 |
|
Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2011. november 3., Magyar Élet, HUNSOR.se
Az Egyesült Államokból 2008-ban elindult pénzügyi világválság most már az Európai Unió közös pénzét, az euro-t fenyegeti, és azon keresztül egész Európa gazdaságát. Az euro pénzügyi rendszerébe tartozó országok létrehoztak 2010 nyarán egy részvénytársasági alapon működô pénzügyi alapot, ami kisegítheti a pénzügyi zavarba jutott országokat.
A közelmúltban hír szárnyára került ez a védôernyô intézmény, a „European Financial Stability Facility” (EFSF) azzal kapcsolatban, hogy Szlovákia – egyedüliként az euro-országok közül –, parlamenti határozatban megtagadta a rá kivetett hozzájárulást, ami a bajba jutott Görögországot kisegítené.
Az eredeti elképzelés lényege az volt, hogy válsághelyzetben az EFSF 440 milliárd euró értékhatárig hitelt vehet fel úgy, hogy kötvényt bocsát ki, amit a tagállamok a megállapított arányok szerint egyenként garantálnak. Az EFSF folyósítja a hitelt a sérülékeny tagországnak, amely a tôkepiacon nem vagy csak nagyon rossz feltételek mellett lenne hitelképes. Mivel már az alapítás idôpontjában (ekkor még Észtország nem volt övezeti tag) a 16 tagországból csak 6 volt a lehetô legjobb hitelminôsítésű, ezért, hogy az EFSF az AAA-besorolást megkapja, a megállapodás elôírta, hogy a hiteleket 120 százalékon kell biztosítani. Mivel késôbb kiderült, hogy ez is kevés az AAA-besoroláshoz, és több tagország sem tud beszállni, mert maga is hitelre szorul, az EFSF keretét egy idén júliusi rendkívüli csúcstalálkozón 440 milliárdról felemelték 780 milliárdra. Annak érdekében, hogy a pénzügyi ellenôrzés ne kerüljön ki teljesen a tagországok kezébôl, az EFSF-et irányító igazgatóságba minden résztvevô ország egy-egy tagot delegál: bármilyen pénzügyi segítséghez pedig eleve ennek a testületnek az egyhangú támogatása szükséges. Azt, hogy milyen feltételek mellett kapják meg a rászoruló országok a hitelt (például, hogy milyen intézkedéseket kell meghozniuk), az Európai Bizottság dolgozza ki. Nem áll meg tehát, hogy Szlovákiának nincs semmilyen ráhatása arra, hogy kaphasson-e egy övezeti tag hitelt az EFSF-tôl és, hogy az Európai Bizottság nem támaszt feltételeket például Görögországnak.
Október 11-én délben került sor Pozsonyban az euró-védôsáncról szóló parlamenti vita befejezésére és az azt követô szavazásra a Szlovák Nemzeti Tanácsban. A szavazás tétje nemcsak az euró-védôsánc támogatása vagy elvetése volt, hanem – Iveta Radi?ová kormányfô délelôtti kérése alapján – a parlament a kormány iránti bizalmi indítványról is döntött.
A parlamenti vitában a kormányzó és ellenzéki pártok képviselôi is elmondták álláspontjukat. A kormányzó koalícióban részes liberális Szabadság és Szolidaritás Párt (SaS) vezetôje, a szlovák parlament elnöke, Richard Sulík úgy fogalmazott, hogy inkább lesz Brüsszelben csodabogár, mint hogy szégyenkeznie kelljen a gyerekei elôtt, akiket az euró-mentôöv támogatásával eladósítana. Ezzel ki is fejezte pártja álláspontját, amely egyértelműen ellenzi a mentôcsomag támogatását, mivel azzal Szlovákiát gazdaságilag jobbágysorba taszítanák. „Amennyiben megszavazzuk az állandó euró-védôgátat, soha többé nem tudunk majd belôle kikeveredni,” – mondotta. Majd hangsúlyozta, hogy az euró-mentôöv kibôvítésével a szlovák adófizetôk pénzébôl külföldi bankokat támogatnának. Meggyôzôdése szerint az ülésteremben tartózkodó honatyák közül, a saját zsebébôl senki sem támogatná a kezdeményezést. Majd hozzátette, hogy az SaS tulajdonképpen nem az euró-védôgátat ellenzi, hanem a játékszabályok be nem tartását Európában.
