Európa 19-ik századi vezetôi elhatározták, hogy a Balkánt emberi életre alkalmassá változtatják. A krotárs Kajdácsy Antal, a Kossuth-emigráció tagja, az olaszországi magyar légió ôrnagya, Türr István tábornok balkáni megbízottja eként vélekedett e nemes törekvésrôl:

“Moldva és Oláhország anélkül, hogy egy csepp vért ontott volna, az Adrianopoli békeszerzôdéssel, Miklós Czár által Moldva, Besszarábiának egy részével megnagyobbíttatott, a szabaddá tett Dunai kereskedés által mind e két országnak nagy gazdasági forrás nyittatott, és hogy nemzeti erejét kifejthesse, egy fejedelem alatti egyesítése keresztül vitetett; és így Miklós Czár és III. Napóleon császár által létrejött ‹ a Szultán véduralma alatt továbbra is meghagya.

Érdemes régi dolgok között kutakodni, (Borsi-Kálmán Béla jóvoltából) érdekes dolgokra bukkanunk: Alexandru Buda (Buda Sándor) román származású magyar országgyűlési képviselô 1848-ban, majd az olaszországi magyar légió huszárôrnagya, 1861-tôl a Magyar Nemzeti Igazgatóság bukaresti ügyvívôje, hátrahagyott iratanyagában kifejti nézetét az akkori nagyhatalmak Nagy-Románia-tervérôl:

“Fôleg 1861 folyamán itten gyűjtött tapasztalataimból kifolyólag csak annyit jegyezhetek meg, hogy az itteni helyzet úgy a Kárpátokon túli románok fellépése csak akkor nem lehet Hazánk jövôjére aggasztó, ha arról tökéletesen biztosítva vagyunk Párisba ąs Turinba, hogy Hazánk integritása respectáltatni, s az szentnek fog tekintetni. Ha tettek után volna szabad ítélni, kétségbe kellene esnem ‹ mert a Fekete tengertôl a Tiszáig alakítandó Daco-Románia eszméje, már nem csak mint eszme kürtöltetik, hanem azt Románia jövendôjére nézve mint okvetlenül bekövetkezni kelletô dolgot állítják fel, sôt fenne ennek végrehajtására a francia ąs olasz kormány segítségére bizton számíthatnak. Ami a francia és olasz itteni képviseletet illeti, ez tökéletesen osztja Daco-Románia eszméit, teszik-é ezt utasításból vagy ön szíveik sugallatából én nem tudom, de így van, mi engem nem egyszer botránkoztatott meg ‹ fôleg midôn azután semmi szeretetet, de még csak vonzalmat sem tapasztaltam a magyarok iránt ‹ de sôt irántam is meglehetôs hidegséggel viseltetnek azért, mert hazám integritását annyira védem. Cuza herceg nézeteirôl nem tudok írni, ô minden pártnak zsibongását, rajongását hallgatja ‹ de véleményét soha nem mondja senkinek ‹ valóban e tekintetben és kicsi miniatűrben hasonlít N. Császárhoz. Annyit azonban mégis kipuhatoltam, hogy Napóleon szava elôtte parancs ‹ attól függ a mi sorsunk is, minô utasítást kap onnan... Ezelôtt két évvel e nemzet sokkal békülékenyebb hangulatú volt irántunk, tán azt remélték ‹ mint Ausztria ‹, hogy a hosszú [el]nyomatás után a szabadságnak csak árnyékáért is le mond a történeti és természeti jogairól, s meg elégszik ha a jó szomszédok meghagynak 12 vármegyét Magyar országnak, mióta azonban az országgyűlés a haza integritása sine qua nonját kimondta; mióta a 48diki törvények érvényessége ąs így Erdély uniója vitatkozás alá nem jöhetô bevégzett tényként állíttatott fel; a hangulat itt is megváltozott ąs kimondhatjuk hogy itt többé barátokat hijába keresünk...“

Kérem újra felfigyelni, hogy az idézett írás 1861-bôl származik és bizonyítása annak, hogy az említett hatal feldarabolásán dolgoztak. Ennek a tervnek szerencsései voltak már akkor a románok, és lettek hatvan évre rá a szerbek és a csehek-szlovákok a célnak megfelelôen megtervezett világháború következtében. A középeurópai rend kelyreállítási kísérletének megbüntetésére rendelt második világháború visszaállította az eredeti tervet a szláv-ortodox elônyomulással súlyosbítva, majd a létrehozott helyzet tartósítására félévszázados szovjetorosz megszállást rendeltek az immár vörös cártól. A bérelt martalócok hazarendelése után felbomlott két műállam, és a harmadikról most lesz alkalma a világ elrendezôinek megtapasztalni, mit hoztak létre száznegyven éves konok politikájukkal és két világháborúval.

