 |
|
A termôföld a nemzet erôforrása
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. május 22., Magyar Élet, HUNSOR.se
Országot és nemzetet az élet szükségleteit elôállító föld és azt megművelô nép hozott létre mindvégig a történelem folyamán, és a kettô nem élhet többé egymás nélkül. Minden civilizáció egy-egy gazdasági egységet képezô terület együttélô egyedeinek társadalmi tevékenységében jött létre.
A civilizációk összessége olyan együttes, amiben mindenegyes karakteres civilizáció eredeti sajátossága megtartása mellett tovább él. Az univerzális civilizáció veszélyes elgondolás, csak a gyengébbek folyamatos elpusztítása árán jöhet létre, és válik szegényebbé mindenegyes veszteséggel. Igazat kell adni Paul Ricoeur-nek (Történelem és igazság, 1961), aki már elég korán figyelmeztetett a globalizmus veszélyére, alább idézett mondataiban:
„Az univerzalizáció jelensége ugyan elôrelépést jelent az emberiség számára, de romboló hatást is gyakorol: nemcsak a hagyományos kultúrákra, ami önmagában még nem jelentene helyrehozhatatlan kárt, hanem arra nézve is, amit a nagy kultúrák
termékeny magjának nevezhetnénk. Ez a mag képezi az alapját életünk értelmezésének, s ezt nevezem a továbbiakban az emberiség etikai és mitikus gyökerének. A konfliktus innen származik. Úgy érezhetjük, hogy az egységes világcivilizáció egyszersmind a múlt nagy civilizációit alkotó kulturális források rovására, azok elkoptatása, elhasználódása árán valósul meg. Ez a fenyegetés, más nyugtalanító jelenségek mellett, a szemünk láttára elterjedô tömegkultúrában, az elementáris kultúra abszurd ikertestvérében ölt testet. A világ minden táján megtalálhatók ugyanazok a rossz filmek, játékautomaták, szörnyű műanyag vagy alumínium tárgyak, megfigyelhetô a nyelv eltorzítása a propaganda és a reklámok révén. Úgy tűnik, mintha az emberiség nagy tömegei azzal, hogy en masse elérték a fogyasztói kultúra bizonyos szintjét, en masse meg is rekednének egy szubkultúra szintjén. Így jutunk el azoknak a nemzeteknek az alapvetô problémájához, melyek éppen kiemelkednek az elmaradottságból. Ahhoz, hogy a modernizáció útjára lépjenek, le kell számolniuk kulturális múltjukkal, ami eddig a nemzet raison d’étre-je volt. ... Ez paradox helyzetet teremt, hiszen a múlt talajában kell gyökerezniük, ápolniuk kell a nemzeti szellemet, a gyarmatosítókkal szemben kifejezésre kell juttatniuk a szellemi és kulturális függetlenség igényét. Ugyanakkor a modern civilizációban való részvételhez szükség van a tudományos, a technikai, a politikai racionalitás átvételére, és ez gyakran egész egyszerűen az egész kulturális múlt elvetését igényli. Tény, hogy nem minden kultúra tud ennek a jelenségnek ellenállni és képes feldolgozni magában a modern civilizáció által keltett megrázkódtatásokat. Itt van az ellentmondás: hogyan lehet korszerűvé válni, de ugyanakkor visszatérni az eredethez is, hogyan lehet feltámasztani a múlt szunnyadó civilizációját és egyúttal részesévé válni az egyetemes civilizációnak?”
A Kárpát-medence kedvezô földrajzi, éghajlati, termôföldi adottságaival civilizáció megteremtésére kiválóan alkalmas terület, és sajnálatos hogy a magyar államalkotást megelôzô évszázadok, évezredek ott élt civilizációiról nagyon kevés ismeretanyag maradt fenn. Ami megmaradt, azzal sem gazdálkodunk értelmesen, mert például országunk történelmét csak a honfoglalástól tanuljuk,
alig kap említést mindaz ami elôtte történt. Mások ilyesmivel jobban gazdálkodnak.
Az egész alföldi és hegyláncolati geopolitikai egységet képezô területen egyedül a magyarság alkotott tartós és egységes államot. Ennek a történelmi kihívásnak a felismerése az eladdig vezérelvű nép részére nagy méretű szemléletváltozást követelt, ami Árpád, Géza és Szent István nemzedékének államalkotó zsenialitására vall. A történelem azonban nem volt kegyes ehhez az alkotáshoz. Szinte folyamatos nagyhatalmi terjeszkedésekkel kellett megküzdeni, ami minden égtáj felôl veszélyeztette a Szent Korona országát.
