„A déleurópai országok azért adósodtak el ennyire, mert az euró alacsony banki kamatokat és biztonságot eredményezett, vagyis könnyen és büntetlenül vehettek fel óriási hiteleket. Ez Görögországban és Portugáliában államháztartási fegyelmezetlenséghez, Spanyolországban és Írországban nagy ingatlanpiaci buborékokhoz, és végül pánikhoz vezetett. Olaszország már évtizedek óta krónikusan verseny- és reformképtelen, amit az euró jelentette biztonság egy idôre elfedett, de bohóc, alkalmatlan és korrupt miniszterelnökének kormányzása alatt válsága csak tovább mélyült (az Economist szerint az elmúlt tíz évben átlagosan 0,25 százalékos gazdasági növekedést produkált évente, aminél rosszabb teljesítményt az egész világon csak Haiti és Zimbabwe tudott felmutatni). Az alacsonyan tartott banki kamatok, a beáramló kínai tôke, Amerikában is elôsegítette a felelôtlen hitelfölvételt, megkönnyítette az ingatlanpiaci buborék kialakulását, majd a pánikot. Amerika és Európa dolgát is megnehezíti, hogy nagy szociális rendszereik és elöregedô népességük kolosszális költségeket rónak rájuk; illetve láthatólag mind Amerikának, mind az Európai Unió-nak komoly nehézséget okoz, hogy egy-két napnál elôrébb gondolkozzon, és így intelligens megoldást leljen a problémára.” – Így elemzi Szlankó Bálint (Origo).

Hogy lehet az, hogy most a gazdaságilag legfejlettebb régiók kerültek válságba. Jámbor Gyula ad erre tömör választ egy írásában:
„Magát a globalizációt leegyszerűsítve úgy jellemezhetnénk, hogy a fejlett világ hatalmai erônek erejével lebontották azokat a jogi és pénzügyi akadályokat, amelyek az egyes államok piacait védték, hogy akadálytalanul folyhasson a kereskedelem, és növekedhessen a profit. A számításokba azonban hiba csúszhatott. A szabad pálya váratlanul nemcsak a nagy világcégeknek volt kedvezô, de a szegény, így rendkívül olcsó munkaerôvel rendelkezô árutermelôknek is. A jól fizetett, betegbiztosítással, nyugdíjjal, sztrájkjoggal kényeztetett európai munkaerôvel elôállított termékek óhatatlanul drágábbak, mint a félvad körülmények között termelt tengerentúliak. A bordeaux-i bor nem rúg labdába a dél-afrikai mellett. A brazil nádcukor még hajóra rakva is olcsóbb, mint az itteni répacukor. Mind ennek váratlan következményei lettek a pénzpiacokon, amelyek, az internetes kereskedelemnek hála, a leggyorsabban reagáló gazdasági tereppé váltak az utóbbi tíz-húsz évben. Korábban elképzelhetetlen, földrengésszerű változások indultak az amerikai banki szférában 2007–2008-ban. Nemzeti intézmények mentek csôdbe, óriásbankok omlottak a porba, elôbb az Egyesült Államokban, majd Európában. A kataklizmák nem maradtak meg a pénzügyi területen, zuhantak a gazdasági mutatók is. Érdekes módon ezek a bajok kevésbé érintették a távol-keleti, dél-amerikai gazdaságokat, amelyek minden megrázkódtatás után egyre erôsebbnek tűnnek. Kína felemelkedése már nem csak jóslat; a XXI. századi dollárpapa jüannal fizet.”

Ami Magyarországot illeti, Kovács Árpád, az Állami Számvevôszék volt elnöke szerint évente csak kamatra kétezermilliárd forintot fizet ki az ország. Ezt mi innét nehezen érzékeljük. Gyors számítással ez 40 ezer átlag árú családi kocsi ára, vagy 10 ezer kétszobás (50–60 négyzetméteres) lakás ára Bp-en. amibe Esztergom város teljes lakossága beköltözhetne. Évente egy Esztergom csak a kamat! A nemzeti kormány törlesztésre is elkötelezte magát. A sok fizetnivaló miatt Magyarország nem tud fejlesztésre költeni, munkahelyeket létrehozni, oktatási rendszerét átállítani az állandóan változó, fejlôdô technológia részére, mert Magyarországnak nincs módja a fejlôdés vállalatainak létrehozására. Az eladósítás nemzetközi intézményei (mint például a Nemzetközi Valutaalap) a fennálló világpolitikai rendben államok feletti hatalmat gyakorolnak. Elôírják az országok részére, milyen gazdasági rendszerben éljék életüket. Mindez a globalizáció menetében az Amerikából erôszakolt neoliberális gazdasági tanok szerint történik. Amelyik ország ellenszegül, azt anyagilag tönkreteszik. Amelyik engedelmeskedik, eladósodása során jut kamatrabszolgaságra.

