 |
|
A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. január 12., Magyar Élet, HUNSOR.se
Egy évvel ezelôtti Újévi gondolatok című irásomat bizakodással fejeztem be: "Húsz év késéssel, de végre eljött az ideje a cselekvésnek. Legyen úgy, hogy a magyar példa Európa-szerte követésre találjon, nehogy a nemzeti függetlenségnek ez a kísérlete is az elszigeteltség áldozata legyen." A sors nem volt ilyen kegyes, Magyarország egyedül lépett fel az IMF ellen másfél évvel ezelôtt, dacolt a bankári diktatúrával, államosította a magánnyugdíjpénztárakat, adófizetésre kötelezte az eddig adózatlan banki nyereséget, a svájci hitelekkel eladósodottakat kifosztó árfolyamemelések banki nyereségeit megnyirbálta. Mindezzel fölkeltette a pénzvilág haragját, és az országra vonta a forintot leértékelô bosszút.
Meg kellett tapasztalni, hogy a forint értékét nem az ország termelô munkája alapozza meg, hanem a tôzsdei spekuláció, és az amerikai piackutató intézetek hitelképességi értékelése. Mindez veszélybe sodorta a jövô évi költségvetést, amelynek így létrehozott hiánya miatt az ország újabb IMF-kölcsön felvételére kényszerül. És most már más hangnemben tárgyalnak. Ez a büntetés azért, hogy Orbán elhatározta, hogy az ország megáll a maga lábán, nem fog több hitelt felvenni. Talán megint korán lépett fel a magyar az elnyomó külhatalom ellen?
No, dehát nemcsak Magyarországot szorongatja az adósságfizetés, vagy inkább annak elmulasztásáért kilátásba helyezett megtorlás, hanem Európa szinte minden államát. És magát az unió pénzét is, az eurót. Egy hír így hangzik: "Londoni elemzôk szerint akár "katasztrófális" is lehet a jövô év. Az euró majdnem egyéves mélyponton van a dollárhoz képest. Angela Merkel német kancellár szerint "egyetlen csapás" nem lesz elegendô az adósságválság megoldására, de bizakodva tekint a fiskális paktumra. Londoni gazdasági elemzôk helyzetértékelése szerint "mély, elhúzódó globális recesszióval" fenyeget az a tény, hogy Európa "képtelen" megoldani pénzügyi válságát." Érdekes, a "katasztrófa" nem a kölcsönadó bankokat fenyegeti, hanem az országokat, Európát. Ebben rejlik a kérdés magva: Kié a hatalom? Lehet-e még ellenállni?
Régi törekvés a világ feletti uralom megszerzése. 35 évvel ezelôtt így foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mint akkor jelenkori törekvéssel: "A világhatalom építés nem újkeletű törekvése a földi javak bôséges birtokába jutott országok vezetôinek. A római-, a perzsa-, a hun-, a mongol-, a török-, az angol-, az orosz birodalmak nemcsakhogy elég példát mutatnak, de azt is bizonyítják, hogy a törekvés állandóan jelen van a történelemben Földünk valamely részén, esetenként több helyen is. A történelem azonban azt is emlékezetünkbe idézi, hogy az (idôben ismert) egész világ feletti egyetlen impériumot sohasem sikerült létrehozni tartósan és maradék nélkül. Valami mindig jelentkezett, ami áthúzta a számításokat. Így a civilizáció története a földi hatalmasságok gyakori változását mutatja, sok háború kíséretében. Ezek során népek váltogatják egymást, egymás kezébôl ragadva ki a dicsôség staféta jogarát, de a népek földi istene olümposzi trónusára nem juthattak fel. A racionalista gondolkodás úttörôi vetették fel a gondolatot: vajon miért nem sikerült eddig egy akolba terelni az emberiséget? Rájöttek, hogy minden eddigi törekvés egy államhoz vagy néphez kötötte a szerencséjét, melynek során a világ többi része túl nagynak bizonyult. Ekkor született meg a politikai nemzetköziség progjamja, a baloldali filozófia és a titkos társulatok, grófok, ipari gazdagok, királyi ivadékok, tudósok, művészek szórakozásaként, akiknek nem a kenyér volt a gondjuk, hanem a hatalom kitejesztése és állandósítása. A szegények nyomora és dühe - amit legtöbbször mesterségesen szítanak: legyen nekik is szavuk a demokráciában - a leginkább bevált hasznos eszköz a politikai változások létrehozására. A kétszázéves világhatalmi törekvés forradalmak, majd világháborúk során egyre fokozódó mértékben szorítja az emberiséget irányítása alá. A gazdasági irányítás már teljes, a politikai irányítás a következô lépés. Ebben ma már nincs is titok, könyvek, cikkek százai foglalkoznak az Új Világrend kérdéseivel, kedvezô beállításban." (Idézet, Csapó Endre, Klímaváltozás, Ausztráliai Magyar-ság, 1976 augusztus.)