Sulík, Iveta Radi?ová kormányát a világon egyedülálló különlegességnek nevezte, amiért úgy döntött, hogy az euró-védôsáncról szóló szavazást összeköti a kormány bizalmatlansági szavazásával, hiszen az euró-sánc – Sulík szerint – ellentétes a kormány programnyilatkozatával, tehát értelmetlen összekötni a bizalmi szavazással.
Valóban érthetetlen a bizalmi szavazás fölvetése, hiszen nyilvánvaló volt a hozzászólásokból, hogy a javaslat elbukik. A kormánykoalíció többi pártjai (SDKÚ-DS, KDH és Most-Híd) ilyen felállás mellett tehát nem tudott összeszedni 76 igen szavazatot, amennyi az indítvány elfogadásához kellett volna. A jelenlévô 124 képviselôbôl csak 55 szavazott igennel. Megbukott a javaslat, megbukott a szlovák kormány.
Ami az euro-övezeti mentôcsomagot illeti, megfigyelôk már a szavazáskor biztosra vették, hogy rövidesen új szavazásra kerül sor, amelyen az ellenzéki Smer segítségével azt jóváhagyják. Fico ugyanis már egy hete közölte: a Smer elsôre nem fogja megszavazni a mentôcsomagot, kivárja, képes lesz-e erre a koalíció. „Ha a koalíció az elsô szavazáson sikertelen lesz, második fordulóra van szükség. Mi az eurós mentôalapot csak akkor fogjuk támogatni, ha a helyzetnek politikai következményei lesznek” – fejezte ki kormánybuktató szándékát az ellenzéki politikus.
Október 13-án, tehát 2 nappal az elutasítást követôen, ugyanaz a parlament 114 szavazattal, 30 ellenében megszavazta az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) jogköreinek bôvítését. Mind ez azt mutatja, hogy a külpolitikai javaslat a belpolitikai küzdelmek játékszere volt, nem is a lényegrôl szólt. Kedden még nemzeti ügy volt, hűdeszlovák bravúr a döntés, csütörtökön ugyanazok megalázkodó felsorakozása lett a nemzetközi (politikailag korrekt) folyamatba. Szlovákia ezzel, második nekifutásra, a 17 tagú euróövezetben utolsóként elfogadta az EFSF bôvítését.
Brüsszelben egyértelműen tudták, hogy a szlovákiai „nem” mögött belpolitikai okok húzódtak meg. Sokáig nem kellett aggódniuk a brüsszeli vezetôknek, mivel az SaS-t kihagyva a szlovákiai kormánykoalíció pártjai (SDKÚ – Szlovákiai Kereszténydemok-rata Unió, KDH – Kereszténydemokrata Mozgalom, Most–Híd) megállapodtak a Robert Fico vezette Smer-SD (Irány – Szociáldemokrácia) párttal, hogy a stabilitási alap elfogadásának fejében, március 10-én, elôre hozott választásokat tartanak. Véget ért a szlovákiai jobbközép kormánykoalíció szűk másfél éves működése, 2012. március 10-én Robert Fico soha nem látott gyôzelemmel térhet vissza a hatalom csúcsára.
Ezen a pálfordulásos csütörtökön menesztették a szlovák törvényhozás elnökét, a liberális párti Richard Sulíkot – 115 szavazattal, 25 ellenében – kinek pártja, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) a négypárti kormánykoalícióban egyedüliként ellenezte az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF)
kapacitásbôvítését, ami kedden a kormány bukásához vezetett. Radi?ová a kormány liberális minisztereit is távozásra szólította fel. Miután azok önként nem akarnak távozni, várható, hogy a miniszterelnök személyesen fogja javasolni menesztésüket az államfônek.
