Nemzeti öncélú berendezkedésre nem sok esély volt, mert az orosz kötelező sarcleadás folytatásaként már megfogalmazták a kádári időkben fölvett hitelek törlesztési kötelezettségét, aminek komolyan vételére máris figyelmeztetett a nyugati nagyhatalmi jelenlét. Bár akkor még lehetett volna ellenállást kifejteni, de a pártállami elit beépítkezése és helytartósági szolgálatra vállalkozó készsége az idegen hatalom kiszolgálására, eldöntötte a kérdést. Külföldről eleve azokat fogadták el, azokat támogatták a gazdasági és politikai hatalmi pozíciókba, akik készek voltak elfogadni, saját országuk érdekei ellenében is, az ország gazdasági életének nemzetközi pénzintézeti kézi vezérlését. Ettől kezdve, és ennek következtében, a magyar Országgyűlésben olyan törvények keletkeztek, amelyek megfeleltek a nemzetközi gazdasági irányítás előírásainak.

"Magyarország legtöbbet hangoztatott és legnagyob veszedelmekkel riogató bajának, azaz a gazdaság válságának valójában nem önmagában rejlő, de még csak nem is a gazdaságpolitikában gyökerező okai vannak. Hanem a fő ok a világhódító neoliberális - anyagias, embertől, nemzettől és Istentől egyaránt elrugaszkodott, individualista - felfogásban keresendő. S abban, hogy a magyar politikusok, közéleti emberek, meghatározó véleményalkotók és véleményformálók ezt a torz ideológiát, világlátást (akárcsak elődjét, a kommunista, birodalmi internacionalizmust) szolgamód átvették, és a magyarság egészére - országra, népre, nemzetre - nagy buzgalommal, kíméletlenül és felelőtlenül ráerőltették." (Zétényi Zsolt, Magyar Nemzetstratégia c. kötet, Bevezető gondolatok.)

A legnagyobb probléma Magyarországon egyfajta kettősség léte, ami az élet minden fontos területén fellelhető. Elsősorban a gondolkodásban: egyrészt az ország szabadsága, és annak ellentéteként a külhatalmaktól függés szembenállásában. Utóbbi bizonyult erősebbnek, főleg a szovjet-évtizedek beidegződése nyomán. Hatalmat, po-zíciót az országra nehezedő külhatalomtól lehet kapni.

Külhatalmi erők működtek a szovjet hatalom visszavonulása eseményeiben is. Már akkor eldőlt, hogy a kommunizmus által létrehozott elit lesz az amerikai terjeszkedés szálláscsinálója. Hiába adták meg a magyar választók a lehetőséget a nemzeti elkötelezettség pártjainak nemzetérdekű törvénykezésre és uralkodásra, mégis minden másképpen történt. 1990. május 1-jén (egy nappal a Magyar Országgyűlés megalakulása és az új kormány eskűtétele előtt) Antall József hosszú beszédet tartott az MDF parlamenti frakciójának. Bejelentette, hogy az ország pénzügyi összeomlás előtt áll, de sietett hozzátenni, hogy van esély a veszélyt elhárítani. Amit ekkor bejelentett, abban benne volt az ország nagyon remélt függetlenségének máris elveszítése: "Az elmúlt héten a hét vezető ország vezető bankárai jelentek meg nálam, több gazdasági szakember volt hivatalos. Tájékoztatást kaptunk arról, hogy az elmúlt hónapokban Kelet-Közép-Európával szembeni bizalmatlanság keretében ők többszáz millió dollárt vontak ki a magyar bankokból, így a Nemzeti Bank rendkívül nehéz helyzetbe került. Az elmúlt héten ez fokozódott..."

Mi lett volna, ha a miniszterelnökjelölt a televízió állomások képernyőjén az ország népe elé áll, és azt mondja: - Veszélyben a haza! Lelketlen uzsorások zsaroló szándékkal merényletet követtek el a magyar gazdaság ellen. Magyarok, akarjátok-e, hogy ellenálljak, megvédjem az ország függetlenségét? Adjatok felhatalmazást a szükséges intézkedésre, segítsetek saját talpára állítani az országot!
Antall nem kérdezett. Bejelentette, hogy: "az ellenzékkel - amelynek jelen pillanatban ebben az értelemben a foglyai vagyunk - konstruktív kompromisszummal kellett eredményt elérnünk."

