Idegen országok gyarapodási törekvéseibe beépítkezve a magyar emigráció szorgalmas, jó magatartásával jó nevet szerzett hazájának, amely így elnyerte a befogadó társadalom értékelését: érdemes arra, hogy felszabaduljon. Amikor mégis eljött a szabadulás, két évtizeddel ezelőtt, örömünk közé üröm is vegyült. Ezek egyike az a panaszunk, hogy hazánk jó híre utóbbi időben egyre inkább homályosodik. Magyarország kis ország, nem sok olyan történik, ami felkelti a nagy lapok figyelmét, talán jobb is. De fáj, hogy szinte csak a rossz a jó hír számukra.

Aki rossz hírünk keltésében érdekelt, annak elég csak a szélsőjobboldalról mesélni, arra mindig vevő a nagyhatalmak sajtója, azon egyszerű oknál fogva, hogy a múlt század nagy háborúját azóta is folyamatosan a náciveszéllyel igazolják. A kommunizmus, a volt szövetséges borzalmai nem téma. Árpádsávos zászlólengetés a Duna mentén, az már döfi. Onnét jöhet a riasztás, és jön is. Hegyi Gyula MSZP-s újságíró Trianon is így kezdődött című írásából (Népszabadság, 2009. június 30.) megérthető a rossz hír körforgása:
"Az egyre erősödő Kárpát-medencézés és Trianonozás, a szélsőjobboldal előretörése és a náci megmozdulások látványos tobzódása miatt ez [a "művelt Nyugat" köreinek] a rokonszenv[e] most könnyen ismét általános ellenszenvvé és magyarellenes előítéletté fordulhat át. Magyarország Trianonig vezető rossz híre is a Seaton-Watson-féle történészek és publicisták féligazságokra épülő kritikájával kezdődött a múlt század elején."

Az "egyre erősödő Kárpát-medencézés" Orbán-ellenes célzás, ő emlegeti, nagyon helyénvalóan, amikor a magyar nép lakhelyéről vagy gazdasági régiójáról szól. Eddig ezt csak a szlovák nacionalisták kifogásolták. Ha másutt is megjelenik, azt oda a pesti antimagyarok viszik. Mi is az a "trianonozás"? A mai magyarországi fiatalokat érdekli az eltagadott történelem. Emlékezni talán még szabad. Viszont a "trianonzás"-nak egy mondatban említése a szélsőjobboldal erősödésével és a náci megmozdulások látványos tobzódásával, azt sugallja, hogy a történelem iránti érdeklődés veszélyes szélsőséges politikai megnyilatkozás. Trianon sajnos történelmi ténykérdés, ami nemcsak a szélsőjobboldaliakat érintette, de érinti még ma is az egész nemzetet, amit magyar-holokauszt-tagadással nem lehet megnemtörténtté tenni. Egyébként a szerző fogalmazása szerinti "szélsőjobboldal erősödése és náci megmozdulások látványos tobzódása" tipikus kommunista túlzás, egykor ilyen vádakkal akasztottak. Sajnos az ilyen vádaskodás értő fülekre talál külföldön, mint Magyarországról érkező autentikus információ, ahogy a fent idézett szerző megfogalmazza:
"Ne csapjuk be magunkat, a nyugati sajtó pergőtűzszerű kritikája most sem egyéni akció, hanem diplomaták, üzletemberek, politikusok és más közvélemény-formálók kollektív véleményének lenyomata. Persze minden újságírót le lehet "firkászozni" rossz magyar szokás szerint, de azért egy német döntéshozó (még ha konzervatív is) jobban hisz a Süddeutsche Zeitung szerkesztőségi vezércikkének, mint egy magyar politikus magyarázkodásának vagy vádaskodásának."
Így igaz, csak a sorrend hamis. Az információ Budapestről indul, a Süddeutsche Zeitunk meg a többi "nyugati sajtó pergőtűzszerűen" közli, és végül "diplomaták, üzletemberek, politikusok, döntéshozók" hitelesnek vélik. És ez a cél Pestről. Pedig, ismét csak féligazságok, vagy inkább nyolcadok.

Egy ugyanabban a lapban közzétett hozzászólás jól ráillik: "Hegyi Gyula érzése nagyon is reális. Magyarország megítélése a nyugati országokban, mind az EU-ban, mind Észak-Amerikában viharos sebességgel romlik. Habár egyelőre nem beszélhetünk izzó magyar-gyűlöletről, a magyar ország-imázs szabadesésben van, soha sem látott mélységek felé. Ma már a tipikusan konzervatív lapok, mint pl. az Economist is élesen kritizálják a magyarországi állapotokat, rámutatván, hogy a magyarok semmit sem tesznek a leplezetlen neonáci eszmék és az idegengyűlölet ellen. A Jobbikot nemes egyszerűséggel "A nasty party"-nak nevezvén."

