 |
|
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2011. november 10., Magyar Élet, HUNSOR.se
„Az újkori nemzetállam eszméjének a sötét oldaláról beszélünk, a francia forradalom egyik legsúlyosabb örökségérôl. Ez az eszme – mint ismeretes – abból indult ki, hogy a haladás jegyében meg kell szüntetni a kis törzsek különállását, és egységes nemzetté kell összegyúrni ôket. Így lettek a bretonokból, keltákból, frankokból és a többiekbôl mind franciák. A francia nemzetállam eszméjét, s az annak megvalósításához nélkülözhetetlen asszimilációs törekvést a legtöbb európai nép átvette.
A XIX. században Svájc és Belgium kivételével a legtöbb államban egy nemzet uralkodott, és egymással versenyeztek abban, hogy melyikük tudja a területén lakó többi népet gyorsabban és kíméletlenebbül asszimilálni. Paradox módon ez a nemzeteszme vált irányadóvá azon népek számára is – románok, szerbek, szlovákok, olaszok stb. –, amelyeknek ehhez még területük sem volt akkor. Ez a nemzeteszme az uralkodó népeket, amelyek birtokon belül érezték magukat, kíméletlen asszimilációra sarkallta, az elnyomás alatt szenvedô – asszimilációra kényszerített – népeket pedig arra ösztönözte, hogy szétrobbantsák az ôket fojtogató államkereteket, és önálló nemzetállamokat hozzanak létre. Felesleges magyarázgatni, hogy mindez milyen veszélyeket hordozott magában – elég csak a két világháborúra utalni –, mint ahogy annak bizonyítására sem kell sok szót vesztegetni, hogy ma is ez az eszme a népek közötti békétlenség legfôbb forrása, és modern, az otthonosság érzését hivatott Európa kialakításának a legfôbb akadálya.”
Az idézett szövegrész (Hódi Sándor: Farkasveremben) klasszikus precizitással és tömörséggel fogalmazza meg a mögöttünk hagyott két évszázad történelme kialakításának bizonnyal egyik legfontosabb és legkártékonyabb eszmeiségét. A történelem folyamán kialakult birodalmak keretében megvalósítható békés együttélésre törekvés esélyeit szüntette meg a nemzetállam-eszme megvalósult rendje, amely az alapjaiban szép és nemes nemzeti érzést a hatalmi hódítás politikai eszközévé teszi, a nemzetek és országok közötti örök békétlenség gerjedelmévé aljasítja a modernség nevében. Pedig kialakulhatott volna olyan Európa, amiben nemes versengéssel vetélkedô államkeretekben élnek kisebb-nagyon népek, ha a gyarmatosításban jeleskedô hatalmak nem készítik elô, és robbantják ki az elsô világháborút Európa közepe ellen. Ez a háború behozta a gyarmatosító jellege révén amúgyis csak félig-európai brit birodalom szövetségében az Európán kívüli hatalmakat (Oroszország, Egyesült Államok, stb.) Európa ellen, elôidézve annak hanyatlását, függetlensége elvesztését.
Ebben a keretben van a magyar nép sorsa is. A monarchia területén, de annak részeként a Magyar Királyság területén is számos kisebb-nagyobb nép lakott, a kialakuló kapitalizmus kiváló gazdasági egységet talált Németország mellett a Monarchiában. Az így felemelkedô Közép-Európa további virágzását felemésztette a rá kényszerített világháború, de ezt a mérhetetlen gazdasági pusztítást sokszorosan meghaladta az a rombolás, amit a térség államszerkezetének békeszerzôdéses megváltoztatása okozott.
Amíg Nyugat-Európában a nemzetállam-szerkezet gazdasági egységeket erôsített meg, és határolt el egymástól, Európa keleti felében annyi darabra tördelte a gazdasági régiókat, ahány államalapítási igény jelentkezett, és mert ezeket távoli
nagyhatalmak elégítették ki fegyveres erôvel, azóta is vigyázzák minden megújított nemzetközi szerzôdésben. Európának ez a fele így soha nem fog tudni egyetértô békére jutni.
