Orbán háborúja az ország védelmében
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2011. október 18., Magyar Élet, HUNSOR.se
„Bármennyi akadályt látunk magunk elôtt tornyosulni, nem torpanhatunk meg. Vissza kell verni minden olyan támadást, ami a görög útra sodorhatná az országot. (...) Meg kell védenünk az embereket, keményen ki kell állnunk a magyar megoldások mellett, folytatnunk kell az adósságcsökkentést, a munkahelyteremtést és a vállalkozások élénkítését minden eszközzel, és minél gyorsabban.”
(Orbán Viktor a parlament ôszi ülés-szakának nyitónapján, szept. 12-én.)
„Magyarország háborúban áll az államadósság tekintetében!” Bô három hónappal ezelôtt fogalmazott így Orbán Viktor, és jelentette be, hogy Magyarországon a gazdasági rendszer teljes átszervezése zajlik, és hogy ezt a küzdelmet meg akarja nyerni.
Hozzátette ugyanakkor, hogy az államadósság elleni harc sikeréhez olyan lépésekre is szükség van, amelyek ma még újak, vagy amelyektôl már elszokott az unió.
2001. szeptember 11-én milliók figyelték bénultan a televíziós hírcsatornákon a New York-i terrortámadást, és a kapcsolatos drámai fejleményeket. Ezalatt a londoni Rothschild bankház különtermében egy 200 éves hagyománynak tett eleget öt nagybank képviselôje. A világszerte meghatározó fizikai aranypiac hivatalos árjegyzôi londoni idô szerint délután 3 órakor 287 dolláron állapították meg az unciánkénti árfolyamot. Néhány órával korábban még csak 271,4 dollárt kértek a nemesfémért. Ha másból nem, hát az aranyár 6%-os napon belüli felszökkenésébôl tudhatták, hogy aznap valami egészen rendkívüli esemény történhetett. (www.aranypiac.hu)
Az arany árát az 1961-ben alakult londoni Gold Pool (nyolc ország gazdaságirányító szerve) 35 dolláros áron rögzítette piaci intervenciókon keresztül az arany árát, amivel valamennyire rögzíteni akarták a pénzpiacot. 1971. augusztus 15-én Nixon elnök megszüntette a dollár aranyhoz rögzített árfolyamát. Ezzel véget ért az 1944-es Bretton Woods-i konferencia után létrehozott világgazdasági rendszer, aminek lényege az volt, hogy szabályozta a világ legerôsebb ipari hatalmainak kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatait.
Amerikában nemcsak szesztilalom volt (egykor), de az aranyfém vásárlás, tartás, eladás vagy egyéb arannyal való kereskedelem is tilos volt az állampolgárok számára. Ezt a tilalmat 1975 januárjától feloldották. Ez sem segítette elô ennek a fémnek az értékállandósulását. A New York-i ikertornyok bedöntésekor megállapított 287 dolláros ár a múltheti tízedik évfordulóra 1920 dollárra emelkedett.
Mind ennek említése figyelmeztet a világ pénzgazdálkodásának zabolátlanságára. Ennek a félévszázad alatti csillagos égbe emelkedésnek a vonalát csúcsok és zuhanások jellemzik, a csúcsok köthetôk a nagyhatalmak politikai, fôleg háborús vállalkozásaihoz, működtetôje a tôzsdei spekuláció. Háború mindig van, spekuláció mindig van, rózsás jövendô vár a sárga nemesfém számára.
A londoni székhelyű Standard Chartered Bank, amely Ázsia egyik legnagyobb bankjának számít, 5.000 dolláros aranyárat valószínűsít 2020-ig. Kanada második legnagyobb bankja, a TD Securities (Toronto-Dominion Bank) pedig már az idei év második felében „jócskán 1.600 dollár fölé” várja az árfolyamot – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
„A félelem gerjeszti az árat. Inflációs félelmek hajtják az arany és az ezüst árát, Portugáliának milliárdos segélycsomagra van szüksége, az Európai Központi Bank az infláció ellen küzd, Líbiában harcok dúlnak. A befektetôk a bizonytalanságok láttán a nemesfémek felé fordulnak, és aranyba, ezüstbe invesztálnak. A két nemesfém árfolyama ennek megfelelôen újfent rekordszintekre kapaszkodott az elmúlt kereskedési héten” – tájékoztat a www.aranypiac.hu.
