 |
|
Függetlenségért örök küzdelem
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. március 20., Magyar Élet, HUNSOR.se
Március 15-én mindenütt megemlékeznek a magyarok arról a XIX. század közepén megtörtént eseményrôl, ami szimbóluma lett, és megformálója lett a modern magyar nacionalizmusnak, a polgári haladásnak és a nemzeti függetlenségnek.
Amikor a történelem folyamán megindul egy eszmei alapon álló igény a fennálló rend megváltoztatására, az hamar terjed tovább Európában, ahol a szellem műhelyei kapcsolatban állnak egymással. Amikor egy korszak társadalmi rendje elöregszik, fantaszták is elôjönnek égbekiáltóan ôrült ötletekkel. Ilyenekbôl robbant elô a francia forradalom, amelyben elszabadult a változás igénye, semmi nem jó, ami van, mindent fel akart cserélni (terror, a régi értékek felszámolása, vallásellenesség, új naptár, új hit, új isten). A hármas jelszó (szabadság, egyenlôség, testvériség) addig volt szép, amíg csak szavalták, hogy mindenki szabad, mindenki egyenlô és mindenki testvérként szeret mindenkit. Minthogy ez nem találkozik az emberitermészettel, az embert akarták átalakítani hozzá. Késôbb ilyen logikával ez lett volna a francia fertôzésbôl tudományosan megalkotott szovjetember.
Sieyes abbé a francia nemzetgyűlésben a népszuverenitás helyett a nemzeti szuverenitás érvényre juttatását szorgalmazta. Így kerülnek helyükre a dolgok. Az ô logikáját követte az élet, a XVIII. században elindult folyamatból, amikor a hagyományos közösségi kapcsolatok felbomlottak, felemelkedtek a közrendűek és leereszkedtek a nemesek egy szintre, polgárrá váltak egy új képletben. Az új képlet a polgársági nemzet, ôt illeti a szabadság, azon belül kell érvényre juttatni a törvény elôtti egyenlôséget, és kell gyakorolni a testvéri, honfitársi szeretetet. Ez a forradalmak egyik arca, a másik a politikai gyakorlatban jön elô: Maximilien de Robespierre kormányzása alatt a szabadság azok részére volt megadva, akik hatalmon voltak: „Nincs szabadság a szabadság ellenségeinek!” volt a nagy terror legfôbb jelmondata. A polgári társadalom kialakulását nem a forradalmárok, nem is a politikusok hozták létre, hanem az ipar roppant gyors fejlôdése. Erre kapaszkodott rá a politika,
majd tette szolgálójává a politikát a bankrendszer spekulatív, uzsorás részlege. Nem a tôke rossz, nem a bankhálózat rossz, nem a bicska rossz, hanem azok a gonoszok, akik a hasznos szerszámot, annak birtoklását bűnök elkövetésére használják.
A magyar történelem egyetlen folyamatos függetlenségi küzdelem. Sok gyôztes csata, és csak vesztes háborúk. Erôs birodalmak indítottak hódító háborúkat Magyarország ellen, tatár, török, osztrák-német, orosz – és még nincs vége. És nem is egymás után terjeszkedtek rá a nagyhatalmak a Szent Korona országára, hanem volt hogy egyidôben, megosztozva területén, arra kényszerítve a magyar hazafit, hogy egyik megszállójától várjon segítséget a másik ellen. „Az a mi nyomorult nemzetünk szerencsétlensége, hogy az oltalomtól majd annyit kell félnie, mint az ellenségtôl” – ahogy Pázmány Péter mondta.
A függetlenségnek, mint valami csodaszarvasnak az űzése, hajszolása forradalmakba, szabadságharcokba vitte a magyarokat, és ezeknek a minden alkalommal szörnyű bukást eredményezô kollektív, nemzeti vállalkozásoknak üzleti (költség–haszon) mérlegét soha nem számítottuk ki, talán: félve olyan szembesüléstôl a
realitásokkal, ami megzavarná az eszményképet, azt a kincset ami a vérbôl, romokból, szenvedésekbôl mártíhalálból, gályarabságból, katorgából szövôdött nemzeti szentképpé, vagy pedig egyszerűen azért nem számolunk a bukással, mert már annyira tűrhetetlen a helyzet, hogy értelmetlen a mérlegelés.