Érdemes foglalkozni a menesztett pozsonyi házelnök személyével, és az általa kifejtett véleménnyel. Richard Sulík (43 éves), közgazdász, Németországban nôtt fel, a rendszerváltás után hazatelepült, és saját céget vezetett. 2003-tól Ivan Miklos pénzügyminiszter tanácsadója. Sulík ötletének tartják a szlovák gazdasági csodát megalapozó 19 százalékos egységes adó bevezetését 2004-ben. 2009 elején alapította a Szabadság és Szolidaritás nevű liberális pártot, amely 2010-ben 22 mandátumot szerzett a szlovák parlamentben, és ezzel a harmadik legerôsebb frakció lett. Közgazdasági, pénzügyi szakember tehát. Sulík hangoztatta a parlamenti vita során, hogy az euró-védôgát kibôvítése fôleg a bankok, és azok profitjának megmentésérôl szól.
A hvg.hu interjút készített Richard Sulíkkal, válaszaiból idézzük álláspontjának jellemzôit:
• A vezetô európai politikusok súlyosan tévednek, ha azt gondolják, hogy az euró védelmére létrehozott pénzügyi alap (EFSF) feltôkésítése stabilizálja az eurót és az uniót.
• Az európai politikusok többsége kizárólag az itt és most problémáját akarja tűzoltással megoldani, miközben a szomorú valóság az, hogy maga a mentôöv az, ami veszélyezteti az eurót, ha úgy tetszik, magát az uniót.
• Ha a parlamentet, a Szlovák Nemzeti Tanácsot rákényszerítik – mert errôl van szó –, hogy megszavazza az EFSF bôvítését, az azzal jár, hogy egy szuverén ország, mint Szlovákia, egy távoli, összeurópai testületnek engedi át olyan pénzösszegek – részben saját polgárai adóiból származó bevételek –, feletti ellenôrzés jogát, amelyek nagysága messze meghaladja Szlovákia éves költségvetését. Tehát egy önálló ország parlamentje, amely éppenséggel a nemzeti költségvetés feletti ôrködést kapta feladatául, a demokratikusan kezébe helyezett kötelességét a nép megkérdezése nélkül kénytelen felmondani, és mandátumát átruházni egy külföldi országok delegáltjaiból felálló testületnek. Egy olyannak, amelyet nem nép vagy nemzet választott. Ez a legfôbb uniós alapértéknek, a demokráciának megcsúfolása. Minden demokratikus országban ez alkotmányellenesnek számít.
• Szakmai meggyôzôdésem, hogy Európa épp azzal megy a falnak, hogy nem engedi Görögországot csôdbe jutni. Ez az „euróernyô” olyanokkal fizetteti meg a görögök számláját, akik hallatlan áldozatokat hoztak már eddig is. Azért említem a szlovákiai adófizetôket, mert a nemzeti össztermékhez viszonyítva nekünk kellene a legtöbbet befizetni az EFSF feltôkésítéséhez. Kérdezem: mi járuljunk hozzá egy olyan ország állítólagos megmentéséhez, ahol háromszor akkora a nyugdíj, mint Szlovákiában? Mi, akik az elmúlt években vállaltuk, hogy radiálisan csökkentjük állami kiadásainkat, és ezért nem emelkedett az életszínvonal? Abszurdum, amit kívánnak tôlünk. Ez nem kevesebb, mint hogy vegyünk fel új kölcsönöket, mert csak új hitelekbôl tudnánk finanszírozni a ránk esô részt. De mi adósodjunk el újra, és gyengítsük nemzetközi hitelminôsítésünket, csak azért, hogy egy totálisan eladósodott országnak ne kelljen csôdöt jelentenie?
*
Az állandó európai pénzügyi segély-mechanizmus, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszközt (EFSF) leváltó Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) akár már 2012-ben életbe léphet, ha a tagállamok törvényhozásai jóváhagyják – írja a Handelsblatt német gazdasági napilap. A források szerint az európai pénzügyminiszterek továbbra is megosztottak az állandó mechanizmus működésével kapcsolatosan: Németország például ragaszkodik ahhoz, hogy egy esetleges államcsôd esetén a magánbefektetôk is viseljenek terheket. Ilyen kitételeket azonban egyes államok elleneznek. Vita tárgyát képezi továbbá az is, hogy a kereskedelmi bankokhoz hasonlóan az ESM kapjon-e jogosultságokat európai központi banki likviditáshoz való hozzáférésre, annak érdekében, hogy ilyen forrásból is vásárolhasson államkötvényeket. A tárgyalásokon résztvevô német szakemberek azért támogatnának ilyen megoldást, mivel az ESM így, szükség esetén, hatékonyabban hajthatna végre piaci intervenciót. Az ESM a jelenleg érvényben lévô menetrend szerint 2013-ban váltja fel az EFSF-et.