Választások Romániában

Pataky István összegezése a Magyar Nemzetben november 29-én: “Aligha kétséges, hogy ha Nicolae Ceausescut nem lôtték volna le 1989 decemberében, a múlt vasárnap szabad és demokrat útján került volna vissza az államfôi pozícióba. Mégpedig több mint hatvanszázalékos támogatottsággal, tehát különösebb izgalmak nélkül. A vasárnapi választásokon kiderült, hogy a románok többsége Ion Iliescuban, a Román Kommunista Párt központi bizottságának egykori titkárában, a “Kárpátok géniuszának“ közeli munkatársában vagy éppenséggel Corneliu Vadim Tudorban, a kondukátor udvari költôjében és ôszinte csodálójában látja Románia jövôjének biztosítékát. Iliescu és Tudor jutott az államfôválasztás kevesebb mint két hét múlva sorra kerülô második, döntô fordulójába.

‹ Egy nappal a rémálomnak tűnô romániai választások után kissé tanácstalanul járkáltam Marosvásárhely utcáin. Támpon keresni annak alátámasztására, hogy valóban igaz-e, ami az elôzô nap történt. Figyeltem a járókelôket. Vajon ô is Tudorra szavazott? Netán Iliescura? Nyilván azért mosolyog, mert elégedett a választási eredményekkel. Vagy mégsem mosolyog? Ironikus vigyor ez inkább? Tudor Erdélyben több szavazatot kapott, mint Iliescu. A Nagy-Románia Párt megötszörözte négy évvel ezelôtti választási eredményeit.

‹ Az igazi meglepetést kétségtelenül a szélsôséges PRM elôretörése okozta. A Nagy-Románia Párt populista, nacionalista retorikája széles körű befogadásra talált abban az országban, ahol a lakosság negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Tudor agresszív, megalkuvást nem tűrô stílusban ígéri évek óta a korrupció felszámolását, a keresztény tisztesség érvényesülését, a román önbecsülés visszaállítását. Ez a stílus és üzenet táptalajra talál ott, ahol tíz éven keresztül a teljes politikai elit lejáratódott, érthetôbben: csal idegengyűlölôk, sokkal inkább a reménytelenségbe belefáradt tájékozatlanok, akiket azonban kétségtelenül nem zavar egy kis magyarellenesség. Az 1996-ban hatalomra kerülô koalícióból három párt jutott be a törvényhozásba: a jobboldali Nemzeti Liberális Párt, a Petre Roman vezette szociáldemokrata Demokrata Párt és a jobbközép irányvonalat képviselô magyar érdekvédelmi szervezet, az RMDSZ. Jelen felállás szerint ez a három formáció alkothatja a következô négy évben az együttműködô ellenzéket.

‹ Elemzôk nem tartják elképzelhetetlennek, hogy Vadim Tudor a második fordulóban legyôzi Iliescut. Az elnökválasztás döntô fordulója várhatóan még kevesebb szavazópolgárt fog lázba hozni, mint a vasárnapi megméretés, amikor mindössze 56 százalékos volt a szavazói részvétel. Az elnökválasztás elsô fordulójában vereséget szenvedô államfôjelöltek várhatóan nem Iliescu támogatására, hanem‹ ném diplomáciával ‹ a szélsôségesek elleni voksolásra fogják szólítani híveiket, akik viszont távolról sem biztos, hogy hajlandók lesznek választani a számukra rossz vagy még rosszabb variációk közül.

