"Az utóbbi idôben Magyarországról kialakult képet jelentősen befolyásolja két, egymással összekapcsoló dolog: a nemzetközi közvéleményben Magyarországról a cigánysággal kapcsolatos kép, amit nyilvánvalóan befolyásolt a felháborító és gyalázatos roma sorozatgyilkosság, amelyet a világsajtó szimbolikusan is megjelenített, és sok esetben a címoldalakon tálalt Magyarországgal kapcsolatban. Ugyanígy az elmúlt négy évben Magyarországon megjelenő szélsőséges politikai, vagy helyenként már nem is politikai mozgalmak felbukkanása szintén negatív színben tüntette föl az országot a nemzetközi közvéleményben.

Mind e mögött az a kép alakult ki, hogy Magyarország civakodó, veszekedő, belpolitikájában mélységesen megosztott ország, amelynek képviselői nagyon sok esetben a külpolitikában, a nemzetközi politikában is így jelennek meg, megosztott módon, egymást külföldön is támadva, a belpolitikai konfliktusokat a színfalak előtt, és nagyon sokszor a színfalak mögötti diplomáciában is külföldre exportálva képviselik az ország egyik részét. Olyan országnak tűnhet, amely nem képes közös nemzeti célokért összefogni, nem képes legalapvetőbb kérdésekben is, mint amilyen a külpolitika jelentős része, megállapodni. És ez az ország mindenképpen hátránnyal indul az egységes, a nemzeti ügyeket előtérbe helyező külpolitikát folytató országokkal szemben. ... Ezért tehát a Magyarországgal szemben kialakult percepció nem egyszerűen csak kommunikációs kérdés, hanem az ország egészére, az ország működésére nagyon direkt módon visszaható, negatívan visszaható jelenség is lehet."

Egyre inkább úgy mutatkozik, hogy Magyarország történelmének nehéz időszakát éli. Megadatott a sors által a szovjet katonai megszállás és azzal járó nagyhatalmi alárendeltség elmúlta, de két évtizeddel e jó irányú fordulat után sem tud az ország népe bizalommal nézni a jövőbe. Nemcsak azért, mert a várt függetlenség helyett egy új politikai és gazdasági nagyhatalmi függőségben találja magát, hanem főleg azért, mert ebben az új helyzetben folytatódik, és egyre súlyosabb az a fajta nyomás, ami a trianoni ítélkezés óta a magyar nép egészét teszi felelőssé mások sérelmezése vádjával, ugyanakkor sérelmeztetése miatti panaszai sehol meg nem hallgattatnak. Bajnai itt idézett nyilatkozatában hitelesíti a sajtóban terjesztett vádat, hogy Magyarországon "felháborító és gyalázatos roma sorozatgyilkosság" folyik, vagyis a leggonoszabb rasszizmus, és ennek megfelelően "az elmúlt négy évben Magyarországon megjelenő szélsőséges politikai, vagy helyenként már nem is politikai mozgalmak" bukkantak fel. Amíg ilyen megfogalmazás a hazai szélsőbaloldalon vagy azok által tájékoztatott hasonló nézetű külföldi lapokban jelenik meg, arra vállat vonva mondhatjuk, hogy őket minősíti, mit várjunk tőlük. De amikor egy ország miniszterelnöke tesz ilyen egyértelműen elítélő nyilatkozatot saját országáról, annak nemzetközi nyomatéka van egy olyan korban, amelyben a fennálló rendszer a legnagyobb veszélyt a rasszizmusban látja, és rendkívül érzékeny minden olyan politikai megnyilvánulásra, ami visszautal a második világháborúban és azt követő "átnevelő" évtizedekben üldözött irányzatokat idézi vissza. Országon belül pedig növeli a társadalmi feszültséget minden olyan megnyilatkozás, amely arra utal, hogy személyek és szervezetek az ország rossz hírének keltésében szorgoskodnak, idegen támogatás érdekében.

