A Sors kegyelme által 1990-ben minden lehetőség megvolt rendbetenni az országot gazdaságilag, kulturálisan és erkölcsileg. Országhatárainkat nem fenyegette ellenség, messze van már a trianoni rombolás, a háborús pusztítás, a Kelet felé nyitottság mellé megjött a Nyugat felé nyitás minden lehetősége, kinyílt a világ, nekünk nyugatra távozott százezreknek megnyílt a lehetőség akár hazatérésre, akár bekapcsolódni egy felszabadult Magyarország gazdasági, kulturális, szellemi életébe.

Kádár Levente közgazdász, pénzügyi szakértő, előadást tartott március 7-én a Sydneyi Magyar Kaszinó ebédösszejövetelén, mely alkalommal átfogó képet adott a rendszerváltozás előtti és utáni gazdasági helyzetről. A kádári idők érzékeltetése különösen megfogta a hallgatóságot, annak az évtizedei alatt kialakult inkább cserekereskedelmi jellegű gazdálkodása, amiben a termelőeszközök állami tulajdoni állapotában, mindamellett a Párt felső rétegeinek igazgatásával, a hierarchiának megfelelően nyújtott bőséget a felső retegnek, de még legalant is "miénk a gyár" jelszóval mindenki lopott, lentebb persze kevesebbet. A világ egyéb részeitől elzárt KGST megalkotta a maga rendszerét, aminek a Szovjetunió bőségesen ömlő energiaforrásai egyfajta cserekereskedelmi, szakosított termelési módszert hozott létre, amiben mindenkinek jutott elfoglaltság dolgozgatni, míg megszakadhattak a munkában azok, akik "közelébe" jutottak. Jó helyek, pozíciók, jutalmak, utazás, nyaralás, bármi, ami nem jutott a többségnek, csere alapon, mit kapok, ha - módon jöttek létre.

A korrupciónak egy rendkívüli fokra fejlesztett rendszere jött létre, amiben a csalás, lopás, vesztegetés, távol attól, hogy szégyen lenne, inkább élelmesség volt, és szánalom szálla azokra, akik sikertelenek voltak. Ebbe a bejáratott, megcsontosodott érvényesülési rendszerbe érkezett meg az a nagyhatalmi megegyezés, hogy a szocialista gazdasági rendszer végleges lemaradása miatt a KGST-gazdálkodás beépül a nemzetközi pénzrendszer gazdálkodási rendjébe. Egy fia szó sem esett olyanról, hogy felszabadítás, hogy ideológiaváltás, vagy kapitalista győzelem a kommunizmus felett. Gazdasági kérdésekre kellett megoldást találni a liberális gazdaság alapvető filozófiai tétele szerint, ami úgy hangzik, hogy: piacgazdaság. Szígorú előírás volt a békés átmenet. Felesleges volt emiatt aggódni, a magyar és a többi hasonló helyzetbe került ország népét inkább meglepte ez a nemvárt változás, annak mikéntjét még vágyaiban sem fogalmazta meg, hogy is lett volna alkalmas követelni irányelvet, stratégiát, még kevésbé nemzeti érdeket. Az az előírás, hogy privatizálni, nagyon természetes módon azt jelentette, hogy minden ami állami, ezután magánvagyon lesz. A Kádár-világban nem volt könyvelés olyan értelemben, hogy a termelő eszközök, üzemek, épületek, erdők, mezők milyen pénzbeli értéken jegyezhetők. Miért lett volna, ezeket nem adták-vették. Most hirtelen minden árúvá lett és eladóvá lett. A kádári elit lett az eladó is, a vevő is. Megegyeztek. Külföldiek is jöttek vásárolni. Azok is jól jártak a magyarországi vásárlóerőhöz igazodott árakkal.

Summa summárum, beindult a magyarországi liberálkapitalizmus nemzetközi összefonódásokkal, a nemzeti vagyonból színrelépett új tulajdonosi érdekeltségek által létrehozott gazdaságpolitikával, a kádári erkölcsök törvényhozási és törvénykezési berendezkedésével. Nem tudott érvényesülni a nemzeti érdek, ami nemcsak a belső bolsevizmusba ütközött bele, de a Magyarországon döntő befolyást szerzett nemzetközi tőkés érdekeltségek által felállított akadályokba is. És beleütközött ezeknek az érdekeit érvényesítő nagyhatalmak diplomáciai elvárásaiba, politikai követelés-ibe is.