‹ Vadim Tudorra egyébként a felmérések szerint elsôsorban a kevésbé iskolázott fiatalok szavaztak. A 45 éven felüliek már inkább Iliescura, a nyugdíjasok pedig majdnem egyöntetűen az exállamfôre adták szavazatukak. 1996-ban Iliescuék leváltása tulajdonképpen Erdélyben dôlt el, ahol a Szociális Demokrácia Romániai Pártja alig szerzett szavazatot. Azóta a volt elnök és pártja jóval népszerűbb lett az erdélyi megyékben, de ezúttal sem ô vitte el a pálmát. Tudor a székelyföldi megyéket kivéve gyakorlatilag mindenhol az elsô helyen végzett Erdélyben, Beszterce megyében például a szavazatok több mint ötven százalékát szerezte meg. A négy évvel ezelôtti gyôztes, a Román Demokrata Konvenció nem került be a parlamentbe, s ezzel a román politikai élet legalább négy évre elvesztette a történelmi múltú, Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártot is.“

A választás eredménye

Románia 17 millió 700 ezer polgára jogosult választani. 64 párt tizennégyezer jelöltje közül választ 327 képviselőt és 140 szenátort, a több mint 15 ezer szavazókörzetre csaknem 25 ezer rendőr, csendőr, határőr vigyáz. 13-an indultak az államfői állásért. 13 ezer hazai és külföldi megfigyelő őrzi a választások tisztaságát, ennek ellenére több mint 4700 körzetbe nem jutott megfigyelő. Magyarországon hat helyen lehetett szavazni érvényes romániai útlevéllel.

Választási eredmény: 5 pártnak sikerült 5 százalék feletti eredményt elérni, ami a parlamentbe bejutás küszöbhatára.

Ion Iliescu Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) vezet 36,88% képviselôi, 37,35% szenátusi szavazattal, Iliescu 36,61%-ot kapott államelnöki szavazatként.

C. V. Tudor Nagy Románia Pártja (PRM) a második: 21,10%, 19,58% és 28,47% eredménnyel a fenti sorrendben.
T. Stolojan Demokrata Pártja (PD) a harmadik: 7,0 eredménnyel.

M. Isarescu Nemzeti Liberális Pártot (PNL) pártja a negyedik: 6,90%, 7,48% és 9,49% eredménnyel.

A magyar RMDSZ az ötödik, képviselôházi megbízatásra 6,38%-ot, szenátusira 6,49%-ot kapott, elnökjelöltje Frunda György 5,83%-al ugyancsak ötödik a sorban.

A jelenlegi kormányban szereplô Parasztpárt teljesen kiesett a képviseletbôl.
A baloldal és a szélsôségesen nacionalista erôk mindent elsöprô elôretörését hozták a rendkívül alacsony részvétellel tartott választások ‹ állapította meg elsô kommentárjaiban a hétfôi román sajtó. A kolozsvári Szabadság c. magyar lap ezekbôl szemelvényeket közöl:

A Ziua azt hangsúlyozta, hogy 11 évvel Nicolae Ceausescu bukása után a románoknak nem maradt más, mint két volt kommunista közül válasszanak elnököt maguknak.

A PRM elnökének programja botrányos az ezredvég liberális demokráciája szempontjából, de elbűvölte azokat, akik a nemzet megmentôjére várnak. Egyesek számára lázálomnak tűnhet az a program, amely a törv tekintélyének Hargita és Kovászna megyében történô visszaállítását, a halálbüntetésrôl szóló referendumot, a románellenes tevékenységet vizsgáló országos bizottság felállítását tartalmazza, de a románok 20 százaléka számára ez elfogadható ‹ írta a Cotidianul.

A nagyfokú tartózkodás mellett a választók egynegyede Corneliu Vadim Tudor és a PRM mögött sorakozott fel ‹ hangsúlyozta az Adevarul. A Jurnalul National szerint a katasztrofális kormányzást büntették meg a szavazók, a román politikai színtéren történt radikális változásokért a jelenlegi kormánykoalíció a felelôs. Az Azi úgy látta, hogy a románok sem a változásra, sem a folyamatosságra nem szavaztak, egyszerűen gyôzött a csömör, mert a választóknak elege lett mindenbôl.

A România Libera szerint az a helyzet állt elô, hogy az új évezred elején Romániának vagy egy olajcsempész, vagy a szélsôségesen nacionalista államfôje lesz.

Az egypártrendszerrôl sokpártrendszerre áttért Románia politikai

ideológiát vagy gazdasági rendszert, a pártok vezérei csak dobálóznak a politikai és gazdasági jelszavakkal. Valójában kétféle párt van: román és magyar ‹ ha figyelembe veszük a román pártok egységes álláspontját magyar kérdésben. És miután a magyarok részére teljesen mindegy már 1918 óta, hogy milyen párt, milyen államforma, milyen alkotmány van érvényben, a magyaroknak is csak egyetlen pártba tömörülés ad némi védelmet. A romániai kommunista párt is elsôsorban román volt, és most, a nagyhatalmi helyzet változásával felvett mindenféle nyugati pártelnevezés mögött is a lényeges elem a román nacionalizmus, amelynek egyetlen programja a magyarellenesség. Annak a nagy kilengésnek, hogy a jelenlegi kormányzó pártokat ez a választás lesöpri, a pártok közötti különbségek lényegtelensége mellett a legfôbb oka a jelenlegi kormányzat sikertelensége.

