A kétpólusú világrend a második világháború következményeként jött létre. Két nagyhatalom maradt állva a porondon: az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Ha az erőnlétet tekintjük, akkor csak az Egyesült Államok, hiszen a szovjet állam végsőkig kimerült állapotban volt a győzelem idején, hadi felszereltsége, amivel begördült Európába Lend Lease nevű ajándékként, származása szerint Made in USA volt. A győzelemért valóban nagy áldozatokat hozott szovjetorosz birodalom a világ urává lett USA akaratából társvilághatalomként működött, valamilyen kimódolt, koegzisztenciás ellenlábasként. Terjesztette az élhetetlen, lehetetlen kommunizmust a harmadik világban, amelynek országait Amerika vállalta "megvédelmezni" tőle. Rendszerint úgy, hogy szövetségesként megsegítette és megszállta ezeket, ha nem katonailag, hát gazdaságilag. Ez a bipoláris világrend minden természetellenessége és szükségtelensége ellenére 45 évig fennállt azzal a szovjet állammal amely nem felelt meg a politikai tervezők reményeinek, nem lehetett egy másik út az emberiség számára, mert a természet rendje nem fogadta el. 1956-tól kezdődően erodálódott, végülis elmállott, sok egyéb ok mellett főleg amiatt, hogy a Szovjetunió erejét elszívta a világhatalmi feladat, a bolsevizmust pedig a tétlenség unalma - se forradalmak, se merényletek, se titkos szövődések, tisztogatások. A szovjetember nem tudott létrejönni a marxi-lenini filozófia eszmegyárából - polgárként akartak élni, normális életet. A politrukok is inkább burzsujokká híztak, kapitalista vállalkozók lettek az állam privatizált vagyonán. Ezt követően már csak az Egyesült Államok ápol világváltoztató elveket.

Az amerikai bázison működő nemzetközi pénzintézetek már a 70-es években érzékelték a behatolási lehetőséget a felbomló szovjet gyarmatbirodalom anyagilag bajbakerült országaiba. Azok pedig lenyelték marxi elméleteiket, és felvették a kapitalistáktól a kölcsönt, hitvány diktatórikus hatalmuk folytatása érdekében. Ez új helyzetet, megnövekedett lehetőséget adott a nyugati hitelintézeteknek. Ugyanakkor támadást intéztek az Európa nyugati országaiban kialakult gazdasági rend ellen, ami nagymértékben eltért az amerikai rendszertől, az ő rendszerüktől, ahol a piac érdeke a legfőbb, és a vállalkozót nem köti semmiféle szociális kötelezettség a társadalom iránt. Amerikában ez működőképes, mert ahol folyamatos a gazdasági prosperitás, nem nagy ügy hátrahagyni a küzdelemre képteleneket - mindigis voltak szegények, so what - mert többet hoz a verseny által gerjedő kiválasztódás - az erősek lendítik előre országos méretben a gazdaságot.

Az európai társadalomfilozófia egészen más pályán indult. Ott nem folyamatos a prosperitás, meg kell élni a gyenge időszakokban is. Ott nemzeti társadalmak élnek, nem pedig munkaerőt szolgáltató tömeg. Európában érzékelik a rossz idők (háborúk, gazdasági válságok) okozta ártalmakat, volt okuk kísérletezni a szociális biztonság politikai rendszereivel, több-kevesebb sikerrel, nemzeti alapon is, meg nemzetközi alapon. Ott dolgozták ki (Wilhelm Röpke és a többiek) azt a gazdasági rendszert, amelyben a vállalkozás nem önmagáért és a profitért létezik, hanem a társadalom jólétéért. A vállalkozó a termelés eszközeinek birtokosaként felelősséget érez az iránt a társadadalom iránt, amely vállalkozása részére értelmes és képzett munkaerőt biztosít. Ez a filozófia volt (lett volna) hivatva békét teremteni az emberi társadalomban a korábbi bal- és jobb-oldali kikényszerített túlzások ellenében. Európa önmagáért gazdálkodik, az amerikai vállalkozó még ma is az indián földek hódításának lendületével rohanja le immár az egész világot.