Trianon nemcsak Magyarországot tette tönkre, de tönkretette egész Európát is, amelynek politikai garnitúrája ma már elfogadja a tengeren túli gazdasági és politikai gyámságot. A Szovjetuniónak odalökött, majd tôle visszavett területen tovább él a két világháború gyôztesei által létrehozott igazságtalan államszerkezete, gazdaságilag pedig nyugati vállalatok zsákmányterülete lett. Politikailag tovább működik a gyôztes-vesztes gyűlölet, és a beolvasztás minden olyan módszere amit méskülönben fasizmus néven szokás emlegetni. Ismét Hódi Sándort idézzük:
„A térségben aligha van kisebbség, amelynek az elmúlt száz évben ne kellett volna rettegnie az államalkotó nemzet agresszív fellépésétôl, nem forgatták volna ki javaiból, ne lett volna kitéve különféle módszereken alapuló etnikai tisztogatásnak, ne kényszerítették volna szülôföldjének elhagyására, anyanyelvének, vallásának nemzeti kultúrájának feladására. S olyan kisebbség sem él itt, amelynek ma, a XX. század elején ne kellene naponta megküzdenie nyelvhasználati jogaiért, az anyanyelvű iskoláztatásért, a munkahelyi esélyegyenlôségért, nemzeti identitásának és kultúrájának ápolásáért.”
Trianon tehát él, és rombol minden nap. Azóta az akkor még színtiszta magyarlakta falvak, és többségében magyarok lakta városok etnikai képe megváltozott. Az eltelt több mint kilencven évben a csendesebb elnyomás nehéz éveit a háború utáni évek magyarüldözése, magyarok tömeges legyilkolása, szülôföldjükrôl elűzése „tarkította”.
Ennek a nyugtalan évszázadnak egyik sajnálatos terméke volt a magyar nép tekintélyes részének elvándorlása az egész Kárpát-medencei szülôhazából. Az elvándorlás ugyan már korábban megkezdôdött Magyarországról, a XIX. század utolsó évtizedeiben és a XX. században a világháború kitöréséig az ország mintegy tíz százaléka fôként az Egyesült Államokban kereste megélhetését, de az elvándorlás népe igazán csak a második világháború után lett a magyar nép.
Összeszedni a szétszórt nemzetet – most ez a feladat!
Egy nép életerejét az mutatja meg, hogy felismeri a lehetôségeket, és késedelem nélkül rálép a megoldás útjára. A most elmúlt húsz év nem állít ki egészen jó bizonyítványt a magyarok számára, noha a lehetôségeknek két óriási ajtaja nyílt meg 1990-ben: a határok átjárhatósága és a kommunikáció határtalan új világa. Nem állíthatjuk, hogy Magyarország tétlen volt ebben a két évtizedben, de hiányzik a lendület, a hadoszlopok felállítása és a nyomulás.
Szóljunk az asszimilációról. De melyikrôl? Még felsorolásuk is elvenné ennek az írásnak a maradék térfelét. Fôleg a megszállt területek magyarságán elkövetett erôszakos asszimiláció osztható sokféle árnyalatra olyan szélsô esetek között, mint egyrészt aki készséggel, másrészt aki megtöretve válik önmagával is szembeni idegenné, esetleg elszenvedve a megbélyegzô renegát elnevezést. Mennyire más dolog például Ausztráliában, idejutván nekigyürkôzni az angol nyelv minél hamarabbi elsajátításának, az itteni társadalomba beépítkezésnek. Nemcsak azért, mert itt nem erôszakolják, mert itt nem bozgoroznak, de azért is más itt, mert mi jöttünk ide, saját akaratunkból jöttünk (akár elűzöttként, akár kalandvágyból). De ami a legfontosabb, ausztrállá válásunk nem követeli meg magyarságunk megtagadását. Egyébként is: mit tartalmaz a szó: ausztrál? Amikor idejöttünk még az angolszász jelleg dominált. Ma talán minket magyarokat is ausztrál típusúnak látnak ázsiai eredetű ausztrál szomszédaink.
