A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete, amely jelenleg 185 tagországot számlál. A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét - saját meghatározása szerint - a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyamstabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása, és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleggel kapcsolatos problémákkal küzdő tagországainak. A tagok meghatározott kvóta (gazdasági súlyuk) szerint járulnak hozzá az alaphoz, és a szervezettől kölcsönöket vehetnek fel adósságaik törlesztéséhez. Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak.

Az elmúlt század első fele a világháborúk kora, a második fele a világszervezetek sokasodásának kora. A világháborúk "hasznosak" voltak, nélkülük soha nem lehetett volna világot átszövő, politikai irányítást végző, szervezeti hálózatokat létrehozni. Úgy is megfogalmazható, hogy szükség volt a két világháborúra ahhoz, hogy létrejöhessen, nemzetközi összefonódások által, a globális irányítás gazdasági és politikai téren. A második világháború végén csak az Egyesült Államok volt olyan helyzetben, hogy a helyzet urává lehetett, olyan értelemben, hogy egyetlen olyan nagyhatalommá lett, amellyel szemben a világ hatalmai együttesen sem szállhattak volna szembe. Amerika nem hagyta kiaknázatlanul a lehetőséget. Hagyományosan szövetségek, érdekegyesülések kereteiben szervezte a nemzetközi hálózatok végtelen sorát, amelyeknek irányítását természetesen megtartotta. Egyike ezeknek az Egyesült Nemzetek Szevezete volt, (ENSZ, UNO) amit a háború végén azonnal létrehoztak, eredeileg mint a győztes hatalmak szövetsége a béke (értsd: a győztesek világrendje) megteremtésére. Az ENSZ ezután futószalagon hozta létre sokféle nemzetközi szervezeteit, amelyekből nem igen lehetett kimaradni. Elsőként jött létre tehát a Nemzetközi Valutaalap, amely ma átszövi a világot.

Magyarország 1972-ben 1,000,000,000 (ezer millió, tehát egy milliárd) US-dolláros(!) kölcsönt kapott a fő ideológiai ellenség oldaláról, a kapitalista Svájc magánbankjaitól! Magánbankok nem kölcsönöztek a vasfüggöny mögé - hacsak nem kaptak valamilyen nyugati állami garanciát. Fekete elvtárs bizonyára tudta a forrást. Mi is számontartottuk annak idején, hogy Kádár János személyes jóbarátságot ápolt Armand Hammer nevű amerikai olajmágnássall, aki már Leninnek is barátja és pénzelője volt. Persze hogy Moszkvában is tudtak a dologról, jutott a kölcsönből a Szovjetuniónak és a "testvéri" fejlődő országoknak (Kuba, majd Angola, Etiópia, Mozambik, stb.), hisz' a kölcsön folyósítása után Fekete első útja Moszkvába vezetett. Majd a magyarok visszafizetik. 1978-ra az államadósság 4 milliárd dollárra nőtt, 1982-re az ország majdnem fizetésképtelenné vált, ekkor vette szárnyai alá a szocialista Magyarországot a kapitalisták pénzügyi direktóriuma, az IMF. Azokban az időkben hatalmas mennyiségű erőforrás áramlott ki az országból, ami a rendszerváltozás után tovább folytatódott, miközben az adósság nemhogy csökkent, hanem drasztikusan növekedett. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óriási érdeke fűződött ehhez, mert ezáltal hatalmas erőforrásokat is ki tudtak vonni az országból.

Közel három évtizede gyámkodik az ország felett a Valutaalap. Ezidő alatt folyamatosan az a téma, hogy rendbe kell hozni az ország pénzügyi helyzetét, ami főleg a kádári időkben felvett kölcsönök miatt küzd a létért. Az sem igaz, hogy Magyarország lakosai felélték az átmeneti hiteleket. Ezek a hitelek jórészt az (MSZMP) akkori elit zsebeibe vándoroltak.

A magyar kormánynak minden évben 1998-ig jelentést kellett készítenie gazdaság állapotáról, ezzel kiszolgáltatottá vált az ország. A belépés pillanatától nem lehettek önálló gazdasági törekvései az országnak, csak akkor, ha az IMF által meghatározottakat teljesítette. Ugyanis ez volt a feltétele annak, hogy további hiteleket kapjon, ami viszont azt jelentette, hogy az újabb és újabb pénzek nem a gazdaság élénkítésére, hanem a kamatok törlesztésére mentek el, miáltal soha nem csökkent a tényleges adósság. 1990 elején a magyar államadósság már mintegy 22 milliárd dollár volt. Ma 135 milliárd dollár.