Nem esik jól, nagyon is rosszul esik nekünk, akik hazalátogatásaink alkalmával érzékeljük az ilyen hírverés eltúlzott, hamis voltát. Azt is tudjuk, hogy az elhúzódó bolsevik uralom miatt a fiatalok sokszor meggondolatlan módon, és nemkívánatos jelképekkel fejezik ki nemtetszésüket, ami által tápot adnak a rosszindulatú helyzetjelentéseknek. Ugyancsak meggondolatlan, de még álságos is, a végzetes bukás előtt álló MSZP-politikusok vádaskodása. Egyik példány, Lendvai Ildikó MSZP-elnök, azt sikította, hogy: "minden holokauszttagadó mondat és tett mögött, minden neonáci megnyilvánulás mögött ott lesz Orbán Viktor felelőssége". Szerinte: "az ellenzéki párt ezért védte meg a Turul-szobrot, a jogállamiságot is megsértve, és ezért akadályozta meg, hogy büntethetővé váljon a holokauszt tagadása". Értjük a riadalmat: jön Orbán, és ha olyan lesz mint amilyenre a magyar nép számít, akkor sok-sok elvtársnak törvény elé kell állnia. Tabajdi Csaba MSZP EU-képviselő jelzi a veszély méretét: "A Magyar Szocialista Párt történetének legmélyebb válságát éli át. A veszély és a tét óriási: az MSZP váltópárti jellegének elvesztése, a Fidesz, illetve a jobb és a szélsőjobb kétharmados parlamenti többsége, a baloldal szisztematikus felszámolása, tartós marginalizálódása."

"Országkép, nemzetkép. A kettő nem ugyanaz." Kiss Gy. Csaba egyetemi tanár értekezik erről a Magyar Hírlap Online-on eképpen: "Nálunk, magyaroknál nem esik egybe ország és nemzet. A nemzetfogalom nyelvi-kulturális dimenziója valamikor sokkal kisebb területet jelölt, mint az ország. 1920 után pedig az ország lett jóval kisebb, mint a nemzet. Mindmáig nem tudtuk földolgozni sem az egykori, sem a mai kettősséget. Nem gondolom, hogy volna a nemzeteknek sajátos - és történelmileg változatlan - jellege. Ám a nemzetről formált változó képek (szöveges formában) sok mindent elárulnak a közösségek mentalitásáról, hagyományairól, más közösségekhez fűződő viszonyuk milyenségéről. Köztudomású, hogy napjaink sokrétű nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolathálózatában mennyire fontos a kisebb országoknak, hogy ismerjék őket, hogy jól "látsszanak". Úgy látszik, Magyarország ma nem tartja fontosnak a nemzet- és országkép tudatos alakítását. Pedig állandóan cserélni kell ezen az épületen a romlandó cserepeket."

Az emigrációba, és átfogóbban szólva a külfölre került és már ott született utódaival együtt értelmezett diaszpóra-magyarság nem a szűk országnak, hanem a nemzet összességének a tartozéka, hiszen sokan az utódállamokból kerültek Kárpát-medencén kívülre. Magyarország - ha majd valóban foglalkozik velünk - nem válogathat az országból való származásunk szerint, csakis egységes nemzetképletben fogalmazhat. Magyarországi tartózkodásom alatt számos alkalommal említettem előadások során, valamint írásaimban, hogy bűnös mulasztást követ el az a hivatalos Magyarország, amely megtagadja a nemzet egyharmadát, amelynek bekapcsolása épp olyan nemzeti érdek, mint a Kárpát-medencén belüli nemzetegyesítés. Azt is kifejtettem, hogy utódainkban is folyamatos a nemzet, és hogy az élet tényeit figyelembe véve mellőznünk kell olyan kérdéseket, hogy ezek között mennyi azok száma, akik beszélik a magyar nyelvet, kötődnek-e az országhoz, számon tartják-e magyar származásukat? A kötődés fenntartása vagy újra létrehozása, és a számontartás az ország feladata, és itt újabb hangsúly jelentkezik: minderre az országnak és a nemzet összességének van égetően szüksége.