Tehát: a politikai irányítás a következô. Évek óta szinte állandóan a gazdasági kérdésekkel foglalkozunk ebben az újságban. A rendszerváltoztatás hozta elôtérbe a témát: mi lett a nemzeti vagyonnal? Miként lett egyszerre sokezer milliomos és sok százezer tönkremenô? Eláradt az ország külföldi áruval, a magyar termelés nem tud vele versenyezni. Magyar vállalatok tönkremennek. Külföldi tôke érkezik a hazai termelésbe, de csak ha mentesül a közterhektôl, és elviszi a hasznot. Az állam elveszítette forrásait a gazdasági életbôl, de megmaradt számára a társadalom iránti jóléti kötelezettsége. Emiatt eladósodott, képtelen a fejlesztésekre, a hazai vállalkozások támogatására. Az ország találkozott a nyugati kapitalizmussal.
A jelenleg uralkodó gazdasági rendszer a szabad piacgazdaság. Szaknyelven neoliberális gazdálkodás. Az Egyesült Államokban Reagan, Britanniában Tatcher idején bontakozott ki, és segítette e két ország agresszív elônyomulását gazdasági és pénzügyi vonalon. Megtámadta és legyűrte az Európában kifejlesztett "szociális felelôsséget viselô kapitalizmust".
A neoliberális piac működési alapelve az egyéni érdek, és annak minden áron való érvényesítése. Ez ma az angolszász világ gazdasági és politikai filozófiája, ami számukra sikeres, de azok számára ahova benyomulva érvényesítik ezeket az elveket, a hanyatlást és kizsákmányolást hozza.
Elemzôk úgy jellemzik ezt a nyomulást, hogy ez maga a harmadik világháború. A korábbiak tönkretették Európa önmaga kialakította rendjét, kinyitották országaikat a nemzetközi tôke terjeszkedése részére. Az Európai Unió helyzetét úgy jellemezte a nemrég elhunyt Molnár Tamás Amerikában élt kereszténydemokrata tudós, hogy Amerika azért nem tartja riválisának Európát, "mert már gyarmatosította". Mások úgy jellemzik a helyzetet, hogy Amerika is a nemzetközi pénzhatalom uralma alatt szolgál, és annak érdekében végzi a rámért feladatokat a világban. Rémkép is lehet elsô hallásra, de sok jel figyelmeztet rá, hogy ne szakadjunk el a kérdéstôl könnyedén.
A globalizálódás minden bizonnyal az élet rendje, a közlekedés és információ gyors terjedése következtében olyan folyamat, aminek elôbb-utóbb meg kell történnie. Ha így igaz, akkor ez a fejlôdés rendje, ami rendszerint lassú folyamat, nem hoz létre megrázkódtatást. Történelmünk meg fogja állapítani, hogy a globalizálás folyamata rendkívül gyors volt. Kevesebb mint egy emberöltô alatt végbement a második világháború, és azt követô fegyveres rendezés (a "harmadik világ"-ban) követekeztében. Ha a létrejött rendszert megszemélyesítjük, Globália létrehozatala érdekében Európa rombadôlt, Japán szétverte a brit gyarmatbirodalmat, Amerika szétverte Japánt, a szovjet műállam összerogyott. (Németország és a "nácizmus" ebben a gigantikus drámában intrikus mellékszereplô volt.) A műveletek végeztével minden tér nyitva áll a nemzetközi pénzvilág részére létrehozni azt a fajta globális rendet, ami neki a legmegfelelôbb. Globália über alles.