Az arany árát US dollárral jegyzik, nem ok nélkül. A világ minden pénze ehhez igazodik. Valójában nem az arany drágul, hanem a dollár romlik. Vele a világ pénze, hiszen minden kötôdik. A svájci frank ára befektetési menedékként magasra felszökött. Magyarországon széles rétegek részére a frank emelkedése tragédiát eredményez. Akik annak idején, amikor a forinttal szemben a stabil CHF-alapú hitel kedvezôbb volt, nagyon sokan választották, most nehéz helyzetben vannak, hiszen a svájci frank árfolyamának emelkedése miatt törlesztô részleteik összege is az égbe szökött.
Miért olyan nagy baj ez a hiteldrágulás Magyarországon, hogy a kormány törvényhozói segítséget kért a megoldásra? Azért, mert a rendszerváltoztatás magánkézbe adta a lakásokat, egyszerre szüksége lett hitelfelvételre a fél országnak. Létrejött az ingatlanpiac, mint amilyen a nyugati országokban van, az elmúlt húsz évben egy generáció lépett a munka világába, alapított családot, lett szüksége lakóhelyre.
Szajlai Csaba írja (Magyar Hírlap) „ ... Magyarországon a lakosság deviza-adósságának nagyságát érzékelteti, hogy 1,2 millió háztartást érint, és a hitelállomány összege meghaladja a hatezermilliárd forintot. ... 200-as és 230-as vagy éppen a 270-es frank bizony valutakrach a hitelesek számára, mert ôk megkétszerezett vagy megtriplázódott áron kényszerülnek visszapengetni a törlesztôrészleteket. S itt lép közbe a nagypolitika: minél többen bebukják frankkölcsöneiket, annál inkább nô a nyomás a kormányon, hogy lépnie kell.
Újságunk 5. oldalán beszámolunk a szeptember 12-i parlamenti nagy eseményrôl, Orbán Viktor által bejelentett Hatpontos Országvédelmi Terv című kormányjavaslatról, illetve parlamenti döntésrôl, aminek fontos része a devizahitelesek megmentésérôl szól, amit talán a legfontosabb feladatának tekint a kormány.
A törvény lehetôvé teszi az egy összegű végtörlesztést, rögzített árfolyamon, a devizaalapú jelzáloghitelt felvettek számára A rögzített árfolyam svájci frank esetében 180 forint, euró esetében 250 forint. Ezeken az árfolyamokon nyílna az ügyfélnek lehetôsége arra, hogy egyszeri visszafizetésével megszabaduljon a banki szipolyozástól, megtakarításából fizetheti ki az így rögzített összeget, vagy pedig forint alapú hitelt vehetne igénybe.
Arról van szó, hogy a magyar kormány szembeszáll a világ hitelintézeti gyakorlatával, szemükbe mondja, hogy az árfolyamalapú árdrágítás erkölcstelen, és kijelenti, hogy nem engedi országa polgárait uzsorások hálójában vergôdni. Ha a valutapiacon árfolyamkáoszt idéz elô a spekuláció, ami által egyik pénznem piaci ára magasba szökik, míg a másik ára mélybe zuhan – a kormány felfogása szerint – erkölcstelen a következményként jelentkezô veszteség egészét a már kihelyezett hitelekre (adósokra) terhelni.
