 |
|
Vörösök — régen is, most is
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. február 25., Magyar Élet, HUNSOR.se
Az egész magyar nemzetet – beleértve az elszakított országrészek és az emigráció magyarjait – felzaklatja a nemtelen támadás az ország kormánya, és közvetve az ország népe ellen. Felvetôdhet a tájékozatlanokban a kérdés: mit vétettünk a világ ellen, amivel magunkra vontuk haragját? Valóban, mi vagyunk-e a falu rossza, aki nem tud beilleszkedni a társadalom rendjébe? Vagy a világ távolodott el azoktól az értékektôl, amiket mi még konokul vallunk? Megvizsgáltuk-e múltunkat abból a szempontból, miért van az, hogy – ritka kivételektôl eltekintve – minden és mindenki ellenünk van?
Interneten jelent meg egy összehasonlítás Félelmetes hasonlóság 1920– 2012 cím alatt, amibôl érdemes néhány mondatot közölni.
„1920 februárját írjuk. Bécsben összeül az egyik legnagyobb európai szakszervezeti tömörülés, a postás internacionálé. Fô téma a magyarországi »fehérterror« elítélése, majd február 8-án bojkottot hirdetnek Magyarország ellen. Ez volt a jeladás. Márciusban az amszterdami Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség úgy döntött, hogy »felhívja az entente hatalmak kormányait, lépjenek közbe a magyar kormánynál, és bírják rá, szakítson eddig követett belpolitikájával«. Kijelentették továbbá, ha felszólításuk eredménytelen marad, Magyarországot teljes bojkott alá fogja. Értesítette ugyanekkor valamennyi ország munkásszervezetét, fôleg a tengeri szállítómunkásokat, a vasút-, posta- és távíró-alkalmazottakat, hogy legyenek készek adott jelre – a nemzetközi iroda utasításait követve – minden olyan munkát beszüntetni, amely közvetlen vagy közvetett módon a jelenlegi magyar kormány érdekeit szolgálja.
A dicstelen Tanácsköztársaság nem háborította fel az akkori Nyugatot, de annál inkán annak felszámolása. A nyugati politikai közvélemény csak a kommunista emigráció torzító tükrében látja a magyar eseményeket. Senki sem beszél az oroszországi terrorról, senki nem emlékszik már a magyarországi vörös terrorra, mindenki csak a fehérterrorról hall. Az emigráció sikere volt ez. Büszke is volt rá. Kunfi megelégedetten állapította meg évek múlva, hogy bár – a finn fehérterror vérengzôbb és kíméletlenebb, szörnyűbb volt, mint a Horthy-terror –, errôl az utóbbiról mégis hasonlíthatatlanul többet hallott a világ, éppen az ô propagandájuk következtében.
A vörös emigráció gyűlölete, aljassága határtalan. Mindenkivel szövetkeznek Magyarország ellen. Elsôsorban a kisantanttal. Beneshez rohangálnak, a szerbeknek, románoknak gazsulálnak, és Jászi Oszkár vezetésével arra biztatják az utódállamokat, hogy indítsanak háborút az ország ellen, vonuljanak be Budapestre, és döntsék meg a kormányt. Totális háborút hirdetnek az elszakított területek magyarsága ellen is. Kun Béla így ír 1921-ben a Vörös Újságban: »Nem szabad követelni, hogy a magyarság az elszakított területeken a népszavazást, az önrendelkezési jogot érvényesítse. Hasonlóképpen nincs szükség a kulturális önkormányzatra sem. A magyar nyelvű kommunistáknak kötelességük tiszteletben tartani a volt Magyarország területén alakult államok entente-imperializmus által megszabott határainak integritását. Ez a
tétel a kommunisták nemzetközi politikájának alapja Közép-Európában.”
A legmegdöbbentôbb mindezeken felül az a gátlástalanság, amivel a legképtelenebb hazugságokat is habozás nélkül leírják. „Hosszú sorozatát lehetne összeállítanunk a rosszindulatú, hazug híreknek, amelyekkel Magyarországot nemcsak gyűlöletessé, hanem minden művelt, jó ízlésű ember elôtt örökre utálttá akarták tenni. Európa fekélyének nevezték, amelynek, ha a nevét hallja valaki, el kell fordítania a fejét, be kell hunynia szemét, csakhogy erôt vegyen e név kimondásakor támadó undorán. Leleményük kifogyhatatlan a hamis hírek gyártásában. Ezt az eljárást nem magyarázhatja meg semmiféle taktika. Az elvetemültségnek olyan foka ez már, amely a rosszat önmagáért követi el. Igaz, ezt könnyen megtehetik, mert semmi kötelék sem fűzi ôket ahhoz a földhöz, amelyrôl elszármaztak. Ennek az országnak a szenvedése hidegen hagyja ôket.”
