 |
|
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. március 1., Magyar Élet, HUNSOR.se
A magyar légitársaság összeomlott, február 3-án reggel 6 órakor leállt a Malév működése, gépei nem szálltak fel többé. A vállalat életben tartásának hosszadalmas küzdelmére tett pontot a bejelentés, ami az utasokat váratlanul érte, de a gazdasági életben jártasakat nem lepte meg.
A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) igyekezett valamiféle rendet tenni a Malév dolgaiban, elkészített egy „fehér könyvet”, ami a légitársaság privatizációja körülményeivel foglalkozik. Ennek alapján tavaly januárban elkészültek azok a büntetô feljelentések, amelyeket Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos állított össze a nyomozó hatóságok részére. A vállalatot 2007-ben, a Gyurcsány-kormány adta el potom 200 millió forintért az MSZP-vel kapcsolatot ápoló Borisz Abramovicsnak. Az orosz üzletemberhez köthetô csoport nem volt hosszú ideig tulajdonos: a Bajnai-kormány 2010-ben több mint 25 milliárd forintért visszavásárolta a légitársaságot. A Malév adóssága eközben 30 milliárd forintról 70 milliárdnyira nôtt, ezt az összeget pedig már a magyar államnak kell visszafizetnie. Budai szerint a korábbi pénzügyminiszterek, a vállalat tulajdonosi körébe tartozó személyek, és a mindenkori menedzsment személyes felelôssége is felmerül az üggyel kapcsolatban. Errôl még sokat fogunk hallani.
Százmilliárdot bukik a Malév egy Európai Uniós döntés miatt – szólt a hír február 3-án. Ilyen összegű Malévnak nyújtott állami támogatást talált jogellenesnek az Európai Bizottság, aminek visszafizettetését kéri a Bizottság, amely úgy döntött, hogy a Malévnak 2007 és 2010 között (a privatizációkor és a visszaállamosításkor) nyújtott finanszírozás jogellenes állami támogatásnak minôsül. Az NFM úgy véli, az Európai Bizottság döntése egyenes következménye annak, hogy a korábbi kormányok és Malév-menedzsmentek elmulasztották végrehajtani a vállalat régóta esedékes átalakítását, és „az értékes vagyonelemek felélésével, az elhibázott privatizációval, kényszerpályára állították a légitársaságot, és a visszaállamosítással (...) a Bajnai-kormány a helyzet kezelésének gazdasági és politikai felelôsségét is áttolta a jelenlegire. Próbáltuk valahogy ellökdösni, pályán tartani a Malévet, ameddig csak lehetett. Itt a vége, eddig tudtuk. Nem lehetett már tovább húzni ezt, mert fizikailag is elvesztettük volna külföldön letartóztatott gépeinket. Tehát meg kellett állni” – nyilatkozta Orbán Viktor miniszterelnök.
Szakértôk szerint az már 1992-ben világos volt, hogy az állami cég nem kapott elegendô tôkét, amikor részvénytársasággá alakult. Különösen fontos lett volna, hogy még azelôtt rendezôdjön a Malév helyzete, hogy Magyarország 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, hiszen az unióban tilos szubvencionálni a légitársaságokat a versenyszabályok miatt, ám ez nem történt meg. 1999-tôl a Malév 99,5 százalékos többségi tulajdonosa az Állami Privatizációs és Vagyonkezelô Rt. lett, a maradék 0,5 százalékot kisebb befektetôk birtokolták. Azóta rendszeresek voltak a tôkeinjekciók, az állam különféle támogatásokkal tartotta életben. Az uniós szabályok szerint azonban az állam, mint tulajdonos, most nem fizethette ki a cég helyett a tartozásokat. A cég egyetlen esélye, ha záros idôn belül külföldi befektetôt találnak.
Ebben az írásban nem a Malév a fôszereplô, hanem az Európai unió elvi alapja, amit alkalmazott, ami a magyar légitársaság összeomlását eredményezte. Az Európai Unió elvi alapjával az a baj, hogy nem is európai. Két világháborús örökség, az ideológiák harcának eredménye. Félreértés ne essék, nem a szélsô jobboldal, sem pedig a szélsô baloldal politikai bukására történik utalás, mert az Európai Uniót mostanában egy késôbbi ideológia teszi ártalmassá Európa számára. Ennek megértéséhez tudni kell az alábbiakat:
A világháborúkat követô újjáépítés vívmánya, amit Európa a sok szenvedés árán elért a húszadik század második harmadában, egy élhetô gazdasági rend létrehozása, ami eltűrhetôvé tette, megszelidítette a kapitalizmus alapvetô ideológiáját, a liberalizmust Nyugat Európában, ahol a század elsô felének szélsôségei (nacionalizmus és kommunizmus) már erôtlenné váltak. Lendületes fejlôdés évtizedeit élte a földrész nyugati fele, vendégmunkások özönlöttek fôleg Németországba, mialatt Oroszországban és a neki ajándékozott keleti fél-Európában a nagykapitalisták kedvenc kollektív államának és a szovjet-ember megalkotásának ôrült kísérlete folyt. Európa nyugati felének sikere a kapitalizmus korlátok között tartása volt. Óriási vívmány. Szociális felelôsséget vállaló kapitalizmusnak nevezték azt a – fôleg németek által kiművelt – rendszert, aminek zsugorított lényege: a termelô szektornak kell viselni a társadalom munkaképessége költségeit.
