A magyar nép szenvedése, pusztulása az idegen megszállás kiszolgáltatottságától már 1918-ban megkezdődött. A rövid néhány évtől eltekintve, amikor az elvett területek magyaroklakta részei néhány évre felszabadultak, a jogaiban korlátozott, hátrányosan kezelt magyarok folyamatosan szenvedik asszimilációs és egyéb természetű veszteségeik következményeit, anélkül, hogy sorsukon lényeges változtatást tehettek volna. A kommunista párturalmi rendszerek összeomlása nyomán nyílt meg a lehetőség a Kárpát-medencén belül új, szabadabb kapcsolatfelvételre határon inneni és túli magyarok, magyar szervezetek, létrejött magyar politikai pártok között.
Most, amikor a kárpát-medencei nagy haza nem magyar állampolgár magyarjainak a kettős magyar állampolgárság megszerezhetőségére komoly lehetőség mutatkozik, meg kell emlékezni, mikortól és kitől származik ez az elgondolás, és arról is, hogy milyen célt kívánt vele elérni.
Egy Vas megyei származású budapesti ügyvéd irodájába bekopogtatott egy frissen menekült erdélyi magyar 1986 őszén. Tájékoztatást kért, mire számíthat, mint menekült. Ez volt a kezdet. Ács Zoltán újságíró interjút készített Dr. Nagy Lászlóval 1988. május 21-én, akinek ügyvédi irodáját akkorra már több mint nyolcezer erdélyi - nem is mind magyar - menekült kereste fel, és kapott eligazítást, biztatást, emberbaráti segítséget. A kérdező részére az ügyvéd kifejtette meggyőződését a menekültáradattal kapcsolatban. Azt mondta: "Ezeknek az embereknek, akiket elüldöztek otthonról, s akik beléptek Magyarország területére, politikai menedékjogot kell adni. Meggyőződésem, hogy Trianonra sajátos, új jogintézménnyel kell válaszolni, sajátos közép-európai modellel, és ez nem a kettős állampolgárság jogintézményének a megszüntetése, hanem ellenkezőleg, a visszaállítása."

Dr. Nagy László 22 év után most így nyilatkozott: "Síkraszálltam a határainkon kívül rekedt magyarok kettős állampolgársága mellett, hogy Magyarország élni tudjon nemzetközi jogilag is a "védőhatalmi" státuszával. Tízezer példányban tették akkor közzé egy kis füzetben ezt az interjút. Magyarországnak tehát már akkor is volt előrelátó és célratörő nemzeti értelmisége. A Jurta Színházban lezajlott Nemzeti Fórumokon pedig kifejtettem, hogy a kettős állampolgársággal szavazati jogot is kapniuk kell a magyar állampolgárságot elnyerő magyar testvéreinknek, hogy a nemzetegyesítés valódi tartalmat kapjon! Nem szabad megengedni, hogy ellenségeink első és másodrangú állampolgárokra osszák szétdarabolt nemzetünket, és konkolyt hintsenek magyar és magyar közé!"
A kettős állampolgárság témája 1998 tavaszán tört be politikai megmozdulásként a média világába, és lett közérdeklődés tárgya azt követően, hogy a Magyarok Világszövetsége választmányi ülésén felvetődött kérdés részletes megvitatásra került, aminek során ismertté vált, hogy ilyen megoldást nagyon szívesen fogadnának a megszállt területek magyar szervezetei. A kettős állampolgárság igénye korábban is felbukkant a Világszövetségen belül, a schengeni határok feltünedezése nyomán erősödött meg, ez tette témává ebben a szervezetben. Toró Tibor számolt be arról, hogy elkészítettek egy közvélemény-kutatást, és azt állapították meg, hogy az erdélyi magyarság körében körülbelül 65 százalékban volt ilyesféle igény, Kárpátalján pedig 90-95 százalékban, tehát majdnem a teljes Kárpátalja igényelte volna ezt.
Az első Orbán-kormány a kisebb ellenállást remélhetett státusztörvénnyel igyekezett közelebb jutni a megoldáshoz, amivel akkor egyetértettek az utódállamok magyar szervezetei. Majd, ellenzékben (olyankor bátrabban szólnak a politikusok) 2003. szeptember 12-én Orbán Viktor volt kormányfő újságíróknak elmondta, a kettős állampolgárság intézménye a nemzetközi élet szereplői számára teljesen elfogadható, hogy ennek az európai kultúrkörben bevett jogintézménynek a keretében kollektív vagy egyénenkénti állampolgárságot kapjanak a határokon túli magyarok. Szerinte az állampolgársági törvénynek kétmondatos módosításával is el lehet érni, hogy akár egyénenként, akár tömeges méretekben adhassanak állampolgárságot.

