A kapitalizmus politikai kalandja háborúkat és forradalmakat zúdított a világra. Létrehozta saját ellentétpárját azáltal, hogy a tőke és a munka bonyolult viszonyvilágából adódó társadalmi problémákat a társadalomelmélet és a politikai idológia területére terelte, nemzetközi mozgalmakat indított útjára, és a dinamikus fejlődéssel kialakuló társadalmi osztálytagozódásból egymással kérlelketetlenül szembenálló politikai irányzatokat gerjesztett és segített érvényesülni. Közben a világ őrlődött két nemzetközi erő malomkövei között.

Magyarország számára (természetesen az Osztrák-Magyar Monarchia részeként) a Kiegyezés (1867) utáni nagyon sikeres gazdasági fellendülés (ami a monarchia nyugai országaiban még eredményesebb volt) nem tekinthető "magyar" sikernek, sem összességében, sem az akkori Magyarországra értelmezve. 1848/49 után a magyar nemzeti értelmiség meggyalázott, megalázott, birtokaitól megfosztott állapotában nemhogy kezdeményezője, de részese sem tudott lenni megfelelő mértékben a gazdasági fellendülésnek. Németek, csehek, egyéb szlávok, zsidók (erre az időre esik nagyméretű bevándorlásuk) voltak a kapitalista fellendülés megvalósító és hasznosító elemei. Az így kialakult szerkezet fennállt a XX. század negyvenes éveinek végéig, a kapitalista rendszer felszámolásáig. A két háború közötti időszak tehát nem érintette a kialakult szerkezetet. Annyiban volt más, mint a korábbi időszak, hogy egy csonkított, kis ország kényszerült elszigeteltségben kialakítani a maga-magára utalt kapitalizmust, amit azután a győztesek fojtogató ellenőrzése végéig, 1936-ig fosztogatott a győztesek bankrendszere.
Arról szóltunk két hete, hogy a szovjet gyámság megszűnte után, minden korábbi időnél kedvezőbb helyzet ellenére, nem alakulhatott ki olyan gazdasági rend, amely az ország anyagi-, munka- és szellemi tartalékaira építkezve alapja lehetett volna az ország felzárkózásának. Olyan gazdasági életet hiányoltunk, amely ellenáll a külső érdekek káros érvényesülésének, vagyis elsősorban a magyar érdekeket szolgálja. Nemzeti kapitalizmust! - ez volt a címe az említett írásnak, amire néhány észrevétel érkezett olvasóink köréből. Előre bocsátjuk, hogy örülünk Olvasóink érdeklődésének:

- Köszönöm a nagyon jó elemzést! Hihetetlen, hogy a világ másik feléről, ilyen tisztán látja a Magyarországi helyzetet. Azon a marxista dogmán lehetne vitatkozni, hogy kapitalista rendszer nincs, csak termelési forma, de a lényeg nem ez. Várom további írásait. Üdvözlettel, Szilveszter
- Nagyon érdekes elmélet a kapitalizmus két részre osztása. Értékes írás. Köszönöm, és gratulálok, János.
- Köszönöm a cikkedet, általában mindegyiket, és szép tavaszt kívánok Nektek tudván persze, hogy "odalent" most éppen ősz következik. Akkor hát inkább szép őszt! Üdvözlettel, Gábor.
- Nekem nem azzal van problémám, ami ebben gondolatilag és szemléletileg benne foglaltatik, hanem az elnevezéssel - ti. hogy a nemzeti szocializmus (lásd Hitler), a nemzeti kommunizmus (lásd Ceausescu) után most a kapitalizmust is lenemzetizzük. Az természetes kellene legyen, hogy minden állam és nemzet, mely a szabadelvű demokrácia és a szabad piac alapján áll, bizonyos prerogatívákat megtart, ellenőrzést gyakorol, és vannak sajátos "nemzeti"(?) jellegű, azt védő-gyarapító beavatkozásai, lehetőleg minél szűkebb és kevésbbé torzító formában. Ehhez nem kell még a nemzetit is hozzátenni, ami felesleges zavart és félreértést, indokolatlan párhuzamok vonását okozhatja a fejekben, kinn is és bent is. Barátsággal, Péter.
- Egyetértek. [Péterrel]. A "nemzeti" jelzőt már annyian és annyira lejáratták, hogy engem is sokszor idegesít. Lajos.
- Ezt jó volt olvasni. De milyen csodabogár az amit a kínaiak csinálnak. Kommunista vezetés melletti NEMZETI KAPITALIZMUS? Ott voltam 1980-ban Kínában egy US Oktatásügyi Küldöttséggel, amikor Deng Xiaoping DEKLARÁLTA, hogy marxizmussal nem lehet meggazdagodni, és meghirdette a MARKET SZOCIALIZMUST. Ugyanakkor megszüntette az OSZTÁLYHARCOT. Ezért fejlődik Kína ma, a kommunista maoista szemétdombról, a mai világ leggazdagabb országai sorába. Az amerikaiak meg Obamaval mennek a Marxi út felé. Ezt a kapitalista világ nem látja meg. Ölel, Alfonz.
- Köszönöm megküldött márc. 4-iki cikkét. Sokan egyetértünk a benne foglaltakkal a civil magyar értelmiség köreiben. Egyszer már volt szíves közölni egy írásomat. Most küldök egy következőt a Magyar Élet számára, mely az Ön állásfoglalását erősíti. Az előző írásomra Ausztráliából is kaptam kedvező vissza jelzéseket Önnek köszönhetően. Szívélyes üdvözlettel, Attila.
Tehát a kapitalizmusról írottakkal nem volt baj, azonban ketten (pestiesen szólva) kiakadtak a "nemzeti" szó alkalmazása miatt. Ezt is értékeljük, mert rámutat egy előfordulható jelenségre, egy olyan értelmezési eltérésre, ami akár a szó használatától való elhatárolódást válthat ki. Ez még olyan reflexek és félelmek működésére utal, amik felidézik a "nemzet" szóval visszaélő cselekményeket, vagy éppen annak emlékét, hogy mindent elleneztek, tiltottak és büntettek évtizedeken át, ami a nemzeti jelzővel vádolható volt. Kérdezzük hát meg a történelmet, mi is a nemzet tulajdonképpen? Gróf Zrinyi Miklós: a gazdálkodásról és a nemzetről szól híres szózatában (Ne bántsd a magyart...) olvasóihoz:

"Szántson, vessen, boronáljon, arasson és sok dolgot vigyen véghez a gazda ember ha élni akar cselédestül. Nam Dii laboribus omnia' vendunt (Mert az istenek mindent munkáért adnak). Hát mennyivel inkább minékünk, kik veszedelemben vagyunk, az egész lelkünknek applicatióját, minden testünknek fáradságát fordítanunk kell az mi utolsó veszélyünknek eltávoztatására; mert egyébiránt kinek szántsunk, kinek vessünk, kinek arassunk, kinek neveljük édes magzatinkat, ha securitásunkra most gondot nem viselünk... ha kérded, kit kévánok s micsoda nemzetet akarok oltalomra, azt mondom: a magyart kévánom. Miért? azért mert ez legalkalmatosabb, legerősebb, leggyorsabb, és ha akarja legvitézebb nemzetség..."

A Török Áfium írásakor magyarföldön a gazdálkodás nagyobb része még a mezőgazdasági birtokokon folyik. Ez a gazdálkodás az alapja a magyar nemzet megélhetésének, állama védelmének. A nemzet, mint a magyarság összességének és államiságának meghatározója akkor már régtől fogva írás és közbeszéd tárgya.

II. Rákóczi Ferenc a német-római birodalom hercege a következő sorokkal küldte a szabadságharc kezdetén felhívását a keresztény Európába: "Kiáltvány! Örök emlékezetül! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti... a nemzetet, mely ... vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte ... az egész kereszténységet,.. megfosztják hadi érdemeitől, s ... páratlanul megcsúfolva egy idegen népnek vetik oda prédául."