A végtörlesztés indítványát a miniszterelnök azzal indokolta, hogy a hitelezôk és a hitelezettek között teher- és kockázatmegosztásra van szükség, a jellemzôen (szerinte) 155–160 forintos svájcifrank árfolyamon fölvett hitelekért az adós 180-ig áll jót, a bank viseli a fönnmaradó, jelenleg körülbelül 60 forint terheit. Orbán szerint az a veszély nem fenyeget, hogy ennek hatására a külföldi tulajdonú bankok fölszámolják magyarországi hiteleiket, mivel ott állnak mögöttük az anyabankjaik. Emellett már amúgy is folyamatosan csökkentik itteni hitelezésüket, és vonják ki a profitjukat; szerinte ezek alkalmazási föltételek egyes külföldi tulajdonú bankoknál.
A javaslat 300 ezer embernek nyújthat olyan megoldást, hogy az ügyfél egy hazai banktól felvett kölcsönbôl kifizeti a svájci bankot. Nem napi árfolyamon, hanem a kormány által javasolt (180 frank illetve 250 euro) árfolyamon. A hitelrendezés minden költsége a bankot terheli.
A svájci hitelt annak idején félrevezetôen fényes lehetôségként hirdették. Erre emlékezik Szabó Anna a Magyar Nemzetben: „Van kiút! Váltsa át korábban felvett forinthitelét akciós deviza lakáshitelre! – gyôzködte a CIB Bank reklámja a mit sem sejtô lakosokat 2005-ben. Egy másik pénzintézet, a Raiffeisen infantilis hirdetésében
a hitelelbíráló kisasszony befogta a fülét, és énekelt, amikor a kölcsönért folyamodó házaspár a havi fizetésérôl szeretett volna beszámolni. – Minket nem a jövedelme, hanem az ingatlan értéke érdekel – hangzott a válasszal egybekötött szlogen.”
Mit érdekelte a bankot, ha nem tud az ügyfél fizetni. A ház, lakás, tulajdonosaként egyszerűen kilakoltatja ôket, és újból eladja. „ ... Most pedig itt állunk 6900 milliárd forintnyi, devizában felvett lakossági kölcsönnel (ehhez jön még a vállalatok és az önkormányzatok ezermilliárdos nagyságrendű franktartozása), és küszködünk, miként lehetne valahogy mégis visszaváltani forintra a korábban felelôtlenül folyósított kölcsönöket.”
Ilyenkor jut eszünkbe, hogy komoly ajánlattal, javaslattal közelített a nyugati emigráció a rendszerváltoztatás idején a tôkeszegény ország akkori kormányához – létesítsenek Budapesten banki lehetôséget a nyugaton élô magyarok számára, ahova áttennék kamatozásra kihelyezett megtakarításaikat. Ez a pénz hozzájárulhatott volna az ország iparának, kereskedelmének megtartásához, nemkülönben a lakások, lakóházak tulajdonosi kézbe juttatásához. Nem kellettünk, pedig akkor még nagy volt a lelkesedés a felszabadult szülôhaza iránt.
Nagyon nagy tételekrôl van szó. A Portfolio.hu több mint 11 ezer olvasója válaszolt a kérdésre: devizahitelesként végtörlesztené-e tartozását a Fidesz–KDNP-frakció által javasolt 180 forintos frank-, illetve 250 forintos euróárfolyamon.
„A felmérés nem reprezentatív, de eredménye sokatmondó: a válaszadók mindössze 18 százaléka válaszolta azt, hogy nem végtörlesztene még a kedvezményes árfolyamon sem. Vagyis döntô többségük megtenné ezt – legnagyobb arányban forinthitelbôl. Ugyanakkor az internetes portál elemzésében int arra, ha a teljes magyar bankszektorban hasonló arányok jönnének ki, 820 ezernyi végtörlesztô devizahiteles – az átlagosnak megfelelô hitelösszeg mellett – több mint négyezermilliárd forintnyi tartozást fizetne vissza, a kedvezményes törlesztési árfolyam mellett a bankszektornak csaknem ezermilliárd forintos veszteséget okozna. Ennek beláthatatlan pénzügyi és makrogazdasági következményei lennének. E hatásokat megelôzendô az állam nem tehetne mást, mint hogy hasonló összegű költségvetési forrásokkal konszolidálja a bankszektort – teszik hozzá a szakértôk. – Orbán emellett 30 százalékban kívánja maximálni a banki THM-et, ezzel összefüggésben »hajtóvadászatot« tervez indítani az uzsorások, »az élôsködô bűnözôk« ellen, csökkentve egyúttal a szociális segély pénzbeli, és növelve a természetbeni hányadát.” (THM teljes hitelmutató, vagyis az évi kamat tiszta képletben.)