Ezzel egyidôben Amerikában szinte ellentétes irányba fejlôdött a gazdasági élet, a legszabadabb liberalizmus hatalmát építették fel. Nem késztette a szükség Amerikát a liberális szisztéma szociális felelôsségére, az európai háborúk, majd az európai gyarmatok bevonása gazdasági hódításaiba, soha nem volt konjunktúrát teremtett a nagy ország részére, ahol így mindenkinek jutott, a gazdagság árnyékában is meg lehetett élni. Ez az állam magához vonzotta a tönkretett Európa tehetségeit, vállalkozó szellemű fiatalságát, ami tovább virágoztatta a szabadjára eresztett liberalista kapitalizmust.
Amerika gazdasági és politikai sikereit nem a liberalizmus gerjesztette, hanem a világháborúk egyetlen igazán gyôzteseként dollárjával mindent olcsón megszerezhetett.
Az amerikai politikának legfôbb törekvése ezt a számára kedvezô, zsákmányozó lehetôséget állandósítani és kiterjeszteni.
Amerika amióta „megmentette” Európát, gyámkodik fölötte. Tény hogy a Marshall-tervvel elindította a romokban heverô Európa gazdasági életét, de be is telepedett érdekeltségeivel. Ráerôltette Nyugat-Európára a neoliberális elvek követését. Ennek az elvnek legfôbb tétele az üzleti élet teljes szabadsága, és a profit mindenek elôtt. Akik az amerikai libertinizmus sikereibôl arra következtetnek, hogy annak követése, adaptálása kívánatos, az tévútra jut. Európa ôsibb, mélyebb, meggondoltabb, értelmesebb politika-filozófiai műhely, mint Amerika, és az európai gondolkodás akkor jár jó úton, ha önmagát követi, és minden mástól, de legfôképpen a konjunktúra-keltette amerikaitól elzárkózik.
A fentiekbôl érthetô, hogy amikor valaki liberalizmust említ, akkor meg kell kérdezni: melyikrôl szól? Ha felfogjuk egyegész eszmerendként, akkor nem mondhatunk rá sem jót, sem rosszat. Bô két évszázada jelent meg mint annak a történelmi változásnak a megfogalmazása,
amit az iparosodás hatása létrehozott a sok évszázados mezôgazdálkodásra (birtokalapú hatalomra) alapozott rend ellenében. Épp olyan gumifogalom, mint a demokrácia, mindkettô könnyedén alkalmazkodik az uralkodó rend követelményeihez. A liberalizmusnak annyi válfaja van, ahány országban meghonosodik, és azon belül is ahány lényeges változáson esik át hosszú történelme folyamán. Teljesen értelmetlen eszmetörténeti fejtegetésekbe bonyolódni, mert nagyon kevés az ami közös a Locke és Adam Smith megfogalmazása szerinti, vagy a jelenleg Amerikában (és Amerikából) uralkodó – neoliberálizmusnak is, neokonzervativizmusnak is nevezett – változatában.
Amikor ma a liberalizmus káros hatásairól szólunk, akkor a most uralkodó változatát bíráljuk, ami érinti Magyarország jelenlegi helyzetét Európában, vagy Európa helyzetét a mai világhatalmi képletben.
Az amerikai földrészhez kötôdô pénzügyi világ a nyugat-európai baloldallal (szociáldemokraták, kommunisták, zöldek, anarchisták) kötöttek szövetséget a szociális felelôsséget viselô európai kapitalizmus liberalistái ellen. Volt tehát a kapitalizmus történetében olyan idôszak, amikor a gazdaságot irányító bankvilág materializmusát szociális érdekek korlátozták. A materialista kiszolgáltatottság elleni védekezés olyan idôs, mint a kizsákmányoló kapitalizmus, a kérdés csak az, hogy az adott idôszakban melyik tudott jobban érvényesülni. A szociális felelôsséget viselô kapitalizmus (legszebb példái Németországban, Kanadában és Ausztráliában mutatkoztak) idôszakát Európában felváltotta az amerikai szabadverseny-kapitalizmus idôszaka.
