 |
|
Párizs balra lépett, jobbra tart
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. május 24., Magyar Élet, HUNSOR.se
Május 6-án lezajlott francia elnökválasztás második fordulját Nicolas Sarkozy elvesztette Francois Hollande-dal szemben. A szocialista politikusra a választópolgárok mintegy 52 százaléka, Sarkozyre pedig hozzávetôlegesen 48 százaléka szavazott. Az elnökválasztás az ország két legerôsebb politikai szervezetének a jelöltjei között döntött.
A vesztes a centrista Union pour un Mouvement Populaire (UMP) pártkoalíció négy párt kormányalkotó szövetsége: Gaullista Konzervatívok (RPR), Kozervatív–liberális demokraták (DL), Centrist Unio a Francia Demokráciáért, amelyben a populista kereszténydemokraták és radikális szociálliberálisok vannak együtt (UDF).
A gyôztes egymagában a Szocialista Párt. Baloldali gyôzelem – hirdetik a magukat ugyancsak baloldalinak hirdetôk Hunniában. Látni fogjuk, hogy ez csak látszat.
A franciák 1958 óta kilencedik alkalommal választották meg közvetlen
szavazással a köztársasági elnököt, akinek mandátumát 2000-ben népszavazással hétrôl öt évre csökkentették. Nicolas Sarkozy 1981 óta az elsô francia elnök, akit nem választottak újra,
Francois Hollande a három hónappal ezelôtti elsô választási nagygyűlésén érdekes dolgokat mondott: „A köztársasági elnökség nem azt jelenti, hogy egyetlen ember irányít, hogy egyetlen gondolkodás érvényesül, hogy egyetlen párt klánná válhat. ... Egy államfônek el kell fogadnia a hatalommegosztást a legmagasabb tisztségek között. ... Garantálnia kell az igazságszolgáltatás függetlenségét azzal, hogy a hatalom kizárja annak a lehetôségét, hogy egyes ügyekbe beleszólhasson, megôrizve a sajtószabadságot, tiszteletben tartva a forrásvédelmet. ... Egy államfô nem nevezheti ki a közszolgálati tv-csatornák és rádiók vezetôit, és fel kell lépnie a korrupció ellen.” Ugye, milyen ismerôs szólamok?
És ami a legérdekesebb: A szocialista jelölt az ország legfôbb ellenfelének a pénzügyi világot tekinti, amely „soha nem lesz jelölt, soha nem fogják megválasztani, és mégis jelenleg az kormányoz”. Megválasztása esetén olyan banki törvényt
fog kezdeményezni, ami kötelezi a pénzintézeteket a spekulációs tevékenységek és a hitelezés szétválasztására. Szót emelt egy európai szintű, közpénzbôl fizetett hitelminôsítô intézet létrehozásáért és a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáért.
Fél évszázaddal a francia–német megbékélés után Hollande egy új francia–német szerzôdés kidolgozására is ígértet tett 2013 januárjára: „Új ciklust kell nyitni Európában, a gazdasági, az ipari és az energetikai együttműködésrôl a két ország között. A lendület hiányzik Európából. Ezért német barátainknak egy új, az igazságon alapuló viszonyt fogok ajánlani. Nekik a szolidaritásról kell tanúbizonyságot tenniük. Németország nem tud erôs maradni egy gyenge Európában. Nem lesz gazdag egy elszegényedô Európában” – mondta Hollande.
Ha megkockáztatunk egy összehasonlítást a francia és a magyar pártrendszer között, nagyon laza valószerűséggel mondhatjuk, hogy a most kormányzó UMP megfelel a magyarországi SZDSZ-nek, az SP az MSZP-nek, és a La Pen féle Nemzeti Front a Jobbiknak. Nincs nemzeti középpárt, mint nálunk a Fidesz. De van itt egy óriási különbség: a francia szabaddemokraták és szocialisták jó
franciák, szeretik a hazájukat, és harcolnak érdekeiért. Ott is dívik a baloldal–jobboldal elnevezés, baloldaliak természetesen a szocialisták, kommunisák, és jobboldaliak a ma még uralkodó UMP, a – szabad fordításban – Népi Mozgalom Szövetség. Ez alakította a jelenlegi kormányt, amely az atlantista szövetség révén Amerika-párti, vagy pontosabban nemzetközi elkötelezettségű, és ennek nyomán támogatója az Európai Unió jelenlegi internacionalista politikájának, a központi irányítású federációs igazgatásnak. Az igazi vízválasztó immár nem a hagyományos bal- vagy jobboldali politizálás, hanem az uniós diktátumot elfogadók és a nemzeti szuverenitáshoz ragaszkodók álláspontja között húzódik.