Érdemes elolvasni Farkas Péter tanulmányát (A világ kényszerpályán fut) és felismerni benne Magyarország vergôdését. A Magyar Tudományos Akadémia Világgazdasági Kutatóintézete tudományos fômunkatársa tanulmányából egy részlet:

„A neoliberális eszméktôl maguk a legfejlettebb országok térnek el a gyakorlatukban, miközben a gyengébben fejlettektôl szinte változatlanul a neoliberális Washingtoni Konszenzus elveit kérik számon (pl. az adósságok kezeléséért cserébe). Az eladósodott szegény és közepesen fejlett országoktól továbbra is a visszafogás, a restrikció politikáját várják el, még akkor is, ha azok államadósságának színje a GDP arányában nem is magasabb, mint sok fejlett országé! Ez bizony – a meztelen gazdasági érdekekbôl adódó – kettôs mérce és a fejlett országok, a hitelezô bankok egyol-dalú gazdasági-piaci-hatalmi érdekeit fejezi ki. A liberalizmus-neoliberalizmus az erôsek, az alávetés érdekeinek ideológiája – ezt már a XIX. század második felétôl tudjuk Friedrich Listtôl, az akkoriban feltörekvô Németország neves közgazdászától.”

Ebbôl a kelepcébôl akarja kivezetni az országot Orbán Viktor. A miniszterelnök az augusztus végén megtartott külképviselet-vezetôi értekezleten azt mondta: folytatni kell a több mint egy évvel ezelôtt megkezdett változtatásokat, különben Magyarország visszasodródik a görög útra, és pénzügyi spekulánsok miatt elveszti szuverenitását. A Görögország jövôjét meghatározó döntéseket már nem Görögország hozza, Magyarországnak ezt az utat mindenképpen el kell kerülnie. A miniszterelnök arra hívta fel a külképviseleti vezetôk figyelmét, hogy a következô 15–20 év a szövetségkötések versenyérôl fog szólni. A külföldön dolgozó magyar diplomaták budapesti értekezletén azt mondta, az a jó külpolitika, amely nem kérdôjelezi meg a transzatlanti elkötelezettséget, de emellett a lehetô legintenzívebb együttműködésre törekszik Kínával, Oroszországgal, az arab világgal vagy a felemelkedô közép-ázsiai térséggel. A kormányfô álláspontja szerint az új szövetségek megkötésénél versenyfutás van, s aki errôl lemond, kárt okoz saját hazájának. Megerôsítette, a közeljövôben magyar delegáció látogat Szaúd-Arábiába.

A miniszterelnök szerint arra kell felkészülni, hogy az euróválság, és az ahhoz kapcsolódó reálgazdasági válság, nem múlik el a következô néhány hónapban, évben. Értékelése szerint a kormány korábban hevesen bírált gazdasági intézkedései ma „mainstreammé”, bevetté váltak Európában. Bár a bankadó miatt „kis híján keresztre feszítettek minket”, mára tizenkét európai állam vezetett be bankadót, bár a különadók miatt perben áll Magyarország, egyre több európai állam ró ki különadót egyes ágazatokra.

A kormányfô szerint minden olyan törekvést meg kell próbálni visszaverni, ami az egységes európai adózás irányába mutat. Ezt azzal indokolta, hogy az adózással összefüggésben az európai egységesülés ellentétes a magyar érdekekkel. A miniszterelnök beszédében hangsúlyozta: Magyarország folytatja az államadósság-csökkentés politikáját. Amíg annak mértékét nem tudja a GDP 70, majd 60 százaléka alá vinni, addig az ország nem távolodik el a veszélyzóna centrumától. A kormány minden eszközzel tartani fogja a 3 százalékos költségvetési hiányt is, csakúgy mint a tíz év alatt egymillió munkahely teremtésének politikáját – mondta Orbán Viktor, megjegyezve, hogy reményeik szerint 200–300 ezer ember munkába állására lehet számítani az elôttünk álló évben, kifejezetten a közfoglalkoztatás keretében.

A közgazdászok nem bíznak a kormány gazdasági sikerében Chikán Attila, az elsô Orbán-kormány gazdasági minisztere mondta, hiába próbál tanácsot adni a kormánynak, sem az ô véleményére, sem tapasztalata szerint más közgazdászok meglátására nem kíváncsi Orbán Viktor és kormánya. Szerinte a jelenlegi kormány munkájában nincs presztízse a szakmai munkának. A közgazdász szerint Matolcsy György gazdasági miniszter gazdaságpolitikája „tankönyvszerűen megvalósíthatatlan”, sok szerencsével bejöhetett volna, de nem alakultak jól a dolgok. Chikán szerint nem lehet

parancsszóval munkahelyeket teremteni. Hosszú-hosszú évek óta követeli azt számos közgazdász és a munkáltatói réteg, hogy a bért terhelô, a munkáltatót terhelô járulékot mérsékelni kellene. Ez nem történt meg, helyette a személyi jövedelemadóban lépett a kormány, ott is csak a felsôbb réteget érintô csökkentés történt, de attól nem lett több munkahely, viszont jelentôs bevétel-tôl esett el az államkassza.