Volt igyekezet a törlesztésre, de mindegyre további adósságot tettek a kormányok az ország nyakára. 2007-ben 2000 milliárd forinttal lett nagyobb az összeg, így a teljes adósságállomány elérte a 15,5 ezer milliárd forintot. Ezek a számok számunkra érzékelhetetlenek. Talán segít úgy kifejezni, hogy minden magyar emberre másfél millió forint tartozás jut. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2008-ra 70 százalékra emelkedett. Csak a kamatteher annyi, mint az összes magyar állampolgár által befizetett személyi jövedelemadó. Vagyis az adóból egyetlen forint sem megy oktatásra, kultúrára, a szegények támogatására, gazdaságfejlesztésre. A befizetések már mennek is külföldre, kamattörlesztésre.

Ha számításba vesszük, hogy az országnak a vasfüggöny felvonása után gazdaságilag nehéz helyzetből kellett felvennie a versenyt a nyugati országokkal, ez önmagában is nagy hátrány volt, de ennek tetejében az adósság növekvő kamatterhei mindvégig megakadályozták a pénzügyi függetlenség elnyerésében. És ez nemcsak Magyarország sorsa. Egész Európa majdnem összes országai nem tudták nemzetgazdálkodásukat függetleníteni az idegen hiteltől, annak uzsorás kizsákmányolásától. Miközben az Európára telepedett nemzetközi (főleg amerikai) gazdasági vállalatok termelési versenyre kényszerítik az európai országokat, és kiviszik az országos termelés hasznát, és a kölcsönpénzek kamatát, ezek az országok egyre kevésbé tudják kitermelni lakosságuk szociális ellátását, egészségügyi és oktatási kötelezettségüket. Fuldoklanak egy világszisztémában, amiben egyébként az ipari és mezőgazdasági termelékenység növekedése ellenére helyzetük egyre romlik.

Összességében létrejött egy olyan világgazdasági szisztéma, amely a vállalkozói hitel monopóliummá tételével minden ország gazdasági életében a működő tőke quasi tulajdonosaként jelen van. Ebben a szisztémában minden ország gazdasága része a világgazdaságnak, amelyben az országok javarészt képtelenek pénzügyileg önállóvá válni, mert termékeik jövedelmének jó részét elviszi az adósságszolgálat. Ez ördögi kör, amiből nem lehet kitörni, a kamatrabszolgaságból nem lehet kilépni. Valamikor Albánia próbálkozott elszigetelődni az akkori kapitalista-szocialista rendtől, most pedig Észak-Kórea - mindkettő eszement kommunista utópiával.
A szisztéma termelési versenyre kényszeríti az országokat, és az amerikai módszer elfogadására, amelyben a sikeres átgázol a lemaradókon. Ennek a módszernek része az is, hogy az országba betelepedő multinacionális vállalat adómentességet kap, és számos esetben vissza nem fizetendő állami tőketámogatást, annak ellenében hogy munkát ad néhányszáz embernek. Ennek mérlege sok esetben az, hogy több értéket elvisznek, mint ami a munkabér számlán az országban marad.
Szakértők szerint - írja a Magyar Nemzet - évente akár a 900 milliárd forintot is meghaladhatja az az összeg, amit a nem bankok tulajdonában lévő külföldi vállalkozások adómentesen kivisznek az országból. A számukra nyújtott adókedvezmény Magyarországon 60 százalékkal magasabb, mint a másik három visegrádi országban, ráadásul sokszor még beruházási támogatást is kapnak a magyar államtól ezek a vállalkozások.

Róna Péter közgazdász szerint a módszer alapja az, hogy a Magyarországon felépített bevásárlóközpont tulajdonosa egy adóparadicsomban bejegyzett, általában offshore vállalkozás. E cégnek kiemelkedően magas bérleti díjat fizet az épületet használó hazai leánycég. A bérleti díjon felül számos címen szed még sápot az anyavállalat, különféle díjakat számol fel a magyarországi működés fejében. Ezek mindegyike olyan költségelemként szerepel, amikkel a hazai leánycég az adóalaját csökkenti, vagyis az így elszámolt összeg adófizetés nélkül hagyja el az országot az offshore cégen keresztül. A külföldieket illető elképesztő hazai előnyök tartós hátrányba szorítják a hazai kis- és közepes vállalkozásokat.