Még januárból való újságcikkbôl idézzük az alábbiakat:
„Amíg szombaton százezrek vonultak az utcára Magyarországon, hogy demonstrációjukkal a kormányt támogassák, vasárnap Franciaországban több tízezres tömeg gyűlt össze a szocialista elnökjelölt, François Hollande hívására. E sorok írója – a kezdeti meglepettségbôl felocsúdva – ekkor nekilátott a több mint másfél órás beszéd alapos elemzésének.
Vajon ugyanaz az érvelés következik, mint amit a magyarországi baloldaltól is megszokhattunk? A szónoklat magyar fül számára több meglepetést is tartalmazott. Elôször is, míg Magyarországon keveset hallani a baloldalt a nemzetrôl beszélni, Franciaországban az ország nagyságát, a nemzeti büszkeséget nem csak a jobboldal hirdeti. A szónoklat elsô perceiben legalább húszszor hangzott el a »Franciaország« szó. A baloldalnak a francia nemzet iránt érzett elkötelezettsége és csodálata már a legelején mindenki számára nyilvánvaló kellett, hogy legyen. Eztán jöhetett csak a baloldali vívmányok széles lajstroma, majd igazságosabb adórendszert, s az országban élô külföldiek jogainak kiterjesztését követelte, beleértve a helyi választójog megadását is. Végül volt a beszédben egy rendkívüli blokk, amely a magyar szemlélôdôben azt az érzetet kelthette, hogy a francia szocialista párt több ponton egyetérthet a Fidesz–KDNP frakcióval. »Az én igazi ellenfelemnek nincs neve, nincs arca, nincs pártja. Az én ellenfelem a pénzügyi világ« – ennek hallatán még a higgadtabb résztvevôk is felszisszenhettek. »A válság idején a bankokat az államok
mentették meg, s most ezek a bankok megeszik a kezet, amely etette ôket« – fogalmazott Hollande. Az államnak szerinte erôteljesebben bele kellene szólnia a pénzügyi világ játékszabályaiba, állampolgárainak védelmében.”
Ezen kívül kiemelte: az „AAA” besorolását nemrégiben elvesztô Franciaország a spekuláció és az illegitim hitelminôsítôk áldozata, ezért mielôbb létre kell hozni egy európai hitelminôsítô központot. A változást hirdetô szocialista François Hollande, csakúgy, mint a hónapokon keresztül demonstráló spanyolok, vagy a legutóbb Washingtonban tüntetô amerikaiak, a nagytôke és a fékevesztett, szabályozatlan piaci globalizáció ellen emelte fel hangját.
Érdemes visszatekinteni a francia elnökválasztás elsô fordulójára, amikor minden jelölt indult a két legmagasabb eredményért. Hollande már az elsô, április 22-i fordulóból is gyôztesen került ki, aki ekkor a szavazatok 28,6 százalékával büszkélkedhetett, míg Sarkozy 27,2 százalékos eredményt ért el. A legnagyobb meglepetést ekkor azonban a szélsôjobboldali Marine Le Pen okozta, akire a választók csaknem 18 százaléka
szavazott. Ez a Nemzeti Front (FN) számára kiemelkedôen magas eredmény a júniusi nemzetgyűlési választásokon is elônyös pozícióhoz juttathatja a francia szélsôjobboldalt.
A francia elnökválasztásokat sokan egyszerűen egy Sarkozy-ellenes referendumként fogták fel. A jelenlegi elnök 2007-es beiktatása óta rengeteget vesztett népszerűségébôl, kormányzási stílusa, illetve a gazdasági problémák miatt kiábrándultak belôle a franciák. A választások kimenetelét Európa-szerte szoros figyelemmel kísérték a vezetô politikusok, hiszen a válságsújtotta Európai Unió szempontjából sem mindegy, hogy ki fogja vezetni a kontinens második legfontosabb gazdaságát – írja a France 24 című hírportál. Vereségével Sarkozy a tizenegyedik olyan államférfi Európában, akit elsöpör az euróválság, illetve a megszorító intézkedések miatti elégedetlenség. Franciaország jelenleg egyre rosszabbodó gazdasági helyzettel kénytelen szembenézni: magas költségvetési hiány és államadósság, illetve növekvô munkanélküliség jellemzi. Kérdéses, hogy gyôzelme után Hollande mennyire lesz képes visszájára fordítani a negatív
tendenciákat, illetve hogy az EU motorjaként aposztrofált német–francia tandem működésére milyen hatással lesz az elnökváltás.