A Népújság szerint: “Romániában 11 százalékos munkanélküliség mellett a térség legmagasab inflációját mérik. A havi átlagos alkalmazotti bér 2,5 millió lej. Az ilyenképpen milliomos lakosság 44 százaléka az EU által szegénységi küszöbként meghatározott napi 4,30 dollárnál kevesebbôl él. A 12 tagjelölt ország közül ezzel Románia a legszegényebb ‹ írta a napokban elemzésében a Reuters. A vásárlóerô ‹ paritáson számolt egy fôre jutó bruttó hazai termék tavaly 6 ezer dollár volt, szemben a 1996-os kormányváltás idején jellemzô 6595 dollárral. Az IMF-fel kötött, februárban lejáró 540 millió dolláros hitelcsomag folyósításai jelenleg állnak a feltételek teljesítésében mutatkozó mulasztások ‹ egyebek mellett törlesztési hátralékok ‹ miatt.“

Amerika elégedett

Az Amerikai Egyesült Államok gratulált a román népnek a november 26-i parlamenti és elnökválasztások alkalmából. Az USA bukaresti nag Egyesült Államok gratulál a román népnek a vasárnap lezárult parlamenti és elnökválasztásokhoz. Mi úgy értjük, hogy a szavazók körében készített felmérés szerint az RTDP szerezte meg a szavazatok többségét a parlamentben, míg az elnökválasztások második fordulójára december 10-én kerül sor, Ion Iliescu, a PDSR elnöke és Corneliu Vadim Tudor, a PRM elnöke között. Románia közeli szövetségesünk és fontos partnerünk a térségben. Az EBESZ jövôbeli elnöki minôségében fontos szerep hárul rá az európai béke és stabilitás elômozdításában. Türelmetlenül várjuk a jövô kormánnyal való közeli együttműködést, hogy továbbra is támogathassuk Romániát a gazdasági reformokban, az állami vállalatok privatizációjában, a törvény elsôbbségének érvényesítésében, a korrupció elleni harcban és a hadsereg korszerűsítésében.“

A Magyar Távirati Iroda ezt jelentette Bukarestbôl nove “Kisebbségi kormányzás lehetőségét, vagy »ügyvezető kabinet« létrehozását latolgatja a vasárnapi választásokat megnyerő baloldali párt, a Ion Iliescu vezette Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR), amely győzött ugyan a vasárnapi választásokon, de a vártnál jóval szerényebb eredményt ért el. A vasárnapi romániai választásoknak tulajdonképpen egy igazi győztese van: a szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Párt (PRM). A győztes párt vezetői a választások előtt még úgy nyilatkoztak, hogy győzelem esetén koalíciót kívánnak létrehozni, hogy megteremtsék a biztos parlamenti többséget. A végeredmény azonban azt mutatja, hogy még egy törékeny koalíciót is nehéz lesz összehozni. A párton belüli forrásokból származó értesülések szerint a párt vezetői pillanatnyilag úgy vélik, hogy a PDSR egyetl szélsőségesen nacionalista Nagy Románia Pártot eleve kizárták a lehetséges partnerek közül, a Nemzeti Liberális Párttal pedig azért nem vállalkozhatnak közös kormányzásra, mert a liberálisok elképzelései szerint be kell vonni a kormányzásba Petre Roman Demokrata Pártját és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget is.“

