Orbán Viktor még akár mesterhármast is elérhet öngólokból - írja a Financial Times szerkesztőségi cikkében. A londoni lap szerint az IMF és az EU nem gyengülhet el a magyar kormánnyal szemben, Orbán játszmázásból pedig Magyarország kerülhet ki vesztesen. A nemzetközi lapok szerint a Fidesz az önkormányzati választások után már békülékenyebb lesz a nemzetközi szervezetekkel. A Financial Times szerint Orbán Viktor nem akarja, hogy kormányára az előd által elfogadott program nehezedjék. E program azonban megfelelő és méltányos, Orbán Viktornak pedig most neki kell állnia végrehajtásának, és az IMF-nek is ki kell tartania saját álláspontja mellett.

A Der Standard című osztrák liberális napilap "Magyar erőfitogtatás" címmel közölte kommentártját. Orbán nacionalista politikája, amely eddig az új állampolgársági törvényben tetőzött, a jelek szerint a gazdaságpolitikában is kezd megjelenni. Hosszú távon sem az EU-val, sem az IMF-fel szemben nem tartható fenn ez a stratégia, legkésőbb ősszel, az önkormányzati választások után békülékenyebb hangot fog megütni Orbán. A kormány azonban nemcsak az IMF-fel zördült össze, az Európai Központi Bankot is felbosszantotta, mert a külföldön elismert nemzeti banki elnök Simor András alatt fűrészeli a széket - állt a cikkben.

Orbán Viktorral foglalkozik a Washington Post július 19-i szerkesztőségi cikkében, amely szerint: amikor első alkalommal volt miniszterelnök, Orbán nemkívánatos személlyé tette magát Washingtonban, annak ellenére, hogy Magyarország a NATO-hoz tartozik. A lap szerkesztőségi véleménye szerint ugyanis a Bush-kormányzat támadva érezte magát attól, hogy Orbán kiszolgálja a magyarországi szélsőjobbot, amelyre még mindig jellemző az 1930-as évek nacionalizmusa és az antiszemitizmus. Szigorú bírálatot fogalmazott meg Orbán Viktor miniszterelnökről a médiát érintő törvényjavaslatok miatt a szerkesztőségi cikkében ez a tekintélyes amerikai lap, és fenyeget is: ha Orbán gyengíti a demokratikus intézményeket, nemkívánatos személlyé válhat a nyugati nagyvárosokban.

A Wall Street Journal közli, hogy Magyarország saját pályára állna, és ezen cél eléréséhez akár az IMF-fel és az EU-val is hajlandó szembeszállni. "Orbán Viktor miniszterelnök világossá tette, ha a két szervezet nem hajlandó támogatni munkahelyteremtő és gazdaságélénkítő politikáját, az ország akár a szakításra is hajlandó. "Gazdasági szabadságharcot vívunk" - magyarázta a kormány egyik vezető tisztviselője. "A cél az ország pénzügyi függetlenségének visszaszerzése." Magyarország lázadása nyilvánvalóan nem tetszik az EU és az IMF vezetőinek, akik más országokban is további megszorításokat szeretnének látni - a magyar példa ragadósnak bizonyulhat" - írja a pénzügyi lap, és megjegyzi, hogy a szabadságharcoktól hemzsegő történetére oly büszke ország állampolgárai könnyen azonosulnak az Orbán-kormány dacos álláspontjával. "Senki se döntse el helyettünk, mit tegyünk a magyar gazdasággal" - idézi a lap egy magyar tanárnő véleményét. "Az országnak függetlennek kell maradnia!"

Van egyetértő vélemény is

"A magyar kormány helyesen döntött akkor, amikor szembeszállt a Nemzetközi Valutaalappal" - jelentette ki Mark Weisbrot, a Washington-i Gazdasági és Politikatudományi Kutatóintézet központjának igazgatója a hírTV-nek adott interjújában. Kifejtette, hogy Magyarországnak nem kell aggódnia amiatt, hogy az IMF felfüggesztette a tárgyalásokat. Úgy véli, a magyar kormány jobban kihasználja az alkupozícióját az IMF-fel, mint más kormányok, számos más kormány csak azt teszi, amit az IMF akar. A közgazdász kiemelte: a magyar kabinet jó döntést hozott, amikor az IMF igényeinek kielégítése helyett a gazdasági növekedést célozta meg.
Weisbrot szerint Magyarország és Európa gazdasági fellendülése veszélyben van a költségvetési megszorítások és a növekvő adók miatt. Mint fogalmazott, ha a gazdaságilag lassan növekvő országokat - így Magyarországot és Spanyolországot - az IMF arra kényszeríti, hogy tovább csökkentsék kiadásaikat, az az egész európai gazdaságra veszélyes lehet. A közgazdász kritikával illette a Financial Times gazdasági napilap szerkesztői cikkét is, amely szerint az IMF helyesen tette, hogy kemény kézzel bánt Magyarországgal. "Ez egy nagyon rossz, maffiaszerű hozzáállás, amelyben megbüntetnek egy országot azért, amiért a legjobbat teszi saját gazdasága érdekében, és megbüntetik azokat, akik nem követik a többi ország útját" - fejtette ki.