*
Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke úgy döntött, hogy az Európai Tanács ülését, és az euró-övezeti tagállamok csúcstalálkozóját egy héttel késôbb – október 23-án – tartják meg. Így lesz idô végsô formába önteni az euróövezet államadósságválságának kezelését célzó átfogó stratégiát. A Görögországban kialakult helyzettel,
a bankok feltôkésítésével és a stabilizációs eszközök hatékonyabbá tételével kapcsolatos kérdések kezeléséhez további információkra van szükség. Herman Van Rompuy jelezte, hogy ezen információk fô forrását egyrészt a görög reformprogram végrehajtásának jelenlegi állapotát felmérô trojka-misszió jelentése, másrészt pedig azok a bizottsági tervek jelentik, amelyek a bankok feltôkésítése kereteinek létrehozására irányulnak, és amelyek figyelembe veszik az Európai Bankhatóság tevékenységét. Németország és Franciaország között nincs teljes nézetazonosság az európai bankok újratôkésítésének módját illetôen.
Martonyi János, a magyar diplomácia irányítója, a luxembourgi megbeszélés után magyar újságíróknak nyilatkozva négy fô csoportba sorolta a Van Rompuy által készítendô átfogó csomag elemeit. Ezek: a „görög ügy”, a stabilitási mechanizmus, a bankok feltôkésítése, valamint az intézményi kérdéskör.
*
Az európai pénz- és tôkepiacokon a befektetôk a válság súlyosságát emlegetô hivatalos uniós nyilatkozatok ellenére október 12-én derűlátóan tekintettek a jövôbe, miután Olli Rehn pénzügyi biztos egy dublini bankrendezvényen azt hangoztatta, hogy érik a megállapodás az európai vezetôk körében a görög helyzet rendezését és a banki feltôkésítést illetôen. Ám egyes elemzôk figyelmeztettek, hogy a piacok már többször nagy várakozással tekintettek az európai csúcstalálkozók elé, de aztán csalódtak, mert kevesebbet kaptak, mint amennyit reméltek. S Rehn szavait cáfolni látszottak brüsszeli források kiszivárogtatásai, amelyek szerint Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy francia elnök még egyáltalán nem jutott egyezségre az október 23-ra halasztott csúcs elôtt, bár Párizs jelezte, nem kívánja az EFSF kasszáját megcsapolni a bankok támogatására. S ugyancsak brüsszeli források szivárogtatták ki, hogy a második görög mentôcsomagba bevont magánbefektetôi körtôl immár nem 21 százalékos veszteségleírást várnak el, hanem 56 százalékost, vagyis a július 21-re nagy nehezen kiizzadott alku feltételei is változni fognak. De ahhoz, hogy ezt tetô alá lehessen hozni, szükséges elvégezni újra a bankok gyors átvilágítását, valamint annak fényében a szükséges feltôkésítést, s az EBA sietve bekérte a pénzintézetektôl a friss adatokat az állampapírállományok minôségérôl.
Az Európai Bizottság jobban védené az adófizetôket egy újabb bankválság esetén – írta a Handelsblatt egy készülô uniós irányelv tervezetére hivatkozva. A lap szerint az adófizetôk megterhelése helyett a részvényeseknek és a hitelezôknek kellene „méltányos részt vállalniuk a veszteségekbôl”, ha egy pénzintézet pénzzavarba kerül. Ez akár a részvénytulajdon kisajátítását is jelentheti. A várhatóan novemberben benyújtandó tervezet szerint a nemzeti felügyeletek arra is jogot kapnának, hogy leírjanak az adott banknak nyújtott hitelekbôl. (Világgazdaság.)
