét már nehéz lesz valaha is visszakerülni a politikai arénába.

Hasonlóképpen fogalmazott Szili Katalin: "Agyonvertek bennünket!" Vajon elgondolkodnak-e együtt - úgy ahogy együtt szétlopták és tönkretették az országot - azon, hogy mit cselekedtek, mivel érdemeltékki a verést? Még valamit felmutatott ez a választás: a parlamenti pártösszetétel messze más képet mutat, mint amit a szavazás pártösszetétele. Ez megkérdôjelezi a jelenlegi Országgyűlés illetékességét törvények meghozatalára, továbbá fennáll a veszélye annak, hogy a kormány a szavazók akarata ellenében szándékozik törvényeket, adószabályokat, vagy éppen a következô kormány tevékenységét megbénító hatású költségvetést megszavaztatni.

Simon János politológus szerint "Átalakulhat a teljes pártpaletta és a struktúra is. Egyértelmű, hogy a társadalom többsége a Fidesz mellett áll, az 50 százalék fölötti eredmény ennek a bizonyítéka. Olyan erôs a Fidesz társadalmi felhatalmazása, hogy alaptörvényekhez is hozzá tudnak majd nyúlni. A kormánypárt példátlan meggyengülésének lehetünk tanúi. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a Jobbik is mandátumot szerzett, emiatt pedig át kell gondolnia mindenkinek a viszonyát ehhez a párthoz, illetve azokhoz a problémákhoz is, amelyekre felhívták a figyelmet." Elemzôk találgatják, hogy a Jobbik honnan, melyik párt elpártolt híveitôl kapta a meglepôen sok szavazatot. 427 ezer ember szavazott rájuk, ami ugyancsak rendkívüli egy parlamenten kívüli, politikailag eszköztelen párttól. Megközelítették az elmúlt 20 év legnagyobb kormányzati szerepet betöltô MSZP szavazóinak számát (501.9 ezer). A szavazatszámok szígorú utasítást követelnek, a mindeddig nagy és hatalmas MSZP csupán 4 képviselôt, az ismeretlenségbôl felbukkanó új párt pedig 3 képviselôt küld be az Európai Parlamentbe. Ez az eredmény nagy riadalmat okozott a baloldalon, mert az új párt, elszánt fiatalok megnyilatkozásai szerint, radikális nemzetvédelmet jelölt meg feladatként. A Jobbik olyan témákat jelölt amik közérdekkel találkoznak.

A Fidesz jelentôs gyôzelmet aratott, s ezzel a Kárpát-medencei magyaroknak erôs képviseletük lesz Brüsszelben, azzal együtt, hogy Erdély 3 képviselôt küld Románia kontingensében, a Felvidék 2 két képviselôt a szlovák keretben.

Az európai parlamenti képviselôválasztás felzavarta a magyar belpolitikai vizeket, világos képet adott a hatalom támogatottságának hiányáról, de felvillantotta annak reményét is, hogy lesz lehetôség nemzeti érdekű kormányzásra Magyarországon.

» vissza a HUNSOR honlapjára