 |
|
A magyar felzárkózás küzdelmei
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. március 25., Magyar Élet, HUNSOR.se
Amióta a gépi erô elkezdte felváltani az emberi kéznek és az igavonó állatoknak a munkáját, annak fejlôdési sebességével megindult az emberi társadalom szerkezetének hozzáigazodása a munka, a termelés és a fogyasztás új igényeihez. A föld évente egy termést hozott, a gépestített ipar állandóan emelkedô termelékenységgel évszakoktól függetlenül sűrűbben gyümölcsözteti a befektetést. A gépesítés megzavarta a feudális társadalmat, és létrehozta az ipari társadalmat, de a folyamat gyors lefolyása miatt nem tudott kitermelni valamilyen intézményt az emberiesség érvényesítésére. Ezt a hiányosságot politikai eszközökkel igyekeztek pótolni az iparosodottabb országokban.
Az európai tengeri hajózás (gyarmatosítás) lehetôségeivel gazdagodó országokból indult ki az iparosodás és a vele járó polgárosodás. A folyamat a természet rendje szerint (felgyorsulva a gôzgépek alkalmazásával a közlekedésben) terjedt nyugatról keletre. Magyarországon például – éppen most emlegettük március idusán – a polgá-rosodási igény megelôzte az ipari fellendülést, ami a XIX. század harmadik harmadán robbanásszerű fejlôdést mutatott fel.
Németország sok szerencsés körülménynek köszönhetôen olyan sebességű gyáripari fejlôdésbe fogott, amit a nála korábban iparosodó, immár tengeri hatalmak nem tudtak elviselni. Birodalmak nem tűrhetik a hirtelen felnövekedô konkurrenciát. „Ha nem tudod legyôzni ôket csatlakozz hozzájuk és úgy gyôzd le ôket.” Két világháborút követte a tengeri hatalmak összeborulása Németországgal. Ebben a játékban Magyarország szétdarabolása melléktermék volt. Németország kilépett Közép-Európából, része (ha nem vigyáznak, legfôbb része) az új birodalmi korporációnak, amely 1990 táján megkapta Közép- és Kelet-Európát gazdasági terjeszkedése részére. Mi, magyarok ezt úgy éltük meg, hogy végre alkalmat kaptunk, a többi kitaszítottal együtt, csatlakozni a szerencsés Nyugathoz, amelynek (gondoltuk) érdeke felemelni ezeket az országokat a maguk szintjére, ami által része leszünk, építôje leszünk (mint ezer évvel ezelôtt) az egységesülô Európának. Ünnepi lélekkel és reménykedve fogadta Magyarország a lehetôséget, a tagságot az Európai Unióban.
Még ma is tisztázatlan az Európai Unió mibenléte, szerkezeti viszonya a tagállamokhoz. Egyre-másra azon vesszük észre magunkat, hogy Magyarország, tagként, nem az együttműködést tapasztalja meg, hanem az alárendeltség állapotát. Brüsszelbôl most megkövetelnek az egészre érvényes válságkezelô feladatokat, a tagok fejlettségi állapotára való tekintet nélkül. Már nem hallani a „felzárkóztatás” szót, helyette „vállalt kötelezettségeket” emlegetnek, amiknek mikéntjét a többségi akarat határozza meg.
Ami a felzárkózást illeti, idézünk a Magyar Tudományos Akadémia, Világgazdasági Kutatóintézet kiadványából, aminek címe: „A globális válság: hatások, gazdaságpolitikai válaszok és kilátások”:
„Megállapítható, hogy az EU-csatlakozás minden új tagállam számára lendületet adott a gazdasági növekedésnek, és ezen keresztül a felzárkózásnak, kivéve Magyarországot, amelyben a kezdeti gyors növekedési ütem már 2007-re jelentôsen lelassult, az egy fôre jutó GDP-ben mért életszínvonal pedig a belépés óta lényegében csak stagnált, szemben a többi kilenc dinamikusan felzárkózó országgal. Ez utóbbi fejlemény különösen fájdalmas, ha nemcsak a mélyebbrôl induló versenytársainkhoz viszonyítunk, hanem a hozzánk hasonló fejlettségű országok teljesítményét nézzük. Magyarország GDP/fô adata olyan környezetben »ragadt le«, amikor az újak a vizsgált öt évben átlagban több mint 7 (!) százalékponttal fejlôdtek. Magyarországnak az uniós átlaghoz viszonyított körülbelül 63 százalékos értéke így a kezdeti harmadik helyhez képest (Szlovénia és Csehország után) 2008-ra az ötödik lett a csoportban.”