A kompromisszum destruktívnak bizonyult, a "nemzeti" kormány négy év alatt teljesen elveszítette a nép bizalmát. Az SZDSZ Magyarországot kiszolgáltató, elárusító, kifosztó politikáját húsz éven keresztül tudta érvényesíteni az országba betelepedett külföldi tőke és híripar támogatásával. A Szabad Demokraták Szövetsége több volt, mint politikai párt. Egyre inkább fogyó parlamenti jelenléte jelezte a választók felismerő képességét a párt politikai ártalmáról. Teljes egészében azonosultak azzal a fentebb idézett világhódító neoliberális - anyagias, embertől, nemzettől és Istentől egyaránt elrugaszkodott irányzattal, amely országok sorát döntötte már nyomorba.
Mindezek ismeretében kell odafigyelnünk a külföldi, főként amerikai újságokban időnként megjelenő magyarvonatkozású írásokra. A nemzetközi sajtó és az amerikai diplomácia a magyarországi választások előtti időkben különösen nagyon buzgó. Azt is számításba kell vennünk, hogy a nyugati nagyhatalmi diplomácia üzleti- és médiairodákban formálódik. Másszóval a sajtó szava a hatalom akarata.
The Economist - Globália legbefolyásosabb nyomtatott újságja - Londonban szerkesztve, 1.4 millió példányban jelenik meg, fele Amerikában, a többi világszerte kel el. Igazán nem mindegy, mi jelenik meg ebben a lapban a magyarokról. Sajnos, főleg kedvezőtlen. A jó hír nem hír. November 5-i számában arról értesíti olvasóit, hogy Magyarországon egyre kevésbé látják szívesen a külföldi befektetőket. És hogy a populista politikusok a külföldi tőke ellen vannak.

"Az elmúlt 20 évben a külföldi befektetések lendítették fel a közép-európai országok gazdaságait, és a recesszióból való mielőbbi kilábaláshoz továbbra is folyamatosan igény mutatkozik rá. De a gazdasági válságra adott populista válasz az ellenkezőjét vetíti előre, amit egészen friss példák Magyarországon is illusztrálnak" - közli a The Economist november 5-i száma.
A "friss példák" egyikeként a rádió-sávelosztás mikéntjét észrevételezi: "Az a testület, amely irányítja Magyarország sávjait, az ORTT, elvette a két országos terítésű, idegen tulajdonban volt rádió engedélyét, és odaadta két helyi vállalatnak, amelyek egyike a Fideszhez, a jobboldali ellenzékhez kötődik."

A fentebbi idézet azt terjeszti világszélesen, hogy a közép-európai országok gazdaságait fellendítették a külföldi befektetések. És hogy e jótéteményre a hálátlan magyarok populista választ adnak. Fricz Tamás politológusnak más véleménye van a jótéteményről: "Magyarország a következőkkel küszködik: elvesztette nemzeti - ha tetszik, állami - vagyonának döntő részét, ilyenformán stratégiai lépésekre már nincs lehetősége. Ezzel szemben mélységesen és brutálisan el van adósodva, olyan mértékben, hogy az eladósodás megszüntetésének lehetőségét évtizedekkel előre tekintve sem lehet látni. Mindezen túlmenően nyílt titok, hogy egyre többen hagyják el az országot, döntő jelentőségű szakmák "ürülnek ki", s főleg a fiatalok nem tervezik a jövőjüket Magyarországon, mert nem látnak perspektívát itthon. S végül: országunkban a multinacionális cégek meg a nemzeti jövedelem nagyságát, a hazai vállalkozások és végek lepusztult állapotban vannak. Vagyis sorsunkról a magyar állampapírokat megvásárló külföldi pénzügyi alapok, illetve az itt állomásozó multinacionális cégek döntenek. Amíg ők úgy döntenek, hogy éljünk, addig élünk, de ha valamiért másként döntenek, végünk."