Ugorjuk át a XIX. századot, amely szinte másról sem szól, mint a magyar nemzetről, a nemzet fogalmának az egész Kárpát-medence minden népére kiterjesztett társadalmi forradalma megvetette a modern Magyarország alapját. Nem volt vita tárgya a nemzet fogalma, értelmezése.
A XIX. század a tudományok megalapozásának százada volt. A mai tudományok nagyrésze ebben az időben kapott lehetőséget a kibontakozásra. Dr. Kuncz Ignácz pozsonyi jogtanár "Az állam és nemzet" (1887) című értekezéséből igyekszünk elképzelést szerezni a nemzet fogalmának korabeli tudományos megfogalmazásáról. Látni fogjuk, hogy akkoriban a fajelméleti nemzetfogalom még nem létezett, de a tudós éles szemével előre látta, és féltette a világot annak színrelépésétől. Krause követőjeként vallja, hogy "a nemzet az emberiség képe. Az emberiség nem egyéb, mint egyetemes nemzet; s a nemzet egy bizonyos körben élő emberiség." Tehát a magasabb egységben (emberiség) a soron következő egységrendszert a nemzetek alkotják. "A faj és a nemzetiség válaszfalakat emel az emberek közt. A nemzet magasabb egységbe foglalja őket". Figyeljük meg: "faj" és "nemzetiség" Kuncz Ignácznál nem azonos a "nemzet"-tel, utóbbi tágabb fogalom: "Az angol, a franczia, a néger, az indián mikép ugyanazon emberiséghez tartoznak, ép ugy ugyanazon nemzethez tartozhatnak." Itt fejezi ki, hogy kora szemléletében a nemzet nem származási, hanem helyhezkötöttségi kategória. Ez ad alapot az államnak: "Ahol nemzet van, ott állam van, minden czéltól függetlenül. Az embernek is van ideális czélja, de azért ember az ember, ezen czéltól függetlenül. A nemzet is föltétlenül állam, pusztán azért, mivel, mint történetileg kifejlett személy létezik. Van a nemzet, tehát van az állam." Mi már könnyű helyzetben vagyunk, románok, szlovákok szakmai nevet adtak elnyomó rendszerük jellemzésére: "homogén nemzetállam". Kuncz Ignácz erre a fogalomra a "nemzetiségi állam" elnevezést alkalmazta:

"A nemzetiségi állam nem állam, hanem állami álarcz", ami szerinte az állameszmével egyenesen ellenkező irányú. A "nemzetiségi állam" korlátozó, mert részint csak a természetileg összetartozó (termet, arczvonások, véralkat stb.) részint erkölcsi világában azonos (nyelv, irodalom, zene, társadalmi szokások stb.) egyedeket fogadja el állama részeként.

Ha behelyettesítjük a ma használatos meghatározást Kuncz elméletébe, megkapjuk a homogén nemzetállamok szakszerű bírálatát. Meg is jósolja a rövidesen elkövetkezett XX. század pusztító háborúinak ideológiai alapját képező fajelméletek hatását:

"Nem nagyítok, csak a végső, de elmaradhatlan consequentiát vonom. A nemzetiségi elv szervezi ma a gyűlöletet az államban. Ha győzne, akkor holnap az államok irtó harczban állanának egymással. Az emberiség visszatérne az antik világ elszigetelt jellegéhez, mely ellen azonban az antik világ is hatalmasan és sikeresen küzdött. Hatalmában áll az embernek egy fejlődési irányt megindítani, de rendszerint nem áll hatalmában azt megállítani, főleg az elvek harczának korában, mint a mai. A hógörgeteg rombolva tör utat magának a völgy mélyére. A nemzetiségi elvet sem lehetne a hegy oldalán megállítani. Pusztító erejét az összes erkölcsi világrendre kiterjesztené; és miután az emberiség és nemzet személyes létét föloszlatta, az ember minden magasabb léthez való tartozás öntudatát elvesztvén, a pillanatot élvező állattá sülyedne. Talán a tudomány divathősei kinevetnek, de azért mégis Müller Ádámmal szólok, hogy az emberi és a polgári existentia ugyanaz, annyiban t. i., hogy csak az lehet egész ember, a ki mint polgár, az állam évezredes létét lelkében hordozza. S a nemzetiségnek szétforgácsoló ereje ép ezt semmisíti meg."