Amiről szó van, az az európai történelem kísérletezéseinek könyörtelen következményei ismeretében és tudatában kiérlelt gazdasági rend, aminek neve szociális piacgazdaság. Nagyhatású sikertörténet volt, mert a tőke és a munka közötti harcot ennek a két erőnek a szintézisével helyettesítette. Ez a történelmi minőségi ugrás Alfred Müller és Ludwig Erhard érdeme. Ezt a német eredetű, de a háború utáni Nyugat Európában (kivéve a mindentől ami európai, távolmaradó Britanniát) általánosan elfogadott és bevezetett társadalom-szemléletű gazdaságivezett Új Nemzetközi Gazdasági Rendet, amelynek koncepciója a Római Klub keretein belül került megfogalmazásra a hetvenes évektől. Nagyhangú bejelentésekkel, mint a fejlett országok történelmi felelősségének elismertetése, ígértek korszak-váltást, egész világmegváltó méretűeket, amiből mai napig sem lett semmi, a világ szegény országai még szegényebbek, és az általában szerencsésebb világrészek országai is hozzájuk szegényednek.
"A nemzetközi pénzügyi rendszer diktatúrája és az adósságválság lehetetlenné tette, illetve részben magába olvasztotta a többi alternatívát. Az amerikai vezetésű stratégia, amely hatalmas finanszírozási erőforrást halmozott fel, modernizációs "statáriumot" hirdetett - ami nem az első drasztikus átmenet a történelemben. A távol-keleti, orosz, latin-amerikai pénzügyi válságok, sőt még a technológiai részvények tőzsdei összeomlása is mind ennek a történetnek a része." (Dr. Gáspár Tamás, CSc., egyetemi docens, BKÁE Jövőkutatási Kutatóközpont.)

A szovjet igából történt felszabadulása után Magyarország húsz évet fecsérelt el a történelemadta lehetőségből. Azért hogy ne mi, távoliak, fogalmazzuk meg ennek a húsz évnek okát és módját, a KAPU folyóiratból idézzük Kutz László és Prugberger Tamás szerzőpáros szakdolgozatából (Az új kormány és az önkormányzatok) az alábbiakat: "A Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai-kormányzás végképpen kiüresítette az államkasszát. Ez a kormányzás a komprádor tőke kormányzása volt, amely még gátlástalanabbul folytatta az ország vagyonának, termelő és kereskedelmi vállalatainak, valamint sok éven keresztül kiépített piacainak jelképes összegekért történő eladását a nyugati multinacionális cégek részére. Ezért ellenszolgáltatásképpen ez a kormány és a mögötte állók a magukat szociálliberálisnak valló pártpolitikusi elit részére a nemzetközi pénzügyi (IMF és Világbank) és gazdasági (WTO, OECD és G8-ak) szervezetek, valamint állami fedőszervezetük, az Európai Unió és az USA lehetővé tette, hogy az ország megmaradt vagyonát a nemzetközi és a hazai jogi, valamint etikai normák durva kijátszásával a maguk javára szinte ingyen megszerezhessék. Ez a második szociálliberális kormány az első szociálliberális Horn-kormánnyal együtt tudatosan folytatta azt az új gyarmatosítást kiszolgáló politikát, amelyet az Antall-Boros-kormány az eddigi vélelmek szerint naívul és rászedve kezdett el, aminek eredményeként külföldi kézre került az ország élelmiszeripara és élelmiszer-kereskedelme, könnyű- és nehézipara (textilipar, üvegipar, gépipar és járműipar), az energia eladásával pedig a nyugati tőkehatalomtól függő országgá azaz ténylegesen gyarmattá váltunk."
Magyarország számára most nyílott elkeseredett helyzetében utolsó lehetőség szembeszállni a vadkapitalizmus nyomulásával, olyan nehéz helyzetben, amikor Magyarország gazdasága a tönk szélén áll, és minden korábbinál nagyobb mértékben kiszolgáltatott a térdrekényszerítő pénzügyi erőszaknak.
Már korábban is tanakodtunk, hogy mire alapozza Orbán Viktor meglepő optimizmusát, amit most cselekvéssel is megerősít. Hirdeti, hogy a világgazdaság új irányba fordult, amelyben a termelő kapitalizmusnak van jövője, a spekulatív kapitalizmus leáldozóban van. Magyarország - a kormányfő fogalmazásában - csak akkor lehet sikeres, ha a termelő kapitalizmusra koncentrál, és a magunk javára fordítjuk a világban zajló folyamatokat. Vagyis ha visszaszorítjuk a spekulációt, és a termelő kapitalizmus felé indulunk el. Az új gazdasági rendszer alapja egy teljesen új adórendszer lesz, az adózás büntetés helyett részvételt jelent majd a nemzeti együttműködésben, bizalomra és kölcsönösségre épül majd, és igazsgos lesz.