Úgy tanultuk, hogy Magyarországon minden hatalom forrása a Szent Korona. A hatalmat az uralkodó és a nemzet együtt gyakorolják. Ez tükrözôdik az Aranybulla ellenállási záradékában. A Szent Koronában nem a királynak van országa, népe, hanem a Nemzetnek, az országnak van királya. A magyar király hatalma nem isteni eredetű, nem korlátlan uralkodó, hiszen a nemzet választotta. Magyarországon az uralkodó házon belüli trónutódlás a nemzet akaratából valósult meg, az új királyt az
országgyűlés választotta. Ebben a közhatalmi rendszerben döntô jelentôségű volt az ország földterületének tulajdonlási rendje.
A föld mindig a Szent Koronáé volt, használója a Szent Korona jóvoltából birtokolta, vér szerinti örökös hiányában a föld birtokjoga visszaszállt a Szent Koronára. Nemzetmegtartó törvényszemlélet tehát, hiszen a föld termése adja az életet, és ahogy prof. Tanka Endre (KAPU, 2012/3) kifejti immár mai alkalmazásra ajánlva: „a föld államterület, a társadalmi lét alapja, birtoklási monopóliuma miatt hatalmi–politikai–uralmi tényezô”. Az idézett meghatározás – bár tartalmilag az ezeréves magyar állam alapvetô filozófiájára utal – nagyonis jelenlegi követelést fogalmaz meg. Az ország népe bizonyára nem érzékeli, hogy ezt az ôsi közösségi tulajdonjogot vitatja el tôle el az európai uniós tagság.
Az uniós tagsággal Magyarország elvállalta az úgynevezett négy alapszabadságot: az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tôke mozgásának szabadságát. A liberalizmus materialista elmélet, ebben fogant az Európai Unió, ennek értelmében „a csatlakozó állam
termôföldje nem az államhatalom területi alkotóeleme, nem a nemzeti lét és az életminôség alapfeltétele, még csak a mezôgazdaság és az élelmiszer-termelés alapvetô termelôeszközeként sem ismerhetô el — nem több és kevesebb, mint a tôke zavartalan áramlását szolgáló egyik sajátos árufajta, a piac által értékelt termelési tényezô.” (Tanka E.)
A termôföldre vonatkozó szabályozás a tôkemozgás szabadságából következik. És mivel uniós alapelvrôl van szó, a csatlakozás kötelmeként e területen is feloldandó minden értékesítési korlátozás. A probléma ezzel azonnal megmutatkozott a nyugati és az újonnan csatlakozó országok föld árai közötti méretes különbségben. Erre hivatkozva lehetett kérni az Európai Unió hozzájárulását, hogy Magyarország a csatlakozást követô hét évig fenntarthassa a külföldiek termôföld tulajdonszerzésére vonatkozó tilalmat. Az indokolásban az állt, hogy külföldiek spekulatív céllal ne tudják felvásárolni a még olcsó hazai termôföldet, hogy ez idô alatt a magyar mezôgazdasági termelôk megerôsödjenek, és olyan földpiac alakuljon ki, ahol a föld ára fokozatosan megközelíti az EU-árszintet. Ezek a remények nem váltak
valóra, a hét év lejárta után még engedélyeztek három évet. Így Magyarország részére 2014 április végén megszűnik a korlátozás.
Mátyás István, a Vas Megyei Agrárkamara elnöke közölte egy évvel ezelôtt, hogy elsôsorban osztrákok, de németek, belgák is, becslése szerint, a termôföldek mintegy harminc százalékát használják, általában nagyüzemi gazdaságot vettek.
„Magyarországon a mezôgazdaságilag hasznosított terület az európai országokkal összehasonlítva rendkívül magas, 62 százalék feletti, mely megközelíti a 6 millió hektárt. A mezôgazdasági terület 78 százaléka szántó. A termôföld nagy értéket képvisel, becsült értéke a nemzeti vagyon negyedét teszi ki. Ez a kincs azonban ma rosszul hasznosul – mondja Varsányi László, a Vas Megyei Kormányhivatal Földmu"velésügyi Igazgatóságának igazgatóhelyettese. – A terület több mint 2,5 millió tulajdonos birtokában van, a tulajdonosok többsége bérbe adja birtokait, így az összes terület kétharmadát haszonbérlet vagy egyéb jogcímen más mu"veli. A jelenleg használt terület kétharmadát kitevô földbérlet tehát megkerülhetetlen és általános jelenséggé, az ágazat üzletvitelében pedig
alaptényezôvé vált Magyarországon. Termôföldet mu"velésre vagy spekulációs céllal vásárolnak. Külföldi szemmel nézve nevetségesen alacsonyak a termôföldárak Magyarországon” – folytatta a szakember.
