 |
|
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. április 25., Magyar Élet, HUNSOR.se
Magyarország népének, gazdasági életének jelen évtizedeit, talán jövôjét is a felgyülemlett adósságok miatti fizetési közelezettségek határozzák meg. A gazdasági élet motorja a termelés és a fogyasztás. Mindkét tevékenységhez szükséges a fizetési képesség, vagyis a vállalkozói tôke és vásárlóerô. Ezek által jön be a képbe a fizetôeszközzel foglalkozó kereskedelem. E három tényezô alapozza a kapitalista gazdálkodást.
A piac mechanizmusa – a kereslet és kínálat ideális összhangjában – önmagát szabályozva működik. Legalábbis addig, amíg a termelvényekre van igény és vásárlói képesség, a többi szervezés (finanszírozás) kérdése. A mindössze néhány száz éves nagyüzemi termelés–fogyasztás–finanszírozás (nevezzük kapitalizmusnak) nem fejlôdôtt zökkenôk nélkül. Gazdasági válságok ütemszerűen megtörténtek, azokat súlyos társadalmi bajok követték.
A kapitalisztikus gazdálkodás nagy mértékű és nagy sebességű társadalmi változásokat idézett elô. Évrôl évre milliók váltak a feltörekvô ipar munkavállalóivá, nagyvárosok polgáraivá, és
termékek vásárlóivá, pénzintézetek betéteseivé és adósaivá. Addig minden rendben megy, amíg van munka, van áru, van vásárló erô. A munkavállaló réteg növekszik, de a gépek szaporodásával és növekvô termelôképességével fokozatosan feleslegessé válik, fogyasztói képessége is csökken. A válság elkerülhetetlen, mert nincs szabályozó erô. (Háborúk általában helyre zökkentik a menetet, kell az ember, kell a termelés, és fôleg – olyankor mindig van pénz.)
A pénzügyi manipulációkról könyvtárnyi olvasnivalót kapunk, annyi a lényeg, hogy a világ nagy hitelintézetei telhetetlen igyekezettel eladósítanak minden gazdálkodó egységet, az államtól az egyénig. Arra állnak rá, hogy minden gazdálkodásban és fogyasztásban megjelenô pénz banki hitelpénz legyen. Minden és mindenki kamatot fizessen. Mindenbôl végülis banki vagyon legyen. Nem a hitelezôk, hanem az adósok szenvedik a válságot. A megoldást nem a pénzintézetek ellenôrzésében, hanem az adósok megszorításában keresi a világ. A megszorított adós olcsón megszabadítható a vagyonától, további eladósodásra szorítható magasabb kamattal
Magyarország igyekszik megszabadulni a 35 éve egyre csak növekedett adósságától. Ezt az igyekezetét nehezítik a nemzetközi pénzügyi szervek (IMF, Világbank) és azok érdekeit szolgáló Európai Unió. Magyarország nem tud
gazdaságilag talpraállni, növekedési pályára lépni, mert nehéz körülmények közt megszerzett jövedelmét elviszi a nemzetközi hitelezô. Nincs tekintettel arra, hogy az országnak elôbb termelôképesnek kell lenni, hogy legyen mibôl fizetnie. A hitelezô könyörtelen, azt mondja, a magyar korlátozza a kiadásait, mint az oktatásügy, az egészségügy, a szociális juttatások, nyugdíjak. A cél, hogy fizessen, ha akar még kölcsönpénzt fennmaradása érdekében, akkor teljesítse azokat az ajánlásokat, amikkel képes lesz kiadásait csökkenteni.
Az eladósított ország pénzügyi gyámság alatt van, ami politikai ellenôrzéssel jár. Így elszámoltatás alá kerül parlamenti munkája is, uniós kötelezettségben nem hozhat, önmaga igazgatására sem, olyan törvényt, amit nem minôsítenek euro-conformnak Brüsszelben. Egyre-másra elôjön újabb meglepetés, ami az ország szuverenitását csorbítja. Az Orbán-kormány közel kétéves kormányzását folyamatosan nehezítették az uniós szervezetek. Az Európai Parlament magyarellenes jelenetei (ezekrôl tudósítottunk) világossá tették, hogy az ország jelen kiszolgáltatott állapotában kénytelen figyelembe venni az Európa Tanács követeléseit, a pénzügyi világválság súlyosbodása miatt ajánlatos tárgyalást folytatni a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) egy biztonsági kölcsön lekötésére (csak ha
nagyon szükséges, akkor veszi fel), de azt csak akkor kapja meg az ország, ha már teljesíti a követeléseket, megváltoztatja kifogásolt törvényeit. Ellenszegülés esetén (nem kimondottan, de) nyilvánvalóan gazdasági tönk szélére viszik az országot. Ez okozza a magyar kormány tárgyalókészségét.