A jelenlegi pártkormány nemcsak rontja a pártsajtó útján a magyarság külföldi hírnevét, de igyekszik rontani, közömbösíteni a külföldi magyarság országképkialakító tevékenységének sikereit is. Ezt célozza a külképviseletek most folyamatban lévő bezárása is, szembeötlően mindenütt a népesebb magyar szigeteket érintve. A kommunista idők emigrációellenes száműzetés-politikáját felújították és fokozták.
Szinte teljesen lebontotta a határon túli magyarokkal foglalkozó intézményeket az MSZP vezette kormány. Megszűnt a magyar politika összehangolása, a kormány következetlenül, kapkodva cselekedett az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági magyarokkal kapcsolatban, s tehetetlennek bizonyult a magyar nyelv használatát korlátozó ukrajnai intézkedések kérdésében. Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke kijelentette: "A baloldali magyar kormányoknak a határon túli magyarokhoz való viszonyulása a legvilágosabban a kettős állampolgárságról tartott népszavazás idején tanúsított elutasító magatartásában öltött testet. Ilyen még azon intézmények lebontása, amelyek a határon túli magyar ügyeket kezelték. Gondolok itt a Magyar Állandó Értekezletnek, vagy a Határon Túli Magyarok Hivatalának a megszüntetésére, s arra a következetlenségre, amelyben a baloldali kormányok a nemzetközi kapcsolatokban általában képviselték a határontúliak ügyét." Toró szerint a gyógyír e gondokra, ha az ország irányítását nemzeti elkötelezettségű kormány veszi a kezébe. Kiemelte: "Az új kormánynak következetesen kell majd képviselnie az Orbán Viktor Fidesz-elnök által megfogalmazott nemzetstratégiát, amelynek a lényege a határokon átívelő nemzetegyesítés, s az, hogy a Kárpát-medencei magyar ügyből európai ügyet kell kreálni, amely majd hat Magyarország és szomszédai kapcsolatára, s megerősíti a határon túli magyar közösségeket."

Kiegészíthetjük ezt a nemzetegyesítés nevében és érdekében a Kárpát-medencén kívüli magyarokra, amely nemzetrész még létszáma alapján is számottevő. Felemlíthetünk egy szép példát. A Mikes Tanulmányi Napok során (amit 1951 óta rendez a Hollandiai Mikes Kelemen Kör) ebben az évben "az egyetemes magyar önértéktudatról" értekeznek. Kiindulnak abból, hogy a magyarság napjainkban szétszórtan él a Kárpát-medencében és az egész világon. "Ez így is marad, sőt még nőni fog. Reálisan kell tájékozódnunk a nagyvilágban, nem álmaink szerint. Feladatunk a tényeket felmérni és feltenni magunknak a kérdést, hogy milyen - közös - út vezet a jövőbe. Ha magyarságról beszélünk, mi a magyarság egészére gondolunk, az egész világon. A Magyar Szellemi Hazára, amelynek mindnyájan részét képezzük, bárhol éljünk ezen a földgömbön. A mi jövőnk ebben az egész földet átölelő szórványban van. Ennek része Magyarország is. Egy szórványt nem a föld, hanem a közös gondolkodás, a közös értéktudat, az összefogó szolidaritás, a közös céltudat: a közös hit tart össze. Ennek a központja tehát a mi saját fejünkben van. Ehhez azonban a magunk szellemi világát, értékeit, a magunk erős és gyenge pontjait kell tudatosítanunk magunknak az adott - az egész világra kiterjedő - helyzetünkben. A valóságos tényállással számot tartva építhetjük csak ki a magyarság életvilágát a jövendőben. Az egész magyarság összetartozik. Más nép nem így gondolkozik? De bizony így! A nyugati magyar emigráció feladata, hogy ezt a felmérést elvégezze. Ez különösen érvényes a nyugat-európai emigrációra, amely az európai kultúrvilágon belül él, amelynek a magyarság hagyományosan részét képezi. Sorsunk tükrébe kell néznünk, hogy a jövőbe lépjünk, mert sorsunkban önmagunkkal szembesülünk, önmagunkat ismerjük meg."

A politikai okok miatti elvándorlás helyébe lépett a munkavállalói migráció. Ez nem új dolog, mondhatnánk úgy is, hogy helyreállt a rend, ami az első világháborúval kezdődő, államhatárokat lezáró-korlátozó időszak miatt szünetelt. Illetve csak kezd helyreállni, hiszen a mai munkavállalói migráció még mindig menekülésjellegű: el a szegénységből, irány Nyugat. Közgazdászok minimum húsz évre teszik a munkabérek Európán belüli kiegyenlítődése idejét. Így jó ideig még lesz kiáramlás, elvándorlás Magyarországról.

A magyar fiatalok kétharmada vállalna munkát idegenben a jobb fizetés és a stresszmentesebbnek vélt külországi élet miatt - derül ki Ságvári Bence szociológus Fanta trendriport elnevezésű reprezentatív felméréséből. "A boldogulásuk útját kereső fiatalok a messzi távolban látják a lehetőségeket. A fiatal felnőttek nyolcvan százaléka értett egyet azzal az állítással, amely szerint itthon egyre kilátástalanabb a fiatalok helyzete - a Fanta trendriport eredményeit olvasva könnyen azt szűrhetjük le, hogy túlnyomó többségük gondolkodás nélkül elhagyná az országot, ha valamilyen jó lehetőség kínálkozna. A 450, tizenhat és huszonöt év közötti megkérdezett legfontosabb érvei e mellett a jobb fizetés, a nyugalom, a tolerancia és az itthon teljes mértékben hiánycikknek számító összetartás."