Trianon óta kapja az ország és népe a vádakat a magyaroktól elszenvedett állítólagos sérelmekért - amire aligha volt sok alkalma - de nem kap meghallgatást a jelenbeni és folyamatos üldöztetésért, mert azt a győztesek vagy azok védencei követték el, és ma is elkövetik. De leginkább fáj a magyar népnek az, hogy a nagyvilágban ellene terjengő vádaskodást Budapesten fogalmazzák meg, és úgy fogalmazzák meg, hogy minden ami rossz, azt a magyarok követik el. És lám, a miniszterelnök nem mond ellent például a "roma sorozatgyilkosság" esetében, noha nyilván tudja, hogy ennek az éremnek is két oldala van, és ma még azt sem lehet tudni, hogy annak a titokzatos sorozatnak kik az elkövetői, és állítható-e, hogy mögöttük állóan egy ország népe érzelmi felbujtó. Mint ahogy nem egy esetben kiderült cigányverések alkalmával, hogy a verő is cigány volt. Neki inkább az lett volna a kötelessége, hogy a külképviseleti vezetőket az egyoldalú beállítással szemben a kérdés árnyalt kezelésének hangoztatására biztassa, és hogy tiltakozzanak a magyar társadalmat rasszizmussal vádolás ellen, ami ugyanis azt jelenti, hogy az ilyen ember minden ok nélkül győlöli embertársát, csak azért, mert az más mint ő.

A drámai rész azzal kezdődött, hogy hivatalos elvvé vált, miszerint nincs cigánybűnözés. Vagyis nincs olyan a valóságos világban, hogy az ország egyik nemzetisége sajátosságként követ el bizonyos bűncselekményeket. Elhangzott, hogy a roma is magyar, így amit elkövet az magyar bűn. Rasszizmus vádja illeti azt, aki egy bűncselekmény elkövetőjéről annak származására utaló megjegyzést tesz. Elterjedt az a fogalom is, hogy megélhetési bűnöző, vagyis az egyén rászorultságból lop vagy rabol, tehát megértést igényel. Korjelenség, hogy csak olyan bűncselekmény érdekes a média számára, amelynek egyirányú rasszista megítélése van: ha a sértett fél roma. A félelem fogalma is kisajátítás tárgya lett. A vonalas politika nem fogadja el, hogy az emberek félnek utcára menni sötétedés után, vagy aluljáróban, sikátorokban. De újabban bandák támadnak bárhol, terrorizálnak városrészeket, ahova a rendőrség sem mer bemenni. Ilyen eseteket nem publikálnak. Van abban elegancia, ahogy a budapesti metro egyik állomásán benyomul hat szép szál, munkára termett fiatalember, pillanatokon belül körülfogják az ott álló Kardos Bélát, és szó nélkül ahány zseb, annyi kéz, máris kész a művelet, villan a késpenge, jelzésül, jó lesz csendben maradni. Az internetes újságoknál szokásos hozzászólások lehetősége az egyetlen terület, ahol nagy mennyiségben kiömlik a nép véleménye, különösen olyan cikkek miatti felháborodás hangján, amelyek nyilvánvalóan a rasszizmus vádjának keltésével provokálnak.

Jó egy éve új jelenség lépett színre, ami az addigi képet, a főként romák által elkövetett bűncselekmények időszakát, megváltoztatta. Hat halott és több tucat sértett a mérlege a tavaly áprilisban kezdődött, romák ellen intézett támadássorozatnak. Két nagyon csúnya eset valóban felháborított minden érző embert Magyarországon. Éjjel jönnek a támadók, pillanatok alatt végeznek az áldozattal, nem visznek el semmit, nem hagynak nyomot. Egyik esetben egy férfit és gyermekét lőttek agyon sörétes fegyverrel, a másik áldozat egy asszony volt, annak 13 éves leánya túlélte a sörétes sérüléseit. Dolgozó emberekről van szó, saját házukban rontottak rájuk. A rendőrség feladata nehéz, nincs nyom, nincs logikus indíték. Hatása annál inkább van, politikai következményei beláthatatlanok, különösen, ha ez a terrorista támadás folytatódik. Ez már hír a nemzetközi hírirodák részére. Kinek áll érdekében asszonyt, gyereket, dolgozó cigányokat, védtelen embereket ilyen brutálisan legyilkolni? Kinek áll érdekében Magyarországról ilyen képet kivetíteni? Felvetíteni egy várható jobboldali kormányzat rasszista rémképét? Egyike a találgatásoknak a Magyar Hírlapban: "Egy napilapnak nyilatkozó biztonságpolitikai szakértő szerint nem kizárt, hogy külföldi szervezett bűnözői csoportok állnak a bűncselekmények mögött. ... hiába a rekordösszegű vérdíj - százmillió forint - és a tanúvédelem ígérete, eddig senki sem adott használható információt, tehát a tettesek között nagyon szoros kapcsolat lehet."
Valamelyik bolsi heccmester kitalálta, azután bedobták a hírt: "Szombatra [aug. 15.] "Béke mártírja" emlékmenet elnevezéssel tíz, magánszemély által tett bejelentés érkezett a Budapesti Rendőr Főkapitányságra. Az emlékmenetet a náci Rudolf Hess halálának évfordulója alkalmából az NS Front elnevezésű magyar nemzetiszocialista tömörülés szervezte."