Orbán Viktor ezekrôl a dolgokról beszélgetett a Kossuth Rádió műsorában április 13-án. Ebben úgy nyilatkozott, hogy „elképzelhetetlen és elfogadhatatlan, hogy az IMF, amelynek Magyarország a tagja, tehát ott képviselônk is van, amelyhez odafordulunk egy elôvigyázatossági hitelért, hogy ezt a kérésünket ne kizárólag gazdasági alapon bírálják el, hogy oda bármilyen politikai vagy jogi feltétel keveredjen. Ez azt jelentené, hogy akár az IMF, akár az unió túlterjeszkedik a saját hatáskörén. Ez olyan mértékű beavatkozás volna egy nemzet életében, amit az unióban soha senki nem fogadhatna el. Csak jelzem, hogy az elmúlt idôszakban hitelt adtak Boszniának, Egyiptomnak, Pakisztánnak, Belorusziának. Ez egy olyan névsor, illetve országlista, amely világosan mutatja, hogy az IMF kizárólag pénzügyi alapon nyújt hitelt. Politikai feltétel támasztása, akár igazságszolgáltatás, akár bármilyen más ügyben egészen egyszerűen zsarolás volna, és a zsarolás nem fogadható el az unióban. ... Viszont az Európai Unióban az a
szabály, hogyha valamely tagállam az IMF-hez fordul, akkor ezt csak az Európai Unión keresztül teheti. ... A dolgok normális egyetértésre kialakított rendje az, hogy az unión keresztül az IMF-hez és az unióhoz egyszerre fordulva indulnak meg a tárgyalások. És az Európai Unió jól láthatóan hajlik arra, vagy kacérkodik a gondolattal, hogy ezt a jogkörüket felhasználva politikai feltételeket támasszanak Magyarországgal szemben. Szerintem, ha ezt a döntést hoznák, ezt a leghatározottabban vissza kellene utasítanunk; nemcsak Magyarországnak, hanem minden uniós tagállamnak.”
Az Európai Unió nemcsak hajlik és kacérkodik a politikai természetű követelésekkel, hanem – kivételesen Magyarországgal szemben – teljesen indokolatlanul olyan törvények megváltoztatását követeli, amikhez semmi köze nem lehetne. Errôl még szólunk.
Az Európa Tanács – az unió kormánya, végrehajtó szerve – a gyakorlatban a nem európai IMF-nek és a nem európai nemzetközi hitelhálózatnak a politikai malmára hajtja a vizet. Ez látszik abból is, hogy az IMF csak akkor hajlandó felvenni a tárgyalás fonalát a magyar kormánnyal, amikor az már kielégítette az Európa Tanács politikai követeléseit. Noha ennek Magyarország igyekezett határidô elôtt megfelelni, a két nemes világszervezet december
óta húzza az idôt. A Valutaalap egyelôre arra vár, hogy „Magyarország rendezze vitás ügyeit az Unióval”, de – amint láttuk – a magyar kormányfô szerint a nem gazdasági jellegű viták inkább zsarolásként értelmezhetôk, ami Európában „megengedhetetlen” –, de íme, milyen véletlen összhang, jelen van Brüsszelben is, Londonban is.
„Most éppen az egyházügyi törvény és a vallásszabadság kérdése az ürügy. Azt már eddig is tapasztaltuk, hogy Brüsszelben újabb és újabb követelésekkel állnak elô, miközben a magyar kormány lohol, hogy teljesítse azokat, de úgy tűnik, a követeléseknek, a kötelességszegési eljárások kezdeményezésének sosem lesz vége. Ami az Európai Unió parlamentjét és bizottságát illeti, az valószínűleg nem egyéb, mint egy minden európai eszme, érték, hagyomány lebontására felépített rendszer, amelynek feladatköréhez tartozik az európai nemzetek és államok felszámolása.” (Bíró Zoltán, Magyar Hírlap.)
