Nem sok eszköz áll rendelkezésre a rendbetételhez, mert a rendszerváltoztatás nagyhatalmi jóváhagyással történt, az uralkodó politikai és gazdasági elit által levezetve, a legalitás kellékeinek megjelenítésével. Csupán emlékeztetôül: 1992 március 3-án az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlésnek az elmúlt rendszerben politikai okokból nem üldözött bűncselekményei büntethetôségérôl hozott törvényét (Lex Zétényi), amely a büntethetôség kezdetének dátumát 1990. május 2-ában jelölte meg, tehát a nagyon súlyos bűncselekményekben való ítélkezést lehetôvé tette. Az Alkotmánybíróság (Sólyom László elnök) ezen döntése olyan üzenetet küldött az országnak, hogy nincs igazság a földön, a bűnözôknek pedig azt üzente, hogy folytathatják eddigi üzelmeiket.

Ezt követôen a kommunisták négy, majd utóbb nyolc éven át gyakorolták Magyarországon a párthatalmat, és annak során az országot gazdaságilag a tönk szélére vitték. Cselekedeteik középpontjában az állam nagymértékű eladósításának, és a felvett összegek hovafordításának kérdése áll. A történelmi kérdés ma az: lehet-e elszámoltatni a tékozló kormányt, legalább az adósság körülményeit illetôen. Ez most a magyar kormány dilemmája.
Ezév február 28-án nyilatkozott Orbán Viktor a Facebook közösségi oldalon eképpen: „A megújulás azt is jelenti, hogy Magyarország nem lehet a jövôben olyan következmények nélküli ország, mint az elmúlt nyolc évben volt. Mindannyian azt akarjuk, ez derül ki az Önök üzeneteibôl is, hogy Magyarországon ne lehessen többé visszaélni a hatalommal, ne lehessen kibújni a törvények alól. ... Éppen ezért az elszámoltatás csak szigorúan törvényes, jogállami keretek között valósítható meg, mert csak így érheti el igazi célját. Ennek szellemében zajlik a múlt gyanús ügyeinek kivizsgálása.” ... A miniszterelnök megjegyzi, hogy az elszámoltatás felgyorsítása érdekében a Parlament megerôsítette az ügyészséget, amely így új, korrupcióellenes munkacsoportot hoz létre, és a legszövevényesebb ügyek kivizsgálására is rendelkezésre állnak az eszközök. A kormányfô a legismertebb ügyek közé sorolta a moszkvai ingatlaneladást és a sukorói telekcsere ügyét. Orbán Viktor így fogalmaz: „Az államadósság elleni küzdelmünkben kulcsszerepe lesz annak is, hogy számon kérjük azoknak a politikusoknak a felelôsségét, akik ezt az elképesztô adósságot az ország nyakába varrták”.

Régi igényt elégít ki a kormány, amikor fölveti az elszámoltatás kérdését. „Néhány dolgot már rég tudhatunk a Fidesz kiemelt ígéreteként megfogalmazott elszámoltatásról. A mögötte álló szavazótáborban elemi erejű az igény, illetve a Fidesz e téren bajosan tud annyit tenni, ami kielégíti a jó okkal türelmetlen társadalom elvárásait, de olyan keveset sem, amit a balliberális érdekkör ne a jogállam elleni, a demokrácia elleni támadásként ábrázolna. A kétharmados felhatalmazás megszerzése azt az érzetet erôsítette, hogy nem lesz akadálya az elszámoltatás kíméletlen végigvitelének” – írja Szeretô Szabolcs a Magyar Nemzet aug. 5-i számában, majd így folytatja:

„Magyarországon e téren is olyasmik történtek, amik még soha. Számos korábbi kormánytag, állami vezetô, politikus, állandó vendég mostanában a bíróságon, volt minisztert és titkosszolgálati vezetôket gyanúsítottak meg, az ügyészség kérte egy volt miniszterelnök mentelmi jogának felfüggesztését. A korrupció, a hűtlen kezelés, a hivatali visszaélés gyanúját felvetô ügyekben született feljelentéseket lehetetlen volna számba venni. A kormánytöbbség, vállalva az ezzel járó zajos konfliktust, a büntetôeljárást egyszerűsítô és gyorsító intézkedéseket hozott. A türelmetlenség mégsem csillapodik, a hiányérzet tapintható, az elszámoltatás pártján állók még várják az áttörést. Anélkül, hogy értékelnénk az eddigi kormányzást az elszámoltatás tükrében, megállapíthatjuk, a folyamat új szakaszához érkezett, amikor az ország 2002 és 2010 közötti, valóban botrányos eladósítása kapcsán a volt szocialista miniszterelnökök és pénzügyminiszterek felelôsségét vetette fel az ügyet vizsgáló parlamenti testület.”