Kulturális igényeinket szabadon kielégíthetjük házon belül és egyesületeinkben, közösségi összejövetelek által. Ami kultúra környezetünkben ezen kívül van, azt ma már átlag nyugatinak mondhatjuk, fôleg amerikainak, amivel Budapesten is találkozhatunk. Másszóval, nem kell megküzdeni azért, hogy magyarok maradjunk ebben a ma már valóban multukulturális közegben. Azzal is összegezhetjük ezt a fejezetet, hogy alkalmazkodó életünkben magyar identitásunkat el sem veszíthetjük. Tudományos igénnyel Hódi Sándor elemzi a mi helyzetünket, úgy látja, átértelmezôdik az asszimilációs politika:
„Az olvasztótégely politika a XX. század utolsó két-három évtizedében bekövetkezô nagy bevándorlási hullámok következtében megbukott és eltűnt a nemzetközi politikai színtérrôl. A bevándorlók hatalmas tömegei az elôre nem látható problémák sorát vetették fel, amelyek végül az olvasztótégely-politikának, majd a tradicionális nemzetállamok homogenizáló politikájának a felülvizsgálatához vezetett. A hangsúly az »univerzális« érdekek és értékek szolgálatáról az egyéni és csoportkülönbségek és -érdekek elismerésére helyezôdött át, és kezdtek rossz szemmel nézni az asszimilációs politikára.
Az asszimilációt illetôen szemléletváltás, de legalábbis politikai elmozdulás következett be Kelet-Európában is. A nemzetállamok erôszakos homogenizáló politikája fél évszázados próbálkozás után látványosan megbukott, akárcsak a kommunizmus. A többnemzetiségű országok (Szovjetunió, Csehszlovákia, Jugoszlávia) széthullottak, ez utóbbiban hosszan tartó véres etnikai háborúkra került sor. A politikai többpártrendszer megjelenésével együtt a térség minden államában megjelentek a kisebbségi önrendelkezési törekvések, ami új fejezet nyitott a kisebbségi kérdés kezelésében.”
A 91 éves Trianon-állapot rideg keménysége ebben a felvázolt „átértelmezésben” felengedett, kínálva az egyre bôvülô lehetôséget a trianoni láncok levetésére a 70 éven át lebéklyózott csonkaország mai vezetôinek. Nem szabad elhallgatni, hogy az Antall-kormány nem ismerte fel, vagy ha felismerte a nagy esélyt, gyáván meghátrált a magyar igények érvényesítésétôl, amikor Ukrajna és Szlovákia létrejöttekor keményen fel kellett volna lépnie Magyarországnak a trianoni–párizsi eredetű cseh és szovjet foglalásoknak az új szlovák állam és az új ukrán állam javára történô átörököltetése ellen. Csak ebben az évben történt meg az elsô határozott lépés a magyar érdekek nemzetközi érvényesítésére, amit részünkre éppen Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes jelentett be, higy: a magyar kormány él véto-jogával Szerbia EU-tagsága kérdésében mindaddig, amíg nem törli a kártérítési törvény azon határozatát, amely kollektív bűnössége indokolásával zárja ki Szerbia magyar lakosságát a kártérítésbôl. Ez a bátor kiállás végre a korszak-adta lehetôségekkel élve sikerrel járt, letört egy darabot a trianoni abroncsból.
Mindenegyes magyart fenyeget az asszimiláció veszélye, aki távol él az anyanyelvi környezettôl. A szórványmagyarság folyamatos asszimilációja valójában Trianon ma is működô ártalma. A nemzetegyesítés programja, megerôsíteni a magyar nemzetet az asszimiációs veszélynek kitett magyarok bevonásával a magyar kultúrkörbe. „Egy létszámában kis nép számára nincs megmaradási esély csak akkor, ha mindenegyes tagjában benne él az egész magyar történelem, az egész magyar kultúra!” – hirdeti Semjén Zsolt, akit Bábel Balázs érsek így jellemez: „2010-ig kellett várni, amíg az országgyűlés szinte egyöntetűen Semjén Zsolt apostolkodása folytán meghozta a kettôs állampolgárság gyógyító döntését.” A NSW-i Magyar Szövetség azért hívta meg Semjén Zsoltot októberi nemzeti ünnepünkre, hogy megerôsítse bennünk a hitet abban, hogy – amit mi is régtôl fogva hirdetünk –, a nagyvilágban élô magyaroknak is helye van a nemzetegyesítés nagy tervében. Errôl a canberrai konferencián biztosított minket, a további feladat a „miként legyen” kimunkálása.
