 |
|
„Óriási politikai átalakulás kezdetén”
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2011. november 4., Magyar Élet, HUNSOR.se
Bô tíz évszázadot eltöltött Európa olyan közigazgatási keretek közt, amelyek hozzáigazodtak a kialakuló nemzetek szállásterületeihez. Uralkodók már kialakult országokat foglaltak el, vagy kaptak, hagytak örökbe. Fel is merültek, el is tűntek népi elemek ennek során, de az erôsebbek megmaradtak, így vált Európa a nemzetek földrésze, amelyben az államkeretek többé-kevésbé a nemzetekhez igazodtak. Ilyen keretben virágzottak a nemzeti kultúrák, elzártan is, összefonódva is. Majd csak a monarchiák idejét felváltó köztársasági államkeretekben lépett színre államalkotó igénnyel a nacionalizmus. Kezdetben a monarchiák megszüntetésének adott eszmei igazolást a nacionalizmus, majd a kapitalista háborúk idején népek, országok, fajok egymás ellen uszításának vált ideológiájává. Népek, nemzetek váltak egymás ellenségévé és gyűlölet tárgyává. A végsô szétgyilkolásig viselt háborúk gyôztesei által diktált békék megbékélhetetlen ellenségekké tettek szomszéd népeket, benesi kollektív büntetéssel, és trianoni örökös jogfosztással ejtettek soha be nem gyógyuló sebeket. Így váltak Európa gyôztes–vesztes országai, büntetô–büntetett népek egyaránt Európán kívüli hatalmak vazallusává.
Vegyük rövidre a mondanivalót: A régen óhajtott egységes Európa a fent vázolt menetben jött létre még a kétpólusú világhatalom idején, terjeszkedett és lendült azzal egyidôben. Majd amikor a világhatalmi partner belebukott saját világboldogító rendszerébe, a világ vezetésében magára maradt Amerikai Egyesült Államok félreérthetetlenül hozta tudomásul, hogy a világ útja csak az lehet, amit ô kijelöl. Elvileg egy gazdag és sikeres nagyhatalom bölcs vezetésében bizakodással nézhetne jövôjébe a még nagyon elrendezetlen emberi világ. Azonban jó ideje jogosnak látszik a kétely, hogy talán nem is a sikeres nagy ország szépen hangzó elvei szerint folyik mindaz, ami az USA nevében végbemegy. Az amerikai ihletésű politika a globalizmus néven ismert gazdasági és pénzügyi jelenségekben realizálódik. Az Európai Unió követi az amerikai neoliberális irányzatot, a közös
pénz, az euro, a nemzetközi pénzpiac irányítása alatt működik.
Ami amerikaiként jelenik meg, már az sem amerikai, élesebb szemű amerikaiaknak ez már régen nem tetszik. Most legutóbb Lawrence Lessing, a Harvard jogászprofesszora nyilatkozott ilyen értelemben Budapesten, látogatóként a Közép-Európai Egyetemen arról szólt, hogy Washingtonban a mindent beszövô rákos daganathoz hasonló rendszer alakult ki. Olyan mechanizmus, ahol a politikust szinte kizárólag a saját újraválasztása, a rendszerben tartása érdekli. Ennek érdekében pedig a képviselôk már nem saját választóik érdekeit, hanem a társadalom felsô 5 ezrelékének maroknyi csapatát és a mamutcégeket szolgálják; legtöbben ráadásul politikai tisztségük után egy-egy nagyvállalat lobbistái lesznek. „Errôl az igen lehangoló állapotról azonban mi, mindnyájan tehetünk, hiszen hagytuk, hogy ez a rendszer ilyen formában kialakuljon” – véli a korábban a Stanford Egyetemen és a CEU-n is oktató amerikai jogász.