A Nemzetközi Valutaalappal (IMF), valamint az Európai Unióval folytatott magyar tárgyalásokról közölt cikket a The Times brit konzervatív napilap július 26-i száma, amelyben említi, hogy Orbán Viktor nemet mondott az IMF és az EU költségvetési lefaragásokra és megszorító intézkedésekre felszólító követeléseire, és hogy a két szervezet képviselői összeomló fizetőeszközökről és fiskális felelőtlenségről beszélve távoztak Budapestről. "A lefaragások helyett a kormány adócsökkentéssel, a gazdaság kifehérítésével, valamint az üzleti környezet egyszerűsítésével akar növekedést elérni. ... Magyarországon a parlament elfogadta a bankadóról szóló törvényt" - közli a szerző Adam LeBor, aki szerint az európai pénzügyi körök most attól tartanak, hogy a szomszédos országok hamarosan követik a magyar példát. "A bankadó megérdemelt ... éljen Magyarország, amiért szembe szállt a Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval. ... 1956-ban a magyarok felkeltek a szovjet elnyomás ellen, remélve hogy láncreakció indul be. Ez nem történt meg, de Magyarország lázadása a kapitalista despotákkal szemben ezúttal talán szikrát gyújt" - olvasható a cikk végén.
"A két hónappal ezelőtti emlékezetes retorikai baklövések után a Fidesz-kormány nyilvánvalóvá tette a pénzpiacoknak is, ki az úr a háznál itthon, hazardírozva a piac negatív reakcióját. Ám az ország ebből akár jól is kijöhet, amennyiben a nemzetközi konstelláció számunkra kedvezően alakul, és a hitelezőket sikerül meggyőzni: nem egy populista politika rögtönzéseiről van szó, hanem Budapest átgondolt stratégia szerint cselekszik" - véli Jenei András, a Méltányosság Politikaelemző Központ elemzője.

A magyar kormány vakmerőségnek számító állásfoglalása (nem fogadja el a Nemzetközi Valutaalap utasításait) megdöbbentette a világgazdaság kézivezérlőit. A világmédia heteken át felszínen tartja a magyar rebelliót. Előfordulhat, hogy több történik, mint az amit előrevetítenek - egy meggondolatlan kormány fejjel megy a falnak, nagyot koppan, azután elhallgat -, megtörténhet, hogy példaértékű az eset, és lehull a lepel a Disznófejű Nagyúr birodalmának megingathatatlanságáról. A felhorkadó médiakampányban teljesen érdemtelenül eltúlozzák és torzítják a történteket. Nekünk, távoli szemlélőknek megdöbbentő az aránytalanság mértéke a Magyarországot elítélő és a megértő megnyilatkozások között. Ami most ellenségesen megnyilatkozott, felfedi egy másik háború létezését, amiben a hitelmonopólium szórakozik országok sorsával. Kemény vád, de gondoljuk meg, hogy a világ országainak többsége az eladósodottság mocsarában vergődik. Ez egy olyan immár történelmi állapot, ami felmutatja egy olyan világméretű hatalom létezését, amelynek az a szerepe, hogy gazdaságilag tönkretegye az önálló államok rendszerét. A gazdaságilag tönkretett államok elveszítik függetlenségüket, gazdasági mozgásterüket, mindennapi dolgaik feletti hatalmukat is, mert azokat is valamilyen, területen felüli, külső hatalom akarja irányítani. Ilyen irányítás létezését számos jel valószínűsíti, a félelem nem ok nélkül való. Minden külső, központi irányítás az emberi élet alapszerveinek (nemzet, ország, állam) színes egyediségű összképét rombolja, és a természet rendje szerinti fejlődését támadja meg, egy diktatórikus rend létrehozása érdekében.
A Föld népessége gyors szaporodása, a közlekedés, az információ, a kereskedelem gyors fejlődése megköveteli a nemzetközi együttműködést minden téren. De olyan nemzetköziség, ami az együttműködési mechanizmusokat behelyettesíti központi irányítással, a nemzetek közötti kapcsolatot nemzetek fölötti uralommá torzítja, történelmi méretű veszélyt jelent. Ez a veszély mutatkozik meg, amikor egy fejlett pénzügyi rendszer megjelenik fejlődésükben alacsonyabb társadalmak életében, és ott berendezkedve teljesíthetetlen követelményeket támaszt, ahol csak a profit szempontjait érvényesíti, és besorolja az országokat a maga gazdasági rendjébe. A fejlődésében így megzavart társadalom rendjét ilyen beavatkozás tönkreteszi.