A másik idézet egyszerűen beleszól a magyarországi rádiósugárzási területek elosztásába, mintha az övé lenne. Nézzük csak, azon háborodik fel, hogy "elvették" a külföldiektől a sávot, és helyieknek adták azt oda. Még jó hogy nem használta az idegengyűlölet szót, hiszen az is divatos. Valójában csak az történt, hogy a szóban forgó szerződések lejártak, új pályázat kiírására került sor. Érthetetlen, hogy a reputációjára egyébként kényes világlap ezúttal névtelen cikkírója világraszóló ügyet turmixol ilyen helyi vonatkozásban sem túl lényeges bérleti ügyből, ami abban a kis holisvan Hungaryban történik, beállítva azt úgy, mint valamilyen galád populista cselekedetet, ami ennek okán a demokrata világ éberségét igényli. (A "populizmus" egyre divatosabb szitokszó, főleg a baloldalon alkalmazzák azokra, akik elítélhető módon ellenzik a hatalom üzelmeit. A populista afféle megátalkodott rakciós, akinek a hatal-mat illetően bűnös gondolatai vannak.)

A The Economist azt írja, hogy: "az ORTT, elvette a két országos terítésű, idegen tulajdonban volt rádió engedélyét." Köztudott, hogy a Sláger és a Danubius elkötelezetten és feltűnően MSZP és SZDSZ szimpatizáns volt.
Ez hát a hiba. A magyarországi bolsiutód baloldalnak olyan politikai érdemei lehetnek, amiért védelmükre a tekintélyes The Economist félreveri a nagyvilági vészharangot, és rá egy napra, november 6-án, ugyancsak szenzációként, közli a világ egyik legismertebb üzleti napilapja, a Financial Times, hogy micsoda cirkusz alakult ki Magyarországon a Danubius Rádió és a Sláger Rádió bukása körül....
További érdekessége ennek a világhírhabbá fölvert esetnek az, hogy két rádiósugárzó egységet tettek pályázatra, amelyek egyike az ország 79 százalékát, a másik 69 százalékát fedi le, emelyből a kisebbiket nyerte csak el egy olyan vállalat, amely a hír szerint kedvezően szolgálja ki a Fideszt, mint megrendelőt. No ez csípi a szemét a nagyvilági médiának. Azt pedig, hogy a nagyobb területet lefedő hálózatot az MSZP-hez kötődő vállalat pályázata nyerte meg, valahogy nem minősült botrányosnak.

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) október 28-án hirdette ki a két országos kereskedelmi rádiós jogosultságra kiírt pályázat győzteseit; a Sláger Rádió által használt jogosultságot az FM1 Konzorcium, a Danubius hullámhosszát pedig az Advenio Zrt. nyerte el. Ezzel az utóbbival van problémája eredetileg az SZDSZ-gengnek, ők dobták be a riadalmat a világszisztémába.
Hogy mennyi a valóságtartalma annak, hogy ez a kisebbik rádió a Fidesz által lenne hasznosítható, nem tudjuk. Egyelőre csak annyit tudunk, hogy az Advenio Zrt. olyan, többségi hazai tulajdonban lévő vállalkozás, mely foglalkoztatóként, adófizetőként a magyar gazdaságot támogatja, nem utolsó sorban a megajánlott műsorszolgáltatási díj megfizetésén keresztül is. Ez áll a közleményében, és az is, hogy: "Munkánk során mindent el fogunk követni azért, hogy a hazai zenei rádiózás legjobb hagyományainak alapján hallgatóink minél előbb megszeressék rádiónkat." A cég igazgatósági tagja, Heltai Péter elmondta, hogy a rádió a pályázatban szereplő műsorstruktúra szerint fog felépülni, és zenei adót szeretnének. Class Rádió lesz az új csatorna neve. A másik rádiót az FM1 konzorcium kapta meg, amely viszont politikai rádió lesz Neo FM néven, és ha igaz, az MSZP-t fogja támogatni. A The Economist szerint a Budapesten dolgozó amerikai diplomaták, akik lobbiztak az amerikai Emmis Communications médiacég tulajdonában lévő Sláger Rádió megtartásáért, most "forrnak a dühtől". A folyóirat idézi a Danubiust tulajdonló, bécsi székhelyű Accession Mezzanine Capital befektetési alapot, amely szerint "Magyarországnak jobban kellene bánnia a külföldiekkel, tekintettel arra, hogy az IMF (a Nemzetközi Valutaalap) életmentő segítségének köszönhetően maradt talpon".