A mai globális rend teljes egészében a neoliberális gazdasági filozófia érvényesítésére alkottatott. A bankhálózat által eladósított országok, Amerikától Albániáig, a pénzvilág által meghatározott politikai rendben kell hogy éljenek. A körbôl nem lehet kilépni, mert szigorú büntetés jár érte. Az irányított globális gazdasági hatalom kiegészült az irányított globális politikai hatalommal.
Számos elemzés foglalkozik a globalizmus természetével, hatalmával, miközben az országok politikai vezetôi úgy viselkednek, mintha ôk irányítanák a politikát. Az elemzések egyikébôl idézünk, ami elhangzott a Kultúrák Humanista Központjában, New York-ban. Az elôadás címe "Globalizáció: fenyegetés a kulturális sokszínűségre?" Elôadó professzor, dr. Salvatore Puledda. Néhány kiragadott mondat:
"A globalizáció jelentése általánosan elfogadott meghatározás szerint: az országok és kultúrák közötti gazdasági kölcsönhatás felgyorsult folyamata, amelyet a modern kommunikációs technológiák hatalmas eszköztára támogat. Egy általában optimista nézôpontból a globalizáció révén a haladás és a jólét el fog jutni a legelmaradottabb országokba is, és az életszínvonal növekedni fog mindenütt és mindenki javára."
"A globalizáció szándékos, irányított folyamatnak tűnik, egy precíz gazdasági modell megvalósítására, amely egy bizonyos ideológia és világszemlélet alapján működik. Az ideológia neve: spekulatív kapitalizmus (mégpedig a fejlôdés mostani, legújabb fázisában), amikor a gazdaság bôvülése már nincs többé kapcsolatban a termeléssel, csupán a spekulatív pénzpiaccal. Még egyszerűbben, az ideológia alapja: pénzcsinálás pénzbôl, vagyis kulturális szinten ez nem más, mint a pénz vallása. Ennek az ideológiának elôterében a multinacionális vállalatok és a bankok állnak. Alapvetô természetük transznacionális és nem szükségszerűen egy-egy országhoz kapcsolódnak, még akkor sem, ha többségük a nyugati világban gyökerezik. Mivel a globalizáció folyamata a múlt században (a XX. században) kezdôdött, ezek a struktúrák azóta is folyamatosan terjesztik ki befolyásukat a világ minden pontjára, és hatalmukat meglepôen gyors "szerzeményeken" és egyesítések révén koncentrálták. Növelik hatalmukat azáltal is, hogy csökkentik az egyes nemzetállamok hatalmát és törvényességét."
"A világ legnagyobb gazdasági tömbjének irányítói sem képesek többé arra, hogy az igen gazdag polgárokat megadóztassák. "
"Ôk azok, akik megengedhetik maguknak, hogy spekuláljanak a pénzpiacon. A fentiekhez hasonló esetek következtében kell szembenéznünk az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjak ellátmányának világszerte tapasztalt csökkenésével. Úgy tűnik, a spekulációs tôke szabályozhatatlan monstrumát egyetlen ország sem tudja megszelídíteni."
"A globalizációs folyamat rohamos növekedéséért két nemzetközi intézménynek kell vállalnia az alapvetô felelôsséget. Ezek a Nemzetközi Valuta Alap és a Világbank. Abból a célból, hogy az egyes országok részt vehessenek a világgazdasági versenyben, nyomást gyakorolnak rájuk, hogy hatalmas adósságokat vállaljanak a fent említett két intézménynél. Ahogy ezeknek az adósságoknak a kamatai felhalmozódnak, az eladósodott államokat arra kényszerítik, hogy földjüket, természeti forrásaikat, közműveiket, tehát legfôbb vagyontárgyaikat elkótyavetyéljék egészen addig, amíg az országok infrastruktúráját már nem saját népük irányítja többé, hanem külföldi intézmények és egyének. A globalizációnak ez a módja az élet gyôztes modelljévé vált, már elterjedt és meghonosodott a föld legtávolabbi sarkaiban is. Terjedésekor magával viszi a pénz ideológiáját, a versenyt, az individualizmust. Az emberi lényeket, a környezetet, a különbözô kultúrákat ma már csak másodlagos szempontnak tekintjük, amelyek felhasználhatók vagy összezúzhatók, ha megpróbálnak szembeszegülni ezzel a folyamattal, amelynek erejét még az az általános vélemény is növeli, hogy nincs más alternatíva."