*
A válság tartós megoldása csupán „a görög összadósság csökkentésével” lehetséges – hangoztatta Schäuble az ARD német tévé adásában. Mint ismeretes, a bankok és a befektetôk júliusban azt ígérték, hogy követeléseik 21 százalékáról önkéntesen lemondanak. A pénzügyminiszter a Neue Zürcher Zeitung által idézett interjúban hangsúlyozta, hogy megegyezésre törekednek a bankokkal az adósságelengedés mértékét illetôen. A tárcavezetô reményei szerint az EU állam- és kormányfôi október 23-án elfogadják azt a komplex válságkezelô csomagot, amelynek része lesz az adósságmérséklés is.
*
Németország és Franciaország készen áll arra, hogy feltôkésítse a bankokat, és mindezt közös feltételrendszer alapján szándékozik megtenni – jelentette be október 9-én Angela Merkel német kancellár, azután hogy megbeszéléseket folytatott Nicolas Sarkozy francia elnökkel. Sarkozy szerint még a G20-ak találkozója elôtt kell megoldani Európa problémáit. Németország és Franciaország olyan egységes feltételrendszer alkalmazását tartja szükségesnek, amelyet minden fél elfogad – fogalmazott a kancellár, aki szerint fel fogják kérni az összes érintett hatóságot is, hogy ellenôrizzék, tarthatóak-e a tervezett lépések. Merkel aláhúzta: egyelôre nem mennek bele a részletekbe, ám a hónap végéig egy komplett csomagot mutatnak be majd arról, hogy miként szándékoznak stabilizálni az eurózónát. Sarkozy szavai szerint a két ország fenntartható és átfogó javaslatokkal áll majd elô, mert Európának meg kell oldania a problémáit a Cannes-i G20-találkozó elôtt. Merkel és Sarkozy szavaiból kiderült, hogy a bankok feltôkésítése mellett, az eurózónán belüli gazdasági koordináció felgyorsítását, és a görög adóssággondok kezelését is érintik majd javaslataik.
***
Mi, magyar olvasók, nehezen fogadjuk el természetes állapotnak a bankvilág és az államok ilyen viszonyát, amikor a fülig eladósodott államok megengedik, hogy népük szorgalmának gyümölcsébôl nagy darabot harapjon le a hitelezô, amikor a maradékból az ország maga nem képes fejleszteni, hogy gazdálkodásában elôbbre jusson.
Értelmetlennek látjuk, hogy az ismételten megjelenô pénzügyi válságok idején az államok zsebbe nyúlnak, és nem kölcsönt adnak a bankoknak, hanem feltôkésítésnek nevezett ajándékként feltöltik a bankok páncélszekrényeit, hogy abból újra felvehessenek kölcsönöket tôlük, amivel tovább növelik eladósodottságukat.
És akkor jön a pénzhatalom, osztályozza az államokat jó–közepes–rossz adósként, aszerint számítják részére a kamatlábat. A XX. században volt két világháború, és hetvenhét egyéb háború, ezeket finanszírozni kellett. Ilyenkor az államok lerongyolódnak, és éhezô népük részére kölcsönöket vesznek fel a pénzhatalom kirendeltségeitôl – mindenüket elzálogosítva. És mégis a bankoknak fogy el a pénzük.
A szovjet iga alá lökött népek országai, megannyi kényszermunkatábor, táplálták „a nagy történelmi kísérletet”, majd gondosan eladósíttatván, küzdenek a fennmaradásért, fizetve az új cárnak ezúttal dollárban. Ez már intézményes világ, ami minden nappal még intézményesebb lesz. Egyik fontos intézménye az IMF, teljes nevén: International Monetary Fund.
Szapáry György, aki többek között a Magyar Nemzeti Bank alelnöke is volt, nemkülönben az IMF-nél is dolgozott, errôl a ma már megkerülhetetlen ellenôrzô szervezetrôl az alábbiakat mondta:
„ ... alacsony kamatlábú kölcsönért cserébe fenntartja magának a jogot, hogy ellenôrzést gyakoroljon a hitelezett ország politikai és gazdasági szerkezete felett, illetve tanácsot adjon bizonyos, az egész rendszert érintô megszorítások bevezetésével kapcsolatban. Tulajdonképpen felügyeleti jogosítványokról van szó, amelyeknek eredményeképpen az IMF-nek jogában áll szigorú feltételeket szabni annak érdekében, hogy a hitelezett ország valóban képes legyen törleszteni az adósságát, és stabilizálni a monetáris rendszerét.” Más szavakkal: a Nemzetközi Pénzalap az eladósított országok pénzügyi, gazdasági és egyéb természetű ellenôrzésére, irányítására rendelt nemzetközi szervezet.