Elmondta Semjén Zsolt: – A magyar nemzet történelmi okokból világnemzet lett, amely nemcsak Magyarországon és a Kárpát-medencében él, hanem a világban szétszórtan, és „mi nem mondunk le egyetlen magyarról sem”, azokról sem, akik az
emigrációban harmadik-negyedik generációként már nem tudnak úgy magyarul, mint az anyaországiak.
Egyetértünk a gondolattal, hiszen tapasztaljuk, hogy tudat alatt is tovább él az együvé tartozás vágya, és ezen alapon föléleszthetô a kivándoroltak utódaiban a magyar származás tudata, és ha biztatást kapnak, az összetartozás igénye. Multikulturális közegben nincs identitás-elhódítás, hiszen identitás-vákuum van. És ha példa kell az idegen nyelvi közegben is megtartható sajátos kulturális identitásra, a zsidó nép példája kézenfekvô, számos erôs karaktervonását megtartja, mi több, kedvezô körülmények között környezetét is képes a maga képére asszimilálni, környezetének akár alternatív elitréteget termelni. Tehát nem-magyar nyelven kifejezett magyar identitás elképzelhetô.
Nem tudjuk, mit tartalmaz majd a magyar kormányzat részérôl beígért magyar kataszter honlap, de visszaidézünk néhány gondolatot a Magyar Élet 2010. december 2-i számában közzétett, Dr. Hódi Sándor által 2006-ban elôadott javaslatból:
„A világhálónak köszönhetôen a társadalom az emberi együttműködés eddigi legmagasabb formájáig jut el. Sohasem
sikerült olyan nagy tudásanyagot fölvonultatni és hasznosítani, mint amilyenre most lehetôség kínálkozik. Tekintettel arra, hogy a magyarság földrajzilag és politikailag széttagolt, és belátható idôn belül ezt a helyzetet nem is lehet megváltoztatni, a nemzet integrálódása szempontjából egyedül a világháló jelent megoldást. Elsôrendű feladat a széttagolt magyarság tudásának, szellemi potenciáljának a koncentrálása és az összmagyar tudásszint növelése, amire a világháló lehetôséget kínál.
A világháló, ahogyan errôl már volt szó, a virtuális térben lehetôvé teszi a magyar nemzet újraegyesítését. A virtuális térben ugyanis nincsenek határok, az eszmék cseréjének, a kapcsolatok létrejöttének nem állja útját semmi. Az internet önismereti szempontból is nagyon fontos. Szembesít bennünket azzal, hogy kik vagyunk, milyenek vagyunk, hogyan gondolkodunk, mire van hajlamunk, adottságunk, szellemi kapacitásunk. Jelenlegi önismeretünk rossz: tudásban, tehetségben, képességekben, kultúrában gyengébbnek látjuk magunkat, mint amilyenek vagyunk.
A világháló napról-napra gyengíti a pártok nimbuszát, jelentôségét, befolyását, ugyanakkor erôsíti az egyes emberek és közösségek önállóságát, kezdeményezôkészségét, elszántságát.
A világhálón közkinccsé váló nemzeti kultúra erôsíti az emberek önbecslését, nemzeti tudatát és identitását. Önmagunk és nemzeti közösségünk vállalása a nemzet felemelkedésének az egyik legfontosabb mozgató rugója. A felemelkedés ugyanis sokkal inkább egy-egy nemzet tagjainak a magatartásán, jellemvonásain múlik, semmint az infrastruktúrán, munkaerôn, nyersanyagon vagy más gazdasági adottságokon.”
Azóta kormányprogram a nemzetegyesítés. Vajon gondolnak-e az illetékesek a nemzetegyesítés gyakorlati megvalósítása során a Délvidék szűk világában élve is a magyarság egészében gondolkodó tudós pszichológus szakismeretének bevonására – akinek a kisebbségi létrôl, asszimilációról, autonómia-kérdésrôl számos könyve és tanulmánya jelent meg –, tudományos munkássága alkalmazására?
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
