A kapitalizmus, mint politikai irányzat, a nyugati civilizációs fejlődésben az élet mestereként jelent meg, tehette, mert a kapitalizmus, mint gazdálkodási módszer az emberi élet kiteljesedésének, jólétének, haladásának megvalósítójává fejlődött. A kapitalizmussal, mint gazdálkodási módszerrel nincs probléma, azt fejleszteni, javítani, alkalmazni kell. A probléma a politikai kapitalizmussal van, kár hogy nem kapott külön elnevezést. A kommunizmus a szekuláris filozófia terméke, nagy valószínűséggel társadalomirányítási (emberterelési) kísérletezés érdekében, hatalmi politikában érdekelt tőkés társulatok által finanszírozva. Nyugat egyetemin több mint száz éve tömik a hallgatók fejét Marx tanaival és az internacionalizmus egyéb filozófiai irányzataival.

A Magyarországon üzemeltetett kommunizmusnak nem az a főbűne, hogy az ország gazdasági életét egy élhetetlen elmélet gyakorlatba erőltetésével a stagnálás állapotába szorította, mert eszelős intézői hittek benne (ország és társadalom azzal élte túl, amit abból visszalopott), hanem az a fő bűne, hogy az erkölcsöt rendőrségi üggyé sovasztotta - a törvény háta mögött szabad a vásár. A törvénytisztelő, kiválóságokra felnéző magyar nép nincs többé. Ami erkölcs, tartás még megmaradt, az a régi polgári nevelő hagyományokat megőrző családok érdeme.

A kapitalista gazdálkodási módszert fejleszteni és ellenőrizni kell, a politikai kapitalizmussal szemben védekezni kell. Az amit a kapitalizmus hibáiként emlegetünk (mint a kapzsiság, uzsoraság, eladósítás stb.), azok emberi hibák, amiket a kapitalizmusból, vagyis a gazdaság működéséből ki kell iktatni. Ahogy az egyéni szabadságnak is megvannak a törvényes korlátai, épp úgy törvényes korlátok között kell működnie a gazdasági élet minden intézményének. Közgazdászok között vita folyik, hogy milyen a helyes arány egy ország gazdasági életében a nagyvállalatok és a közepes és kisebb vállalatok között. Ausztráliában kb. 60 százalék a kisebb vállalatok részesedése, míg a munkavállalók kb. 80 százalékát foglalkoztatja, nagy a munkavállalói mobilitás. Magyarországon a nagyvállalatok főként külföldi, odatelepült gyárüzemek, és ha jónak látják, odébb állnak. Ilyenkor a bedolgozó kisvállalkozó is munka nélkül marad. Magyarországon a közép- és kisvál-lalkozások foglalkoztatják a dolgozók körülbelül 65 százalékát. Ők adják az export 35 százalékát.

Összegezésképpen elmondhatjuk, hogy Magyarország nem abba ment tönkre, hogy átváltott a kapitalizmusra, hanem az a baj, hogy nem védte meg magát a politikai kapitalizmus újabb áramlatával szemben. Közelebbről: az egypártkormányzat bukásával egyidőben felállott kerekasztal társaság elfogadta a rendszerátváltás lebonyolítására jelentkező külhatalmi és pénzügyi körök keretajánlásait. Egészen pontosan: a nemzetközi társulatok benyomulásának és magyarországi berendezkedésének, országot kifosztó tevékenységének támogatása folyamatában megvagyonosodott hazai pártelit lett a gazdasági és politikai hatalom birtokosa, akik megosztották az ország vagyonát külföldi elvtársaikkal.. Ezek eléggé ismert dolgok, valamint az is, hogy az elmúlt húsz év, de különösen az utóbbi nyolc év megérlelte a magyar társadalomban a védekezés szellemét. Ez készül realizálódni áprilisban, az országgyűlési választások során, határozott változás lehetőségével. Minket, akiket távolból is közvetlenül érdekel az ország sorsa, már olyan részkérdés is érdekel, hogy a kormányalakításra egyedül is esélyes Fidesz-KDNP Párt akar-e és tud-e élni a történelmi alkalommal?