Nem hiába lép fel Orbán az uzsora ellen, bizony, Magyarországon goromba uzsoravilág van. „A terv végzetes lehet a gyorskölcsönök számára, amelyek általában ennek nagyságrendileg a duplájával számolnak (ezzel kapcsolatban a Provident illetékesei nem kívántak véleményt formálni, ameddig nem lesznek ismertek a részletek), azonban a személyi hitelekre és a hitelkártya-kondiciókra is nagy hatással lehet)” – írja a Privátbankár, be is mutat néhány példát:
„Az OTP Bank például olyan személyi kölcsönt kínál forint alapon, amely fix kamattal, szabad felhasználásra, árfolyamkockázat és ingatlanfedezet nélkül 32,27%-os THM mellett igényelhetô. Az Erste Bank forint alapon 32,04 vagy 35,85 százalékért kínál személyi kölcsönöket. A Citibank honlapjának tanulsága szerint forint-alapú személyi kölcsönöket 24,0 és 42,8 százalék közötti THM mellett kaphatunk. Ugyanígy a CIB Banknál is találhatunk olyan személyi kölcsönt, amelynek THM mutatója 32,19 százalék.
A hitelkártyapiacot is átrendezheti, ha gátat szabnak a THM-eknek. Sok hitelkártya azzal csábít, hogy ha egy bizonyos idôn belül visszafizetjük a hitelt, akkor nem számolnak fel kamatot. A türelmi idôszakot követôen viszont – több bank kínálatát is megvizsgálva – nem ritka az 50 százalék feletti THM-ért kínált hitel.
A kamatplafon a bevásárlókártyákra is hatással lehet. A Tesco és az Auchan áruhitelkártyái is jóval 30 százalék fölötti THM mellett kínálnak vásárlási lehetôséget hitelbôl.
Gyors körképünkbôl is kiderül, hogy a pénzintézetek gyorskölcsöneire és személyi hiteleire is jelentôs hatást gyakorolhat, amennyiben a kormány plafont szab a hitelkamatoknak. Az nyilvánvaló, hogy ha a kormány tervei valóra válnak, és kiderülnek a részletek, a piac összes szereplôje elgondolkodik majd azon, hogy milyen módon teljesíthetô a THM-plafon, és ez egyben egyfajta átalakuláshoz is vezethet a gyors- és személyi kölcsönök terén is.”
A miniszterelnök szerint a bankok vitték csôdbe az európai gazdaságot, senki nem védte meg az embereket a bankoktól. A bankárkorszaknak úgy kell véget vetni, hogy a pénzintézetek iránti bizalom ne rendüljön meg, ez egyáltalán nem
könnyű feladat – tette hozzá. „Amikor ellenzékben voltunk, nem láttunk bele a pénzügyi rendszer bugyraiba, de amióta kormányon vagyunk, látjuk, hogyan kergették be ezekbe a konstrukciókba az embereket” – hívta föl a figyelmet Orbán. A miniszterelnök értetlenségét fejezte ki, miért nem a bankoktól jöttek azok a javaslatok, amelyek a veszteségmegosztásra irányulnak. „Mi az emberek, és nem a bankok oldalán állunk, ezért tettük ezt a javaslatot.”
» vissza a HUNSOR honlapjára