A magyar rendszerváltoztatást már az amerikaiak vezényelték le, alkalmazva a nyolcvanas években a kádári rendszer ôfelsége ellenzékét, a szamizdatos reformkommunistákat, akik késôbb az SZDSZ párt politikusaiként levezényelték a felszámolt pártállam (a nemzet egykor elkommunizált) vagyonát. Ez a kádári maradvány képezi a magyar értelmiségi elit egy meghatározó részét, politikai súlyát amerikai és nyugat-európai üzleti és egyéb kapcsolatai emelik, a privatizációs vagyon alkotta meg belôlük a magyar tôkés osztályt. Ez a táradalmi képzôdmény 2010-ig meghatározó tényezôje volt a magyarországi politikának. Ennek a szerepnek vetett véget a Fidesz-vezette koalíció kétharmados gyôzelme. Ebbôl ered a dühödt hazai és nemzetközi támadás Magyarország és miniszterelnöke ellen.
Az amerikai liberalisták tehát legyôzték az európai liberalizmust az Egyesült Államok gazdasági és politikai erejével, annak érdekében, hogy a nemzetközi pénzhatalom érvényesülését ne korlátozza semmi Európában. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyhatalmi elrendezés értelmében szocializmust építô Magyarország gazdaságilag a tönk szélén áll, jelentkezett a nyugati bankhálózat, és hitelnyújtással meghosszabbította a kommunisták hatalmát, nehogy az összeomlás következtében politikailag nem kívánatos rendszer jöjjön létre Magyarországon, illetve ugyanúgy a szovjet gyarmati sorsra vetett fél-Európában. Ez már a globális nyomulás elsô fázisa volt.
A Nemzetközi Valutaalapba kellett belépni ezeknek az országoknak. Ennek alapján foglalta az akkori magyar kormány 1982-ben törvényerejű rendeletbe az IMF alapokmányát, amely szerint a Valutaalap korlátozás nélkül vásárolhat Magyarországon ingatlanokat, lakásokat, házakat, cégeket, üzemeket, vállalatokat – tehát bármit, ami megvehetô és privatizálható adósság fejében. Egy másik passzus mentesíti a Valutaalapot minden bírósági és hatósági eljárás alól. Ez a mentesség vonatkozik a szervezet valamennyi vezetôjére és alkalmazottjára. A magyar bíróságok az IMF-tulajdonok bérlôivel szemben sem járhatnak el. Az IMF minden vagyona, jövedelme, követelése és magyarországi ügylete teljes adó-, vám- és illetékmentességet élvez, az IMF-et egyetlen magyarországi hivatal sem kötelezheti adatszolgáltatásra.
Ez ellen most kár hadakozni, nem is lehet, ahogy a pesti polgár mondja: ez van. A nyugati birodalom most éppen felhúzta szemöldökét. Erre indult be mindenféle baloldali egybetartozás támadása Magyarország ellen. Ami megnyilatkozott az Európai Parlamentben, az a fajta elkötelezett pártcsatározás, amire a legkevesebb szüksége van az egységesülô Európának. Mindenféle baloldali pártképviselô, kivétel nélkül Magyarország ellen nyilatkozott. Nem a felhozott vádak tartalma döntött, hanem a nemzetköziség pártszolidaritása. Még meglepôen eleven a nyugati országokban dühöngô baloldal, aminek – a kommunizmus megbukása után – nincs semmiféle ideológiai létjogosultsága.
Egy darabig még kommunista buzgalommal gyűlölködhetnek liberalista-kapitalista szolgálatban a nemzetiek ellen, de az írás már ott van a falon.
Erre mondhatta Navracsics Tibor, hogy – „úgy tűnhet, magunkra maradtunk. Pedig ha jobban odafigyelünk, észrevehetjük, hogy vannak velünk együttérzôk. A litván parlament határozatot fogadott el, melyben szolidaritásáról biztosította Magyarországot. A lengyel kormányfô és a külügyminiszter – az ottani baloldal követelésének sem engedve – kijelentette, hogy természetesen továbbra is demokratikus országnak tartja hazánkat. Nekünk természetes, hogy demokrácia és jogállam vagyunk. Az is természetes, hogy hiszünk az európai integráció eszméjében, a második világháború utáni kereszténydemokrácia legsikeresebb nemzetközi vállalkozásában. Ezért törekszünk együttműködésre a közösségi intézményekkel.”
Az Európai Uniónak vissza kell térnie a normális európai útra. Meg kell becsülnie egyaránt minden tagállamát, abba kell hagyni a megalázó, diktatórikus kezelést. Európa nemzeteinek együtt kell felemelkedni, nem egymás ellenében. Az Európai Uniónak európainak kell lennie.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