Tehát nem kevés erő és érdek akadályozza a nemzeti érdekek érvényesülését.
A jövő hónapban képviselőházi választások lesznek. A kádári idők meghosszabbításának is felfogható neoliberális-bolsevista rendszer gazdaságilag és politikailag megbukott Magyarországon. Pártjai előre láthatóan kiesnek a kormányzati szerepből. Magyarország sorsa ma attól függ, lesz-e olyan politikai erő az ország élén, amely erős magyar érdekű politikát vezet be, és azt érvényesíteni is tudja. Bővebben: le kell gyűrnie, le kell szerelnie a korrupt módon létrejött gazdasági erőket, nem kevesebb céllal, minthogy teljessé tegye a rendszerváltást. Olyan erőt kell felmutatnia, aminek legalitását és a nemzet iránti elkötelezettségét a világpolitika meghatározó és beavatkozó természetű hatalmai tényként tudomásul veszik, és nem igyekeznek megbuktatni. Ennek a meghatározásnak indokoltságát az elmúlt húsz év tapasztalata adja. A "harmadik köztársaság" jellemzője a korrupcionizmus.

A korrupcionista respublikát fel kell számolni. Nem ártana, jó ötlet az is, hogy olyan mérvű legyen az átalakulás, ami megérdemelné a "negyedik köztársaság" elnevezést. Például egy teljesen új alkotmánnyal bevezetve. No de ne álmodozzunk down under, nekünk nem osztanak lapot.
Nem a választási kortesidőszak okán, mint rossz nyelvek állítják, hanem a baloldal mindenféle szétoszlása hozza elő napról napra, követhetetlen mennyiségben az állami pénzek szétlopásának eseteit. Rengeteget, de csak az éppen feltártakat az elkövetett ismeretlenek tömegéből.
"Korrupciós botrányok mindenhol"- ilyen szalagcímek jelennek meg a magyar újságok címoldalán.
Ha egy éhenkórász zsebretesz az áruházban egy likacsos sajtot, az hamarosan a rendőri zárkában találja magát. A "tanácsadás" nem ilyen veszélyes, és milliókat utalnak át sok elvtárs számlájára, legálisan semmiért. Állami pénzből természetesen. Mert van ugye az állam, és annak van pénze. És az arravaló, hogy elköltsék az ügyvitelre. Mármost, komplikált az élet. Vannak dolgok ugye, amikhez nem érthet a köztisztviselő, noha azért alkalmazták.
Átadjuk a szót Szabó Annának, aki a Magyar Nemzet március 8-i számában fogalalkozott ezzel a jöve-delmező privatizációs foglalkozással, ami ismét azt bizonyítja ugye, hogy az állam alkalmatlan a megoldásra, félre vele, jöjjön a szabadpiaci zsenialitás:

"Egy orvos havi fizetésének százszorosát is meg lehetett keresni néhány óra alatt pusztán jó tanácsok osztogatásával, ráadásul a megbízások elnyerésekor az árversenyeztetésnél sem kellett lélekszakadni. A közbeszerzési törvény egyik alpontja szerint ugyanis a minisztérium "alaptevékenysége ellátásához szükséges" tanulmányok vagy tanácsadás alkalmával nem kellett a versenytárgyalási színjátékot lefolytatni.

A szerződések témakörei pedig nem ismertek határokat: a közszolgák leleményessége folytán az életviteli tanácsadás, a tehetséggondozás, az iratrendezés, a megvalósíthatósági és gasztronómiai tanulmányok mind-mind külsős vállalkozók iránymutatásaira szorult. Egy hétvégi csapatépítő tréning harmincmillióért, egy-két napos jogi tanácsadás 12 millióért, kompetenciamérés egy húszasért, humánerőforrás-diagnosztika tízmilliókért, szakértői támogatás, jövőkép-kialakítás, lojalitáserősítés annyiért, amennyit a papír még elbírt, tanácsadói napidíjak százezertől 180 ezerig. Per fő. Plusz áfa. Más megközelítésben: tanulmányoknál oldalanként 250 ezer forint (fotókkal együtt), vagy betűnként ötezer.

Szervezetfejlesztésért és ellenőrző rendszerek kialakításáért például százmilliókat fizettek ki, majd szétszedték a minisztériumokat, s újra lehetett kezdeni az egészet: a humán erőforrás kiválasztásától "a minisztérium működéséhez szükséges kompetenciák hatékony kialakításán" át, egészen az elvégzett munka utólagos értékeléséig. A jobbító szándékot mutatja, hogy még "a visszaélési kockázatkezelésre" is sikerült tanácsadói szolgáltató szerződéseket tető alá hozni, a szoros árversenyt pedig olyan megbízási díjaknál lehet csak igazán tetten érni, ahol - hasraütésszerűen - 666666666 ezer forintos megbízás született. Ugyanezt eljátszották a hármas és az egyes számmal is. Hiába, minden forint számított. Az alapkérdés tehát a következő: vagy komplett idióták üldögélnek a minisztériumok személyzeti és jogi osztályain, vagy nincs elég alkalmas közszolga a feladatok elvégzésére, avagy ismét talicskás pénzkitolással van dolgunk. Súlyosbító körülmény, hogy az első két esetet lehetett volna orvosolni, mégsem tett az ügyben senki semmit."