Az elnökválasztási kampány lezárultát követôen hamarosan újabb kampányra kerül sor; június 10-én és 17-én nemzetgyűlési választásokat is tartanak Franciaországban. Felmérések szerint azon a szocialisták, a szélsôbaloldal és a Zöldek együttesen a szavazatok 44–45 százalékára, a jobbközép tábor 31–32 százalékra, míg a szélsôjobboldali Nemzeti Front 15–18 százalékra számíthat. A szenátusban tavaly ôsz óta már a baloldal alkotja a többséget. Gérard Grunberg politológus szerint „az egyértelmű gyôzelemmel” megnyílt az út ahhoz, hogy a június 10–17-i nemzetgyűlési választásokon a baloldal elsöprô gyôzelmet szerezzen a parlament alsóházában is. A Nemzeti Front elôretörése azonban külön figyelmet érdemel.
A Nemzeti Front 1973-ban alakult meg „Front national pour l’unité francaise (Nemzeti front a francia egységért)” néven. Az akkor randallírozó anarchisták, eurokommunisták miatti társadalmi igényként jött létre nemzeti érdekek védelmére. Sok támadás érte, de folyamatosan benne volt a
francia belpolitikában, ellensúlyozva a baloldal nemzetellenes politikáját. Alapítója és évtizedeken át vezetôje Jean-Marie Le Pen a közelmúltban meghalt, de leánya Marine Le Pen átvette a párt vezetését, és sikeresen viszi tovább. Nem foglalkozik már a zsidók dolgaival, de annál inkább a bevándorlási politikával és az iszlám társadalmi feszültségekkel, ami népszerűségét rendkívül mértékben megnövelte. Felmérések szerint nemcsak a saját pártja hívei, de a kormányzó UMP legalább fele támogatna egy UMP–FM választási szövetséget.
A budapesti Társadalmi Forradalom nevű Anarcho-kommunista portál írja: „Az európai szélsôjobboldalon az apák tradícionális antiszemitizmusa, rasszizmusa lassan átadja a helyét a fiúk és lányok iszlamofóbiájának, amely már nem egyedül a szélsôjobb megkülönböztetô jegye. És persze a mérsékelt jobboldal kirohanásai a franciaországi iszlám jelenlét ellen lényegében elfogadhatóvá, legitimmé teszik az FN gondolkodásmódját, hiszen maga a jobboldal sem igen gondol mást. ... Minden mostani körülmény arra látszik utalni, hogy a megállíthatatlan európai jobbratolódás (a szociális feszültségek etnikai mezbe
öltöztetése, azaz a fasizálódás egyre nyilvánvalóbb jeleivel) folytatódni fog. Semmi sem indokolja, hogy optimisták legyünk: a szolidaritás, az egyenlôség, a szabadság hívei számára sötét idôk jönnek. ... Amit ellenben az Európai Unió mostani politikájáról mond az FN, az túl azon, hogy alapvetôen igaz, bármelyik baloldali párt is mondhatná: »Az EU, a szabadkereskedelmet és a gazdasági liberalizmust védelmezve, az országra rákényszeríti az államigazgatás és a szociális szolgáltatások visszanyesését minden területen, a postától a bíróságokon, az óvodákon, a kisiskolákon át a kórházakig.«”.
Tehát az elnökválasztással most valamilyen nagy változás indult meg, ami a júniusi képviselôválasztásokkal drámai fordulatba juthat.
Az UMP szétesik, darabjai (választói) jó részét a Nemzeti Front veszi fel, ami által bekerül a parlamentbe harmadik erôként.
„Nehéz megszabadulni attól az érzéstôl, hogy José Manuel Barrosónak már nincs energiája Orbán Viktorra. Érthetô. A 2008-ban megkezdôdött gazdasági válság súlyos helyzetbe hozta az Európai Uniót. Elsô körben a bankok kerültek válságba, aztán az államok, most pedig jön a politikai válság.
2008 óta az eurózónában megbukott az ír, a portugál és a spanyol kormány, most alighanem bukik a francia is.” – írja Szlankó Bálint (Komment hu) –, és ilyen kitételt is használ: „Direkt támadás ez az integráció (és a nyitott piacok) egész ethosza ellen. A válság miatt Hollandiában is megerôsödnek az EU-ellenes erôk. Ez fontos. ... A gazdasági válságot így követi politikai válság, amely az EU-ellenes, globalizációellenes, piacellenes (és végeredményben józanságellenes) hangok megerôsödését hozza, nemcsak a szélsôségek pártok közt, de a centrumban is. Ez mind-mind az integráció vívmányait és intézményeit fenyegeti. Már egy ideje látni, hogy az Európai Bizottság meggyengült a tagállami kormányok javára. Az euróválságot szinte teljes egészében a kormányfôk kezelték. De ez csak a kezdet. Nem csak a franciák támadják Schengent, a költségvetési paktumot, az EKB-t, az EU más vívmányait. Ha a centrum gyenge, mindenki szétszalad, saját pecsenyéjét sütögeti mindenki más (és végeredményben persze saját maga) rovására.” Ilyen nagy a bánat a baloldalon.