A kolozsvári Szabadság írja nov. 28-án: “Ha eddig csak a sanda gyanú szintjén foglalkoztunk avval a gondolattal, hogy Iliescu‹Vadim második fordulóra kerül sor, elhessegetve a katasztrófa lehetôségét, most ideje szembenéznünk a rideg valósággal. Sôt, a tények még súlyosabbak, mint az elôrejelzések sejtették év és három elnökválasztás után megértük, hogy Iliescunak szorítsunk, hogy kénytelenek legyünk rá szavazni. Mert azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy ne járuljon a második fordulóban az urnák elé, és hagyja, hogy egy magyar-, zsidó- és cigánygyűlölô szélsôséges figura kezébe kerüljön az államelnöki hatalom. Egy olyan személy kezébe, aki nyíltan uszít embert ember ellen, aki ismétel vasvillára hányná a magyarokat, vágóhídi kampóra akasztaná a zsidókat, halomra ölné a cigányokat. Százötven közéleti személyiség nevét tartalmazó listát állított össze, akiket kivégzôosztag elé állítana. Igaz, a Rolexes »fehér arkangyal« a választások elsô fordulója elôtt kegyesen kijelentette, megkegyelmez »a nép ellenségeinek«. A Szabadság kérdést intézett Gheorge Funarhoz, a Nagy Románia Párt fôtitkárához: ‹ A Nagy Románia Párt sürgôsségi programjának második pontjában ez áll: hatalomra jutás esetén betiltják a »szegregacionista RMDSZ-t«. A Szabadság megkérdezte: az RMDSZ betiltása esetén mi történik majd a szövetség vezetôivel? ‹ A törvénytelenül működô RMDSZ vezetôit Vadim védelme alá vonja. Vadim érzékeny, istenhívô férfiú, nem tesz semmi rosszat nekik. Ha a román állami hatóságok, a Román megszegték az ország törvényeit, akkor az igazságszolgáltatás kezére adjuk ôket. Különben mindent megteszünk majd azért, hogy azok a személyek, akikre nekünk szükségünk van, ne hagyhassák el az országot ‹ fenyegetôzött az NRP fôtitkára.

‹ A sürgôsségi program második pontjában az is szerepel, hogy a Nagy-Románia Párt a román állam hatalmának visszaállítását tervezi azokban a régiókban, amelyeket állítólag az RMDSZ és Magyarország ügynökei gazdaságilag gyarmatosítottak. Hogyan valósul ez meg? ‹ kérdeztük a fôtitkárt.

‹ Nem értem, Ön miért aggódik ennyire, miért látja ilyen sötéten a dolgokat ‹ jött a válasz.

‹ A Nagy-Románia Párt kivizsgálja majd az olyan üzletemberek tevékenységét, mint Erdély Ede, akinek nevéhez sok sötét ügylet fuzôdik. Amennyiben pártunk hatalomra kerül, a román állami hatóságoknak alkalmuk lesz kivizsgálni azt is, hogy a székelyek miért vágták ki az erdôket. Nem hegyoldalakat taroltak le. Megengedhetetlen, hogy elkótyavetyéljék a román állam kincseit ‹ mondta Gheorghe Funar.

Memorandum

Egyedül alakít kormányt a Szociális Demokrácia Romániai Pártja (PDSR) ‹ jelentette be a választást követôen Bukarestben Ion Iliescu. A romániai parlamenti választásokon gyôztes PDSR ugyanakkor olyan közös memorandum aláírására kérte fel a Nemzeti Liberális Pártot (PNL), a Demokrata Pártot (PD) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ), amelyben a megállapodó felek egy éven keresztül politikai támogatást nyújtanak a súlyos gazdasági helyzetbôl való kilábaláshoz, a szélsôséges erôk visszaszorításához, az európai és észak-atlanti integrációs törekvések folytatásához. A három ellenzéki pártnak felajánlott megállapodás feltétele a PDSR részérôl Ion Iliescu támogatása az államfôválasztás második fordulójában. A PDSR vezetôsége arról is döntött, hogy Adrian Nastasét, a párt elsô alelnökét jelö nyújtanak be bizalmatlansági indítványt a kormány ellen.

Markó Béla. Az RMDSZ elnöke ugyanakkor kö parlamenti támogatást is bizonyos feltételekhez köti. Olyan kormányt tud csak támogatni, amely elkötelezi magát a reformok mellett, megfelelô álláspontot dolgoz ki a kisebbségi kérdésben is. “Tárgyalni együttműködésrôl csak azokkal tudunk az elkövetkezôkben is, akik a reformpártiságra garanciát nyújtanak, és akik az erdélyi magyarság egyértelmű feltételeit elfogadják. Ez a feltételrendszer az önálló magyar egyetembôl, a tulajdonkérdés rendezésébôl, a közigazgatás decentralizációjából, regionális fejlesztési problémák megoldásából áll“.