Amit Szabó Anna felsorolt, az, ha részben is, megindokolhatóan megrendelt szolgáltatás. Illetve lenne, ha az összegek nagy mérete nem árulkodna. A bűncselekmény persze mélyebben van. Ott például, hogy a szakértő és a megrendelő személy közötti megállapodás, elszámolás, nem követhető. Elkötelezett pártemberek esetében a díjak jelentős része a pártkasszában köt ki.

A továbbiak csak egyetlen napi tallózás a magyar újságokból:

o A Nemzeti Nyomozó Iroda 2010. február 18-án készült anyaga szerint a miniszterelnök által vezetett Wallis Zrt., illetve egy szintén Bajnai igazgatta ciprusi vállalkozás ügyletével összefüggésben "felmerült" az adómegkerülés gyanúja. A nyomozók a Dataplex Kft. adásvétele miatt indított eljárásban jutottak erre a megállapításra. Az informatikai társaságot még 2005-ben szerezte meg a Wallis 2,33 milliárd forintért, majd három hónappal később, három ciprusi cég bevonásával 5,1 milliárd forintért adták tovább a Magyar Telekomnak.

o Vesztegetés gyanúja miatt eddig két tábornok, két ezredes és egy százados ellen indult büntetőeljárás a Budapesti Katonai Ügyészségen. A terheltek között vannak olyanok is, akiket éppen ma a rendteremtés élére álló Szekeres Imre nevezett ki vezető beosztásba. Ilyen például Oláh János tábornok, a HM védelemgazdasági főosztályának vezetője, valamint az állami tulajdonban lévő HM Currus Zrt. vezérigazgatója is. A Magyar Nemzet úgy tudja, hogy hasonló rajtaütésen kapták el L. Szilárd ezredest, a HM Currus Zrt. vezérigazgatóját, mint amilyenben a múlt héten része lehetett Szabó Jánosnak, a nemzetvédelmi egyetem rektorának, akit az intézményből vittek el kommandósok. L. Szilárdra állítólag akkor csaptak le, amikor a tisztnek a sofőrjén keresztül akart átadni egy beszállító cég többmilliós nagyságrendű kenőpénzt, hogy vaskos megbízást kaphasson a szaktárca egyik társaságától. Információink szerint egyébként a szaktárcánál régóta nyílt titok, hogy a minisztérium társaságai által elnyert megbízások jelentős részét nem az állami cégek, hanem rajtuk keresztül a közbeszerzés nélkül megbízott alvállalkozók hajtják végre.
Éppen ezért kiderülhetnek újabb szálak is a HM vesztegetési ügyeinek sorozatából, hiszen L. Szilárd vallomása több más elkövetőt is bűncselekmények elkövetésének gyanújába keverhet. A katonatisztek a hivatásuk miatt a bűnszövetségben elkövetett vesztegetésért akár húsz év börtönt is kaphatnak, ami miatt felmerülhet, hogy egyesek megpróbálnak vádalkut kötni. Úgy tudjuk, hogy L. Szilárd számos visszaélésről tudhatott, sokszor pedig azzal fenyegetőzött, hogy minden tárgyalásáról titkos hangfelvételeket készített.

o Büntetőeljárások, polgári perek, különböző etikai és fegyelmi eljárások megindítását indítványozta a rosszul sikerült pécsi Expo Center-beruházás lehetséges felelőseivel szemben az üggyel foglalkozó önkormányzati bizottság, amely a napokban állította össze végleges jelentését.

o Újabb államtitoknak minősített felszámolási-vesztegetési ügy borzolja a kedélyeket az igazságszolgáltatás berkeiben. A Kelet-Magyarország cí-mű újság pénteki száma jogászoktól származó információkra hivatkozva közölte: korrupcióval gyanúsítják és felfüggesztették állásából a Szabolcs Megyei Bíróság egyik bírónőjét.

o Az MSZP mára a korrupció szinonimájává vált, az MSZP elnöksége eltűri, támogatja, szemet huny, adott esetben cinkosa is Hagyó Miklós és más korrupt szocialista politikusok tevékenységének. Az MSZP megújulásról szóló szlogenjei csak az elterelést szolgálják a pénzbeszedő gépezetről, és a baloldal nem tud megújulni ilyen elnökséggel, amely folyamatosan mentegetőzik és bagatellizálja ezeket a korrupciós ügyeket - fogalmazott Navracsics Tibor.

o Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsította meg a rendőrség a MÁV Hídépítő Kft. hat egykori munkatársát, négyet őrizetbe is vettek - közölte a Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK) kedden.

o Milliárdos hűtlen kezelés gyanúja a MÁV Hídépítőnél.

» vissza a HUNSOR honlapjára