Szinte szimbolikusan összecseng a június 8-án elhangzott miniszterelnöki napirend előtti parlamenti felszólalásban a bevezető a további mondanivalóval. A természeti katasztrófa társadalmi összefogással történt elhárítása példás nemzeti cselekedet volt, nem takarékoskodott az elismerés szavaival. Majd azután rátért egy másik katasztrófa elhárításának kérdéseire, amelyek összefoglalóan arról szólnak, hogy: "eljött az idő a gazdaságban is, hogy a régi helyébe új kerüljön!"
"Önök tudják, hogy ez év április 25-én a magyar választók megdöntötték a régi rendszert, a szavazófülkében meggyőződésük szerint új társadalmi szerződés született meg, amikor a magyarok példátlan egyetértéssel a régi rendszer lebontásáról és egy új renszer, a nemzeti együttműködés rendszerének felépítéséről döntöttek. A régi rendszert az emberek alkalmatlannak ítélték arra, hogy az országot kivezesse a mai helyzetből, hiszen azt tapasztalták az elmúlt években, hogy sem az ország régóta megoldatlan bajaira, sem a mai világ új kihívásaira nem tudott és nem tud megoldást kínálni. ... A feladat nem könnyű, hiszen az ország azt várja tőlünk, hogy az egész régi rendszert - nem csak elemeit - lebontsuk, és építsünk egy teljesen új rendszert. Az ország ezt várja tőlem is, ezt várja a kormányomtól is, ezért munkánk során ezt fogjuk véghezvinni. ... Az új gazdasági rendszer építése természetesen az élet minden fontos területén alapvetően fogja megváltoztatni a dolgok menetét, mert egy teljesen elkorhadt gépezet minden egyes elemét ki kell cserélni. ... A legdöntőbb folyamat, amit érdemes észrevennünk, az az, hogy a mai világban a világgazdaság új irányba fordult. Úgy tűnik, hogy ismét a termelő kapitalizmusnak van jövője, a spekulatív kapitalizmus ideje leáldozóban van. ... Meggyőződésem, hogy csak egy ilyen termelő kapitalizmus alkalmas arra, hogy tíz év alatt egymillió új munkahely jöjjön létre Magyarországon. ... A mai adórendszer bizalmatlanságra épül, ebben az adórendszerben senki sem bízik. Sem az adófizetők, sem az állam, sem a befektetők, sem a vállalkozók. Senki. Az a körülmény, hogy milliók kényszerültek a puszta létfenntartás érdekében kijátszani ezt az adórendszert, alapot adott egy szűk csoportnak arra, hogy az adócsalásból, adómegkerülésből önálló üzletágat építsen ki. Ez lett az offshore-lovagok világa, akik beették magukat az állam bőre alá is, és nem átallanak sok száz milliós offshoreos jövedelem után sem jó néhány millió forintnyi közpénzt fölvenni az adófizetők forintjaiból. Ezt az adórendszert tehát egy új adórendszerre kell cserélni."