Tôkés László püspök a magyar párt szerepléséről szólva attól tart, hogy az RMDSZ-en belül van olyan csoport, amely a négy évvel ezelőtti logikával azt mondja most is: jobb kormányon lenni, mint az ellenzéki padsorokban ülni a szélsőjobbolda szalonképesség miatt valószínűtlen, hogy Iliescu megkockáztat egy koalíciót a Nagy-Románia Párttal, megelégszik annak hallgatólagos támogatásával. Így az RMDSZ említett erői megint a kormánykoalícióba vihetik a magyar pártot ‹ mondta Tőkés. Hozzátette: “Megítélésem szerint az ellenzékben maradás az egyetlen esélyünk, hiszen így megnövekedne a párt mozgástere, el lehetne mondani, hogy a magyarság helyzete az elmúlt tíz év alatt érdemben nem változott. Az egységet inkább tehernek érzem, mert a mindenáron való egység nem célravezető, minden problémát háttérbe szorít. Meglátjuk, hogy a magyar választók egységét most mire használja fel az RMDSZ. Ha újra teret nyer a párton belül a pluralitás, a sokszínűség, akkor az egység visszanyerheti eredeti értelmét.“

Csurka István MIÉP pártelnök szerint némi fáziskéséssel Romániában nagyjából ugyanaz történt, mint 1994-ben Magyarországon, de román módra. A legszélsôségesebb soviniszta erôk gyôztek. “Én nem tudok különbséget tenni Iliescu között“ ‹ mondta. A magyar érdekképviseletet szerinte határozottabbá, radikálisabbá kell tenni. Csurka határozottan visszautasította és kikérte magának, hogy bármilyen hasonlóság, párhuzam lenne a Nagy Románia Párt és a MIÉP között. Vadim Tudor csoportja egy baloldali securitatés párt, a régi rendszer folytatója, mi pedig a régi rend legkövetkezetesebb ellenfelei vagyunk ‹ mondta Csurka István.

* Az Iliescu‹Tudor-féle vörösromán nacionalizmusba visszaszédült Románia nemcsak a saját jövôtlenségét mutatta fel, hanem a magyarellenesség felgyorsult veszélyét is, de felmutatta a másfélszázad politikának a kudarcát és fôleg immár egész Európára nézve veszélyességét is. A magyar külpolitikának fel kell ismernie ennek a fordulatnak a magyar nemzetre irányuló veszélyeit, de fel kell ismernie a történelemadta lehetôségeket is. A feladat: el kell érni, hogy megváltozzon a másfélszázados nagyromániás, magyarellenes nagyhatalmi politika. Mostantól kezdve a magyar sérelmektôl kell visszhangozzon a világ. Van elég belôle 82 évi elnyomatás, hadifogság után. El kell fogadtatni a nagyhatalmakkal, hogy a magyar nemzetnek is joga van élni, joga van nemzetrészei egyesüléséhez. El kell fogadtatni, hogy a gyarmattartás ideje lejárt, a fajüldözésnek általánosan is véget kell szakítani. Fel kell szabadítani a Kárpátmedence keleti és déli tájait az ortodox megszállás al hagyhat a magyar kormány egyetlen magyart sem szabadságától megfosztott állapotban Európából kirekesztetten a csatlakozni nem kívánó, nem tudó államok kiszolgáltatottjaként.

Végül hallgassuk meg azokat is, akik a vörösnacionalizmus fogságában sinylôdnek. Egy levél az Internetrôl:

“Tisztelt Európai Barátaink!

Vajon kellünk mi Európának? Érdekli-e Európa nagyhatalmait az Erdélybe, Vajdaságba, Felvidékre és Kárpátaljára szakadt 4 milliónyi magyar sorsa? Vajon akik Trianonban eladtak minket a románoknak és a szlávoknak, most a Schengeni vizumkényszer fenntartásával végleg az ortodox Balkán színvonalára akarnak süllyeszteni? Vagy megtalálják a módjat, mint a külföldi németek, finnek, olaszok, spanyolok esetében, hogy az utódállamokban elszakított magyar nemzetrészek számára is megoldják az Európával való kapcsolattartás, utazás, lehetôségét. Sajnos minket, erdélyi van, a nem megfelelôen viselkedô román látogatókkal egyforma utálattal kezelnek Európában és a Schengen-i vizumkényszerrel kirekesztenek Európából. A nagyhatalmak végleg bezártak minket a balkáni Romániába? A tömeges kitelepülésnek egyik fô oka éppen a bezártságból való pánikszerű menekülés ‹ bárhová a nagyvilágba... Marton Lajos Marosvásárhelyrôl.

» vissza a HUNSOR honlapjára