A külföldi vállalatok termelési adtai megjelennek az ország gazdasági eredmény rovatában, annak arányban kell teljesíteni a nemzetközi tagságok költségeit és az EU-díjakat. Ráadásul az IMF és az EU beleszólnak az államháztartás minden részletébe, még a szociális ellátás rendjébe is.
"Hazánk EU-tagsága után jelentősen átrendeződtek a kutatások, ami egyes területeken előrelépést, másokon visszalépést hozott. A mostani IMF-hitel rendkívüli mértékben leszűkítette a hazai fejlődéskutatások mozgásterét. Az illetékes gazdasági minisztériumok, ahol eddig szorgos kutatások folytak a hazai gazdaságfejlesztési elképzelésekre, lényegében csak az IMF-től kapott instrukciókat tanulmányozzák. Mondanunk sem kell, hogy hasonlóképpen szólhatunk a fiskális politikáról is. Az Magyar Nemzeti Bank is csak addig folytathat önálló monetáris politikát, amíg nem kapcsolódunk az eurózónához. Utána viszont teljesen megváltozik a funkciója, nyilván az Európai Központi Bank (ECB) fiókjaként működhet tovább rendkívül korlátozott mozgástérrel. Vagyis, a közgazdasági kutatásoknak is irányt kell váltaniuk a most rajzolódó új paradigmák felé. Mivel rendkívül kis súlyt képviselünk az EU-ban, és a kutatásaink, valamint az oktatásunk színvonala is jelentősen visszaesett, kérdés, hogy kellőképpen fel tudunk-e erre készülni?" (Magyar Tudomány című folyóirat, 2010. március 9, Móczár József.)

A nyolcéves liberálbolsevista garázdálkodás kártételei miatti államháztartási hiány nagy gondot okoz a kormánynak. 29 pontos intézkedés-csomagot állított össze (amit korábban részletesen ismertettünk), ezek egyike a bankok és hitelintézetek megadóztatása, aminek összegét a kormány 200 milliárd forintban jelölte meg. Ezt követően több nagy külföldi bank levélben kérte az IMF segítségét.

Négy kérdést azonosított az Európai Bizottság Budapesten járt küldöttsége, amelyek magukban hordozzák az uniósjog-megsértések lehetőségét. A kiadott közleménynek az a mondata, hogy "további, a kormány által javasolt törvénytervezetek piactorzítónak ítélhetőek, és azok az uniós joggal is ellentétesek lehetnek", a bankadóra, a devizahitelek betiltására, a pálinkafőzésre és a jegybanktörvény tervezett módosítására vonatkozik.
Sok ezren megjárták a házvásárlásukra svájci frankban felvett hitellel, mert a frank fiaci ára meredeken emelkedett, míg a forint ára romlott, nem tudják fizetni. Ezen akar segíteni a kormány, de - figyelmezteti az EU Magyarországot, hogy - a tiltás az uniós alapelv érvényesülését, a tőke szabad mozgását korlátozza. Az EU azt kérte, hogy a tiltás helyett egyelőre a hitelezés szűkítését fontolja meg a kormány. Ez szépségflastrom a fekélyre. Az EU bűncselekményt takargat. Mert mi történt? Átmenetileg irreálisan magasan tartották a forint árfolyamát, mialatt emberek tömegeit szédítették meg a külföldi valuta szilárdságának hangoztatásával, csakhogy a visszafizetés forintban történik, aminek az árfolyama visszazuhant reális értékére. Tízezrek kerültek megoldhatatlan helyzetbe, veszítették el mindenüket, fenyegeti őket a kilakoltatás veszélye. A nemzetköziek mindenbe beleütik az orrukat. A pálinkafőzés kivétele a jövedéki adózás hatálya alól úgymond sértheti Magyarország csatlakozási szerződését, míg a jegybanktörvény változtatása az uniós alapszerződésbe ütközik.

A magyar kormány és az IMF/EU küldöttség között csaknem két hete folyó tárgyalások július 17-én befejezetlenül abbamaradtak. Miközben határozottan ellenzik a bankadót, amivel tartható az általuk megkövetelt hiányszázalék, ragaszkodnak a szigorú deficitcélok betartásához. Strukturális reformokat követelnek, de ehhez nem adnak mozgásteret. Együttérzésüknek adnak hangot, amiért a magyar költségvetésben mind a bevételi (lefordítva: adóemelés) mind a kiadás oldalon (lefaragás) súlyos intézkedéseket kell hozni, de azért "még nagyobb erőfeszítéseket" várnak el a kormánytól, többek között sürgetik a veszteséges állami nagyvállalatok szanálását. Az EU nyilatkozata még az IMF közleményénél is kritikusabb. A magyar kormánynak "több időre" lesz szüksége, hogy számos kérdésben, így a tömegközlekedést, az egészségügyet érintő szerkezeti reformokról további pontosítással szolgáljon. Kiszámítható környezetet várnak el a hazai és a külföldi befektetők számára, továbbá sürgetik a kormányt, "tartsa tiszteletben a központi bank, illetve annak működésének teljes függetlenségét". Számos "aggasztó lépést" tapasztaltak, így például a kincstárnoki rendszert felváltó költségvetési felügyelői rendszer késedelmes bevezetését. Ezek után mind a Valutaalap, mind az EU küldöttsége úgy döntött, hogy a felülvizsgálat lezárását elhalasztják, és az egyeztetéseket egy későbbi időpontban folytatják.