Számunkra nem mondott újat, ebben az az érdekes, hogy egy Harvard-professzor igazolja, hogy Washingtonban nem az Egyesült Államok érdekei formálódnak
törvénnyé és bel- és külpolitikává, hanem a mamutcégeké. Mint tudjuk – sok egyéb forrásból is –, hogy a nemzetközi tôke hitelintézetei célját és akaratát szolgálja az amerikai nagyhatalom adminisztrációja. De tudjuk ezt magyar megfogalmazásból is:
„Ami bíztatónak ígérkezik, arról is kiderülhet, hogy a pokolba vezetô út. A rendszerváltás elején például sokan biztatónak tartották a nemzetközi piacgazdaságba való bekapcsolódást, abban reménykedve, hogy ez lehetôvé teszi a pénz beáramlását, ami majd az ország jövôjét szolgálja. Ezzel szemben, ami végbement, az az ország kiárusítása, és a pénzpiacnak való kiszolgáltatottság annak minden átkával. Az Európára orientált politika a nemzeti érdekek feladásával járt, és olyan erkölcsi és etikai visszaéléseket vont magával, amelyek józan ésszel összeegyeztethetetlenek a demokrácia fogalmával. ... Jelek szerint nem alaptalan a gyanú, hogy a globalizáció ráfizetéses buli valamennyi nemzetállam számára. Ami történelmileg nem azt jelenti, hogy az etno-centrikus provincializmus után egy igazságosabb és szebb világ köszönt ránk, hanem azt, hogy a globális pénzpiacon randalírozó néhány ezer mohó bankár és
gátlástalan üzletember zsebre vág az egymásnak feszülô nemzetek feje fölött mindent. De nincs veszve minden. A globális–nemzeti meccs még nem dôlt el. Bár a nemzetek feletti irányzatok jelentôs mértékben gyengítették a nemzetállamokat, az államok szerepét, erejét és önállóságát, a nemzeti érdekek még mindig erôsebbnek bizonyulnak, fölötte állnak az európai és globalizációs érdekeknek. Az emberek továbbra is nemzetben gondolkodnak, mert nincs helyette más, elfogadható identitáskeret.” (Húsz év után, Dr. Hódi Sándor Széchenyi István Stratégiakutató Intézet.)
Az emberek még sokáig nemzetben gondolkodnak, de dolgaikat ma már, mások, másképpen akarják irányítani. A probléma kezdettôl fogva az, hogy az európai államokból építkezô Európaállam csak úgy jöhet létre, ha a tagállamok szuverenitásuk egy részét beadják a közösbe. Ötven éve még máig sem alakult ki, hogy mennyit. Az unió eleve gazdaságinak indult, tehát a gazdaságot és ipart kellett nemzetköziesíteni, ami nem volt nehéz, a nemzetközi (multinational) társaságok kiváló lehetôséget kaptak. A határok átjárhatósága sem okozott túl sok gondot –
a XX. századi nemzet-állami elzárkózás történelmi abnor-malitás volt. A közös valuta útja rögösebbnek bizonyult. A pénzkibocsátás pedig a szuverenitásnak, a nemzeti függetlenségnek talán legfontosabb része.
A hetvenes évek végén az inflációellenes küzdelem közös nevezôre hozta az akkori Tízek több mint felét, megalakult a német márkára épülô, és az árstabilitást, valamint az árfolyammozgások jelentôs korlátozását célul tűzô, övezet. Ebbôl fejlôdött ki az 1992. évi maastrichti döntés, amely lehetôvé tette az Európai Gazdasági és Monetáris Unió megalakítását. Közel tízéves folyamat eredményeként így került 2001-ben bevezetésre a közös pénz, elôször 11 ország részvételével. Két évvel késôbb csatlakozott Görögország, majd a kisméretű új tagállamok, 2007-ben Szlovénia, 2008-ban Ciprus és Málta, 2009-ben Szlovákia, végül 2011 januárjától Észtország. A globális válság kitöréséig a „keleti” bôvítés mellett a pénzügyi unió volt az EU legsikeresebb vállalkozása, de csak azért, mert a gazdasági fellendülés egy évtizeden keresztül elfedte a konstrukciós hibákat.
