A kötelező politikai irányzat a demokrácia. Nem is lenne ezzel probléma, ha megmaradna abban az általánosan ismert elképzelésben, ami szerint a demokrácia a türelemnek és a középarányosságnak a rendje. Az amerikai-szovjet háborús szövetség súlyos örökségeként szenvedjük azt a részrehajló eltorzulást, amivel a mai uralkodó szemlélet még mindig keblén cipeli a baloldali (kommunista, ateista, liberalista, anarchista) szélsőségeket, ugyanakkor kirekeszti, és a nácizmus, fasizmus kategóriájába sorolja a természetalkotta nemzeti törekvéseket. A gazdasági élet terén a szélsőséges liberalista filozófia (neoliberalizmus) egyeduralkodóvá vált az angolszász világban, és amerikai behatolással Európa keleti felén, így Magyarországon is, ahol gyakorlatilag megvalósította a kizsákmányolás alternatív módszerét, méltóvá válva a "nyugati bolsevizmus" elnevezésre.
A szabadpiaci krédó által kötelezővé tett, szabályozhatatlan, korlátozhatatlan nemzetközi (nemzetek feletti) pénzügyi igazgatás rendszere időnként világraszóló válságot szenved. Ennek ellenére a politikai világhatalom erőlteti ezt a módszert, ami a politikai nemzetköziséget erősíti. Ilyenkor bankok sora megy tönkre, de egy-két év alatt rendbejönnek, új erőre kapnak, felvásárolják a tönkrementeket, a veszteséget pedig áthárítják a társadalomra.

A jelenleg folyó pénzügyi világválság Magyarországon felgyorsította a korrupt és társadalomellenes baloldal népszerűsége hanyatlását, és megérlelte összeomlását. Ezúttal a magyar társadalom nagyon érzékenyen viszonyult a gazdasági élet romlásához és a kormányzati korrupcióhoz. Fellángolt a nemzeti érzés, teljesen átalakult a politika pártszerkezete. A baloldal hiteltvesztetten összezsugorodott.
Nem a Fidesz győzött, senki nem győzött, Magyarország sem. Megbukott az eddig kormányzó két baloldali párt, és az MDF erkölcsileg is velük süllyedt. Két új párt kerül be a parlamentbe, ismeretlenek, tagjaik, vezetőik egymást sem ismerik. Egyetlen működőképes párt van ma Magyarországon, a Fidesz. Felelőssége óriási. Ha fellépésével, első intézkedéseivel nem tudja megszerezni a társadalom rászavazott részének bizalmát, azt, hogy módszerei felkeltik-e a reményt arra, hogy a további nélkülözések, megszorítások után lesz eredményes kibontakozás, akkor a gazdasági után az ország politikai rendje is összeomlik.

Nyugat politikai és média-körei nem érzékelik, hogy Magyarországon a baloldal milyen alakzatot képez, hogy az általa gyakorolt neoliberális közgazdaság milyen mélyreható társadalmi egyenetlenséget és feszültséget termelt. Nyugaton jut elég mindenekinek a neoliberális elgarázdálkodás után is, nálunk nyomorszintre jutott a fele lakosság. Nyugaton az emberek tudatában a baloldali pártok a demokrácia letéteményesei. Ott a bal azt jelenti, hogy szociális gondoskodás. Magyarországon a szocializmus a nemzetközi szolidaritás szellemében született még a XIX. században, és azóta sem találta meg az utat a nemzethez, de még a munkásosztályhoz sem. Ez a baloldal nehezen fogad el bármit ami nemzeti, az neki már veszélyes szélsőség. A nyugati baloldal nem ismeri ezt a magyarországi sajátosságot, szolidáris a magyar elvtársakkal. De már Nyugaton is, a baloldali politikai folklórban ami nemzeti, az már felkelti a fasizmus rémképét. A mieink hazai riadalmakkal táplálják a külföld rosszhír-éhségét.