A rendezvények megtartását a rendőrség a gyülekezési törvény alapján megtiltotta. "A tervezett neonáci felvonulás hírére politikusok és civilek tiltakoztak a rendezvény ellen. Sólyom László köztársasági elnök kedden tudatta, hogy felháborítja a Magyarországra tervezett neonáci rendezvény. Bajnai Gordon miniszterelnök pedig azt mondta: Budapest és Magyarország nem lehet az újfasiszták paradicsoma, meg kell akadályozni a tervezett neonáci tüntetést."

Nagy hír volt ez is, ki tudja mennyi a valóságalapja. Ki hallott a felvonulást bejelentő NS Front nevű szervezetről? Nem közölték a bejelentő személyek nevét. Ha voltak is ilyenek, nagy vaklárma az egész, megvezetve a köztársasági elnököt is. Próbált volna nem nyilatkozni. Lett volna célozgatás náci szimpátiájára. Orbán Viktort ellenzéki évei során számtalanszor felszólították, határolódjon el ettől-attól, mert ha nem teszi, megbizonyosul szélsőjobboldali kapcsolata. Itt Ausztráliában is értesültünk erről a "náci felvonulásról", ami végülis nem jött létre, de a Duna TV fontosnak tartotta, hogy megértsük, miről van szó, bemutatott valami máshol és máskor történt náci felvonulást, horogkeresztes karszalagokkal, karlendítéssel. Cselényi elnöknek vannak ilyen ötletei, versenyre kelve a kereskedelmi tévékkel.

Hiába vonult ki a rendőrség, nem jelent meg egyetlen náci felvonuló sem, csupán az ellentüntetők a Városháza Parkban, többen vörös ingben, vörös zászlókkal érkeztek, nagy vászontáblán a felirattal: "KOMMUNISTÁK A FASIZMUS ÉS A TŐKE ELLEN". Vajon ennek a feliratnak mi az üzenete? Hol a szerelem ebben a háromszögben? A demonstráció fő politikai beszédét Tamás Gáspár Miklós filozófus tartotta, riasztó dolgokat mondott: "A fasizmus terjed, diadalmaskodik, megtölti az ifjúság szellemét, újnak látszik, modernnek látszik, bátornak látszik, miközben az antifasiszták öregszenek. Csak akkor lehet eredményes antifasiszta küzdelem, ha a társadalom megújul, megtanul valamit egy egyenlő társadalom egyenlő nemességéből, rájön arra, hogy a demokrácia nemcsak szabályokból áll, hanem a nép uralma, rájön arra, hogy a megaláztatásokat nemcsak rohamosztagoktól nem fogadjuk el, hanem a polgári államtól sem fogadjuk el, és senkitől."

De volt még ennél is nagyobb szabású vonalas rendezvény. A híres Sziget Fesztiválon is szervezett a politikai bukásra álló baloldal nagy antirasszista demonstrációt. Szükség van ám erre Magyarországon. Lássa a világ, hogy van itt igazi antiharc. Zene a rasszizmus ellen címmel a rockzenei és a világzenei nagyszínpadon egyaránt monstre koncertsorozat volt a Sziget Fesztiválon augusztus 11-én. A program két rasszizmusellenes szervezet, a brit Rock Against Racism (RAR) mozgalom és a Love Music Hate Racism (LMHR), valamint a budapesti brit nagykövetség közreműködésével valósult meg. Ez bizony nem volt olcsó szórakozás. A beszámolóból tudjuk:

"A tízórás megakoncert ötlete Nagy-Britanniából származik: a Rock Against Racism és a Love Music Hate Racism mozgalmak az elmúlt évtizedekben eredményesen léptek fel a zene erejével a kirekesztés ellen. A rendezvény a budapesti brit nagykövetség közreműködésével jött létre, a megakoncert egyben a Zene a rasszizmus ellen elnevezésű, a zenén alapuló magyarországi rasszizmusellenes kampány hivatalos kezdete."

