Nagy elôrelépést jelentett a tavalyi táborozás, ahol a fô téma a magyar állampolgárságnak bárhol élô magyarok részére megszerezhetôségérôl alkotott törvény volt, és amikor a két ország politikai vezetôje elsô ízben volt jelen Tusványoson. Basescu román köztársasági elnök a magyar állampolgársági törvényt nem kifogásolhatta, hiszen korábban Románia fogadott minden más államban élô románt teljes jogú állampolgárává.
Nagy elôrelépést jelentett a tavalyi táborozás, ahol a fô téma a magyar állampolgárságnak bárhol élô magyarok részére megszerezhetôségérôl alkotott törvény volt, és amikor a két ország politikai vezetôje elsô ízben volt jelen Tusványoson. Basescu román köztársasági elnök a magyar állampolgársági törvényt nem kifogásolhatta, hiszen korábban Románia fogadott minden más államban élô románt teljes jogú állampolgárává.
A magyar politikai közszellemben eluralkozott a szándék Trianon ártalmainak leszerelésére. Ez megnyilatkozik a Kárpátmedencén belüli magyar turizmus fellendülésében – magyarokat látogatni mennek a szomszéd államokba, onnan Magyarországra, de ugyanezt teszi a világ magyarsága is. Magyar politikusok természetes módon utaznak elszakított területekre magyarokat látogatni, elôadásokat tartani. Munkavállalók, vállalkozók, diákok közlekednek az államhatárok figyelemebe vétele nélkül. Ilyen légkörben természetesnek tartják az autonómia kérdésének fölvetését.

Az idei Tusványosra a rendezôk nem hívták meg Basescu elnököt. Ennek üzenete is, oka is van. A nemzeti kormány nem követi a szocialisták sok évtizedes gyakorlatát, azt, hogy a szomszédsági jóviszonyért feláldozták a hadizsákmány magyarok érdekeinek a védelmét. Ebbôl az önfeladó szellemiségbôl már kikerült a magyar politikai gondolkodás. A „nemzeti összetartozás” nem üres politikai szólam, és a nemzeti kormány nagyon jól tudja, hogy kétharmados megbízatása nem ajándék, hanem elkötelezettség. Tusványos pedig az a szószék, ahol a nemzetegyesítés politikai feladatai itt érlelôdnek elôször.

A Kárpát-medencei magyarság körében ma már nem kérdés, hogy szükség van-e a közösségi autonómiára, legfeljebb arról folyik még a vita, hogy e cél eléréséhez melyik út bizonyul járhatónak, s hogy a különbözô országokban milyen feltételek vannak az autonómiaformák megvalósítására – ez a fô gondolat kerekedett ki a tusványosi program fô panelbeszélgetésének elôadásaiból.

Az autonómia változó feltételei – nemzetpolitikai kerekasztal címet viselô program keretében Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a többségi társadalom szándékára helyezte a hangsúlyt.

„Az autonómia vonatkozásában csak úgy tudunk elôrehaladni, ha a többségi politikában döntéshozatali erôvel bíró partnert tudunk szerezni. Úgy tudunk elôrelépni, ha a többséggel meg tudjuk értetni, hogy ez nem destabilizálja az országot” – mondta.

Berényi József, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke arról beszélt, hogy a szlovák politikai erôk magyarok nélküli szlovák nemzetállamot igyekeznek építeni, ezért a vajdasági magyar érdekérvényesítési lehetôségekkel szemben Szlovákiában nincs lehetôség a partnerség kialakítására. Felhívta a figyelmet arra, hogy az idei szlovákiai népszámlálás ôsszel ismertté váló adatai a szlovákiai magyarok számának csökkenését mutatják majd, és az adatok a következô népszámlálásig befolyásolják a közösség lehetôségeit is.

Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) alelnöke az Ukrajnában 2012-ben esedékes népszámlálásról szólva fontosnak nevezte, hogy minél többen vállalják magyar nemzetiségüket, hiszen csak így ôrizhetô meg a kárpátaljai magyarok közössége. Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke a kisebbségek megalkuvások nélküli érdekképviseletét hangsúlyozta.