Az Akadémia kutatási eredményei is igazolják a liberálbolsevista kormány nyolcéves gazdálkodása ártalmait, ennek ellenére a Nyugat (úgy egy az egyben) nyugtalankodik amiatt, hogy ideológiai társuk elveszítette az uralmat Magyarország felett. A két éve tartó folyamatos támadás tehát teljesen figyelmen kívül hagyja a gazdasági kérdéseket: a támadás politikai, a nemzeti irányzatú kormány léte kelti bennük a hisztériát. A magyar szabadság napját is aggodalommal várták például a francia szélsô baloldaliak, tudva a
magyarországi helyzetet, azt hogy százezrek ünneplik a napot a kormány rendezvényén.
„Március 15-én ott leszünk a magyar demokraták oldalán, hogy együtt gyôzzük le a kórt, amely drámai fenyegetést jelent Európa számára” – írták neves francia értelmiségiek abban a felhívásban, amelyet a baloldali Libération március 12-i számában tettek közzé. A hosszú lista elején szerepel Daniel Cohn-Bendit, egykori anarchista randallírozó, mai európai parlamenti képviselô, aki – mint emlékezünk – magából kikelve ordítozott Orbán Viktorra az Európai Parlamentben. Köztük francoskodik Rajk László, az SZDSZ egyik alapítója is.
A felhívásban így sivalkodnak:
„Magyarország ismét drámai idôket él. Nem egészen két év leforgása alatt Orbán Viktor miniszterelnöknek sikerült lerombolnia a demokratikus vívmányokat, hogy felszíthassa a mögötte álló többség nacionalista és populista ösztöneit. A parlamenti kétharmados többség birtokában Orbán miniszterelnök a nacionalista Nagy-Magyarország iránt érzett nosztalgiát használta fel arra, hogy gyámság alá helyezze a médiát, kiiktassa a hatalmi ellensúlyokat, korlátozza a vélemény
nyilvánítás jogát, s levezényeljen számos, a kisebbségek szabadságjogait megnyirbáló reformot. A nemzeti problémán túl, a mai magyar valóság egy járványszerű betegség visszatükrözôdése, mely egész földrészünkön végigvonul. Szerte Európában erôsödnek a populista tendenciák, s ezek történelmünk legsötétebb óráit idézik fel.”
Érzik tehát a szélsô baloldal közeli lebukását Európa-szerte is, ami már két évtizeddel túlélte álmaik államát, a Szovjetuniót. Sajnos, ma még szélsôbaloldali többség van az Európai Parlamentben, ami meghatározza az Európai Bizottság jellegét is, ahol most a mindenható fônök Barroso, akirôl ugyancsak illik tudni, honnét indult el:
„Az Európai Bizottság konzervatív elnöke büszke szélsôbaloldali múltjára. José Manuel Barroso egy párizsi tanácskozáson egykori maoista párttagságára utalva azt mondta: szívesen gondol vissza életének erre a szakaszára. A Salazar-féle jobboldali diktatúra 48 évét idézte fel a portugál politikus, amelynek 1974. április 25-i bukásakor alig múlt el 18 éves. A diktatúra utolsó éveiben – elmondása szerint – részt vett a demokráciáért vívott küzdelemben. A lisszaboni egyetem jogi
karán ekkor két mozgalom működött, egy szovjet-barát kommunista és egy Kína-barát kommunista mozgalom. Így nem volt hát nagy a választék – fűzte hozzá Barroso.” (Sulinet)
Világosan látható tehát, hogy az Európai Uniót vezetô szervek illetve személyek Magyarországot bántó intézkedéseit nem gazdasági, hanem politikai szempontok vezérlik. Ez nemcsak Magyarországnak rosz, de káros az egész intézményre is, mert túlteng az ideológiai eredetű elbírálás olyan esetekben is, ahol politikai vonatkozásnak nincs szerepe. Egyszerűen az történik, hogy Európa országainak politikai pártjai beköltöznek az Európai Parlamentbe, és ott igyekeznek érvényt szerezni szeretett ideológiájuknak. Holott egy országok, nemzetállamok közös szervének olyannak kellene lennie, amely gazdasági, ipari, egészségügyi, közlekedésügyi, tehát életviteli feladatokban együttműködjenek a közös jó érdekében. A közös politikai feladatok (külügy, nemzetközi jog, európai biztonság stb.) sem igénylik a politikai ideológiák érvényesítését.