A pénzügyi unióban a tagországok pénzügyi politikáit össze kell hangolni, és közös irányítás alá kell vonni. 17 országnak olyan saját euroja van, ami kis része 19 másik ország pénzének. 17 termelô műhely, mérhetetlenül különbözô méretben és termelési eredménnyel. A termelési versenyben minden ország pénzkölcsönbôl gazdálkodik. A túlköltekezett tagállamok veszélyeztetik az euro értékét, ezt gondolták kivédeni a maastrichti döntéssel, ami szerint a GDP 3 százalékát nem haladhatja meg a költségvetési hiány, és az államadósság nem lépheti túl a 60 százalékot. Hoppá, bekerült az elsô körbe Olaszország és Belgium, mindkettô 100 százalék feletti államadóssággal. Történt az is, hogy a német és a francia költségvetési deficit három százalék fölé emelkedett. Esetükben megtört a szigorúság. Vagyis nyitva állt az út bármely más ország számára hasonló „bűnök” elkövetésére. A görögök azonnal ki is léptek a bűvös körbôl.
Nagy probléma az is, hogy a közös pénz esetében a tagállamok nem folytathatnak saját árfolyampolitikát és saját kamatpolitikát. Magyarország szerencséje, hogy még van saját pénze, és tud
manôverezni a valutaválság viharában. Ugyanakkor a tagállamokban fellépô inflációt nem lehet összehangolni. Ez oda vezetett, hogy a jelentôs bérköltség-növekedést mutató és kevésbé fejlett déli tagállamok inflációja meghaladta a központi bank kamatszintjét. Vagyis negatív kamattal lehetett korlátlan mennyiségű euróhoz hozzájutni. Ez az adott helyzetben, és az adott rendszerben, racionális döntés volt, miközben felelôtlen módon ásta alá a monetáris integráció alapjait. A spekuláció – mint ez várható volt – a rendszer leggyengébb láncszeme ellen indult meg. 2010 januárjában élezôdött ki az elsô görög válság,
A válsággal kapcsolatban megindult egy másik folyamat is, erôsödött az akarat a nemzetközi pénzügyi ellenôrzésre, a beleszólás az államok költségvetésébe, gazdaságába, még a társadalompolitikájába is. A pénzkibocsátási szuverenitás eltulajdonítása láncreakcióval dönt meg más felségjogokat is. Szóba került Görögörszág távozása az unióból, de Németországban is latolgatják a kilépést.
A német kormány szerint az EU-nak jogot kellene kapnia a beavatkozásra a nemzeti költségvetésekbe, ha az euróövezet
stabilitása forog kockán, például úgy, hogy az Európai Bíróság érvényteleníthetné a nem megfelelônek minôsített költségvetést. A Reuters tudomása szerint a német kormány már jövô tavaszra szeretné konkrétan és készen látni a szavazásra fölteendô javaslatokat. A kormány sürgeti az alapszerzôdés olyan, korlátozott módosítását, amely nagyobb ráhatást tenne lehetôvé a költségvetési szabályokat és a vállalt kötelezettségeket megszegô országokra.
Hír november 10-én:
„Bár Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök bejelentette, hogy távozik, Olaszország kamatai tovább emelkedtek és áttörték a hét százalékos lélektani határt. A vészcsengôt egyelôre nem lehet leállítani: ekkora kamatterhek miatt kellett kimenteni Írországot, Portugáliát és Görögországot. Az olasz államadósság akkora, hogy a többi európai országnak és a Nemzetközi Valutaalapnak nincs elég pénze Itália megmentésére. Emiatt sokkoló lehetôségrôl kezdett el cikkezni az európai sajtó: Németország és Franciaország tárgyalásokat kezdett az eurózóna felbontásáról, és a gyenge gazdaságok kiszorításáról. Illetékesek tagadták, hogy
létezne ilyen terv, de Nicolas Sarkozy francia elnöknek a »kétsebességű Európáról« szóló beszéde, és a német CDU párt tanácskozásán felvetett lehetôség elég volt arra, hogy ráijesszen a piacokra.”