A Commerzbank – az egyik legnagyobb európai pénzügyi szolgáltató csoport – befektetôk számára összeállított, április 13-án Londonban ismertetett áttekintése szerint „a legutóbbi hírek” arra vallanak, hogy a magyar kormány ragaszkodni kíván az egységes személyi jövedelemadó-rendszerhez, amely viszont „szálka az IMF szemében”. A ház szerint a sikeres
megállapodás esélye így még kevésbé kézzelfoghatóvá vált, és ezért jelenleg nincs elérhetô közelségben a forint érdemi erôsödése sem.
Aha, a forint. Aminek az értéke nem a magyar nép munkájának értékét képviseli, hanem a londoni és egyéb közelebbi-távolabbi elbírálók értékelésétôl függ, és büntetô kedvüktôl a renitens magyar viselkedés megtorlásaként. A hitelminôsítés olyan szolgáltatás, ami a befektetôknek nyújt információt a kölcsönkérô ország fizetôképességérôl. Magyarország a jelenlegi megtámadottságában azt tapasztalta, hogy a londoni és amerikai hitelminôsítôk ráhangoltak az ország elleni politikai támadásokra, rossz minôsítést adtak az országról, mire azonnal felemelkedtek a régi kölcsönök kamatai is, és természetesen zuhant a forint ára a tôzsdéken. Így lehet egy országot tönkretenni. Vagy engedelmességre szorítani. Ma még nem tudhatjuk, hogy hol áll meg ez a támadás, talpon tud maradni az ország, vagy a felkeltett gazdasági zuhanás, pénzromlás és a nemzetellenes belsô erôk támadása alatt összeomlik a nemzeti kormány. Igen, ilyen komoly a dolog.
Nem most kezdôdik az ország kamatrabszolgasága. Magyarországnak régtôl van nyomorbadöntô adóssága, amit még azért adtak a
nyugatiak, hogy tovább éljen a kommunista kormányzat. Nem hiába mondja Orbán Viktor, hogy:
„Nekünk muszáj visszanyerni gazdasági önrendelkezésünket. Ehhez pedig ki kell törnünk az adósságcsapdából. Ezt nagyon sokan nem akarják, bankárok nem akarják, bürokraták nem akarják, nem akarják olyan nagy cégek, amelyek egyébként jó üzletet remélnek, illetve jó üzletben volt részük az elmúlt idôszakban, mert az adósság nekünk ugyan teher, de másoknak meg jó üzlet. Nem akarják megengedni, hogy kitörjünk ebbôl a helyzetbôl, illetve nagyon sokan ellenérdekeltek ebben. Nekünk a sok ellenérdekeltség mellett kell megtalálnunk azt az ösvényt és utat, ahol mégis ki tudjuk vezetni Magyarországot ebbôl a csapdából.”
Ahhoz, hogy Magyarország pénzügyeiben levegôhöz jusson, államkötvényeket bocsát ki, általában 6 százalékos kamatra. Amikor a hitelminôsítôk rossz osztályzatot adnak Magyarországnak, a kötvények már csak 7, vagy éppen 8 százalékos kamattal adhatók el. Felhajthatják 10 százalékra. A magyar társadalom hozzájárulhat a talpraálláshoz államközvények vásárlásával, ami abszolut biztos. (Hacsak nem kergetik Magyarországot a görög-féle gödörbe.)
Van, aki csillogtat reményt: „Április 23-án esély mutatkozik az ügy tisztázására, ha létrejön egy esetleges Orbán–Barroso találkozó. Addig
maradhat nagy valószínűséggel a bizonytalan állapot ebben a témakörben” – írja a jegybanktörvénnyel kapcsolatos fejleményekrôl Karsai Péter, a Commerzbank Treasury Sales munkatársa. „A jegybanktörvénnyel szemben támasztott kifogások az ECB (European Central Bank) részérôl még mindig fennállnak, ami pedig az egyik sarokpontja a hivatalos IMF tárgyalásnak. Az eddigi törvénymódosítások az ECB jelentése szerint nem elegendôek, további változtatásra lesz szükség, ha biztosítani szeretné a kormány a készenléti hitelkeretet.”