A XIX. és a XX. század felhasznált és elhasznált minden elképzelhetô politikai ideológiát, amibôl annyit tanulhattunk,
hogy egyikkel sem lenne probléma, ha nem torkollana szélsôségbe. A francia forradalom szülte azt a szemléletet, ami szerint a túlhaladott rendszert forradalommal kell megváltoztatni, mindent és mindenkit ki kell cserélni, az élet eleme a harc, küzdelem, osztályhac, háború. Volt is belôle elég. Minden forradalom és minden háború a hatalom koncentrálását eredményezte ebben a két évszázadban, országokon belül is és nemzetközileg is. Koncentrálódott a pénzügyi szolgáltatás is, és napjainkig, amikor a közlekedés és kommunikáció megteremtette a globalizált gazdaságot, a pénzügyi szolgáltatás kebelében feltűnt egy félelmetes monetáris hatalom, amelynek világrendezôi szándékai vannak. Minden arra utal, hogy a jelenlegi pénzügyi világválságban az Európai Unió a Nemzetközi Pénzalap utasításai szerint jár el, és a válságra való hivatkozással beavatkozik az országok pénzügyeibe, így a magyar gazdasági folyamatokba is, noha Magyarországnak még saját pénze van, még nem tagja az euro-övezetnek.
„Az európai integrációban a kezdetektôl folyt a két tábor vitája, milyen legyen a jövô Európája: nemzetek feletti Európa vagy nemzetállamok Európája. Az elsô elképzelés
alapelve az, hogy az integrációban a közösségi, »nemzetek feletti« szervek fontossága és hatásköre legyen a meghatározó. A második verziót, Charles de Gaulle-nak tulajdonított »Europe de patries«, »a nemzetállamok Európája« szókapcsolat fejezi ki leginkább. Ez az európai integráció olyan modellje, amelyben a döntéshozatali folyamatokban az egyes tagállamok szerepe a döntô, tehát a kormányközi tárgyalásoké az elsôbbség a közösségi szervekkel szemben. A tábornok úgy vélte, a nemzetek feletti Európa megteremtése fenyegeti Franciaország legalapvetôbb nemzeti érdekeit, önállóságát, ezért mindenképpen meg akarta akadályozni, hogy megvalósuljon. A francia diplomácia azt szerette volna elérni, hogy a Bizottság ne viselkedjen európai kormányként, valamint hogy a többségi szavazást ne alkalmazzák, ha az ellentétben áll valamelyik tagállam alapvetô érdekeivel.
Végülis létrejött, a fajlagos kérdést el nem döntôen, a nemzetek feletti Európai Unió. Ez most legélesebben mutatkozott meg a „magyar ügy” kezelése mikéntjén.
Az euró bevezetéséhez, mint közismert, elengedhetetlen feltétel a belsô és külsô
fiskális stabilitás is, amely feltételeket az EU – a valutaövezet védelmében – a válság ellenére sem lazította fel. E kritériumok értelmében az államháztartás hiánya a GDP maximum 3 százalékát, míg a bruttó államadósság a GDP maximum 60 százalékát teheti ki.
Az államháztartás tartós egyensúlyának megteremtése érdekében a költségvetés szerkezeti átalakítása minden új tagállamban megindult. Általánosságban megállapítható, hogy a legnagyobb kihívást hosszabb távon a nyugdíjellátás jelenti, de az egészségügyben és az oktatás, valamint a munkaerôpiac terén is történtek változtatások a legtöbb új tagállamban.
Ami a bruttó államadósságot illeti, az új tagállamok – Magyarország kivételével – kifejezetten példaértékű teljesítményt nyújtanak. Egyrészt fontos kiemelni, hogy a kilenc új tagállam mind messze a maastrichti küszöb alatt marad, hiszen még a legmagasabb lengyel érték is mintegy 13 százalékponttal kevesebb a 60 százalékos limitnél. Magyarország esetében 2001-re már lecsökkent a bruttó államadósság a GDP 52 százalékára; 2002 óta azonban folyamatosan emelkedik (2004-ben 59,4; 2005-ben 61,7; 2006-ban 65,6; 2007-ben 65,8;) 2008-ban már
a 73 százalékot is meghaladta. 2007-ig csak Magyarországon nôtt az államadósság mértéke, amely át is lépte a maastrichti küszöböt. A többi kilenc új tagállamban folyamatosan csökkent az államadósság GDP-ben kifejezett értéke. A válság idején felerôsödô belsô problémák újabb külsô hitelekbôl történô menedzselése egyedül Magyarországon nem lehet járható út, miközben a többiek az eddig felmutatott teljesítményük miatt jóval hitelesebb szereplôként jelenhetnek meg ilyen jellegű igényükkel.
