A magyar közigazgatás alapja immár tizenegy évszázada a megyerendszer, ami nemcsak a földrajzi alapú közigazgatásnak, de a politikai életnek is fontos intézménye volt az évszázadok során. Történelmi, nemzetmegtartó szerepe jól ismert iskolai tananyag. 1950-ben a tanácsokról szóló törvény megszüntette a vármegyét, mint törvényhatóságot. A tanácsrendszer rátelepedett a megyék földrajzi rendjére. Megszüntette az alsóbb közigazgatási szintek autonómiáját, a vidéki hivatalok a fővárosi pártbürokrácia kihelyezett részlegei lettek. A politikai szempontok erőltetése nemcsak az önigazgatás szellemét, de a vidék gazdasági létét is tönkretette.
A rendszerváltoztató mutatvány után a megyék önkormányzati jogokat és kötelességeket kaptak, utóbbiakkal főleg gondot (iskolafenntartás például). Visszakapta törvényhatósági jogosítványát, de politikailag a megyei önkormányzatok többségében a parlamenti győztes pártok vették át a hatalmat. Ez is párthatalom. A fővárosi központi pártrendszer rátelepszik a vidékre, annak minden életmegnyilvánulását pártszempontok alá kényszeríti.

A megyei közigazgatási hivatalok rendszerének visszaállítására szólította fel a kormányt 2009 áprilisában a Megyei Önkormányzatok Országos Szövetségének vezetője, a Borsod megyei közgyűlés elnöke Ódor Ferenc. Szerinte alkotmánysértő a fennálló helyzet, amelyben a közigazgatási hivatalok államigazgatási hivatalokként működnek, és nem láthatják el a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését.
Az alkotmánybírák rámutattak arra 2008-ban, hogy a kormány az Alkotmány rendelkezéseivel ellentétesen járt el, amikor alkotmányos törvényi alapok hiányában döntött a közigazgatási hivatalok regionális [a hét régióra épített] szervezetekké alakításáról. Ennek ellenére a baloldali kormány meghagyta a regionális szervezetre ráépített közigazgatási rendszert, s ebbe igyekezett integrálni az önkormányzati törvény értelmében egyébként létező, de a gyakorlatban nem funkcionáló (így törvényességi ellenőrzési joggal sem rendelkező) közigazgatási hivatalokat.

* Az említett regionális egységekkel, illetve régiókkal kapcsolatban tudni kell az alábbiakat:
Az Európai Unió szerkezeti politikájának egyik legfontosabb eszköze az EU-régiók közötti gazdasági-társadalmi kohézió elősegítése. A regionális politika, vagy más néven - gazdasági, társadalmi és területi - kohéziós politika célja az unión belül meglévő regionális fejlettségbeli különbségek mérséklése, az életszínvonalbeli eltérések csökkentése, vagyis az, hogy az Európai Unió valamennyi régiójában méltányos szintű átlagos életszínvonalat és jövedelmet biztosítson az ott élők számára. Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozásának előkészítése során létre kellett hozni egy olyan hierarchikus területbeosztási rendszert, amely felépítésében megfelel az Unió rendszerének, vagyis a NUTS (Nomenclature des Unités Territoriales Statistiques) rendszer követelményeinek. Magyarország hét tervezési-statisztikai régióra osztását 1999-ben végezték el az első Orbán-kormány idején. Ügyeltek arra, hogy a régióhatárok ne keresztezzék a megyehatárokat, vagyis a régiók teljes megyéket foglaljanak magukban. Ugyanakkor létrehozták a regionális fejlesztési tanácsokat, amelyek együttműködnek a megyei területfeejlesztési tanácsokkal.
A Gyurcsány-kormány kidolgozott ugyan egy törvényjavaslatot a megyerendszer régiókkal való felváltására 2006-ban, de a jobboldali ellenzék nem támogatta, mi több, nagy felháborodást keltett a lakossági körökben a hagyományos és ősi magyar vármegyerendszer megszüntetési kísérlete.