Az Országgyűlés Számvevôszéki és Költségvetési Bizottságának a 2002–2010 közötti államadósság-növekedésének okait vizsgáló albizottság (továbbiakban Albizottság) július 31-én kiadott jelentése szerint „Magyarország legnagyobb problémáját ma a súlyos eladósodottság jelenti”.

A Jelentés megállapítja: a 2002 és 2010 között hivatalban volt szocialista kormányok bűnt követtek el azzal, hogy súlyosan eladósították, és ezzel a végletekig kiszolgáltatottá tették Magyarországot, ezen 8 év alatt ugyanis 50 százalékkal nôtt Magyarország GDP-hez mért államadóssága. Az Albizottság vizsgálata egyértelművé tette, hogy az államadósság drámai mértékű növekedését nem nemzetközi gazdasági folyamatok, hanem a szocialista kormányok hibás, rossz gazdaságpolitikai döntései okozták.

A Jelentés szerint Medgyessy Péter az Albizottság elôtt elismerte, hogy kormánya 2002-ben egy jó állapotban lévô gazdaságot vehetett át, Bajnai Gordon 2009-et illetôen már az összeomlás szélén álló gazdaságról beszélt, a nemzeti ügyek kormányának pedig rendkívüli gazdasági intézkedéseket kellett bevezetnie Magyarország talpon maradása érdekében. „Mindez egyértelműen bizonyítja, hogy súlyos felelôsség terheli Medgyessy Pétert, Gyurcsány Ferencet, Bajnai Gordont, valamint kormányaikat” – olvasható az Albizottság dokumentumában. Ugyancsak olvasható, hogy Magyarország hitelessége is mélypontra került a gazdasági adatok folyamatos meghamisítása miatt. Bebizonyosodott, hogy a költségvetési hiány mértékét is rendre meghamisították. A jelentés megállapítja: „ma ennek a bűnnek, vagyis az ország eladósításának következményeit viseli minden magyar ember, és minden magyar család: munkájukból nem saját maguk gyarapodnak, hanem a külföld profitál, hiszen a személyi jövedelemadó minden 10 befizetett forintjából 7-et az adósság törlesztésére, kamatjára kell fordítani”.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szerint a jelenlegi büntetô törvénykönyv (Btk.) tartalmazza azokat a tényállásokat, amelyek alapján megfelelô bizonyítékok esetén felelôsségre lehet vonni volt miniszterelnököket az államadósság növekedése miatt.

„Leginkább a kormányfôi megbízatása elôtt tanácsadóként és miniszterként is működô Gyurcsány Ferenc tevékenysége nyomta rá bélyegét erre az idôszakra” – mondta Dancsó József az elmúlt nyolc év eladósodását vizsgáló parlamenti albizottság vezetôje –, mivel Medgyessy Péter kettô, Gyurcsány Ferenc öt, míg Bajnai Gordon egy évig állt Magyarország élén, így hatásuk sem egyforma az államadósság növelésében. Dancsó nem tartja kizártnak, hogy azokban az európai országokban, ahol az elszabadult államadósság miatt nagyok a társadalmi feszültségek, a felelôsségrevonás magyar példáját követik majd.

Futó Barnabás ügyvéd azt mondta, hogy hűtlen és hanyag kezelés, csalás, valamint korrupciós bűncselekmények is felmerülhetnek az elôzô ciklusokban történt államadósság-növekedéssel összefüggésben, ezek a tényállások pedig a jelenlegi Btk.-ban is szerepelnek.

Két lépésben képzeli el az Országgyűlés Számvevôszéki és Költségvetési Bizottságának az állami eladósodást vizsgáló albizottsága a számonkérés folyamatba tételét. Elsô lépésként a parlament alkotmányügyi bizottságától várnak arra világos választ, hogy a magyar jogrendszer szerint a volt politikai döntéshozók esetleges jogsértései szankcionálhatók-e. Ezt szeptember közepéig meg fogják tudni. A második lépés az lenne, hogy a 2012-ben hatályba lépô alaptörvényhez készülô sarkalatos törvényeken keresztül írnák elô, hogy jogilag is felelôsök a politikai döntéshozók az államadósság növekedéséért.