– Rettenetesen hiányozni fog az államháztartás idei és jövô évi mérlegébôl az a néhány százmilliárd forint, ami a tervezettnél lassúbb gazdasági növekedés miatt nem folyik be – írja Farkas Zoltán közgazdász szakíró. – Bekapcsolták az elemzôk a vészvillogót, miután a második negyedévben gyakorlatilag leállt a magyar gazdaság növekedése. Bár a fékezôdést Orbán Viktor miniszterelnök múltheti beszédében kizárólag az euróövezet válságával magyarázta, ez csupán féligazság: a kül- és belpiaci kereslet közül az elmúlt hónapokban az elôbbinek a növekedési üteme kétségkívül lassult ugyan, az utóbbi azonban eleve mínuszban volt, márpedig a kormányzati gazdaságpolitika alapvetôen ezt tudná befolyásolni. „Nem fogjuk hagyni, hogy a válság árát az emberek fizessék meg” – fogadkozott a kormányfô, holott a Széll Kálmán-terv önmagában is brutális: fôleg a munkanélkülieket, a táppénzeseket és betegeket, a rokkantnyugdíjasokat sújtja, de csökken az önkormányzatok és a közösségi közlekedés támogatása, illetve az ingyenes egyetemi-fôiskolai férôhelyek száma is. A lassulás következtében Orbán Viktor az idei költségvetésben 100 milliárd forintos rést lát, ennek pótlásáról a kormánypárti frakciók szeptember elején döntenek.

A jövô évi büdzsérôl a kormányfô nem tett említést, annak hiányát egy júliusi kormányhatározat 606,4 milliárd forintban állapította meg – még a kiábrándító második negyedévi GDP-adat megjelenése elôtt.

– A napokban nyilvánosságra került makroadatok egyértelműen bizonyítják, hogy az Orbán-kormány által alkalmazott gazdaságpolitika nem megfelelô, karakteresebben fogalmazva: megbukott – kezdi a Magyar Nemzetben írt cikkében Mellár Tamás egyetemi tanár. A jobboldali közgazdász szerint idén csak 1,5 százalék körüli nô a GDP, a gazdaságpolitika a kezde-tektôl helytelen volt, az egykulcsos személyi jövedelemadó tévedés, a több kulcs mellett vagyonadó is kelle-ne. ... Egy strukturálisan egyensúlyta-lanságokkal terhelt és gyenge ver-senyképességű hazai vállalkozói kör-rel rendelkezô gazdaságot nem lehet adócsökkentéssel fenntartható növe-kedési pályára állítani. A középosztály megerôsítése szempontjából Mellár szerint a legfontosabb lépés

a jelen-legi egykulcsos személyi jövedelemadó rendszer többkulcsossá, progreszszívvé tétele lenne (példaként 0 és 16 és 32 százalékos adókulcsokat említ a minimálbér és az átlagbér szerint), ami kedvezô lenne az átlag és az alatti jövedelműeknek. Meglátása szerint a kormány által sokszor hangsúlyozott arányos teherviselés azt jelenti, hogy a gazdagabbak nagyobb részt vállalnak a közterhekbôl. Mint ismert: a napokban kormányoldali politikusok között is felmerült egy a gazdagokra vonatkozó különadó ötlete. A szerzô szerint „válaszút elé ért az Orbán-kormány: vagy azonnal radikális gazdaságpolitikai fordulatot hajt végre, vagy pedig óhatatlanul belecsúszik az elmúlt négy évtized politikájába”.

Végül meg kell hallgatnunk a miniszterelnökségi államtitkárt, Varga Mihályt, aki szerint az idei év legfontosabb feladata, hogy befedjék azt a 80–100 milliárd forint körüli államháztartási hiányt, ami akkor keletkezik, ha a tervezetthez képest valóban alacsonyabb, az elsô becslések szerint 2 százalék vagy az alatti lesz az ez évi gazdasági növekedés. Úgy fogalmazott: „nem lesz egy egyszerű történet” a várható 80–100 milliárd forintos hiány befedése. Arra a kérdésre, hogy a kormány ehhez visszatarthatja-e esetleg a szuperbruttó tervezett feloldását, azt válaszolta: ez is egy reális alternatíva, ha nem tudják más forrásokból eltüntetni, kisebbé tenné a „lyukat”. Mint fogalmazott, hiába hagyott pénzt az egykulcsos adórendszer a családok jelentôs részénél, abból elsôsorban a megemelkedett törlesztôrészleteket fizetik az emberek, illetve megtakarítanak.

Orbán Viktor miniszterelnök szerint a mostani gazdasági válság bebizonyította, hogy véget ér a nyugati jóléti társadalom idôszaka, és munkaalapú társadalmat kell létrehozni. Ennek mibenlétérôl következô alkalommal foglalkozunk.

» vissza a HUNSOR honlapjára