Eladósítás és eladósodási szándék

"A magyar politikai pártok 2002-ben és 2006-ban is leginkább populista anyagi ígéretekre építették kampányukat - írja Bod Péter Ákos -, majd hatalmon is az állami kiadások növelésével igyekeztek támogatást nyerni - a következmény a nagyarányú deficit. A költségvetési hiányt a nemzetközi tőkepiac eleinte örömmel finanszírozta (a nyugat-európainál jóval nagyobb kamatszint mellett). A tőkepiacok globális jellege most elősegítette a deficit folyamatos finanszírozását. A magyar makrogazdasági mutatók romlása ellenére a hitelminősítők meglehetősen sokáig jó szuverén (ország-) besorolást adtak hazánknak. Az EU-tagság közelsége már a 2000-es évek legelején megkönnyítette a térség országainak hitelhez jutását, az uniós tagság elnyerése körül pedig tovább javult a térség legtöbb országának kockázati (rating-) besorolása." Megismételték tehát a 70-es évek eladósítását, az akkori és a most leváltott kommunista hatalom eladósodási készsége kihasználásával.
"A Gyurcsány-kormány legjobb lépése volt, hogy időben segítséget kért a Nemzetközi Valutaalaptól" - jelentette ki Békesi László, a Németh- és Horn-kormány pénzügyminisztere. - A 20 milliárd euró készenléti hitel, amelynek feltétele volt a 3 éves konszolidációs program, életmentő volt. Ebből a pénzből élt Magyarország 2008. október és 2009. május között. - Nekünk volt szükségünk a nemzetközi szervezetekre, és nem nekik ránk - mondta Békesi. Azt is hozzátette: akár négykézláb csúszva, könyörögve is, de hozzá kellett jutni a pénzhez. Az IMF nagyon nagyvonalúan viselkedett. Na nem Gyurcsány Ferenc szép szeméért, hanem a Magyarországon levő nemzetközi tulajdonban levő bankok miatt, amelyek itteni csődje akár az anyacégeiket is bedönthette volna, ami az adott országban is súlyos következményekkel járt volna."

Magyarország megkapta a 20 ezermillió euró kölcsönt, amiből azonnal odaajándékozott a bankoknak 3 ezermilliót. Bajnaiék az IMF-hitel utolsó részletét nem hívták le, sőt meghosszabbíttatták a felhasználás lehetőségét. "A bankoknak adott pénz azonban semmilyen formában nem segítette a magyar gazdaság válságból való kilábalását - írja Csath Magdolna közgazdász - hiszen egyes nemzetközi elemzések szerint ennek egy részét az itteni leányvállalatok haza utalták anyabankukba, más részét pedig, a Magyar Nemzeti Bankban fialtatták, kamatot szedve azért a pénzért, amiért a magyar állam kamatot fizet külföldre. Éppen emiatt is nagyon álságos az IMF viselkedése. Most ugyanis azt mondják, hogy a bankadó diszkriminatív. És a bankok támogatása nem volt az más cégekkel és szektorokkal szemben? Kilóg a lóláb! Ezek után nagyonis logikus az Orbán-kormány döntése."
"A globalizáció azt jelenti, hogy 1. ott szerzünk tőkét, ahol a legolcsóbb, 2. ott termelünk ahol a legalacsonyabbak a költségek és 3. ott adunk el, ahol a legnagyobb a haszon." (N. R. Narayana Murthy) Ez természetesen csak a globális terjeszkedésre alkalmas nagy gazdasági egységek működésére alkalmazható filozófia. Magyarország 1. nem ott szerezhet tőkét, ahol legolcsóbb, mert már a kádári hitelfelvétellel "belépett" az IMF nevű monopól szervezetbe, 2. Magyarország mások termelési vállalkozásához kell versenyezzen termelési költségek olcsóságával, és 3. ami a hasznot illeti, az a vállalkozóé, Magyarországnak más kizsákmányoltakkal versenyezve kell olcsónak lenni. Erre hangol az alábbi idézet:

"A tevékenységüket optimalizáló transz- és multinacionális vállalatok a világgazdaság kulcsszereplőivé váltak. Ők használták ki leginkább a nemzetközi kereskedelem és a tőkeáramlás lehetőségeit, hoztak létre leányvállalatokat a világ különböző pontjain, alakítottak ki globális termelési és szolgáltatási rendszereket. A nemzetgazdaságok számára az egyedüli út a globális rendszerekbe való integráció. A felzárkózási pályát az az ország tudja sikeresebben bejárni, amelynek a kiindulási feltételei jobbak. Azon államok, amelyek rendkívül rossz gazdasági, társadalmi állapotban vannak a fejlődés és modernizáció beindítása különösen nagy erőfeszítést igényel." (Halmos Kornél, közgazdász professzor.)
Tehát a világszisztémából nem lehet kilépni, csak a tönkremenés veszélyével. Erre illik az orbáni mondás: Hajrá Magyarország! Úgy is mondhatjuk: munkára fel. A magyar globalizáció azt jelenti, hogy 1. megszabadulni az adósságterhektől, 2. Magyarország válogathasson az országban letelepedni kívánó vállalkozók között. 3. Saját termékeivel, szolgáltatásaival, tudásával biztosítsa gyarapodását.

Ez hosszú idő munkája lesz, aminek legfőbb feltétele egy nemzeti kormány tartós berendezkedése, amivel a gazdasági életet össznemzeti vállalkozássá teszi.

» vissza a HUNSOR honlapjára