A pénzvilág ezt a Globáliát a maga szándékaira építette ki, sok XIX. századi forradalmi kísérletezés után a XX. században háborúk gerjesztésével és kollektív társadalomépítési kísérletekkel. Volt bôven pénz baloldali filozófiákra, - világszervezetekre, - politikai pártokra, - nemzetközi konferenciákra, - mozgalmakra, - könyvekre, - sajtóra, - forradalmakra, - egyetemekre, - tudományos intézetekre, - irodalomra, - ügynökökre, kommunizmusra, marxizmusra, feminizmusra, szektákra, devianciakultuszra, ateizmusra, anarchizmusra, szocializmusra, világháborúkra.
A monetáris globalizáció nem tűri az akadályokat, mindenütt a neoliberális (aki bírja, marja) kapitalizmust gerjeszti, módszeresen teszi tönkre a nemzeti gazdaságokat. A tönkretétel útjai: benyomulás eladósítás következtében, a pénzügyi szuverenitás megszüntetése a nemzeti bankok átvételével, az országok gazdasági életének függô kelyzetbe hozása, irányítása, az állami gazdálkodás vezénylése. Hatást gyakorol az országok politikai rendjére, amit demokráciaként hirdet. Az eladósodott országokból magas kamatlábú kamatoskamat jövedelmet lapátol be, amelyik nem fizet, megnézheti magát. A kamatfizetés az egyetlen szempont, annak eleget kell tenni minden egyéb állami kötelezettség ártalmára is. Ennek érdekében nyirbálódnak meg a szociális juttatások, csökkennek a nyugdíjak, nem kerül elég pénz az egészségügyi ellátásra. De nem jut elég pénz az oktatásra, a kutatásra, a fejlesztésre. Mindez akadályozza a gyarapodást, lehetetlenné teszi a felerôsödést, elsôsorban a kiszabadulást ebbôl a gazdasági és politikai gyámságból.
Logikusnak látszó következtetések világába jutnánk a fentebb felsorolt realitások alapján annak kifejtésével, hogy hova vezet az euro-válság, hogy a létrejött globalizmus érdeke az eurót gyengíteni - ne legyen a dollár vetélytársa. Még távolabbra jutnánk a német gazdaság szerepével kapcsolatos aggodalmak ismertetésével. Két világháborúban tönkrevert német gazdaság lett az Európai Unió (és Izrael) gazdasági sikereinek erôműtelepe. A jelenleg dúló (nagyon is mesterséges) pénzügyi válság terheit a német gazdaság viseli. (A kintisbentis Anglia ilyenkor éppen kint van.) Már nehogy harmadszorra is szét kelljen verni a német gazdaságot az Entente Cordiale újra életre keltésével.
A nemzetek állami fennmaradása részére fontos kérdés, hogy az Uniót alkotó nemzetek milyen mértékben hajlandók feladni szuverenitásukat az integráció működése érdekében. Amennyiben a jelenlegi euro-válság, és további művi válságok egyre-másra kikövetelik az unió tagállamainak mind több és több szuverenitás-átadását, a neoliberális globalizáció olyan Európát kényszerít létrejönni, amiben a nemzetek állami léte szétmállik az unió központi kormányzata megvalósulásában, a neoliberalista demokrácia nevében.
Ilyen körülmények között adatott a történelmi feladat az Orbán-kormány részére: képessé tenni a nemzetet a túlélésre, annak a világnak az eljövetelére, amikor majd nem a profitot, hanem az emberi élet értékeit szolgálja a globális fejlôdés.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