Németh György szociológus nézete szerint örömteli dolog lenne, ha a fiatalok - az évszázados hagyományokhoz hasonlóan - azért mennének külföldre, hogy szakmájukban továbbképezzék magukat, majd visszatérnének, és itthon kamatoztatnák a megszerzett tudást, ám a mai jelenség mást takar. "Ez egy menekülési jel. Azok, akik kint megtalálják a számításukat, ott is maradnak, szinte kizárólag azok térnek haza, akik valami miatt nem jártak szerencsével. Annál is inkább így van ez, mert még mindig jobban keresnek kint alsóbb beosztásban, mintha hazajönnének, és vezetőjelöltként várnának a sorukra, kevesebb pénzért" - mondta a szociológus. Szerinte komoly kormányzati feladat lenne az ösztöndíj után hazatérő mérnökök, tudósok, tanárok menedzselése.
Ellentétben a politikai elittel, a Magyar Tudományos Akadémia felkarolta a kérdést. A magyar diplomások elvándorlása elnevezésű kutatás a Magyar Tudományos Akadémia elnökének tanácsadó testülete, a Nyugati Magyar Tudományos Tanács kezdeményezésére kérdőíves kutatást végzett ez év elején. 350 személyt értek el 29 országból. Arra jutottak, hogy a magyar tudósok, szakemberek kivándorlása lehet veszélyforrás az ország számára, de működhet erőforrásként is. Az agyelszívás megfelelő kezelése már kis befektetéssel is nagy hasznot hozhat Magyarországnak. Feltéve, ha a folyamat kordában tartható. Ma ez lehetetlen. "Amíg a kivándorlás csökkenését és a hazatérés növelését automatikusan elősegítő kedvező hazai körülmények nem alakulnak ki, addig szükséges a külföldön dolgozókkal való kapcsolattartás. Az úgynevezett diaszpóra politikának külföldön már bevált eszközei vannak, melyek érdemben segítik az otthoni gazdaság fejlődését."

A vizsgálat egyértelmű tanulsága, hogy állami beavatkozásra van szükség. Nemcsak tudósok, magas képzettségűek tódulnak kifelé az országból, hanem a tehetséges fiatalok vállalkozó szellemű színe-java. Együtt kezelve a már kint élő és már kint született magyarokkal százezres tömegről, valóságos nemzetrészről értekezünk.

A Fidesz honlapja (www.fidesz.hu) 2008. augusztus 27-én kelt közleményéből idézünk: "Orbán Viktor Fidesz-elnök új alapokra helyezné az amerikai magyarság és az anyaország kapcsolatát; egyebek mellett erről egyeztetett tengerentúli munkalátogatásának első napjaiban. A Fidesz elnöke arra kérte fel Megyesy Jenő denveri tiszteletbeli főkonzult, hogy készítsen elő egy dokumentumot, amely alapul szolgálhat az Amerikában élő magyarok és a következő magyar kormányzat közötti együttműködéshez. A pártelnök szerint azt is fel kell térképezni, hogyan lehetne "a reményeink szerint növekedésnek induló magyar gazdaságba bevonni az amerikai magyarok tudását". Orbán Viktor külön kért egy javaslatot arra, hogy az Amerikában született magyar származású fiatalok számára miképpen lehet valamilyen modern technológiát is felhasználó hálózatot létrehozni, "mert az itt született második generáció a hagyományos közösségekhez már kevésbé vagy egyáltalán nem kötődik, számukra új közösségi formát kell teremteni". Denverben találkozott helyi magyarokkal, akikkel arról egyeztetett, hogyan lehetne jobban hasznosítani Magyarországon azt a tudást - legyen szó tudományos vagy pénzügyi, gazdasági ismeretről -, amely az amerikai magyarok körében fölhalmozódott. "Arról beszéltem, hogy szeretnénk egy új egyezséget kötni, amelyben az amerikai magyaroknak is megvan a helyük és tudjuk hasznosítani mindazt, amit ők itt sikerként elértek" - mondta." Nem sikerült erről az ígéretről többet megtudni, de ha komoly a dolog, máris el kell kezdeni a munkát, és nemcsak az amerikai, hanem a világ magyarsága vonatkozásában.

Hisszük, hogy a magyar nemzet túléli a ma még uralkodó bolsevista kurzust, és külföldi elvtársai összejátszó támadásait. Előre kell tekinteni a nemzetegyesítés szellemében. Az eljövendő nemzeti kormánynak IV. Béla királyunk tatárjárás utáni romeltakarításához, birodalma újjáépítéséhez fogható, nemzetépítő feladata lesz.

» vissza a HUNSOR honlapjára