Ezzel a programmal a rendezők a fiatalokat célozták meg, 68 ezer jelent meg. Erre a napra anyagilag ráfizettek, csillagászati összeget kellett kifizetni az angol szereplőknek. Angliának megérte - ott fizetnek adót. Széles körben publikálták egy közvéleménykutató csoport video felmérését, amiben a sziget magyar látogatóit kérdezték, van-e Magyarországon rasszizmus. Az eredmény megdöbbentette a baloldali médiát, szinte egyöntetűen úgy válaszoltak a fiatalok, hogy ilyen nincs, nem is tudják, mi az, avagy aki tudja mirôl kérdezték, a baj okát ott jelölte meg, ahonnan az ered.

Adva van egy réteg a magyar lakosság keretén belül, amely a történelem folyamán megőrizte eltérő identitását, annyira hogy a környezete civilizációjába sem tudott vagy akart beilleszkedni évszázadokon át. Ha nem is összességében, de megőrizte például a magántulajdon iránti tisztelet hiányát, nem tudta megtanulni természeti környezete hasznosítását megélhetése alapjává tenni, termelni, gyűjteni, tartalékolni, a meglévőt megbecsülni, védeni, mindezeket erkölcsi gondolati keretbe foglalva emberi tartásává tenni. Ez ténykérdés, és aki közülük sikeresen kilépett a fenti kultúrkörből, azok hasznos polgárai lettek az adott társadalomnak. A múlt század közepére ez a felemelkedés, nevezzük asszimilációnak, biztató volt. A szocializmusnak nevezett időszak is a munkára szorítást szorgalmazta, illetve az általános foglalkoztatás elve szerint adott munkát nekik. A törés napjainkban állt elő, és vált kezelhetetlenné. Az új rendszerben a munkaadó teljesítményt vár a munkástól. A cigányok nagy része azonnal munkanélkülivé vált. Azóta felnőtt egy nemzedék olyan környezetben, amely nem látott munkába járást családi és törzsi környezetében, az állami eltartottság állapota jogos járandóságként tudatosult, erkölcs, társadalmi gátlás nincs, a javak megszerzésének bármely módja egyéni rátermettség kérdése. Az államháztartást alaposan megterheli a gyors ütemben szaporodó, sok gyermekes roma családok eltartása, amit nem hálálnak meg normális életvitellel. Pazarolnak, iskolát elkerülő gyermekeik nem ismerkednek meg a rend és erkölcs követelményeivel.

A rasszistázással való folyamatos vádaskodás ingerlő hatású, éppen azt váltja ki, amit ellenezni hirdetnek, hiszen mindenki tudja, aki a probléma közelében él, hogy mi a helyzet, mi a baj, és pontosan ez a kampány hívja fel figyelmüket arra, hogy másutt is bajos az együttélés. Ettől lesz közismert a helyzet, és annak egyoldalú megítélése, a szenvedést elviselő többség bűnössé tétele felbőszíti a társadalom igazságérzetét.
Bajnai és a mögötte álló politikai garnitúra nem ezeknek az igazságoknak tudatában keres megoldást, hanem úgy akar megfelelni a nyomuló globalizmusnak, hogy büntető táborként kezeli az országot, és kiszolgáltatott, megalázott, olcsó munkavállalóvá akarja szorítani az ország népét. "Gondolok, mondjuk, az adórendszerben végrehajtott átalakításra, amely az Önök által is gyakran meginvitált külföldi befektetőknek, akik munkahelyek százezreit teremthetik Magyarországon, azt jelenti, hogy már a jövő évtől kezdve átlagosan 8 százalékponttal olcsóbb lesz Magyarországon munkaerőt foglalkoztatni. ... Ezért Magyarország - helyenként erején felül is - szerepet vállal a világ biztonságpolitikai kérdéseinek rendezésében. Ott vagyunk Koszovóban, Boszniában, ott vagyunk Afganisztánban, ott vagyunk a világ más pontjain katonáinkkal és GDP-nkhez, költségvetésünkhöz, haderőnkhöz képest nagyon jelentős erőfeszítéssel, a magyar szárazföldi haderô mintegy 10 százalékával veszünk részt külföldi műveletekben." Tehát teljes gyarmati kiszolgáltatottság, adózással szabályozott örökös szegénységgel, garantált olcsó munkabér, és katonaállítás a távoli nagyhatalom hódító hadműveletei részére, távoli területeken. Országon belül a fenyegetettség állapota, a kisebbségi létbe szorított többség szorongatott élete. No, ebből baj lesz.

» vissza a HUNSOR honlapjára