Ami a "központi bank függetlensége megsértését" illeti, arról van szó, hogy a kormány csökkenteni akarja a Magyar Nemzeti Bank elnökének havi 8 millió forintos apanázsát. Ezek a nyugati nagykapitalista politikusok és bankvezérek nem szégyellik kiállni ilyen anyagi aránytalanság megtartása érdekében egy olyan ország esetében, ahol nemcsak a munkaélküli nélkülöz, hanem az is aki dolgozik. A kormány havi 2 millióban korlátozná a kifizethető legmagasabb fizetést, nem ok nélkül, mert a liberálbolsevista gazdasági életben eluralkodott a nagyvállalatoknál, az állami vállalatoknál is, a felső vezetők csillagászati mértékű javadalmazása. Ez a két erőszakosan beavatkozó nemzetközi szervezet szorgalmazta korábban is a megszorító intézkedéseket, a kórházak privatizációját, a nem jövedelmező vasúti járatok, postahivatalok bezárását, iskolák megszüntetését, stb.

A Fidesz frakcióvezetője gyermekded megközelítésnek nevezte azt, hogy a nemzetközi szervezetek azért lennének Budapesten, hogy Simor András bére mellett kiálljanak. Mint mondta, reméli, hogy a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió a magyar embereket akarja megsegíteni, s nem "silányulnak egy bankelnöki érdekvédelmi szervezetté vagy egy szakszervezeti mozgalommá".

"Mi nem a Magyar Nemzeti Bank függetlenségét akarjuk csökkenteni, hanem a jegybank elnökének a fizetését" - jelentette ki Lázár János frakcióvezető, hozzátéve, hogy az MNB-elnök fizetése - a mennyiséget tekintve - nem pártpolitikai kérdés. "A jegybankelnök úrnak el kell fogadnia, hogy maximum kétmillió forintot kereshet, és hogy ha ezt nem sikerül lelkileg feldolgoznia, akkor van néhány millió ember, aki részletes, személyes tanácsadással, életviteli tanácsadással látja el."
Félő, hogy a kákán is csomót kereső, mindenbe beleszóló, az ország szuverenitását sértegető követelések egy támadás első lépései Magyarország ellen. Ne legyenek illúzióink, a nemzetközi baloldal éppen olyan nemzetellenes, mint a hazai elvtársaik. Nem tetszik nekik, hogy Magyarország nem fogadja el országromboló követeléseiket, hogy nemzeti érdekű gazdaságpolitikát kezdeményez, hogy védelmébe veszi a devíza árfolyammal kifosztottakat. Nem tetszik a nemzetközieknek, hogy a magyar kormány nem hajlandó tönkretenni országát, mint a román kormány, amely betartja a fizetéscsökkentési, tömeges elbocsátási utasításokat, csupán az államháztartás hiányai miatt.
Tele van a világsajtó az IMF-EB-Hungary tárgyalások megszakadásáról szóló, Magyarországot elítélő, hazug tudósításokkal és véleményekkel. Mintha karmester vezényelné, mindenegyik a magyar kormányt marasztalja el a demokráciaellenesség vádjával. Azonnal a világlapok élére került Magyarország, mintha a világon nem is lenne fontosabb esemény annál, hogy sarkára áll egy ország, és ellenáll a nemzetközi arroganciának.

Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter szerint a tárgyalás olykor drámai volt, és hogy igazi vita a bankadó körül alakult ki.
A Valutaalap szerint nehéz döntéseket kell Magyarországon a kormánynak meghoznia, hogy a költségvetés tartható legyen, de szerintük ehhez nem a bankadó bevezetésére, hanem kiadáscsökkentésre, vagyis megszorításokra lenne szükség, vagyis a társadalomra több terhet rakni, és kevesebb állami gondoskodást vállalni.
A kormány viszont azt jelezte, hogy nem vállal újabb megszorításokat. "Ezt nem fogadták el, ők egy sajátos megszorító párti elméletben gondolkodnak. Mi azt mondtuk, hogy ha megszorítás vagy bankadó, akkor bankadó" - mondta Matolcsy György.
A magyar kormány bízik gazdasági politikájában, ezért történhetett, hogy nem engedett az álláspontjából, hogy hagyta elmenni a "vendégeket" üres kézzel.

» vissza a HUNSOR honlapjára