Rákócziról olvassuk: „A független és nemzeti Magyarország ideája elevenen élt benne. Ez az idea tört keresztül minden intézkedésén a fizikai megvalósulás felé. Két cél irányította munkásságát: felépíteni a lerombolt szabadságot újra, hogy meglegyen az ország és a nemzet régi szilárd alapja, majd aztán erre az alapra egy független ország és egy szabad nemzet egységébôl új jövendôt építeni fel.”
Volt mit építeni, és volt ráció abban, hogy tenni kell valamit. I. Lipót uralkodása alatt romlott az ország, káosz, nyomorúság uralkodott. A függetlenség kivívásához hadseregre volt szükség. Évszázados nemzeti vágyak öltöttek testet a Rákóczi keze alatt kialakult kurucseregben. A sereg fenntartására és a hadviselés költségeire anyagi eszközökre volt szükség. Az ország financiálisan immár másfél évszázada szinte az önállóság minden
látszatnyoma nélkül felszívódott a birodalom közös szervezetébe. Új pénzrendszert kellett teremteni, új adópolitikát kellett bevezetni, új anyagi erôforrásokat kellett megnyitni. A függetlenség magával hozta a belsô ipari termelés felfokozását, s ezzel a kereskedelmi és ipari élet fellendítését is. Rákóczi kuruc hadserege igazi nemzeti hadsereg volt, hű elôképe az 1848–49-es nemzeti hadseregnek. Fordulhatott volna az akkori bonyolult és ingatag európai uralkodói helyzet úgy, hogy Lengyelország és a független Magyarország közös királya Rákóczi Ferenc. (Csak a franciákon múlott.)
Mindhárom szabadságharcunk részére mutatkozott olyan külpolitikai támogatás, ami megnyilatkozott ígéretben, és benne volt a reális elvárásokban is, és a bizakodó emberek felfokozott vágyaiban is. Iszonyatos árat fizetett a nemzet 1711, 1949 és 1956 után. Csak azt ne mondja senki, hogy bármelyik is elkerülhetô volt.
Sokan föltették a kérdést: lenne-e még nemzeti érzés a mai magyarok-ban, ha 1848-ban nem lett volna forradalom, és 1849-ben nem lett volna szabadságharc? Ilyen alapon fel lehetne tenni egy másik kérdést: elveszett volna a magyar hazafiúság, ha
Kossuth helyett Széchenyire hallgatnak akkor a magyarok, és az ô javaslatát választják: tegyük elôbb gazdaggá az országot, azután szabaddá? Küzdelemnek is szép lett volna!
A szabadságharc összeomlott, eltemette a forradalmat. A rabló osztrák hatalomnak jól jött kifosztani a magyar nemességet, elkobozni a magyar urak birtokait, kiiktatni a magyar politikusokat, vállalkozókat, hogy esélytelenné váljon a magyar a hazájában. A hazánkra is megérkezô kapitalizmus nagy gründoló esélyeibôl – a megérkezett liberalizmus szellemében és értelmében – a büntetésre ítélt rebellis magyart kirekesztették az országot elözönlô idegenek. A polgári Magyarország létrejött ugyan, de annak felsô, gazdaggá váló rétege, az úgynevezett nagypolgárság, akik színházat, irodalmat és egyéb polgári kultúrát támogattak, betelepedés révén idegenek voltak, és színház, irodalom, művészet, sajtó általuk és velük együtt alakult magyarrá, ahogy ôk váltak magyar nyelvűvé, együtt a német nyelvű fôvárossal. Ez az idegen beoltás végig vonult mai napig is a kettôs szellemű magyar irodalomban – nem Jókai, Mikszáth, Gyulay Pál, Arany
János, Tompa Mihály, Egressy Béni szellemisége folytatódott benne.
A magyarnak megmaradt a forradalomból a „lázadást jelképezô” trikolór, ami a szabadságharcosok vérével szentelve nemzeti zászlónk lett mai napig is, és marad az idôk végtelenségéig, mert a magyar nemzeti ébredésnek voltak a színei. Fogadjuk el ezt a nemzeti élet pozitív adományának, nincs és nem is lesz többé más helyette. Énekeljük március 15-én a Kossuth-nótákat, és szavaljuk Petôfi harcra, küzdelemre, halálra szánt költeményeit. Ne feledjük el, hogy ez a nap szent nemzeti nap, a nemzeti együvé tartozás napja.