* Trianon óta a magyar vármegyerendszer folyamatos "hadiállapotban" van. Felvidék, Erdély, Délvidék tört megyéinek, Kárpátalja egészének viszakerülése mindmegannyi változás volt, majd a szovjetmegszállás alatti minden idők legdurvább megyehatár-átrendezése következett, amit Kádár, akkori belügyminiszter készített elő. Akkor jött létre Nagy-Budapest, és csökkentették a vármegyék számát 25-ről 19-re. Többszáz éves megyéket és megyeszékhelyeket szinte egyetlen tollvonással, parlamenti döntés nélkül megszüntettek. Erre az 1949-es sztálinista alkotmány adott lehetőséget, amely a kormányra bízta a közigazgatás átszervezését. Így 1949 szeptemberétől a kormány titkos tárgyalásokba kezdett, az ülésekre Kádár János belügyminiszter hozta be az előterjesztéseket jóváhagyásra. "A Minisztertanács jelen határozata belső utasításként szolgál, ezért azt egyelőre nem kell közhírré tenni" - szól egy ekkor keletkezett dokumentum. A kommunista párt természetesen igyekezett a történelmi, egyházi, polgári központokat meggyengíteni, helyette a saját bázisainak számító iparvárosokat tette megyeszékhellyé. Ez történt, amikor Esztergom helyett Tatabánya lett Komárom megye székhelye. Nógrádban álságos indoklással Salgótarján lett a központ Balassagyarmat helyett, Békésben pedig Gyulát váltotta Békéscsaba.
Megalakultak a tanácsok, amelyek a későbbiekben megyei, illetve megyei jogú városi, városi, községi és sokáig járási szinten is működtek. Ezek a közigazgatási szervek felsőbb utasításokat hajtottak végre, a központosított, parancsuralmi rendszert kiszolgálva. Élükön tanácselnökök álltak, az apparátusokat pedig úgynevezett vb-titkárok irányították.

*

A rendszerváltás óta, és különösen Magyarország Európai Unióhoz csatlakozásától kezdve a megyék szerepe folyamatosan csökken, miután újra megalakultak az önkormányzatok a településeken, és ismét helyben döntenek a képviselőtestületek számos kérdésben, nem pedig megyei szinten dől el az összes fontos ügy. A közigazgatásban és az uniós pénzek elosztásában egyre fontosabb ugyanakkor a régiók szerepe.
Az utóbbi húsz év egymást keresztező kísérletei olyan állapotba tették a megyei önkormányzati rendszert, amiben az önkormányzatiság eszméje inkább csak a múlt eemlékeként élt, mintsem a valóságban. Egyre-másra megerősödik a mindenkori központi kormányzás rátelepedő akarata. Élő önkormányzati kultúrához folyamatos gyakorlat kell, Magyarországon ilyen évszázada nincsen. Most a régióbeosztás kényszere is zavarja a megállapodottságot.
Az Európai Unió elrendelte Magyarország számára gazdasági régiók kijelölését. Az első Orbán-kormány 7 régióból álló modellt alakított ki, amelyek statisztikai régiókként működnek jelenleg. Ezek: Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl, Nyugat-Dunántúl, Dél-Dunántúl, Észak-Magyarország, Észak-Alföld és Dél-Alföld. Ezek a régiók egymás mellé sorolt megyékből állnak, s nem az organikus területi fejlődés következményei.
A régiók puszta léte veszélyezteti a vármegyék fennmaradását, nagyon erős alkotmányos biztosítékokra van szükség megtarthatásukra. Átfogó közigazgatási szerkezet kell, amelynek igen kényes egyensúlyt kell kialakítania a centrum és a régiók között. A fejlett polgári társadalmak megtalálták ezt az egyensúlyt. Nálunk főként csak a centralizáció érvényesült.

Megyei közigazgatási hivatalok
Megyei kormányhivatalok

A jelenlegi kormány elkötelezett a vármegyei rendszer megtartására. Szeptember elsejétől megkezdik munkájukat a megyei közigazgatási hivatalok - közölte június 19-én Navracsics Tibor miniszterelnökhelyettes. Mint mondta: ez azért fontos, mert az előző kormány egy "kétharmados törvényt feles többséggel módosított" és megszüntette a megyei közigazgatási hivatalokat, előidézve ezzel egy alkotmányellenes helyzetet.
Átlátható rendszert ígér Navracsics, majd arról is szólt, hogy január elsejétől létrejönnek a megyei kormányhivatalok. Ezek a szervezetek egyesítik a különböző minisztériumok megyei dekoncentrált szerveit, szakigazgatási szervezeteit.

A megyei kormányhivatalok létrehozása könnyen átlátható, kiismerhetőbb intézményrendszert eredményez megyei szinten, ami egyszerűbb ügyintézést is jelent majd az állampolgárok számára - mondta Navracsics. Erről szólt Orbán Viktor május közepén eképpen: "Nem hagyjuk úgy a megyei szintű közigazgatást, ahogy az most van. Az lehetetlen, hogy 40 körüli hatóságnál kelljen az embernek az ügyeit intézni középszinten. A megyei kormányhivatalok élén az állam megyei vezetője áll majd, aki maga alá gyűjti, átszervezi, ésszerűsíti a hivatalokat, két kivétellel - ez a rendőrség és az adóhivatal. Minden más hatóságot a megyei kormányhivatal alá szervezünk." Feltehetően nincs az a kormány, amely nem élne az irányítás és ellenőrzés lehetőségeivel a megyei önkormányzatok tekintetében. A kérdés csak az, hogy miként és milyen szándékkal teszi. Az államhatalmi lépcsőzetben a kormány a felső fórum.