És ma, fájdalmasan és unalmasan és vérlázítóan ismétlôdik minden. A szövegben található idézetek Mályusz Elemér: A vörös emigráció című művébôl valók. Attraktor Kiadó, Máriabesnyô-Gödöllô, 2006.
Történelmünk folyamán két alkalommal lelkesedett a Nyugat egésze, legharsányabban a baloldal. Egyik 1848 forradalma, a másik 1956 forradalma. Mindkét esetben az általuk gerjeszetett és képviselt eszme érvényesülését üdvözölték. 1848-ban a „haladó” eszmét, a francia forradalom által gerjesztett liberalizmust, republikanizmust, és ezek válfajait, de érzéketlenek maradtak arra ami a magyarok részére a lényeget alkotta, a nemzeti szabadságra. 1956-ban már a tavasszal kezdôdô írószövetségi mozgolódásokra élénken reagált a nyugati politika és sajtó. Abban az idôben a nyugati internacionalizmus gondja nem a Szovjetunió léte volt, hanem az Oncle Joe halálát követôen fennmaradt „sztalinizmus”. A magyar mozgolódást bátorította a nyugati demokráciák élénk érdeklôdése, biztatása és támogatása abban a hitben és reményben, hogy megmentheti a szocializmust az orosz nacionalizmussal fertôzött állapotától, aminek neve sztalinizmus. Amikor látták, hogy a magyar nép nem a reformkommunizmusért harcol, hanem nemzeti függetlenségéért, hogy parlamenti demokratikus kormányzást akar, hogy elveti az egypárturalmat, a nagyhatalmi gyámságot,
akkor a nyugati politika és sajtó lelkesedése azonnal elpárolgott.
A történelemben meg nem valósult dolgokról nem érdemes tanakodni. Nem tudhatjuk, milyen útra tért volna a történelem, ha a magyar forradalom a reformkommunisták elképzelése nyomán zajlott volna le, és a sztalinizmustól megtisztított szocializmus lépett volna színre. Másszóval, ha a magyar színpadon szalonképessé vált, megreformált kommunizmus (szocializmust) a társadalmi haladás fôvonalába kerül, megfelelôen annak a törekvésnek, ami régtôl fogva – és akkor nagyon is – nyomult a nyugati politikai és szellemi áramlatokban.
Élénken emlékezünk rá, hogy 1956 eseményeinek idején még volt öntudatos amerikai közvélemény, amivel számolniuk kellett a politikusoknak, amihez – ha látszólag is – igazodni kellett. Ez a közvélemény nem tudta elfogadni, botrányosnak tartotta hazája kormányának azt a politikáját, ami Európa keleti országait a Szovjetunió uralma alá vetette. Egyértelmű követelés volt a nyugati közvéleményben a szovjet hódítás visszaszorítása. A washingtoni retorika átvette a felszabadulás-szólamokat, de készült a budapesti színjátékra. Ennek szólt a nyugati világra ömlesztett híráradat 1956 tavaszától a magyarországi fejleményekrôl, és ezért lepte el Budapest utcáit október 23-án a világ minden jelentôs médiájának, hírirodájának riporterhada. Beindult a gépezet, és tíz napon át a világ szeme elé tárult – nem a tervezett színjáték –, hanem teljes egyértelműséggel egy nép felkelése egy világrend ellen. A magyar forradalom és szabadságharc belerobbant a történelembe, fellelkesítette a világot a felfedezés döbbenete: van sikeres népakarat.
És a világrend beleremegett a fiaskóba, a bipoláris világ konvertálási kísérlete összeomlott. A magyar megoldás elfogadhatatlan volt az Európa felett uralkodó két nagyhatalomnak, a fegyveres megoldásban megegyeztek – inkább a sztalinizmus.
Ennek a tíz napnak minden szereplôje veszített. Megbukott a nagyhatalmi terv. Ezt követôen elvetélt minden további kísérlet, három évtizedes békés együttélési (peaceful coexistence) maszatolás fölemésztett minden lehetôséget, ami a világrend szocialista-kommunista átalakítására elképzelhetô volt. Az
életképtelen szovjetállamot végülis fel kellett számolni.
Ezután a nyugati világ internacionalista politikai rendszere egypólusú nagyhatalmi világrend építésébe kezdett, most valamilyen liberalista–globalista megoldáson szorgoskodik.
*
Megint egy magyar légy repült a levesbe? Nem felejtik el Trianont, nem felejtik el a húszas–harmincas évek nemzeti megújulása hôsi korszakát? Saját maguk akarják megfogalmazni az állam alkotmányát?