Minden Magyarországra mért banki követelést elvállalt kezelni az Európai Bizottság. Ahhoz, hogy Magyarországgal megkezdôdhessenek a pénzügyi megállapodást célzó tárgyalások, az ország iránti befektetôi bizalomra van szükség – hangsúlyozta az Európai Bizottság szóvivôje. „Attól tartok, nem tudom felsorolni mind a húsz vagy harminc pontot, hogy mit kell megtenni” – mondta a bizottsági szóvivô, akinek a szavai szerint „általános értelemben” kell megfelelô környezetet biztosítania Magyarországnak. Ennek értelmében fognak szaporodni a követelmények. Besegített ehhez a három magyar szocialista európai parlamenti képviselô, Tabajdi Csaba, Göncz Kinga és Gurmai Zita, néhány képviselôtársukkal, akik írásbeli kérvényt küldtek a plénumhoz, amiben aggályokat fogalmaztak meg a magyar egyházügyi
törvénnyel kapcsolatban. A strébereknek megköszönték, az aggályokat beiktatták a bizottsági elvtársak.
A távolabbi büntetés a nemzeti érdekű politikáért továbbra is fennáll azzal a hírrel, hogy: „az európai uniós országok pénzügyminiszterei jóváhagyták a Magyarországot megilletô kohéziós források részleges felfüggesztését 2013. január 1-tôl, de egyben úgy határoztak, hogy amennyiben Magyarország megteszi a szükséges kiigazításokat, az intézkedést már ez év júniusában hatályon kívül helyezik.” Mi ez, ha nem zsarolás?
További fenyegetés: „A piacon kezd körvonalazódni az a kockázati forgatókönyv, arra az esetre, ha Magyarország nem jut megállapodásra új IMF/EU-hitelprogramról a Valutaalappal és az unióval ”– vélekedtek helyzetértékelésükben a londoni felzárkózó piaci elemzôk. A Commerzbank befektetôk számára összeállított, Londonban ismertetett áttekintése szerint e „közelgô kockázati forgatókönyv” elemei közé tartozik a 300 forint/euró fölé gyengülô forintárfolyam.
Martonyi János külügyminiszter cáfolta azokat a baloldalon népszerűsített teóriákat, miszerint a magyar kormány csak megjátssza, hogy nem ismeri az IMF feltételeit, valójában megátalkodottan nem akarja teljesíteni azokat. Az igazság az, hogy sem szóban, sem írásban nem hajlandók közölni
velünk a feltételeket, ezért húzódik a tárgyalások elkezdése, mint a rágógumi. Érthetô persze a szemérmesség: hogy nézne ki, ha vegytisztán politikai kívánalmakat fogalmazna meg a világ pénzügyi biztonságán ôrködô mamutszervezet?
Kiszelly Zoltán politológus mondta a Hír Televízió Péntek 8 című műsorának adásában, hogy a magyar balliberális sajtót mintha Washingtonból és Brüsszelbôl, vagyis a hitelnyújtó szervezetek központjaiból szerkesztenék. „Valóban: az ellenzék és sajtója üzembiztosan lô mindenre, ami egy kicsit is enyhítene az ország kiszolgáltatottságán, legyen szó végtörlesztésrôl vagy lakossági állampapír-vásárlásról. Nem puccsot vizionáló fideszes politikus, hanem az LMP-hez közel álló közgazdász, Róna Péter nyilatkozott nemrég arról, hogy az unió vezetôi – a német kancellárt meg is nevezte – Orbán Viktor leváltásának lehetôségét mérlegelték, ám a budapesti békemenet után ejtették a tervet. A hazánkra gyakorolt nemzetközi nyomás azonban nem enyhült. Ennek része a hitelnyújtás feltételei körüli játék.”