*
Magyarországot a természet agrárország szerepére szánja, iparosodjon bármilyen mértékben, a mezôgazdaságnak és állattenyésztésnek, erdôgazdálkodásnak, termékfeldolgozó iparnak nagy teret kell adni. A termôföld ezen felül fontos társadalom megtartó tényezô, a vidéki lét évezredes életmód, nélkülözhetetlen a magyar kultúra és nemzeti tudat megtartásához. Petrin László (körjegyző, Felcsút) megfogalmazásában: „a föld egyrészt államterület, az állami lét döntő ismérve. Másodsorban a föld a társadalom szövetének, a társadalom funkcionális működésének az alapja, mivel az államnak a földdel való rendelkezésétől függ a vidék és az egész társadalom életminősége, a népesség alakulása és nem utolsó sorban a mezőgazdaságból élők aránya és helyzete. Harmadsorban a föld szűkös közgazdasági jószág, korlátozott mértékben áll rendelkezésre, amelynek birtoklása egyben
hatalmi-politikai tényező: akié a föld, azé az ország!”
Ebben a szemléletben kell kezelni a magyar földkérdést, és ragaszkodni kell a nemzeti érdekű állami irányításhoz. Az Európai Uniót úgy kell értelmezni és figyelmeztetni, hogy a mi szövetségünk, amely nem írhat elô olyan rendelkezést, ami nemzeti létünk ártalmára van. A liberalizmus korlátlan szabadságelve szélsôséges és ártalmas, alkalmazása elfogadhatatlan. Ezzel foglalkozik nagyon helyesen Petrin László alábbi mondataiban:
„Államterületünk tőkeként történő jogi minősítése felveti a közösségi jog megsértésének megalapozott aggályát. Az egyenlő elbánás elve, az egyenlőség és az egyenjogúság iránti igény a közösségi jog szerint is alapjog, az EU jogrendjének legfőbb pillére. Az Európai Közösségek Bírósága is elismeri ezt az alapjogot. A velünk kötött csatlakozási szerződés viszont ezen alapjog megsértésével, valódi jogalap nélkül, hazánk földjét tőkének minősíti azért, hogy az állam a föld szabad forgalmát ne korlátozhassa.”
Magyarországnak alapvetô érdeke ellenállni az EU káros tagsági feltételeinek, és ugyanakkor politikai
mozgalmat kezdeményezni annak érdekében, hogy az Európa Tanács ne kövessen és ne követeljen szélsôséges liberalista elveket, hogy legyen pártpolitikamentes közös érdekű szerve a társországoknak. Amilyen örvendetes volt megszabadulni a szélsôséges politikai ideológia irányította Szovjetuniótól, annyira aggályos észlelni egyre-másra hasonló ideológia eluralkodását az Európai Unióban.
Nagyon nehéz helyzetben van a magyar nemzeti kormány, éppen az ország eladósodottsága miatt, hiszen éppen azt tapasztalja, hogy bármilyen nemzetérdekű lépésére azonnal beindul a szélsôséges liberalista- és a pénzügyi haramia-támadás, amivel máris igyekeznek leszerelni az ellenállás lehetôségeit. Ebben a szoros helyzetben értékeljük Budai Gyulának, a vidékfejlesztési tárca államtitkárának alábbi nyilatkozatát:
„Olyan földtörvényt kell alkotni, amely bár nem ellentétes a közösségi joggal, de el kell mennünk a legvégsôkig, hogy hazánkban minél kisebb arányban tudjanak külföldiek termôföldet vásárolni. A dán földtörvényt, amely dán nyelvismerethez is kötötte a földszerzést, fellazította az unió, így hasonló lépésre már nem lesz
lehetôségünk. De feltétel lesz a középfokú agrárvégzettség. A külföldiek helyben lakásának minimumát pedig nem három évben, hanem többen kívánjuk meghatározni. Az állam elôvásárlási joga sarkalatos pontja lesz a törvénynek, így ha külföldi gazda kíván hazai termôföldet vásárolni, akkor azt az állam felvásárlással megakadályozhatja. ... Bu"ncselekménnyé kívánjuk nyilvánítani a zsebszerzôdést. Komoly szankciókra számíthat mindenki, aki érintett ilyen ügyletben. Így az ügyvéd és a közjegyzô is. A zsebszerzôdést ugyanis valakinek meg kellett szerkesztenie, a feleknek alá kellett írniuk, és valakinek ellen kellett jegyeznie. Egy jogállamban megengedhetetlen, hogy valaki mögöttes ügyletekkel jusson földtulajdonhoz. Soha nem fogjuk érvényesnek elismerni az ilyen szerzôdéseket. Drákói szigorra számítsanak az érintettek, nem lesz kegyelem.”