Minden szélsôséges politikai képlet addig marad életben, amíg ellenséget talál vagy kreál. Most ismét a magyart kell móresre (baloldali erkölcsre) tanítani. Minden napra jut példa. A mai: A The Economist nevű brit gazdasági lapban cikk jelent meg a magyar kormányról és különösen pedig Orbán Viktor miniszterelnökrôl: „To Viktor too many spoils” címmel. A cím többértelmű, de azt sugallja elsôsorban, hogy a miniszterelnök minden hatalmat magához akar ragadni. Erre utal az alcím is, ami már fenyeget: „Eu-rópának többet kell tennie azért, hogy megállítsa a demokratikus normák lepusztulását Magyarországon”. Végül jönnek a tanácsok: a felsorolt bűnökért nemcsak a hitelt kellene megtagadni Magyarországtól, de az Európai Bíróság elé kellene idézni a banktörvény miatt, mivel ez ellentétben van azokkal a szerzôdésekkel, amelyeket Magyarország a központi bank függetleségének elfogadásaként aláírt. De a szavazati jogunkat is fel lehetne függeszteni. Továbbá az európai vezetôknek hangosan és egyértelműen el kellene ítélniük Orbán Viktor antidemokratikus viselkedését. Hiszen mégis csak kellemetlen, hogy ezt elôször az amerikai külügyminiszter, Hillary Clinton tette meg! Végül pedig a legjobb módszer az lenne „Orbán jó útra térítéséhez”, ha az Európai Néppárt, amelynek a Fidesz is tagja, kirúgással fenyegetné meg.
A „demokratikus normák” akkor jöttek létre Európa részére, amikor a gyôztesek igazságot szolgáltattak, elôször az elsô, majd a második világháború után. A gyôztesek a feltétel nélküli megadást jelölték meg célként, ami további politikai célra utal. A további politikai cél a jelek szerint központosított nagyhatalmi ellenôrzés minden ország felett. Amikor Magyarország belépett az Európai Unióba, úgy gondoltuk, úgy is mondták, hogy független államként tettük, és maradunk. Azután azt is elképzeltük, hogy az unión belüli egyenlôség és alkalmazkodás ellenében az Európai Unióban mint független nagyhatalomban mentesülünk kontinens-idegen befolyásoktól. Az angol újság és az amerikai külügyminiszter viszont nem úgy gondolja. Az egész nyugati politikai- és sajtóvilág nem úgy gondolja. Ha lázadunk, fejünkre ütnek. Ha nem lázadunk, fejünkre ülnek.
„Amit Magyarországgal szemben megengedtek maguknak európai állami vezetôk, az Európai Bizottság, az IMF és az Európai Parlament képviselôi, az fényesen bizonyítja, hogy az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányában rögzített önrendelkezési jog ma már csak írott malaszt, felülírja néhány tucat tôkés magántársaság profitéhsége” – írja Torkos Matild a Magyar Nemzet január 30-i számában, majd így folytatja: „Míg 2008-ban szinte titokban ömlöttek az ezermilliárdok a pénzügyi trükkökkel az ország helyzetét a nép és Brüsszel elôl eltitkoló Gyurcsány-kormány számára, addig most éppen a gigahitel okozta eladósodottságunkra hivatkozva minôsítgetnek minket egy elôre megszerkesztett forgatókönyv szerint »bóvli«, semmit sem érô kategóriába. Az IMF naponta szivárogtatja ki az újabbnál újabb ötleteket, amelyeknek meg kell felelnünk ahhoz, hogy pénzügyi védôernyôt adjanak számunkra a spekulánsok ellen. Szinte naponta sulykolják belénk: ha a kormányunk nem táncol úgy, ahogy nekik tetszik, akkor magunkra hagynak, és csôdbe döntenek minket. A leminôsítésekkel mesterségesen felturbózott kockázati kamat-felár, amivel megfejelten kell kényszerűen finanszíroznunk lejáró adósságainkat, a népünk létfenntartásához szükséges pénzügyi forrástól foszt meg bennünket. Emiatt nem leszünk képesek eleget tenni az említett egyezségokmányban vállalt kötelezettségeinknek.”