De mi köze ennek a hitelképességünkhöz? És ez még semmi:
„Az Európai Bizottság szóvivôje, Olivier Bailly a befektetôi bizalom helyreállítását nevezte meg feltételként, de attól elzárkózott,
hogy ezt lefordítsa konkrét elvárásokra. Csakhogy a készenléti hitel éppen e bizalom helyreállításának lehetne az egyik eszköze. Az EU tehát a piacnak, közelebbrôl meg nem nevezett befektetôknek dobta tovább az IMF labdáját. Innentôl valóban nem maradt sok homályos pont. A készenléti hitel feltétele a teljes gazdaságpolitikai fordulat, a visszatérés a kezes Bajnai-kormány teherelosztási gyakorlatához. Ha ez megtörténik, a demokráciánk állapota feletti aggodalmak enyhülése is borítékolható. Semmi teher a külföldiek itteni leánybankjain, el a kezekkel a közszolgáltatásokon extra profitot szerzô cégektôl, vissza az étkezési jegyet a franciáknak! És így tovább. Legyen úgy, mint korábban volt! A pénzszivattyúnak újra működnie kell. Ezt jelenti az a bizonyos ortodox gazdaságpolitika.” (Szeretô Szabolcs, Nem papír, Magyar Nemzet, 2012. április 16.)
Ez természetesen a nemzeti kormány leváltását jelentené azok részérôl, akik ma még mindent bevetnek az Európai Unióban ma regnáló baloldali politika megmentésére. Ezen a vonalon található meg a Magyarország elleni pénzügyi manipuláció mögötti politikai szándék. Erre világít rá Orbán Viktor az Új Ember című katolikus lap húsvéti számában leközölt interjúban adott válaszaival:
„– Az Európai Unióban Magyarország körül kialakult viták egyik oka, hogy ma Európa
szellemi világában fölényben vannak azok, akik úgy gondolják, hogy a nemzeti gondolkodásmódtól és szuverenitástól a nemzetközi, nemzetek feletti irányba kell haladni, Magyarország jelenlegi vezetôinek azonban más értelmezése van az európai civilizációról és kultúráról.
– Az Európában uralkodó felfogás szerint a hit, a vallás és a teremtés rendjét a vallástalanság és a tudományos világfelfogás, az istentelen kozmosz felé terelik, mi viszont ezzel ellentétes irányban haladunk: nekünk az európai civilizációról és kultúráról más értelmezésünk, felfogásunk van. A magyar ügy nem véletlenül vált ki rokonszenvet, most dôl el, van-e esélye egy nemzetnek arra, hogy a saját útját járja. Most dôl el, hogy kimaradhat-e egy ország a szekuláris, családellenes és a nemzetet meghaladottnak tekintô európai szellemi törekvések hatálya alól, építheti-e jövôjét az azokkal ellentétes értékekre. A keresztény Európa gondolatával korábban szinte mindenki egyetértett, mára azonban vízválasztó lett, minden európai értékvita mélyén ez a kérdés húzódik meg. Egyre inkább polgárjogot nyernek azok az elméletek, amelyek Európa működôképességét már csak az Európán kívülrôl érkezôk segítségével gondolják fenntarthatónak. Mi ez, ha nem Európa hanyatlása? Mindenesetre optimisták vagyunk, reménykedünk a megújulásban.
Akkor sincs ok az elkeseredésre, ha az európai politika színpadán azok a vezetôk kerültek többségbe, akik kevésbé tartják fontosnak a keresztény gyökereket. Európa ma szenved, mert elvesztette gyökereit, ám az EU egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy soha sincs kész, folyamatosan alakul. Ezért az unióban nincs teljesen elvesztett vagy teljesen megnyert ügy.”
Amint látjuk, Orbán Viktor töretlenül bízik abban, hogy a jelenlegi baloldali roham tűnô jelenség, és hogy van Európa népében annyi erkölcsi és szellemi tartalék, ami eltakarítja ezt az újabb internacionalista támadást.
Arról szól ez a magyarellenes történet, hogy az európai nemzetek uniója helyett létrejöjjön egy internacionalista központi hatalom, amely általa irányított egyetlen gazdasági komplexumnak tekinti Európát, ahol a fô szempont a profit. A pénzgazdálkodás teljes szabadsága mellett minden más szigorú ellenôrzés alá kerül. Lesznek 5 éves tervek, lesz devienciavallás, és megvalósul minden, ami nem sikerült a vörös csillag jelképében.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