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke kifejtette: Erdélyben az autonómia megteremtése elsôsorban eszköz arra, hogy az ottani emberek szabadon, biztonságban élhessenek szülôföldjükön, megtartva identitásukat. Szerinte a Kárpát-medencében az önrendelkezést a XXI. században apró munkával, fokozatos építkezéssel lehet elérni. A magyarság számára fontos döntésekhez partnereket kell találni – mondta. „Szükségünk van Budapest támogatására” – mondta, megállapítva, hogy Brüsszelben az autonómia témájának napirendre kerülése a magyar jelenlétnek köszönhetô. Hozzáfűzte azonban: a magyarság nem ámíthatja magát azzal, hogy Brüsszel majd megoldja a helyzetét.

Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) ügyvezetô elnöke kifejtette: az autonómiához vezetô út kérdésében erôs alapra épülô nemzeti konszenzust kell teremteni, egyfajta „stabilitási egyezményt” kellene kötni az erdélyi politikai szervezetek között, meghatározva a „nemzeti minimumot”. Az EMNT ügyvezetô elnöke szerint tehát elôször a romániai magyarságon belül kell elérni az egyetértést ebben a kérdésben, anélkül ugyanis sem Budapesten, sem Bukarestben nem tudnak megoldást találni.

Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára úgy fogalmazott: a Kárpát-medencében ma már nem vitakérdés az, hogy szükség van-e autonómiára, s hogy milyen autonómiaformákat kell megvalósítani az adott területeken élô magyarság sajátos helyzetének figyelembe vételével. Az államtitkár szerint az autonómia ügye nem pusztán jogi kérdés, az felöleli a magyar kisebbség életének minden vonatkozását. Az autonómia a magyarsághoz való viszony alapkérdése – fogalmazott Németh Zsolt, utalva arra, hogy a szomszédos országokban a többségi nemzetek számára „nem vált tömegigénnyé” ez a magyarok számára evidenciává vált ügy. Szlovákiában például az autonómia valósággal „hiszterizált” témává vált – tette hozzá. Majd megjegyezte: „Az autonómia már nem követelés, hanem: a prognózis! Erdély magyarsága nagyon nagy szolgálatot tenne a többi határon túli magyar számára, mert különleges kisugárzása lenne annak, ha eddigi önrendelkezési törekvéseit követôen sikeresen tudná bevenni a következô kanyart”.

Az önrendelkezés megvalósításához elengedhetetlen feltételek között elhangzott az is, hogy a többségi nemzetek képviselôinek parlamenti támogatása elengedhetetlen, mint ahogy Budapest segítsége is nélkülözhetetlen. „Az anyaország azonban csak a magyar nemzeti közösségekre támaszkodva nyújthat segítséget. Ezért van szükség egy nemzetközi tekintéllyel bíró, erôs Budapestre” – állapította meg Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke.

A magyarság soha nem kért olyat autonómia vonatkozásában, ami az EU-ban ne lett volna elfogadott – tette hozzá Semjén Zsolt. „Soha nem akartuk átlépni a különbözô alkotmányok kereteit és korlátait. Azonban a magyar nemzet sem alávalóbb bármely más nemzetnél. Ha Európában más kisebbségeknek, nemzetrészeknek lehet különbözô típusú autonómiája, mi sem mondhatunk le arról – éppen emberi jogi alapon nem –, hogy a magyar nemzetnek is lehessen hasonló” – mondta Semjén Zsolt.

A miniszterelnök-helyettes szerint az autonómiához magyar szempontból legalább három feltétel szükséges: a helyi közösség politikai akarata egyfelôl. Másfelôl olyan politikai szervezetek létrehozása, amelyek az adott nemzet parlamentjében ezt az akaratot érvényre tudják juttatni. Szükséges továbbá az anyaország teljes támogatása. „Ha ez a három megvan, akkor – éppen az európai autonómia- formáknak megfelelôen – realitása van annak, hogy ezt elfogadtassuk az utódállamokkal és a többségi nemzetekkel; mint például ez bizonyos szempontból meg is valósult a Vajdaságban” – szögezte le Semjén.