Az Albizottság alelnöke, Szijjártó Péter szerint bonyolult helyzet állna elô, ha az alkotmányügyi bizottság arra jutna, hogy nem lehet jogilag felelôsségre vonni az államadósság magas szintjéért a korábbi kormányok vezetôit (nyolc év szocialista kormányzás alatt a GDP arányában 53-ról 80 százalékra növekedett az államadósság). „Ez egy bonyolult és összetett kérdés, hiszen a bűnt valóban a múltban követték el, de annak hatásai nemcsak most, hanem a jövô nemzedékek életében is jelentkezni fognak, éppen ezért kezdeményeztem, hogy az alkotmányügyi bizottság mondja meg: a jogi felelôsség megállapítása ebben az esetben – akár visszaható hatállyal is – milyen módon lehetséges” – mondta Szijjártó.

Jogi vélemények hangzanak el a számonkérés esélyérôl annak a jogelvnek ismeretében, hogy amely cselekmény elkövetésének idején nem volt bűncselekmény, az utólag nem ítélhetô el. A hitelfelvétel önmagában nem bűncselekmény. Jogilag az sem értelmezhetô, hogy egy múltban történt esetnek hatása van a mára, mert ilyen alapon bármilyen büntetést lehetne igazolni, mert mindennek van hatása A miniszterelnökök számonkérése ellen tiltakozott az MSZP, és az ügynek nemzetközi visszhangja is lett. A Financial Times (FT) című brit gazdasági lap augusztus 5-én arról írt, hogy a magyar ellenzék szerint a tervezett perekkel a Fidesz a rivális szocialisták „szétzúzására” készül. Amennyiben Gyurcsányékat valóban sikerül bíróságon elítélni, az az FT szerint „nemzetközi precedenst teremtene arra, hogy politikusokat büntetôjogi felelôsségre vonhassanak a politikájuk következményei miatt”. Navracsics Tibor igazságügyi miniszter ugyanakkor azt mondta, hogy más országokban is folyik eljárás korábbi politikai vezetôk ellen, hasonló okokból. Az FT és az Economist című brit lap is úgy látja, hogy a magyar kormány hasonló számonkérést tervez, mint ami Ukrajna vagy Izland korábbi vezetôi ellen folyik nem kevés botrány kíséretében.

***

A kormányzati túlzott mértékű hitelfelvétel a kor bűne. Most éppen az Egyesült Államok viseli a meggondolatlan eladósodás következményeit és szégyenét. Joggal viselheti, onnét indult ki a múlt század hetvenes éveiben az a liberalista gazdasági elv, ami szabadjára engedte a spekulációs pénzügyi anarchiát – a világ csak ezt követte. Erre utal Ugró Miklós a Magyar Nemzetben:

„Nem a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok gazdasági döntéseket hozó potentátjainak szabadsága, kényelme, komfortérzete miatt aggódom, gyanúm szerint a legtöbbjükre ráférne a jól megérdemelt szabadságvesztés, sokkal inkább a jogállamiságot féltem, amelyen ... világszerte elismert, bevezetett közgazdasági elméletek alkalmazása miatt elítélni valakit, az nagyon hasonlatos ahhoz, ha az embereket a hitükért, származásukért, netán az ízlésükért hurcolják, büntetik meg.”

A kor bűnei miatt szenvedünk tehát. A kommunizmus bűneinek elkôvetôi égbekiáltó bűncselekményei következmények nélkül maradtak a rendszerváltoztatás alkalmával. Ez tette lehetôvé, hogy a 45 éven át garázdálkodó kommunista párt utódpartjai a kapitalizmus és a demokrácia zászlóit lengetne gyötörjék tovább a jobb sorsra érdemes magyar nemetzet. Ma is érvényes Dr. Zétényi Zsolt egy évtizeddel ezelôtti figyelmeztetése:

„A bűnösök felelôsségre vonása mindenek elôtt erkölcsi parancs, a bűnt követnie kell a büntetésnek. A megsértett erkölcsi és jogi világrendet helyre kell állítani azért, mert tiszta lelkű, öntudatos nép nem létezhet le nem mosott gyalázat bélyegével. Az erkölcsi célokon kívül igen erôs, a szó legnemesebb értelmében vett politikai magyarázata és indoka van a felelôsségre vonásnak. Ez pedig nem más, mint a demokratikus államhatalom felelôssége és közösségvállalása a magyar nemzettel, amelybôl vétetett, amelynek akaratából kormányoz. A legitimitás tényébôl következik a megsértett magyar nép ellen elkövetett bűnök megtorlásának elemi kötelezettsége.”

» vissza a HUNSOR honlapjára