Az alkalomadta lehetőség kötelez. Először történik a demokratikus húsz évben, hogy egy nem-koalíciós kormány, tehát egy egységes kormány jön létre. Ha úgy sikerülne, hogy a kormányzó párt kétharmados többséggel kerül be a Parlamentbe, akkor akár új alkotmány is létrehozható lesz. Ami a gazdasági élet irányítását illeti, a szükséges törvények meghozatalához nem szükséges a kétharmados fölény. Láthattuk a jelenlegi garázdálkodás nyolc évében, hogy minden szavazásra került kormányjavaslat törvénnyé vált, minden ellenzéki javaslat megbukott - a kocka fordultával a zászló az új kormánynak áll. Az 1989-ben megalkotott (oktrojált és manipulált) alkotmány erős, szinte diktatórikus hatalmat biztosít a kormány részére. Amennyire alkalmas volt ez a baloldali kormány részére korlátlanul rosszat cselekedni, épp olyan mértékben fennáll majd az új kormány lehetősége korlátlanul jót cselekedni. És amennyire megfelelt ez a rendszer a nemzetellenes politikának, ugyannyira meg kell feleljen ez az "erős kéz kormányzati rendszer" a nemzetérdekű politikának. Márpedig Magyarország talpraállítása most nemzetérdekű politikát követel, aminek a megvalósításához erőskezű kormány kell.
Magyarország népe jelenleg zaklatott állapotban van. Nem ideológiai vita epeszti a lelkeket. Négy évtizeden át minden politikai hangszórón azt hallotta, hogy építjük a jövőt, a jólétet, a bőséget, lehagyjuk a Nyugatot is, és amikor Nyugat belénk költözött, az is csak visz. Magyarország munkaképes lakosságának 57 százaléka dolgozik, illetve keres munkaalkalmat. Ez szocialista örökség. Nyugatról nem a jólét jött, hanem a tempó. De az eladósodással azt is rásózták az országra, hogy szorgalma ellenére sem jut előbbre.

A rendszerváltoztatás által beadott altatóból fölébredve olyan nyugati pályaudvaron találta magát az ország, ahonnét versenypályák indulnak, és az állomásokra érkezést osztályozzák. Nincs visszalépés, az értékmérő a GDP. A vetélkedő egységek még mindig az államok, amelyek teljesítményük alapján kedvezmények és leminősítések terelőjében igyekeznek megfelelni a versenyszabályoknak. Az együttes fejlesztési előmenetel a globalizmus előírása. Nem baj, általa az ország is menetel. Csak az az adósság-szolgáltatás ne volna...

Orbán Viktor - nagyon helyesen - a gazdasági élet rendbetételében látja a kilábalás lehetőségét. Február 18-án a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Évnyitó című rendezvény vendégeként felszólalat Orbán Viktor, és kijelentette, hogy elkövet-kező kormánya gazdasági terveit és faladatait a magyar gazdaság képvi-selőivel egyetértésben kívánja meg-valósítani. Ismét szólt arról, amit már a Magyar Életben megemlítettünk, hogy a világpolitikában kedvező változások történnek, amelyek nagyobb mozgási lehetőséget adnak Magyarország részére is a piaci spekulációval szemben, ami a világgazdasági válságban mutatta meg negatsait, vagyis azt, hogy:

"A piaci spekuláció csak magánérdekre és csak rövid távú haszonra törekszik. Nincs benne hozzáadott érték, nem finanszíroz termelést, nem hoz létre értéket, ehelyett a meglévő értékeket csapolja meg. Bizakodásra az ad okot, hogy a világgazdaságban bekövetkezett és most is zajló viharos változások végre mindenütt szembenézésre késztetik a politikai és a gazdasági vezetőket egyaránt ezzel a ténnyel. A világnak szembe kell néznie, ha tetszik, ha nem, hogy a piac mégsem működik magától helyesen, és önmagát sem tudja megvédeni a szabadjára engedett, globalizált spekulációtól. Szembe kell nézni azzal, hogy a spekuláció burjánzása folytán egy olyan pénzkapitalizmus alakult ki, amelyben immár a más pénzének a kockáztatása jelenti a normát. Ez egyesek számára kétségkívül gyors és könnyű profitot engedélyez, de gyakran, sőt legtöbbször anélkül, hogy ezáltal bármiféle új érték jönne létre. Márpedig a pénz- és az értékpapírpiac kizárólag akkor lehet hasznos, hogyha a termelést finanszírozza, viszont attól a ponttól veszélyessé és károssá válik, amikor önmagát kezdi el finanszírozni." - fejtette ki Orbán Viktor- majd így folytatta:

"A világnak szembe kell néznie azzal, hogy ennek a pénzkapitalizmusnak a fő jellemzője és legnagyobb veszélye, hogy csak a jelen számít, a jövő nem. A jelentől elvárt magas hozam iránti túlzó igény a jövő állandó leértékeléséből táplálkozik. A spekuláció által fölhajtott hozamok leértékelik a jövőbeli bevételeket: minél magasabbra nőnek az előbbiek, annál inkább veszítenek értékükből az utóbbiak. Szembe kell néznie a világnak azzal, hogy az egész gondolatrendszer hamis." Végre megjelenik a magyar politika terén a kapitalizmus megjelenési alakzatainak az osztályzása. Természetesen kell a külföldi nagytőke jelenléte, természetesen kell a nemzetközi hitel, kell a szabad piac, áru, munkaerő, információ szabad áramlása, mert ez mind velejárója az ország gazdasági élete beépülésének a világgazdaságba. Orbán Viktor azt is kijelentette, hogy nem elméleti problémaként vetette fel a pénzkapitalizmus ártalmas módszereit, hanem azért, hogy tisztán lássuk, hogy a spekulációs pénzpolitika "a termelés lefokozásával súlyos recessziót idézett elő a világgazdaságban, és ezt mindannyian megszenvedjük. A mindennapi életben ez azt jelenti, hogy egyre kevesebb vállalkozás képes fönnmaradni, új vállalkozásokra pedig egyre kevesebb lehetőség van. A munkavállalók oldaláról pedig azt jelenti, hogy sorra szűnnek meg a munkahelyek, újak pedig nem jönnek létre helyettük. Tehát a kapitalizmus jövőbeni természetéről szóló vita az egyik leginkább húsbavágó kérdés mindannyiunk, a munkaadók és a munkavállalók számára is."

A megoldást abban látja, hogy el kell vetni azt a téves elméletet, ami szerint az állam beavatkozása a gazdaság ügyeibe felesleges és káros. Ez az elgondolás azért téves, mert a nemzetgazdaságok a munka és a termelés szempontjait tekintik alapvető követelménynek, szemben a globális rendszerekkel, amelyek manipulációval és spekulációval foglalkoznak. Csakis állami beavatkozással érhető el az erős és egészséges nemzetgazdaság.
"Miközben a világgazdaság a spekuláció okozta megrázkódtatásoktól szenved, aközben a magyar nemzetgazdaság életét még egy sajátos magyar tehertétel is keseríti. És ez a mondandóm lényege. Ugyanis Magyarországon nem az a helyzet, ami a világban, mert az elmúlt években Magyarországon nem ugyanaz a folyamat ment végbe, mint a nagyvilágban. Magyarországon ugyanis nemcsak a piacon jelentkezett spekuláció, hanem a politikában is. És ez, mármint a politikai spekuláció láthatóan még veszélyesebb, és még nagyobb károkat okoz, mint a piaci spekuláció."

"A kormányzati spekuláció valójában magánügyként kezeli az ország gazdaságát, magáncélokat és magánérdekeket érvényesít. De az én fölfogásom szerint a politikai spekuláció körébe tartoznak a különféle privatizációs ügyletek is, amelyeknek bevételeit a kormányzat sohasem a magyar gazdaság élénkítésére fordított. Vagy gondolhatunk a politikai spekuláció részeként a nyakló nélkül fölvett külföldi hitelekre, amely külföldi hitelekből a magyar termelőgazdaság szintén nem látott semmit. De ami talán még ennél is nagyobb baj, és a legsúlyosabb kár, amit a politikai spekuláció okozott a mi hazánknak, az az, hogy mostanra az emberek egész egyszerűen nem hisznek a magyar gazdaságban. Régóta azt tapasztalják, nem érdemes vállalkozni, nem érdemes dolgozni, nem érdemes becsületes munkából és vállalkozásból jutni valamire - leginkább ügyeskedni meg spekulálni érdemes. Ezért mennek el egyre nagyobb számban a tehetséges és ambiciózus fiatalok, ezért menekül a külföldi tőke is immár, sőt most már magyar vállalkozók is azért keresnek más országban cégközpontokat maguknak, mert egész egyszerűen már ők is egyre kevésbé vagy egyáltalán nem hisznek a saját, hazai, vagyis magyar gazdaságukban." Sok támadás éri Orbán Viktort, mint a következő kormányzat várományosát, hogy nem ad részletes programot. Amit a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági évnyitóján elmondott, az - bár nem részletes, de - olyan program, aminek a részletei maguktól értetődőek. A magyar gazdaságot nemzeti alapra kell helyezni. A magyar kapitalizmusnak elkötelezetten magyarérdekűnek, nemzetinek kell lennie.

» vissza a HUNSOR honlapjára