A brit kormányfôvel folytatott tárgyalását ismertetve Orbán Viktor kijelentette: „Cameronnal egyetértettek abban, hogy Olaszország megsegítése mindenkinek elsôrendű érdeke. Ehhez minden segítséget természetesen megadunk, és nagyon reméljük, hogy a következô EU-csúcson már egy lépést tehetünk elôre” – tette hozzá a magyar miniszterelnök.
Orbán Viktor kijelentette: a mostani válság kifejezetten negatív következményekkel jár, mert távolabb tolja Magyarország euró-csatlakozását. Ennek nem csupán az az oka, hogy – a most bajba került államok sorsából okulva – felkészültebben szabad csak csatlakozni, hanem van egy másik probléma is. „Mi kötöttünk egy szerzôdést, hogy belépünk az unióba, de a belépés feltételei azóta változnak, hiszen folyamatosan olyan döntéseket hoznak az euró-zónához tartozó tagállamok, amelyekrôl szó sem volt, amikor mi aláírtuk a zónához történô csatlakozásról szóló szándéknyilatkozatot”.
Megváltoztak tehát a szerzôdéskötés idején fennállt körülmények, és ezt alaposan mérlegelni kell. „Ráadásul még nem is tudjuk, hogy az euró-zóna hova jut el saját belsô szabályozásával ... amikor azt mondtuk, hogy belépünk az euró-zónába, szó sem volt közös költségvetésrôl, most már nagyon közel vagyunk hozzá”.
A miniszterelnök szerint ezért a magyar parlamentnek és a magyar döntéshozóknak a magyar közvélemény teljes nyilvánossága elôtt újra kell vitatniuk ezeket a kérdéseket, és újra bizonyítani kell, hogy a megváltozott feltételek mellett még mindig érdeke Magyarországnak a csatlakozás.
Orbán Viktor – ha eddig nem – ezzel államférfiúvá avatta magát. De még hátra van a támadás Magyarország ellen.
A pénzügyi válság során vagy ürügyén egy politikai erôcsoport van kialakulóban. Guy Verhofstadt, az európai liberálisok parlamenti vezére, volt belga kormányfô, lényegében amerikai mintára építené föl az uniót, ami önmagában be kellene indítsa a vészjelzôt. Csaba László közgazdász akadémiai elôadásában figyelmeztet, hogy az EU máris valamiféle nemzetek feletti megoldás felé mozdul el. Ez nem csupán
gazdasági, hanem politikai is. Két okból. Egyrészt a görög válság kirobbanása óta eltelt bô másfél évben vezetôk szűk csapata próbálja kezelni a válságot. Merkel és Sarkozy, valamint Christine Lagarde, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója, Herman Van Rompuy, az Európai Tanács és José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. Október vége óta ôk alkotják a Frankfurti Csoportot. Most már kormányfôk és kormányok sorsáról is döntenek, mélyen beavatkoznak a tagállamok belpolitikájába –az euro védelmében persze.
A központi erô tehát már működik – utasítására Görögország és Olaszország leváltotta miniszterelnökét. „Két új bizalmi ember, Lukasz Papadémosz és Mario Monti puccsszerű, szupranacionális kinevezése az utóbbi hónapok legijesztôbb politikai–gazdasági fejleményei közé tartozik” – állapítja meg a Mandiner internet híradó:
„A puccsszerű, szupranacionális szintrôl kikényszerített görög és olasz miniszterelnöki kinevezés, és az ezt övezô szakértôi csodavárás az utóbbi hónapok legijesztôbb politikai–gazdasági fejleményei közé tartozik. Ezek a »technokrata« figurák kizárólag a piacról
és a piacokat szolgáló nemzetközi intézmények oldaláról merítik legitimációjukat, ennek megfelelôen elôre vállaltan kizárólag a kötvénypiaci befektetôk pénze visszafizetésének lehetôvé tételére fognak koncentrálni költségvetési hentesmunkájuk megvalósításakor. Ha hozzálátnak ehhez ezek a mediterrán bajnaigordonok, és hatékonyan végrehajtják a jóléti állam maradékainak felszámolását, hogy a maradék della kifacsarásával visszafizessék az utolsó centet a hitelezôknek, akkor mindössze annyit érnek el, hogy a befektetôk rossz döntéseibôl eredô veszteséget aránytalan mértékben azokra tolják, akiknek eleve semmi köze nem volt ezekhez a rossz döntésekhez.”