A kormány eltökélt szándéka nyilvánul meg ilyen intézkedésekben arra, hogy megvédje a magyar földet idegen felvásárlóktól, akik nem követnék a magyar termelôi rendet. Arra a kérdésre, hogy „A vidéket romboló évtizedek után hisz még abban, hogy kitörési pont lehet az agrárium? – Budai Gyula államtitkár így
válaszolt: – Csak a mezôgazdaságon keresztül tudunk kilábalni a válságból, agrárország vagyunk. Az integráció és a szövetkezés támogatása kiemelt feladatunk, mert csak együtt, közös erôvel élhetjük túl a recessziót. A magányos hôsök ideje lejárt.”
Amíg a most mindent saját érdekei szerint megkövetelô unió országai békésen gyarapíthatták mezôgazdaságukat, addig Magyarország – ahol a bolsevista uralom szétverte a nagybirtokokat is meg a családi középbitokok rendjét is, majd a kisparasztoknak osztott földeket is kolhozosították – mezôgazdasága a rendszerváltoztatással újabb zilált állapotba keveredett, már ne Brüsszelbôl magyarázzák el, hogy mit tegyen a nemzeti kormány mezôgazdasága rendbetételére. Amihez mindenek elôtt a termôföld magyar tulajdonban való megtartása fô követelmény.
A Vidékfejlesztési Minisztérium elkészítette a „Nemzeti Vidékstratégia 2012 – 2020” programot, amibôl néhány megállapítást érdemes idézni:
„ Mezo"gazdaságunkat csökkeno" termo"terület, szétesett üzemi és torz gazdálkodási szerkezet jellemzi ... rohamosan csökken a mezo"gazdaság
élo"munkaero" igénye, és ezzel egyideju"leg a föld, a vidék népességeltartó és népességmegtartó képessége. E folyamatban a 2004. évi EU-csatlakozás – amely alapveto"en megváltoztatta a támogatások szerkezetét és piaci helyzetünket – a mezo"gazdaság szereplo"it és a vidék társadalmát felkészületlenül érte. Elmaradt az alkalmazkodás, nem történt meg az állam szerepének, feladatainak – az új helyzethez igazodó – újragondolása. ... A vidéki életfeltételek jelento"s romlása, a negatív irányú – a vidéki közösségek gazdasági létalapját felszámoló – folyamatok gyors megállítása érdekében alapveto" gazdaság- és társadalompolitikai fordulatra, nemzeti vidékstratégiára, „nép-párti” államra, és annak gyors lépéseire, közép-és hosszú távú stratégiai fejlesztési és cselekvési programra, és ebbe illeszkedo" rövidtávú válságkezelo" intézkedésekre van szükség. ... A falvaknak, a vidéki településeknek a mezo"gazdasági termelésre alapozódott hagyományos gazdasági szerepe az utóbbi évtizedekben megrendült, és a jellemzo" folyamat az elvándorlás lett. A falvak fennmaradásához, fejlo"déséhez, a gazdasági alapok mellett társadalmi alapokra is szükségük van, mint: jó mino"ségu" lakó- és
gazdálkodási környezetre, jól megközelítheto" településekre, színvonalas intézményekre, elérheto" szolgáltatásokra (nevelés, oktatás, kulturális (könyvtári), egészségügy, közigazgatás). A falvak, vidék sorsa az ott élo" emberek szemléletén, tudásán is múlik, kiemelten fontos ezért az oktatás, szakképzés, szakmai tanácsadás, a korszeru" gazdálkodási ismeretek terjesztése, valamint a közösségi együttmu"ködési módszerek alkalmazása. (Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztermegfogalmazása)
Látku ebbôl, hogy szerteágazó feladatokat kell végrehajtani a termôföld megvédése nevében, méltán kapta a tárca a vidékfejlesztés nevet. A magyar mezôgazdaság talpraállítása a magyarság megmaradásának fontos kelléke. Az kell legyen a szerepe, hogy felvirágoztassa a vidéket, ami életlehetôséget biztosít a rajta élô magyar népnek, hogy ne kívánkozzon a fôvárosba költözni, majd onnan a nagyvilágba szétáramlani. Ilyen feladatot csak nemzeti elkötelezettségű kormányzattól várhatunk el, és olyan kormánytól, amely az Európai Unióban is képes érvényt szerezni annak az ezeréves magyar joggyakorlatnak, amelyben a magyar állam földje az ország népének a jólétét és megmaradását kell hogy szolgálja.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