"Hamarosan újra a központi végrehajtó hatalom kinevezettjei irányíthatják egy központosított hivatalban a megyei szakigazgatási szerveket. Kezdődik az adminisztrációs átalakítás harmadik felvonása. Januártól a megyékben kormányhivatalok működnek kormánymegbízottak irányítása alatt. A cél, hogy 3-4 év múlva minden hatósági feladatot ezekben a hivatalokban lehet intézni" - tette közzé az MR1-Kossuth Rádió.

A megyei kormányhivatalok létrehozásával az ügyintézés megy az ügyfélhez: az egységes irányítás alá tartozó állami szervezetrendszer megkönnyíti a mindennapi ügyintézést. A cél az, hogy a szervezeti összevonással megteremtsék a sokat emlegetett "egy ablakos ügyintézés" feltételeit. Ennek logikája szerint nem az ügyeit intéző polgárnak kell körbejárnia a hivatalokat, hanem a szervek a papírmunkát elintézik egymás között. Nem az állampolgár utazik, hanem az ügye.

Augusztus 31-én adta át a fővárosi és a 19 megyei közigazgatási hivatal vezetőjének kinevezési okmányát Navracsics Tibor közigazgatási és igazságügyi miniszter az Országházban. A miniszterelnök-helyettes a kinevezett hivatalvezetőktől azt kérte, a közjó szolgálatának célja vezérelje őket munkájukban. Az eskütétel után Navracsics Tibor beszédében nyomatékosította, a közigazgatási hivatalok újbóli működésével Magyarország az önkormányzati működést tekintve is visszatér az alkotmányosság útjára. - Szeptember 1-jétől új feladattal is bővülnek a közigazgatási hivatalok: szakmailag meg kell alapozniuk egy új, egy jó államot, amely a közérdeket, az állampolgárokat szolgálja, amely részrehajlás nélkül csakis a törvényt veszi figyelembe, s amely lehetővé teszi, hogy Magyarországon a következő időszakban olyan szolgáltatás épüljön ki a közigazgatás területén is, amely a polgárok megelégedésével találkozik - hangsúlyozta Navracsivs Tibor. "Tartozunk azzal az adófizető polgároknak, hogy a legmagasabb szintű szolgáltatást nyújtjuk nekik" - jelentette ki, megjegyezve: a magyar közigazgatásnak "minden porcikájával" az emberek érdekét kell szolgálnia. Navracsics a kinevezettek feladatának, felelősségének nevezte, hogy megyei szinten ismét "újjávarázsolják" a közigazgatást. A közigazgatási hivatalok szeptember 1-jétől állnak fel a hét regionális államigazgatási hivatal helyett. Egyelőre győzött a vármegyei közigazgatás szelleme.

"Bár a "főispán" elnevezés nem tér vissza, a patinás közigazgatási tisztség mintájára hamarosan ismét a központi végrehajtó hatalom kinevezettjei irányíthatják az egy hivatalba összevont megyei szakigazgatási szerveket. Kezdődik az adminisztrációs átalakítás harmadik felvonása. A kormány rövid időn belül a harmadik nagy változásnak veselkedik neki az államigazgatásban. A minisztériumi rendszer karcsúsítása és a kormány-tisztviselői jogállás bevezetése után most a megyei államigazgatás átalakítása van soron." - Írja a Heti Válasz

A főispáni pozíciót a történelmi szükség hozta létre annak idején. Azonban az élet vitele azóta sokkal több közösségi törődést követel meg, gondoljunk csak az oktatási, egészségügyi, környezetvédelmi stb. követelményekre, amikkel nem lehet helyi szinten megbirkózni. A önkormányzatiságot nem a kormányzati irányítás csorbítja, sokkal inkább ártalmas az alapszintű közigazgatásra rátelepedő pártirányítás. Nem véletlenül volt eltiltva a pártpolitikától az egész állami közigazgatás, a rendőrség, a honvédség azokban az évtizedekben, amikor az ország legfőbb érdeke a trianoni katasztrófa utáni talpraállás volt. Nemkülönben most is az a legfőbb feladat, hogy az ország megszabaduljon a reá kényszerített gazdasági és politikai bilincsektől.

» vissza a HUNSOR honlapjára