A The Economist szerint hasonló aggályok övezik a pécsi önkormányzat egyoldalú szerződésbontását a helyi vízművet üzemeltető francia Suez Environnement céggel. A lap szerint Nicolas Sarkozy francia elnök panaszt emelt Bajnai Gordon kormányfőnél. Bajnai Gordonra viszont ellenzéki politikusok azért zúdítottak össztüzet, mert "az emberek helyett a külföldi tőkések védelmére kelt" azzal, hogy szót emelt a Suez érdekében - írta a brit hetilap. (Pécs városa vízműveit a francia Suez Environnement cég kezére privatizálták a szocialisták, a város felmondta a szerződést annak megszegése és indokolatlan, meredek áremelés miatt.)

Most tessék figyelni, mert ez a mondat már a jövő évben esedékes magyar választások menetébe való behatolás jele: "Bármekkora legyen is az ügy érdemi jelentősége, az nyilvánvaló, hogy a nyolcévi ellenzéki lét után valószínűleg ismét kormányra kerülő Fidesz ellenérzéseket szít a privatizációval, a külföldi befektetőkkel és bizonyos mértékig általánosságban a szabadpiaci kapitalizmussal szemben" - áll a The Economist írásában. A hetilap felidézi, hogy a Fidesz pártolta azt a népszavazást, amely megakadályozta a magánbefektetéseket a "hanyatló állami egészségügyi ellátásban". "Orbán Viktor pártvezető ellenzi a további privatizációt, és megígérte több közelmúltbeli ügylet felülvizsgálatát is kormányra kerülése után. A jobboldali sajtó hemzseg a külföldi pénzemberekkel és a globális kapitalizmussal kapcsolatos összeesküvés-elméletektől" - írta a brit folyóirat. "A Fidesz hevesen támadja a jelenlegi kormány erőfeszítéseit az elmúlt évek költségvetési tékozlása nyomán felduzzadt államháztartás stabilizálására, keveset árul el ugyanakkor saját gazdasági terveiről. A kívülállóknak abban kell reménykedniük, hogy a Fidesz féken tudja tartani azokat a szellemeket, amelyeket oly könnyed módon kiengedett a palackból" - fejeződik be a The Economist elemzése.

Teljesen nyilvánvaló, hogy a magyarországi állapotokról szóló információ magyarországi baloldali köröktől származik. Nincs mégegy ország Európában, amelyben ilyen erős internacionalista, globalista réteg lenne, amely a gazdasági és politikai élet minden területén kimozdíthatatlan fölényével olyan elszántan küzdjön a külföldi érdekek érvénysítéséért, a hazai érdekek ellenében, mint a magyarországi baloldali elit. Ennek a politikai irányzatnak egyik jeles képviselője, már megfogalmazta az Orbán-fasizmus fogalmát. Közeledve a választások időpontjához, az itt alább idézettek, ha így megy, olvashatók lesznek a nagy világlapokban is:

Debreczeni József írása Populizmus, fasizmus, nácizmus cím alatt jelenik meg, annak befejező része így hangzik: "Magyarországon igen veszélyes szituáció alakult ki: a jobboldalon uralkodó pozícióban lévő Orbán radikális populizmusa egyre erőteljesebb támadásokkal ostromolja a kormányzatot - és a parlamentarizmus alkotmányos bástyáit. Orbán Viktor erőszakos, antiparlamentáris, vezérelvű populizmusa sok szállal kötődik a két világháború közti szélsőjobboldal tömegmozgalmaihoz. Inkább a korai fasizmus, kevésbé a nácizmus szellemiségéhez, politikai kultúrájához és eszköztárához. Maga Orbán kötődik a korai Mussolinihez (és Hitlerhez)." Olvasható a Mozgó Világ internetes változata 2006 decemberi számában. Eszünkbe jut a mondás: - Amit a kommunisták elmondtak a kommunizmusról, az szemenszedett hazugság volt. De amit elmondtak a kapitalizmusról, az mind igaz.

Ehhez még hozzátehetjük, hogy a kommunizmus a kapitalisták bőséggel ontott anyagi támogatásuk nélkül nem jött volna létre, ők segítették hatalomra mindenütt, elsősorban Oroszországban. Következtethető, hogy azért tették ezt, hogy annak hibáit, bűneit megtapasztalva, a népek önként vállalják a kapitalizmust annak módszereivel. Miközben harmadik lehetőség már nincs, mert ami volt, azt ezek ketten elpusztították, és ami lenne, azt ma azonnal lehetetlenné teszik, megbélyegezve, elítélve a fasizmus vádjával.

» vissza a HUNSOR honlapjára