Ám ekkor már a liberálbolsevista baloldal uralta a magyar politikát, ami a magyar-magyar kapcsolatok intézményeinek elsorvasztását hozta. A Világszövetségben pedig megkezdődött a Patrubány-korszak, "akik jó ösztönnel felfedezték a magyarság fájdalmas, elintézetlen dolgaiban a maguk lehetőségét" (Pozsgai), népszavazást kezdeményeztek olyan politikai légkörben, amikor a politikai mezőny teljesen, a média szinte ugyancsak jó egészében, készen állt a közvélemény irányítására a kettős állampolgárság elfogadása ellenében. Minthogy megvolt a kellő számú aláírás, a Választási Bizottság határozatát az Alkotmánybíróság jóváhagyta, az Országgyűlés megszavazta, a köztársasági elnök 2004. december 5-re kitűzte a kettős állampolgárság kérdésében a népszavazást.
Ettől kezdve nemzeti ügy lett, így minden nemzeti érzésű politikus és politikai szerv az így szőnyegre tett szavazáson az igen érdekében síkraszállt. A rossz időben, helytelenül és elégtelenül elindított népszavazáson a kérdés megbukott az uralkodó politikai erők, a média nagyrésze ellenzésén, és az általános érdektelenség posványában. Az igen szavazatok száma (18.9 százalék) távol maradt a szükséges 25 százaléktól.
Az indítvány elbukása a népszavazáson rámutatott a csonkaországi magyar társadalom állapotára, amit a határon túliak nemzeti tragédiaként éltek meg. Számtalan írás jelent meg az alábbihoz hasonló meghasonlottság szellemében:

"Valóban harmadik Trianonnal ér fel ez számunkra, hiszen ismét mások döntöttek nélkülünk hovatartozásunkról, mi több - egyesek úgy érzik - nemzetiségünkről, és ismét nemmel válaszoltak. Az első és a második világháborút lezáró békediktátumoknál ugyanakkor fájdalmasabb is volt, hiszen ezt a nem-et kimondó "mások" ezúttal a saját testvéreink voltak, kiknek nyolcvanöt év után megadatott a lehetőség a nemzet békés úton történő és maradandó újraegyesítésére, mire ők az önzést választották a szeretet helyett és a kirekesztést a befogadás helyett, nemet mondva ezzel a keresztény és a magyar országra. Kinyilváníthatták volna végre Európa és a Kisantant nemzetei előtt összetartozásunkat, nemzeti öntudatot és védő kart nyújtva felénk. Ehelyett megtagadtak, szembeköptek bennünket és magukat, s nevetségessé tették a nemzetet a fent említett közösségek előtt, támadási felületet is adva az utóbb említett magyarellenes szövetségnek…"

A kis(hitű) országban is lelki megrázkódtatás volt az érző lelkek részére. Lelki feszültséget tükröző írások, költemények jelentek meg:

Ne gyertek haza! Itt nincsen munkahely,
Magyar szív, ész, kéz itt senkinek se kell,
Ne gyertek haza! Ez itt csonka ország,
Emléketek is gyáván elhazudták,
Itt útlevél nem jár, csak idegennek,
Ha kampányt vezet vagy bölcsen befektet.

"Az anyaországról jövő mostoha bánásmódot eddig lehetett magyarázni azzal, hogy csak a politikusok mondtak le a határon túli magyarokról, de most a nép döntött így. Most egy ideig megint szégyen lett magyarnak lenni itthon, és még nagyobb szégyen a határon túl. A szabadkai piacon, ahol holnaptól bátrabban vernek pofán, Kárpátalján, ahol elszállt talán a legeslegutolsó, Európához fűződő remény. És Erdélyben, ahol a tolakodó idegenség joggal hivatkozik arra, hogy hazátlanok vagytok, magyarok. Nagy kár érte, mert most volt egy esély - de mi időközben megtanultunk kicsik lenni."
Így jutottunk el a liberálbolsevista kormányzat még mélyebb posványának megjárása után a magyar nép rendszerrel szembeni szemléletváltásához. És ahhoz az állapothoz, hogy a rendszerváltás befejezésére tett ígéreteket ennek értelmében cselekedetre kell váltani.
Május 5-én Semjén Zsolt, a nemzetpolitikáért is felelős leendő miniszterelnök-helyettes kijelentette: biztosítani fogják, hogy ha valaki a határon túliak közül kéri a magyar állampolgárságot, és a feltételeknek megfelel, akkor ezt gyorsított eljárással megkaphassa. Az állampolgárság megadásának feltételeiről Semjén Zsolt azt mondta: terveik szerint egyedi kérelemre, gyorsított eljárással kapná meg a magyar állampolgárságot az, aki tud magyarul, és ősei Magyarországról származtak, beleértve ebbe azokat is, akik kivándoroltak a Kárpát-medencéből, például a csángók. A határon túlról magyar állampolgárságot szerzők szavazati joga nem a hamarosan módosítandó állampolgársági, hanem a választójogi törvényben lesz szabályozva. Kijelentette: a magyarság számára identitásbeli kérdés is a magyar állampolgárság. Ennek mihamarabbi megtörténte szimbolikus üzenet is. Tájékoztatják majd a szomszédos országokat az állampolgársági törvény változásáról, de konzultációkat nem folytatnak velük. Készek párbeszédet folytatni, de álláspontjukat nem tehetik függővé más államok álláspontjától.