A magyar autonómia ügye jelenleg Szerbiában áll a legjobban (jót tett nekik a szétesés). Szlovákiában viszont fel sem merülhet az autonómia a politikai közbeszédben. Céljuk továbbra is az, hogy Szlovákia olyan nemzetállam legyen, ahol a probléma a magyar kisebbség eltüntetésével oldódik meg. Ennek egyik oka a magyar politikai képviselôk megosztottsága, a másik okot az Európai Unió szolgáltatta azzal, hogy a Benes-dekrétumok érvényével fogadta be Szlovákiát, jogalapot adva ezzel a homogén nemzetállam-elv érvényesítéséhez.

Szemléletváltásra van szükség az érintett országokban és fôleg az Európai Unióban. Ezen kell hogy dolgozzon a magyar diplomácia.


Összenô, ami összetartozik

jelmondat jegyében a magyar nemzetegyesítés volt a fô témája a zárónapon elhangzó beszédeknek.

Tôkés László, az egykori temesvári református lelkipásztor, a mai romániai helyzetre kitérve rávilágított arra, hogy két évtized alatt keveset sikerült megvalósítania az erdélyi magyarságnak. 1920 óta nem volt becsületes népszámlálás, felemelkedés helyett elburjánzott a korrupció. Az európai és a világméretű válságot tetézi az erkölcsi válság. „Nem volt idônk szembenézni a kommunista múlttal. Se autonómiánk, se államilag finanszírozott magyar egyetemünk nincsen. Kikínlódtunk egy magánegyetemi rendszert, épp az elsô Orbán-kormány jóvoltából” – hangoztat-ta. Hozzáfűzte: „Még mindig a posztkommunizmus terhével viaskodunk, és ehhez hozzájárul még a szórványosodás, a népességfogyás, vagy a román magyarellenesség problémája is. Harminc év alatt egy millióval apadt a magyarság száma, és ez felér a két világháború vérveszteségével. Nem csak országunk, hanem a társadalmi képünk is csonka” – vonta le a következtetést. Utalt a megalakult magyar párt bejegyzésének elutasítására. Az indoklásban az is szerepel, hogy azért nem jegyzik be a pártot, mert nem a nemzeti érdekek, hanem csak egy közösség szolgálatát tűzte ki célul. „Ez súlyosan diszkriminatív, antidemokratikus, és abszurd argumentáció. Az a hibánk, hogy magyarok vagyunk? Adjuk fel az identitásunkat ahhoz, hogy pártot alapítsunk? Azt kérjük a román féltôl, hogy üljünk le egy tárgyalóasztalhoz és nem mint többség a kisebbséggel, hanem mint nemzet a nemzettel vitassuk meg ezt a kérdést. Mi semmi mást nem kérünk, mint az elvesztett területekért járó jogokat” – zárta mondandóját Tôkés László.

Az idei fesztiválnak is a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor zárónapi elôadása volt a legfôbb, legnagyobb közönséget vonzó eseménye. Meglepetést okozott, hogy a miniszterelnök másról szólt, legalábbis más oldalról közelítette azt a témát, amivel az elôtte való napok elteltek. Nem szólt az autonómiáról – akinek érzéke van az ô pozíciójának diplomáciai kötöttségeihez, megérthette ezt a visszafogottságot. A rákérdezôknek válaszolva kifejtette, hogy elôbb meg kell erôsíteni a magyar államot, és együtt kell működni a hasonló gondolkodású szomszédos politikai erôkkel ahhoz, hogy ezeket a kérdéseket is rendezni lehessen. Nem az ô feladata meghirdetni román felségterületen Románia átalakításának menetrendjét. Orbán Viktor Romániával egyetértésben akar elôsegíteni olyan Európát, amelyben természetes állapot lesz az autonómia-igények minden változata.

A nyugati világ összeomlás elôtt áll

Ebben az újságban már néhányszor felhívtuk a figyelmet Orbán Viktor olyan értelmű néhány megnyilatkozására, amiben a nagypolitikában várható változással indokolta a nemzetközi elvárásokkal szembehelyezkedô lépéseit. Mintegy ítéletet mondva például a Nemzetközi Valutaalap nemzeti függetlenséget zsugorító beavatkozásáról az ország pénzügyi gazdálkodásába. Ilyen beavatkozástól akarja megmenteni az országot azáltal, hogy a belsô erôk felhasználásával igyekszik visszaszerezni az ország gazdasági szuverenitását. Ezt a lázadásszerű elszánt védekezô csatát a jelek szerint megnyerte. A háború még tart.