Írásunk elsô bekezdése egyik kérdése volt: – Vagy a világ távolodott el azoktól az értékektôl, amiket mi még konokul vallunk? Sok jel mutat arra, hogy ilyen kulcsszerepre ítélte a magyarokat a történelem, arra, hogy megtámadottként a hazugság leleplezôjeként tud csak védekezni. Bogár László közgazdászprofesszor foglalkozik ezzel a szereppel:
„A globális birodalmi függés eleve hazugságtalapzatot hoz létre, hisz a birodalom még a saját létét is tagadja, és összeesküvés-elméletnek minôsít minden olyan feltételezést, amely a létezésére irányul. Aki tehát a birodalmi függést módosítani akarja, igen nehéz helyzetbe kerülhet. Lázadásával ugyanis kilép a hazugságok hamis egyezséghálójából, és ez ôt kiszolgáltatottá teszi, a birodalom számára pedig igen veszélyes precedenst teremt. Orbán Viktor azért volt kénytelen kilépni ebbôl az egyezséghálóból, mert a birodalom már kormányzásának elsô heteiben brutálisan a tudomására hozta, hogy szó sem lehet semmiféle egyezségmódosításról. Pedig Orbán Viktor mindössze annyit kért volna, hogy a birodalom elôször engedje létrehozni az erôforrásokat, s csak aztán szivattyúzza ki azokat Magyarországról. Így és ezért kényszerült azokra a »nem-ortodox« erôforrás-megtartó megoldásokra, amelyek azonnal kiváltották a birodalom megtorló reakcióit. Paradox módon tehát Orbán Viktor azért vált a birodalom számára »hiteltelenné« mert kilépett a hazugsághálóból, és a birodalom figyelmeztetése szerint csak úgy válhat újra »hitelessé«, ha visszalép oda. Az Európai Parlament elnökének szavait,
miszerint »Orbán úr egy okos ember, de az európaiak sem ostobák«, úgy kell érteni, hogy a birodalom uralmi elitje nem tűri a »disszidálást«, így kíméletlenül megtorol minden elhajlást a hazugságok világától. Kétségtelen, hogy Orbán Viktornak most rövid távon nem nagyon van más választása, vissza kell térnie a »hazugságkarámba«, mert egyébként a birodalom hisztérikus dühe valóban igen súlyos károkat okozna az országnak. Lázadása azonban így sem volt hiábavaló, mert számos jel utal rá, a hazugságépítmény falai repedezni látszanak. A globalista média uralma már korántsem olyan megkérdôjelezhetetlen, mint eddig. Ráadásul az egyes lokalitások uralmi elitjei – ellentétben globális gazdáikkal –, formálisan mégis csak rendszeresen ki vannak téve a választói megmérettetésnek. És bár a manipuláció minden létezô eszközét bevetik, ám az egyre kifosztottabb, most már létében fenyegetett nyugati középosztályok frusztrációja rohamosan növekszik.”
Ha úgy képzeljük el az országot, hogy az egy műhely, ahol emberek dolgoznak, lássuk miként tekinti ezt egy baloldali: ott termelés folyik, pénz anyag és munkaerô egy célt szolgál, az a profit. És a jobboldali:
Az ország a benne élôk hazája, ahol élni, boldogulni kell, ezért dolgoznak. Robert Scruton brit filozófus egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a liberálisok alapvetôen nihilisták, akik nem hisznek semmiben, a mai Lordok Háza egy zavaros intézmény, amely alapvetôen szocialista irányultságú. Hazánkkal kapcsolatban is megnyilatkozott: „Ne avatkozzanak kívülrôl a magyar belügyekbe. Elsô lépésben is azt gondolom, hogy Magyarországnak is ki kell állnia Európa elé, és határozottan ki kell jelentenie: nem ti kormányoztok minket, hanem mi kormányozzuk magunkat!” A beszélgetés végén Roger Scruton arra a kérdésre, hogy szerinte mi várható az Európai Unió válságának kimeneteleként, röviden így válaszolt: „Remélem, hogy az Európai Uniónak befellegzett, és tanúi lehetünk a nemzetállamok újjászületésének” – meglátása szerint ugyanis ma már nem fenyeget Európában háborús veszély, aminek a megelôzésére végsô soron létrehozták az egységesült Európát.
A probléma az, hogy az Európai Unió a liberalista indíttatású parlamenti pártszisztémát követi, képviselôik mégcsak nem is választások útján kerültek be az Európai Parlamentbe. A döntések ennél fogva elsôsorban politikaiak. A baloldal többséget képez, vele szemben Néppárt néven szövetséget alkotnak a konzervatív pártok. Utóbbiak számos alkalommal a magyarok mellet szóltak a koncentrált baloldali támadások idején.
Lengyelország teljes mellszélességgel Magyarország mellett áll. Elismerô, nyílt levelet írt Orbán Viktornak több mint száz lengyel konzervatív értelmiségi. Azt írják: csodálják a kormány bátorságát, ahogy ellenáll az uniós nyomásnak, valamint a multik és a bankok diktátumának és kiáll a magyar nemzeti érdekek mellett. A levélben bírálják a külföldi pénzügyi, valamint a balliberális körök Magyarország elleni hajszáját. Az aláírók reményüket fejezik ki, hogy a kormány a nemzet nagy részének támogatásával átvészeli ezt az idôszakot. A nyílt levelet az egyik lengyel katolikus napilap tette közzé.
Az még hagyján, hogy a magyarok nem tudnak megszabadulni a vörös idôk vöröseitôl, de milyen szellemi, lelki féreg termeli a nyugati országok vöröseit, pinko liberalistáit?
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