De ne felejtsük el, hogy van az évben 364 másik nap, amikor higgadt számvetést kell tenni. Ne felejtkezzünk meg arról sem, hogy az országon belül sok mindent rendbe kell tenni, ami a letiport szabadságharcot követô évti-zedekben romlott el, és azóta is jóvá tételére vár. Ünnepelni szép, erre valók az ünnepnapok. De téved, aki úgy gondolja, hogy letette minden kötelességét a haza érdekében az év néhány kokárdás ünnepén, hogy elérkezett az a vágyva-vágyott állapot, amikor azt mondhatjuk, mindent megkapott a nemzet a sorstól, immár csak ünnepelni kell.
Az élet nem ilyen kegyes Európa közepén. Igaz ugyan, hogy 1991-ben elhagyta az országot az utolsó szovjet katona, hogy akkorra már átvedlett a magyarországi politikai berendezkedés szocialista diktatúrából parlamenti demokrácia nevű alakzattá, de két évtized múlt el félbolsevista, aligdemokrata politikai próbálkozásokkal, mire az ország választói többsége részére világossá vált, hogy a beígért rendszerváltást el kell végezni.
Most, amikor a nemzeti kormány megteszi az elsô lépéseket a kommunizmus maradékait is eltakarító igazi rendszerváltás irányában, ébredünk rá mindannyian, hogy a fél évszázadon át vágyott és emlegetett szabad világ nem akarja elfogadni országunknak azt a kísérletét, hogy úgy rendezze be életét, amilyennek láttuk a szabad világ országait. Valami érthetetlen ellenáramlat kerekedett a magyar érdekű országlás megállítására, a szándék démonizálására. A nyugati világ mai politikai intézményei akadályozzák a kommunizmus utóéletének felszámolását.
Kár, hogy magyar szabadság ünnepére szánt írásban jelenkori politikai vonatkozás rontja a hangulatot, de egy fentebbi mondat újra ide kívánkozik: a magyar történelem egyetlen folyamatos függetlenségi küzdelem.
Ismét egy nagyhatalom adja tudtunkra, hogy hazánk ne akarjon független lenni, és ne akarja értelmezni a szabadságot és demokráciát eltérôen a nagyhatalmi megfogalmazástól. Ezt újévi üdvözletként üzente interjúban a Népszabadság január 1-i számában Mr. Mark Palmer, aki 1986–1990 években az Egyesült Államok budapesti nagykövete volt, és a rendszerváltás mikéntjének nagyhatalmi instruktora. Prokonzulnak, vagyis helytartónak nevezték bennfentes budapesti körökben. Palmer teljesen nyíltan segítette az akkor már felbomlóban lévô Kádár-rendszer úgynevezett demokratikus ellenzékét, a késôbbi SZDSZ-t. A nagyhatalomnak nem tetszik, hogy az SZDSZ, meg persze az egész baloldal, kibukott a kormányzásból.
Azt mondja kérdezôjének az amerikai politikus az Orbán-kormánnyal kapcsolatban, hogy: „minden kormány a saját nemzeti érdekeit képviseli, de az amerikai fölfogásban ebbe belefér az is, hogy nekünk akkor kedvez a nemzetközi helyzet, ha minél több ország tekinthetô liberális demokráciának. Közép-Európa visszaesése veszélyt hordozna az amerikai érdekekre,
ezért a kormányzat a jelenséget nem veszi félvállról, és felveszi a küzdelmet minden ilyen folyamat ellen.”
Tehát olyan ország, amit odaátról nem tekintenek liberális demokráciának, azt a Nagyhatalom kormányzata amerikai érdekekre veszélyesnek minôsíti, és küzd ellene. Közben ugyebár szövetségesek vagyunk. (Ez is ismerôs nagyhatalmi kapcsolat.) A küzdelem nem is távoli fenyegetés, mert európai karhatalom lehet a végrehajtó:
„Most még az sem elképzelhetetlen, hogy kidobják ôket [mármint a magyarokat] az Európai Unióból. Ha nem számítanak majd többé demokráciának, nem fogják többé megtűrni ôket. És akkor majd fel kell tenni a kérdést, hová akarnak tartozni?”