Az Európai Bizottság számításai szerint az idén 3 százalékos, 2013-ban viszont akár 3,6 százalékos is lehet a magyar költségvetési hiány a GDP-hez mérten, vagyis csaknem kétszázmilliárd forintos lyukat kellene jövôre betömnie a kormánynak. Az Európai Bizottság javaslatára a kohéziós pénzekbôl 495 millió eurót fagyasztanak be 2013 januártól, de csak akkor, ha Magyarország nem tesz hatékony lépéseket a költségvetési hiány tartósan három százalék alá szorításáért. A szankciót már az idén júniusban hatályon kívül helyezik, ha Magyarország addig meghozza az elvárt kiigazító lépéseket. Pénzt olyan fejlesztésektôl lehet majd
elvonni, amelyekrôl még nem született brüsszeli döntés.
Matolcsy György a döntés után elmondta: a magyar nemzeti érdekek és az uniós értékek szempontjából egyaránt ésszerű megoldás született. A tárcavezetô ismertette, elsô ízben tapasztalta miniszterként, hogy az EU-tagállamok legalább kétharmada kiállt Magyarország nemzeti érdekei mellett. Szerinte az ülésen elismerték azokat az eredményeket, amelyeket Magyarország az államadósság csökkentésében, a szigorú költségvetési politikában, az EU-átlag fölötti gazdasági növekedésben, és a bôvülô foglalkoztatásban elért. Matolcsy György kiemelte: sok EU-tagország „talán rosszabb pénzügyi helyzetben van, mint Magyarország, ez kiderül majd az áprilisban beadandó stabilitási vagy konvergenciaprogramokból is”.
Az ülés Magyarországról szóló részében az uniós pénzügyminiszterek egy csoportja (a britek, a csehek, az osztrákok és a lengyelek, más értesülések szerint Németország is) szerette volna elhalasztani a magyar kohéziós támogatások felfüggesztését – tudta meg a Hvg.hu. Az Európai Bizottság nevében Olli Rehn ellenállt. Egyes hírek szerint végül a német pénzügyminiszter döntötte el a vitát: Wolfgang Schäuble azt hangsúlyozta, nem lehet szembemenni a bizottság javaslatával.
Matolcsy György az Ecofin 3 órás vitáját, és az uniós alapok felfüggesztésérôl szóló döntését követôen mondta: „jó érzés volt magyarként egy sor uniós tagállam támogatását érezni, elsô ízben tapasztaltam miniszterként, hogy az európai miniszterek legalább kétharmada kiállt Magyarország nemzeti érdeke mellett”. Diplomáciai források szerint azonban a huszonhét pénzügyminiszter közül biztosan csak négyrôl tudható, hogy hazánk mellett tört lándzsát a vita során.
Matolcsy szerint ennek ellenére a vita és annak ésszerű lezárása megszüntette azt a kettôs mércét, amelyet eddig Magyarországgal szemben alkalmaztak. „Végre elismerték azokat az eredményeket, amelyeket Magyarország elért, részben az államadósság csökkentésben, részben a szigorú költségvetési politikában, részben az EU átlag felett elért gazdasági növekedésben és bôvülô foglalkoztatásban”. Végül hozzátette: komoly sikernek tekinti, hogy az EB vállalta, nagyon gyorsan megvizsgálják az április 15-ig Brüsszelnek
megküldendô konvergenciaprogramot, a magyar strukturális reformprogramot, és az alapján elôbb is visszavonhatják a kohéziós támogatások befagyasztását.
Láthatóan a derekas magyar ellenállás lehűtötte a Magyarország elleni részrehajló és példamutató szigort. Végülis Magyarország érdeke rendbetenni gazdasági életét. Sajnálatosan ennek nem lesz más módja, mint az, hogy a nép fizeti a nehéz részleteket mindaddig amíg egy szerencsés fellendülés átveszi a további részleteket. Végülis az ország hátramaradottságának veszteségeit – amiket a szerencsésen folyamatosan fejlôdô Nyugat zúdított az országra közel száz éven át –, a magyar nép szívós akaratával és szorgalmával lehet csak ledolgozni.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