Róna Péter közgazdász-professzor szerint Görögország és Olaszország után Magyarország vezetését is „saját emberére” bízhatja az Európai Unió. Noha lenne lehetôség az euró-övezet problémáinak orvoslására, ezek az eszközök egyelôre nem kerültek elôtérbe. Jelenleg egy egészen más küzdelem zajlik, ami egy olyan euró-zóna fenntartásáról és átalakításáról szól, ami a centrum és a periféria közötti erôviszonyokat betonozza be
A görög „mentôcsomag” egyébként egy hatalmas privatizációról szól, amiben a vízművek, a villamos energia és kikötôk is szerepelnek az eladásra váró tételek között.
Róna Péter a mindennapi.hu-nak kifejtette: „jelenleg az zajlik, hogy a periféria országaiban a megválasztott politikai vezetôket lecseréli az EU a saját embereire. Az új görög miniszterelnök, Papadémosz az Európai jegybank alelnöke, Mario Monti, aki valószínűleg Olaszország miniszterelnöke lesz [azóta lett], a brüsszeli európai bizottságnak volt belsô piaci biztosa. Ez azt jelenti, hogy Olaszországban is lesznek privatizációs folyamatok. A valutaalap és az IMF levélben szólította fel Silvio Berlusconi olasz miniszterelnököt, hogy Olaszország nevezze meg, hogy évenként miként tud 5 milliárd euró állami vagyont, ingatlant eladni, amely összeget teljes mértékben adósságtörlesztésre fordít.”
A közgazdász vélekedése szerint ez a mechanizmus már beindult, és egy éven belül Magyarország miniszterelnöke Andor László [MSZP, bank-emeber] lehet, hiszen látszik, hogy az unió kihelyezi a periféria országaiba az általa ismert és megbízható
embereket. Mindezt alátámasztja a Wall Street Journal cikke is, amiben arról írnak, hogy Magyarországon lehet a következô nagy válság. A közgazdász szerint a cikk megalapozója Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelôs biztosának nyilatkozata lehet, amiben a biztos elmondja, hogy mekkora lesz a magyar költségvetési hiány.
„A dolog lényege az, hogy egy óriási politikai átalakulás kezdetén vagyunk, amiben a periféria országainak a demokratikus szerkezete fel van függesztve. Jelenleg már a döntéshozás az úgynevezett frankfurti csoport kezében van.” – összegezte Róna Péter.
Noha Magyarország nem tartozik a 17 euro-ország közé, a hitelminôsítô intézetek máris célbavették, leminôsítették, pedig – Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivôje szerint: „a magyar gazdaság teljesítménye, a kormány gazdaságpolitikája és a költségvetési számok világosan mutatják, hogy semmilyen valódi ok nincs Magyarország leminôsítésére. 2012-ben a magyar költségvetés hiánya három százalék alatt lesz, Magyarország jövôre tovább csökkenti a Gyurcsány-korszakban felhalmozott államadósságát, újabb több százezer
embernek ad munkát, így lesz 2012 Magyarország számára az elrugaszkodás éve” – írta a szóvivô.
Történelmi távlatban tekintve a kapitalista háborúk kora után a kapitalista fojtogatások kora érkezik el. Célja az államok fölszámolása, egy úgynevezett új világrend kiépítése érdekében – nem demokratikusan.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