Mi itt egy prosperáló, gazdag kontinensországban is érzékeljük, hogy nagy baj van a világgazdálkodás területén. Azon túl, hogy a világ népességének kétharmada valósággal éhezik, a jólétteremtés minden eszközeit, és a világ nyersanyagkészletét felhasználó, minden szükségeset olcsón elôállító fejlett országok folyamatosan mélyülô pénzügyi válságba kerülnek – teljesen érthetetlen, de ez van. Minden állam, a leggazdagabbak a legnagyobb mértékben eladósodottak. Bankhitel nélkül sem a legnagyobb termelô vállalatok, sem a legkisebbek, de még a fogyasztó társadalom jól keresô egyedei sem képesek életvitelüket hitelfelvétel, tehát eladósodás nélkül fenntaratni. A kamatfizetési teher sokfelé meghaladja a megtermelhetô hasznot, és amely ország a termelési hajszában lemarad, annak mindenét elviszi a nemzetközi banki csôdeljárás kényszerű privatizációja. Ez ma nem rémálom, hanem realitás, ami már a gazdag országok ajtajain is kopogtat. A vég az állami gazdálkodások csôdje és felszámolása. Ezt akarja elkerülni Orbán Viktor gazdasági lázadása.

A világban korszakváltás zajlik, melynek a magyar kétharmados forradalom az egyik következménye – mondta Orbán Viktor a Bálványosi Szabadegyetemen tartott elôadásában.

Orbán szerint a régi nyugati életmód fenntarthatatlan, rövidesen összeomlás következik be, aminek az államadósság a fô oka. Példaként Görögországot említette, amit szerinte csak azért akarnak megmenteni az EU-ban, hogy ne kelljen szembenézni azzal, hogy a balkáni állam valójában csôdbe ment, képtelen lesz visszafizetni az adósságait. Orbán Viktor szerint az elmúlt egy évben történt változások is azt igazolják, hogy valóban jelentôs változás zajlik a világban: Európa pereme – Görögország bedôlésével, Spanyolország, Olaszország meggyengülésével – leszakadóban, Amerika újabb hitelekre szorul, Észak-Afrikában forradalmak zajlottak, Kína ereje viszont töretlen. Szerinte Nyugat felett újabb viharfelhôk gyülekeznek.

Orbán azt mondta, ennek az össze-omlásnak Magyarországra nézve is jelentôs következményei lehetnek a multinacionális bankok tönkremenetele, az esetleg bekövetkezô jelentôs infláció miatt. Ennek a válságnak a jövôjét felemésztô, hitelekbôl élô fogyasztói társadalmak kifulladása az oka, Orbán szerint.

„Nem tehetjük meg, hogy hipnotizáltan várakozzunk, cselekednünk kell” – mondta a miniszterelnök, aki szerint elébe kell menni a változásoknak. Szerinte az államnak kezdeményezô szerepe kell legyen, így vissza kell fizetni az államadósságot, át kell szervezni felülrôl a gazdaságot, és vissza kell terelni – elsô lépésben a közmunkáztatással, az idô elôtt nyugdíjba vonultak visszahívásával – az embereket a munkaerôpiacra.

A miniszterelnök szerint Magyarország minden Európai országot megelôzôen ismerte fel a helyzetet, szerinte ezt érezte meg ösztönösen a nép, amikor kétharmados forradalommal választott magának kormányt. Azt mondta, ez folytatódott akkor is, amikor a nemzeti konzultációban milliók vesznek részt, mert szerinte „a magyarok harcolni akarnak”.

De az állam csak akkor tudja betölteni a hivatását, ha kellôen erôs, és ha erôs közösség, nemzet áll mögötte – mondta Orbán –, ezért van szükség az magyarság újjászervezésére, aminek fontos része a kettôs állampolgárság megadása.

„Nem lesz diadalmenet Magyarország újjászervezése, mert nem egyszerű arra kérni az embereket, hogy változtassanak életmódot” – mondta Orbán tusványosi elôadásában. Szerinte ezt kényszerűen meg kell tenni, különben nem tudunk kitörni a válságból. Példaként a nagy tömegek közmunkáztatását említette, amit a változások bírálói tévesen munkatáboroknak neveznek. A miniszterelnök szerint a változások végül a „nemzet reneszánszát” fogják elhozni.