E kiragadott részekkel érzékeltettük a miniszterelnök teljesítményét, amivel elmagyarázta mind a 29 pontot, mint a nemzeti összetartás rendszerének első intézkedési csoportját. Mert továbbiak követik ezeket. A 29 pont rövid, tartalomjegyzékszerű felsorolását az 5. oldalon olvashatják.
A Századvég Alapítvány legfrissebb közvéleménykutatásában azt vizsgálta, hogy a tervezett intézkedések bírják-e a lakosság támogatottságát. Kutatásukból kiderült, hogy a kormány terveit a magyar társadalom elsöprő többsége támogatja. A tervezett 29 kérdésből a 16 legfontosabbról kérdezték az emberek véleményét. A vizsgált intézkedésekkel a szavazók átlagosan 84 százaléka egyetért. A legszimpatikusabb ötletek közé a külföldi élelmiszerek fokozottabb ellenőrzése (96 százalék), az állam kiadásainak általában vett csökkentése (95 százalék), a telefon-, bútor- és gépjárműcserék leállítása (93 százalék), az adományozás adómentessé tétele (93 százalék), a pártok költségvetésének 15 százalékos csökkentése (93 százalék), a végkielégítések megadóztatása (91 százalék), illetve az EU-s források magyar kis- és közepes vállalkozások munkahelyteremtésére történő átcsoportosítása (90 százalék) került.

Orbán Viktor a nemzetközi bankvilágnak ismertette programját június 11-én, az International Institute of Finance (IIF) közgyűlésén. A tekintélyes nemzetközi pénzintézetek vezetői előtt tartott beszédében a miniszterelnök beszélt a világgazdasági válságról, az Európai Unió előtt álló kihívásokról és bemutatta a kormány intézkedéseit. Az Európai Unió előtt álló nagy feladat a kormányfő szerint jelenleg az, hogy orvosolja a legnagyobb gyengeségét, a demográfiai hanyatlást. Mindent meg kell tenni a családok erősítése, a családi alapú gazdaság és annak a képességnek az érdekében, hogy Európa fenn tudja magát tartani népesedési és munkaerő szempontból is. Meg kell teremteni egy új európai gazdaságot, amely egyszerre magával hozza a demográfiai növekedést és a munkahelyteremtést is.
Orbán Viktor megerősítette, hogy a kormány tárgyalni kíván a pénzügyi szektorral a már bejelentett bankadó részleteiről. A modern Európában meg kell találni az együttműködés lehetőségét a politika és a pénzügyi szektor között.

- Orbán évek óta nem beszélt olyan meggyőző erővel, mint 29 pontja előadásakor - mondta Tölgyessy Péter a Kossuth Rádió reggeli műsorában június 14-én. - Olyan programpontokkal állt elő, amelyben a választók és a külföldi elemzők is megtalálják a nekik tetsző részeket. A piacpárti külföld megkapta a flat tax (egykulcsos adó) ígéretét, a hazai kisember pedig az energiaár befagyasztását, a vezetői jövedelmek és végkielégítések radikális megkurtítását. A piacról élők hallhattak a közszféra és bürokrácia további visszavágásáról, a vidéki férfilakosság meg elnyerte a pálinkafőzés szabadságát. Durva tehernövekedést inkább csak a bankok kapnak majd a nyakukba. Különben majdnem mindenkinek jutott valamilyen gesztus, valamilyen népbarát ötlet, miközben a kormányfő ki sem ejtette száján beszorított helyzetének jelképét, az elődje által rögzített hiánypályát - fogalmazott Tölgyessy Péter, politikai elemző.

Összegezésül megállapíthatjuk, hogy Orbán Viktor és kormánya ura a helyzetnek, a országon belül mindenkinek tudomására hozta, hogy ezután rend lesz, és a múltért is lesz felelősségrevonás. A gazdasági helyzet rendbetételére elhatározott, és számít az ország népe bizalmára - bár az út, ami oda vezet rögös lesz -, hogy az vállalja a nehézségeket a jobb jövő érdekében. Talán ennél is fontosabb, hogy az ország sorsába oly nagy mértékben beleártó nagyhatalmi, pénzhatalmi külső erők - tetszik, nem tetszik - tudomásul veszik, hogy ez a kormány van és marad, többségi népakarattal. Ebből kihozható legjobb előny kitermelése a kormány feladata.

» vissza a HUNSOR honlapjára