Ugye nem felejtettük el a "nemzetiségi elv" kifejezés behelyettesítését a nemzeti kizárólagosság, a homogén nemzetállam elvével. És jó, ha nem csak a németekre mutogatunk ennek a jóslatnak az értelmében, hanem a még korábban a németekre mutogató angolokra, franciákra, szlávokra, akik jóval az első világháború kitörése előtt táplálták népükben a tőlük eltérők iránti nemzeti ("nemzetiségi") gyűlöletet. És ha körültekintünk a mai katonai műveletek színhelyein -nem faji meg vallási háborúk dúlnak, ugye?

Amikor az elszakított területek magyarjai a fajelméleti homogén állam korlátozott jogú nemzeti csoport tagjaiként szenvedik mindennapos hátrányaikat, gondoljunk arra, hogy a történelmi magyar joggyakorlatban ilyen természetű megkülönböztetésnek nyoma sincs. Dr. Zétényi Zsolt emlékeztet arra, hogy amikor Werbőczy a közjogi-politikai magyar nemzetről meg a közjogi viszonyokról szól, abban nyelvi és kulturális tartalom nem szerepel. "Ebből - amit a XIX. században már natio hungarica (magyar nemzet) néven neveznek - lesz a jogkiterjesztés révén a minden magyar állampolgárra kiterjedő nemzetfogalom, amely magában foglalja az 1848-as áprilisi törvények, majd az 1868-as nemzetiségi törvény alapján az ország különböző vagyoni állapotú, nem nemes és nem magyar nemzetiségű polgárait a magyarokkal és nemesekkel együtt. A Szent Korona eszme - Werbőczytől függetlenül - létező tény, mert a Hármaskönyv 1514-es dátuma előtt évszázadokkal, és utána a XX. századig számos történelmi helyzetben felismerhető az államfőtől és a politikai nemzettől megkülönböztethető és különálló eszmei szubsztanciához való igazodás, még az uralkodóval szemben is, vallási beállítódásra tekintet nélkül. ... A Szent Korona tana elutasítja az önkényuralmat és a kisebbségek elnyomását. Biztosítja a történelmi magyar önkormányzati elv érvényesülését, azaz szavatolja a demokratikus hatalomgyakorlást és a népcsoportok egyenjogúságát. A magyar Szent Korona-tan egyedi, különleges és önálló életet élő, a nemzeti jogfejlődést összegző és meghatározó közjogi tan. A Szent Korona minden hozzá hű tagját védelmében részesíti, nem ismerve nyelvi, vallási, etnikai megkülönböztetést. Nem vakon teszi ezt, hanem tagjai jólétének, a közösség virágzásának érdekében, nem engedve hogy az egyenlőség bármely tagjának vagy csoportjának rovására érvényesüljön. ... A nemzetállam magyar értelme a közjogi nemzet államát jelenti, amelynek alapítója és jellegének meghatározó eleme a magyar nép, de amelyben a hatalom része "államalkotó" minden más, történelmileg együttélő, közjogilag elismert népcsoport. Ez a sajátos kulturális-etnikai összetétel, benne a magyar kultúra meghatározó arányával és szerepével, kap védelmet a Szent Korona által, mint annak teste. A magyar állam nemzetállam, mert a közjogi nemzet állama, de nem "nem-zeti" állam, mert nem célja az alapító és állam jellegét adó nép uralmának más népcsoportok célzott beolvasz-tásával való teljessé tétele."

Nem a "nemzet" szótól vagy annak tartalmától kell tehát iszonyodni, hanem rendbe kell tenni az ország alkotmányos rendjét. Vissza kell térni a történelmi alkotmányhoz, elfogadtatva azt, mai igényeket kielégítő változatában, az ország szavazó polgáraival.

» vissza a HUNSOR honlapjára