Ennek a leképezôdése szerinte többek között az adócsökkentés, a nyugdíjak visszaszerzése, az új alkotmány. Ám folyamatos a vita a régi, a hanyatló Nyugatot képviselô hazai politikai elit és a változásokat szorgalmazók között – mondta Orbán. Szerinte régi, meghaladandó reflex a Nyugat követése, hiszen magyarok már egy-két lépéssel az európai nemzetek elôtt járnak, sôt szerinte az európaiak tôlünk fognak átvenni ötleteket. Példaként a médiatörvényt, a bankadót említette, amit szerinte sokan fognak másolni Nyugaton.

Orbán Viktor szerint Magyarországnak gyorsuló sebességgel kell távolodnia a válságba került zónától. Szerinte nem kell sajnálni a hanyatló Nyugatot, mert az a világ börtön, „legalább is kényszerlakhely” volt Magyarország számára. Azt mondta, hogy a válság után az európai gazdaság fô motorja Közép-Európában lesz, nem déli vagy nyugati országokban. Ha ezt felismerik a térségbeli országok, akkor széleskörű együttműködés fog kialakulni az országok, illetve a hasonlóan gondolkodó „nemzeti alapon álló demokratikus” erôk között.

Orbán Viktor szerint a most végetérô korszakban sokan abban a hitben éltek, hogy a gazdasági növekedés és a fogyasztás korlátlan mértékben fokozható. Ennek eredményeként a piaci verseny átalakult fogyasztási versennyé. Csakhogy a fogyasztás és a vásárlás fedezetéül szolgáló vagyonok és erôforrások nem nôttek ezzel arányosan – tette hozzá. Ebbôl következtek a fedezet nélküli hitelek, a nyugati országok fenntarthatatlan növekedési pályára kerültek, a fiatal nemzedékek jövôjét már elzálogosították, az értékteremtô munka leértékelôdött.

Állítja, hogy nemzetünknek nem kell félnie a változástól, most, a nagy világátrendezôdés árnyékában új, saját pályára tudjuk állítani Magyarországot és az egész magyar nemzetet, amelyre azonban még nehéz és kemény idôk várnak.

Cserében viszont elérhetjük Közép-Európa összenövését. „Ha a közép-európai államok mindegyike kellô idôben felismeri, hogy a most létrejövô európai gazdasági korszaknak a súlypontja nem nyugaton lesz, hanem Közép-Európában, amit én erôsen hiszek, akkor egy soha nem látott, szoros térségi együttműködés jöhet létre, ami kiegészül azzal a rendkívül szerencsés mozzanattal, hogy a német gazdaság is közép-európai irányban fog mozogni” – fejtette ki Orbán, majd arról beszélt, hogy szerinte erôsödni fog a hazafias érzésű demokraták közötti összefogás is a térségben. „Románia jó példa erre, s ugyan sok a gond a mostani román kormány és az itt élô magyar nemzeti közösség között, de képzeljük el, mi lenne, ha visszajönnének a román internacionalisták a kormányba, akkor milyen nagyságrendű problémákkal kellene szembenéznünk” – tette hozzá.

Orbán Viktor szerint az újonnan felépülô korszakban az államnak merôben új szerepe lesz a gazdaságban. Szerinte adósságot visszafizetni csak állami eszközökkel lehet, csak az állam képes visszavezetni a munka világába az onnan kiesetteket. A gazdaság sem fog magától átszervezôdni, azt az állam szerepvállalása révén át kell szervezni, a jóléti államok helyett munkaalapú társadalmi rendszerre lesz szükség Európában.

Kristály Lehel, a tusványosi események szorgalmas tudósítója, figyelemre méltó megjegyzést tett: „Régóta agyalnak rajta az illetékesek, de Orbán Viktor most valóban kitalálta Közép-Európát. Amit Tusnádfürdôn hallottunk, az Magyarország és a magyar nemzet, valamint Közép-Európa geopolitikai újratervezése volt.”

» vissza a HUNSOR honlapjára