Az euro-válság izgalmas napjait éljük. Október 23-án az uniós csúcstalálkozón születhetnek meg azok a döntések, amelyekkel, jó esélyben, elkerülhetô lesz az európai pénzügyi összeomlás. Ezt Olli Rehn, az Európai Bizottság pénzügyi biztosa közölte. Hangsúlyozta, hogy az eurózóna pénzügyi „tűzfalát” meg kell erôsíteni, tehát ki kell bôvíteni az EFSF mentô keretet is. Az ilyen nagy létszámú konferenciák általában elôre megszervezett programmal folynak, és elôre megfogalmazott döntéssel zárulnak.
*
Ide tartozik a világszerte lezajlott tüntetések kérdése is. Világszerte tüntetéseket tartottak október 15-én a „felháborodottak”, azaz annak az új típusú, Spanyolországból kiindult tiltakozó mozgalomnak a részvevôi, akik a gazdasági válság és a munkanélküliség miatt kialakult társadalmi elégedetlenséget fejezik ki akcióikkal.
Az állami vagyon kiárusításával, és újabb radikális megszorításokkal próbálnak úrrá lenni az európai kormányok az adósságválságon. Az igazságtalannak tartott lépések egyre dühödtebb társadalmi ellenállásba ütköznek. – írja a Világgazdaság.
Miközben szerte a világon egyre többen tüntetnek a bankok hatalma ellen, szokatlan oldalról kapnak támogatást: neves közgazdászok is csatlakoztak a bírálókhoz, és javaslataik egyre radikálisabbak – irja a Financial Times Deutschland, a tudósok véleményeibôl szemlézve:
„A bankok piaci hatalmát éppúgy meg kell törni, mint ahogy át kell gondolni a hitelminôsítô szervezetek szerepét” – véli Thomas Straubhaar, a hamburgi HWWI gazdaságkutató intézet vezetôje. A szakértô szerint a pénzpiac egésze kudarc, a szektor az elmúlt harminc évben érdekének megfelelôen fenntartotta a hatékonyság mítoszát, ami azután deregulációhoz vezetett.
Simon Johnson, az IMF volt vezetô közgazdásza azt állapítja meg, hogy a magas volatilitás, és a társadalomra nehezedô megterhelés, nincs arányban az ágazat által létrehozott többlet értékkel. Kritikájában kiemeli, hogy most a bankok nagyobbak, mint valaha, ezért a kormányok a bankszektor kapcsán jobban zsarolhatóak, mint a válság kezdetekor. Johnson a túl nagy pénzintézetek feldarabolását követeli. Ezért a túlságosan nagy pénzintézetek konzekvens felosztását követeli.
Paul Volcker, a Fed egykori elnöke, az Obama-féle pénzügyi szabályozó rendszer kidolgozója, szintén nagyobb szigort, és a befektetési-, valamint a kereskedelmi banki tevékenység szétválasztását követeli. Volcker a túlburjánzó pénzügyi tevékenység lenyírását indokolva úgy fogalmaz: az elmúlt évtizedek leghasznosabb pénzügyi találmánya a bankautomata volt.
Jagdish Bhagwati, a Columbia professzora, a globalizáció egyik úttörôje – de kizárólag a reálgazdaságban, nem pedig a pénzügyi szektorban. Meglátása szerint túl optimista volt a dereguláció kérdésében annak fényében, hogy a pénzügyi szektorban jóval nagyobbak a lefelé mutató kockázatok, mint a reálgazdaságban. Most új, független felügyeleti szervre van szükség a közgazdász szerint. (vg.hu)
Végsô tanulság: a szakma elismeri, hogy a pénzvilág válsága szervezeti eredetű, szabályozásra szorul. Ki végezze el a szabályozást? Hol van arra garancia, hogy szabályozás ürügyén a pénzvilág az államok fölötti abszolut hatalmi helyzetbe szervezôdik?
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