Mi itt már nem csodálkozunk a hírmédia torzításain. Norvégiai honfitársaink békéjét felkavarta az ottani sajtó böszmesége:
"Amikor pénteken bementem a munkahelyemre, még nem tudtam, miért néznek rám szánakozva a kollégáim - mondja Cecilia Ölveczky, az oslói Det Norske Teatret vezető dramaturgja és rendezője. - De amikor elém tették az Aftenposten című lapnak a magyar választásokról szóló cikkét, mindent megértettem. Hogyne sajnálnának, mikor az új millennium első nyíltan fasiszta államából származom, onnan, ahol a Magyar Gárda nevű náci militarista szervezet került hatalomra. Azóta akárhova megyek, mindenki a tragikus magyar választásról faggat. Kénytelen vagyok mindenkinek külön-külön elmagyarázni, hogy egy centrista párt nyert. Napok óta azzal foglakozom, hogy megnyugtatom kollégáimat a színházban, orvosomat, szomszédaimat, nem kell Magyarországtól félni, nem jönnek a nácik. Nem tudom, kik voltak a cikkíró forrásai, hiszen senkit sem jelöl meg."
Dr. Lucia Nagy, orvos, a Magyar-Norvég Egyesület elnöke, rengeteg telefonhívást kap: a magyar származású norvégok dühe határtalan. Tiltakoznak, helyreigazító leveleket írnak. Mivel nem egy pártról, hanem Magyarország rágalmazásáról van szó, remélik, hogy az oslói magyar nagykövetség hivatalosan is tiltakozni fog.

A norvég magyar emigráció felháborodása jogos. Az április 16-i Aftenposten Gabi Gleichmann Út a fasizmus felé című írásában a magyar választások igazi nyertesének a 17 százalékos, harmadik pártként parlamentbe kerülő Jobbikot nevezi meg, majd hozzáteszi, hogy "ezért a múlt vasárnap nemcsak Magyarország, de egész Európa számára sötét nap volt". A cikk folyamán azonban kiderül, hogy a fasizmus még ugyan nem, de biztosan el fog jönni Magyarországon: "Orbán kétségkívül tapasztalt politikus, de nem varázsló. Magyarország gazdasága aligha fog javulni, és az emberek elégedetlensége nem fog egyik napról a másikra elmúlni. Nagy esély van arra, hogy Orbán - aki feltűnően gyengekezű a szélsőjobbal, és függ a Jobbiktól - bevonja majd őket a kormányzásba. Ha igen, néhány év alatt Magyarország az új millennium első fasiszta országa lesz" - fejezi be cikkét a norvég Aftenpost napilapban Gabi Gleichmann.
Helyben vagyunk, Orbán viszi a Jobbikot, tehát a fasizmust a kormányhatalomba. Hát igen. Ha "Magyarország gazdasága aligha fog javulni", annak bizonyára lesznek következményei. Ha Orbán "nem varázsló", Magyarország nem fog talpraállni. Mégpedig azért nem, mert az adósságtörlesztés miatt a fele ország máris éhezik. Ki ásta meg ezt a gödröt? A nyugati uzsorások és neoliberális politika, és azok magyarországi ügynökei. És ha Orbán nem tesz csodát, pártja összeomlik, ki lesz az okozója annak, hogy jön a Jobbik? Majd a Kisantant erői megszállják Magyarországot, megmenteni a demokrácia veszélyétől az Európai Uniót? (Mint a Budapestre bevonuló román hadsereg 1919-ben.) Gleichmann már tudja a fölállást: "Közép-Európának nem éppen a Nagy-Magyarország agresszív álmára van szüksége".

A magyaroknak már álmodni sem szabad, hiszen nem a kisebbségeket nyomorgató szomszédok a nacionalisták, fasiszták Európa-szerte riadalmat keltők, hanem a magyarok.
Mi is már régóta tudjuk, hogy vannak engedélyezett, a baloldal által kedvezményezett, támogatott nacionalisták, fasiszták. Ide illően a HVG-Onlinból idézünk:

"Érdekes módon amúgy a balliberális oldal csak a hazai szélsőjobbra (és az annak tett gesztusokra) ilyen érzékeny. A szomszédos országok - ugyancsak kisebbségek biztonságtudatát sújtó - fasisztáinak léte, a nekik tett engedmények kevésbé fájnak neki. Például, hogy az Európai Szocialisták Pártja nem zárta ki a Szlovákiában fasisztákkal koalícióra lépő Fico-pártot. Hozzáteendő, a jobboldali magyar nacionalizmus ellen kérlelhetetlenül harcoló MSZP a szlovák baloldali nacionalistákkal sokáig igen jóban volt. A jobbos szimpátiával aligha vádolható Révész Sándor cikke is diagnosztizálja: - Fico pontosan négy évvel ezelőtt jött Budapestre udvarolni az MSZP-nek: támogassák pártja csatlakozását az Európai Szocialista Párthoz és a Szocialista Internacionáléhoz. A pozsonyi Magyar Koalíció Pártja is és a Fidesz is figyelmeztette az MSZP vezetőit, hogy a Smer magyarellenes, romaellenes, Európa-ellenes, nacionalista és populista párt, szóba állni sem kellene vele, nemhogy támogatni. Hiába volt a figyelmeztetés, Fico elnyerte az MSZP kegyeit. És aki egyszer megnyitja szalonját a szalonképtelenek előtt, az már később nehezen tud hitelesen fintorogni."
A baloldali Berliner Zeitung kommentárja szerint a Jobbikkal első ízben kerül be a magyar parlamentbe egy "nyíltan antiszemita és rasszista" párt. A lap szerint mindez kihívást jelent Európa számára. "Magyarországon olyan fejlemények rajzolódnak ki, amelyek még foglalkoztatni fogják Európát" - hangoztatta az újság, úgy vélve: "mindezért jelentős mértékben felelős az a személy is, aki az országot a következő években kormányozni fogja. A nemzeti konzervatív Fidesz elnöke, Orbán Viktor előre kiszámított tabudöntögetésekkel alapozta meg az utat a szélsőjobboldal számára" - állítja a baloldali újság, példaként hozva fel: Orbán nyilvánosan beszélt a "külföldi tőkéről" úgy, hogy az "veszélyt jelent a haza és a család számára". Az osztrák konzervatív Die Presse is Orbán felelősségét firtatja, neki is a "nemzeti" csavarja az orrát: Meglehet, a jobboldali konzervatív Orbán Viktornál van a remény, de először neki is bizonyítania kell, hogy tanult első hivatali idejének hibáiból. 2002-ig mindenekelőtt a parlamentáris demokráciához való kétséges viszonyról tett tanúságot, akkori, pragmatizmus helyett döntő részben nemzeti szimbolikára irányuló politikája az ország mai gazdasági és önazonosság-válság alapját képezi - vélekedett a szerző.

A Die Welt nevű német lapnál is van egy magyar nevű szerző, Földényi F. László, aki úgy okoskodik, hogy: "Magyarországon nem létezik olyan politikai társadalom, amely a jelentősen megerősödött jobboldali radikalizmus ellen fellépne. A vasárnapi választás egy új magyar nacionalizmus alátámasztása, amelyben tévesen az országon kívül és belső csoportoknál keresik a válság okát. Az országot az államcsődtől megmentő Nemzetközi Valutaalap (IMF) cselekedeteit nem megkönnyebbülésként, hanem diktátumként fogják fel. Sok magyar "élethazugságában" belföldön csak egy hibás létezik: a romák, akikre a bűnözés okozóiként tekintenek."

New York Times: Sérülhet Magyarország hírneve a Jobbik miatt. A Jobbik jelentős választási előretörése miatt sérülhet Magyarország nemzetközi hírneve - kommentálta a magyarországi választások első fordulóját a The New York Times. A liberális napilap arról írt, hogy a szélsőjobboldali párt - amelynek fekete ruhás félkatonai szélsőségesei a náci korszakot idézik - minden más hasonló pártnál jobban szerepelt a kommunizmus 1989-es bukása óta. A "cigánybűnözés" és a zsidók ellen kikelő párt sikere nemcsak az ország nemzetközi tekintélyét, hanem gazdasági felépülését is veszélyeztetheti. A mi baloldalunk - enyhén szólva is - rossz gazdája volt az országnak. Ha a történelem azzal bünteti a magyar baloldalt, hogy hosszú időre, akár három választási időszakra ellenzéki szerepre utalja, talán sérül a váltópárti uralom elmélete, de megérdemli, miért engedte a hatalom folyamatosságában érvényesülni azokat az embereket, akik a kommunista időszakban is gyötörték a magyar társadalmat.

Kétségtelen, hogy a politika mezőin, az elmúlt húsz évben elterpeszkedett MSZP-s SZDSZ-es bolsevisták a magyar politika legundorítóbb férgeinek gyülekezetét alkották. Avagy, ha nincs is olyan rétege a magyar baloldalnak, amely erre érzékeny, akkor maradjon a jobboldal középerőben, és sérüljön a parlamenti váltógazdálkodás elmélete az ország javára.

» vissza a HUNSOR honlapjára