Megtudjuk tôle, hogy a liberális demokráciában nem az államnak van szuverenitása, hanem:
„Manapság a modern társadalmakban az egyes intézményrendszerek, a sajtó, az igazságszolgáltatás vagy a szakszervezetek hordozzák a szuverenitást. Amikor ezek függetlensége sérelmet szenved, a nemzetközi szervezeteknek kell beavatkozniuk, akár az ENSZ-nek is. ... El kell érni, hogy az Európai Unió és Magyarország más barátai, szövetségesei is
szembeszálljanak a rossz tendenciákkal. Ez egyébként már elkezdôdött, bár még a folyamat elején tartunk. Ha Orbán Viktor tovább halad a rossz irányba, újabb, még erôteljesebb lépések történnek majd a megállítására. Magyarország Európa közepén van, nem hagyhatjuk, hogy visszaessen egy korábbi, rosszabb állapotába.” Népszabadság Online, 2012. január 1.
Két szempontot kell megvizsgálnunk: 1. Az Egyesült Államok politikai hatalmának szerepe, mértéke és viszonya az Európai Unió politikai intézményeire. 2. Amerikai ideológiai doktrina vezérli az Európai Uniót.
Ad. 1. A második világháborút követô amerikai politikai, katonai és gazdasági jelenlét Európa nyugati felén kiterjedt egész Európára a Szovjetunió összeomlásával. Az Európai Uniót ennek a helyzetnek állandósítására hozták létre, amerikai irányítással.
Az amerikai politika egyik, sok évtizeden keresztül meghatározó alakítója írja a jugoszláviai háborúval kapcsolatban az alábbiakat:
„A probléma azonban az, hogy igazán európai »Európa« nem létezik. Ez jövôkép, elképzelés és cél, ám egyelôre messze van
attól, hogy realitásként számoljunk vele. Nyugat-Európa ugyan már közös piac, de sok idônek kell eltelnie ahhoz, hogy egységes politikai szervezôdés váljék belôle. A politikai Európa létrejötte még hátra van, amit a boszniai válság fájdalmasan bizonyított, ha egyáltalán szükség volt még efféle bizonyítékra. A nyers valóság az, hogy Nyugat-Európa – és mind nagyobb mértékben Közép-Európa is – amerikai védnökség alatt áll, s a szövetségesek az ókori vazallusok és hűbéresek helyzetét idézik. Ez sem Amerika, sem pedig az európai nemzetek számára nem egészséges állapot.” Brzezinski, Zbigniew [1999 pp. 81–82]: A nagy sakktábla. Amerika világelsôsége és geostratégiai feladatai. Európa Könyvkiadó, Budapest.
Ad 2. Mindig veszélyes, ha egy nagyhatalom valamilyen politikai doktrina hatása alá kerül. A közgazdaságtan nem olyan egzakt tudomány, mint a fizika, a kémia, ugyanakkor művelôi távoltartják a többi társadalomtudo-mánytól, szociológiától például, meg minden olyan társadalmi területtôl, ami szenvedô alanya lehet a gazdálkodás részrehajló (gazdagokat támogató) hatásainak. A nyugati világban jelenleg uralkodó, amerikai eredetű
neoliberalista szemlélet – amelynek alapelve a minél több profit –, minden bizonnyal megfelel az amerikai imperialista törekvéseknek, és minden vonatkozásban tapasztaljuk, hogy veszélyes és romboló Magyarország részére. Veszélyben van tehát a magyar állam függetlensége, már amennyi még megmaradt a privatizáció után. Magyarország „liberális demokráciává” kényszerítése, amiben az államnak nem jár szuverenitás, de az internacionalista sajtónak igen, komoly nagyhatalmi fenyegetés.
Súlyos történelmi idôkben nehéz mérlegelni az ellenállás veszélyei vagy a behódolás következményei ódiumát. A nemzeti szabadság ünnepén abban látjuk a helyes lépést, hogy ma védelembe vesszük a magyar államot, hogy az képes legyen a jövôben megvédeni a magyar népet.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Az eurokommunizmus második élete
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