Nincs alternatívája a kettős állampolgárságról szóló törvény megalkotásának, a jogszabályt az első törvényalkotási csomagban kívánja benyújtani a Fidesz. Elképzelhető, hogy már nyár elejére megszületik az új szabályozás - nyilatkozta Németh Zsolt fideszes szakpolitikus, a külügyi államtitkári poszt várományosa. Azt is mondta, hogy a következő időszak legfőbb feladata lesz egyensúlyt teremteni a szomszédságpolitika és a nemzetpolitika között. Az elmúlt években sem nemzetpolitikája, sem térségpolitikája nem volt Magyarországnak. Határozott nemzetpolitikát, és együttműködő, pragmatikus térségpolitikát kell folytatni.
A nemzetpolitika az új kormányzati szerkezetben nem tartozik a Külügyminisztériumhoz - jelentette ki a Magyar Televíziónak adott interjúban Martonyi János arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen lesz a munkamegosztás közte és Semjén Zsolt leendő miniszterelnökhelyettes között. "A nemzetpolitika a nemzetstratégiának egy nagyon fontos eleme". Külpolitikai "lecsapódása" a szomszédpolitikával és a Közép-Európa-, illetve Európa-politikával összefüggésben. A határon túli magyarokkal kapcsolatos alaptétel az, hogy az ott élő magyar közösségek maguk határozzák el, milyen stratégiát, politikát folytatnak, milyen autonómiaformát tartanak a maguk szempontjából megfelelőnek.
Ez jól hangzik, de a nemzetpolitika nem kívánságkosár, a magyar kormány akkor jár el helyesen, ha van kidolgozott nemzetpolitikája, amelynek kidolgozásában természetesen részesek kell legyenek a határon túli magyarok is. Számos meghatározás ismeretes a nemzetpolitika mibenlétéről. Dr. Zétényi Zsolt meghatározását ismertetjük:

"Mit is értünk magyar viszonyaink közepette nemzetpolitikán? Értjük ezen az egész, a teljes, az államhatárokra való tekintet nélkül szerves testnek tekintett magyar népben és nemzetben gondolkodó, annak érdekei szerint történő politikacsinálást ugyanúgy, mint a magyar közösség létezését alapvetően érintő tények és teendők elemzését, kimunkálását és képviseletét esetenként akár az "ország", de nem a nemzet, végzetküldötte vezetőivel szemben is. A nemzetpolitika körébe tartozik a nép tragikus fogyásának és elnyomorodásának megállítására, vagy a tragikus, békétlenségszülő békediktátumok okozta helyzetnek és következményeinek megszüntetésére, a nép lelki-testi megmaradására tanácsokat adó, teendőket kimunkáló és tetteket követelő, s ezért végső soron politikai, bár elsődlegesen tudományos, irodalmi vagy közírói tevékenység. Az állam és nemzet szétválasztását, részleges szétszakadását jelentő trianoni ország- és nemzetvesztés ténye végképp bebizonyította, igazolta az állami politikával nem azonos, bár vele kölcsönhatásban levő nemzetpolitika létjogosultságát."

A kettős állampolgárság kérdésének magyarországi története érzelmekről, szívről, szolidaritásról vagy ezek ellenkezőiről szól. Ezen felül államelméleti vita is. Magyarország, amely mögött több mint 1100 éves államiság van, nehéz lelkiismereti küldelmet folytatott a XIX. században Európán átviharzó nemzetállameszme olyan érvényesítése során, amiben annak elhárítását és csak látszatmegvalósítását követelte meg az ezeréves állam évezredes türelmi hagyománya és akkori vegyes etnikai szerkezete. Éppen ez az uralkodó eszmeáramlat akadályozta meg annak az ideális, türelmes - mai kifejezéssel - multietnikus államnak a megvalósítását, amely kiváló műhelytanulmány lehetne most az Európai Uniónak, ha ilyent keresnének. A Közép-Európát (vele együtt végülis az egészet) szétromboló angolszász vezetésű antant hatalmak sorozatban létreerőszakolták a fából vaskarika multietnikus nemzetállamokat, amelyekben faji (divatosabban fasiszta) alapon - mint látjuk - kilencven év után is üldözik, immár az unokák az unokákat. Ez a politikai perpetuum mobile, ami ugyan nem önmagától, hanem győzteshatalmi hajtószíjról működik.
Nehogy az legyen, hogy - elviselve érte minden külhatalmi megróvást - létrehozzák a kettős állampolgársági törvényt, amit jó ha a határon túliak egytizede hasznosíthat, és ezzel kimerül a tennivágyás abban a hitben, vagy azzal az indolkolással, hogy "megtettünk mindent, amit lehetett". Meglesz tehát a látványos, nagy port felverő törvény, de szeretnénk ha működésbe lépne az a nemzetpolitika, amiben helyet kapnak a Zétényi Zsolt megfogalmazta feladatok. Kisebb hozsannával, kitartóan alkalmazott tartalommal.

» vissza a HUNSOR honlapjára