Tamás Gáspár Miklós sem maradhat ki az okosat mondók körébôl: „Reméljük, Hollande
tartja a szavát, és fölmondja a fiskális paktumot, véget vet a megszorításoknak, megadóztatja a hipergazdagokat, szélesíti a dolgozók jogait, nem növeli a munkaidôt és a nyugdíjkorhatárt, és szembeszáll az Európai Központi Bankkal. És kupán vágja a szegények és az arabok–feketék ellen uszítókat, az iszlamofób ôrülteket. TGM”
*
Hollande gyôzelmét valószínűleg némi aggodalommal veszik tudomásul Németországban. Berlin egyik zászlóvivôje annak az eurózónára fiskális szigort kényszerítô paktumnak, amelyet Hollande a gazdaságélénkítés jegyében a maga részérôl módosítani akar.
Hollande már korábban jelezte, hogy elsô útja Berlinbe vezet, annak érdekében, hogy meggyôzze a német kancellárt a márciusban elfogadott európai stabilitási paktum módosításáról. Erre a várhatóan legkésôbb május 15-én tartandó elnöki beiktatás után kerülhet sor. A szocialista politikus a fiskális paktumot kiegészítené egy, a gazdasági növekedést elôsegítô passzussal. A német kormány „szoros együttműködést” ígért az új francia elnöknek.
Westerwelle német külügyminiszter szerint Németország és Franciaország együtt fog dolgozni az adósságválság leküzdése érdekében. Az Európai Unió által már elôkészített stabilitási paktumot most, a nagyobb versenyképesség érdekében, egy növekedési paktummal kívánják kiegészíteni. Westerwelle ezzel a kijelentésével – elemzôk szerint – Hollande álláspontjához közeledett. A francia reformbaloldalt képviselô Hollande ugyanis a választási kampányban többször is kijelentette, hogy megválasztása esetén újra akarja tárgyalni a márciusban elfogadott európai stabilitási paktumot, és azt egy, a gazdasági növekedést elôsegítô passzussal kívánja kiegészíteni. Ezt a vitát valószínűleg simán megoldják, de mögötte egy sokkal lényegesebb kérdés tolult most elôtérbe:
Az Európai Unió kezdettôl fogva a mai napig két állam egyetértô együttműködésén alapult. Ebben a kettôsségben Franciaország a másodhegedűs. Ez megfelel a gazdasági erôviszonyoknak. A most folyó francia belpolitikai változások megingatni látszanak az eddigi példás együttműködést. Az Európát is súlyosan érintô gazdasági válság kezelése módozatainak során elôtérbe került az a soha nem tisztázott szerkezeti
kérdés, hogy mi is az unió? Nemzeti államok gazdasági együttese vagy Európai Egyesült államok ŕ la USA. Ez a dilemma jött felszínre eddigi eltakartságából a francia elnökválasztás alkalmával.
Az unió két vezetô állama egyetértésben építette a központi hatalmat, ami fokozottan megnyilatkozott a keleti államok csoportos csatlakozásakor, ezek már csak a feltételeket és az utasításokat kapják. Egy elemzés szerint (Boros & Bíró): „Rengeteg kritika érte az egész eurózónát és a gazdasági kormányzás irányítóit, mondván, hogy a jelenleg működô struktúra valójában a német gazdaságra van optimalizálva, s így elsôsorban arra épül, hogy a német gazdaság stabil növekedést produkáljon. Tény, hogy az euró stabilitása kiugróan fontos a németeknek. De fontos a franciáknak is – ha más okból is. Jelesül: Franciaországnak minden körülmények között bele kell szólnia a világpolitika alakulásába, és Európa vezetô erejeként kell megmutatkoznia. Sarkozy végül is ezt a gloire-t polírozza újra.”
Hollande elsô külföldi útja Németországba vezet. Mert Németország az elsôszámú US-szatellite. Amerika nem ok nélkül tette meg Németországot az atlanti
politikája alapjává – Németország Európa legnagyobb gazdasági termelô műhelye. Emiatt vált veszélyessé a múltban az angolszász hatalmak részére Németország, emiatt kellett két világháborút indítani ellene, majd kellett feltétel nélküli leverettetéssel olyan állapotba hozni (Marshall-terv), hogy az abszolut gazdasági–pénzügyi függésben, politikailag is véglegesen kötôdjön ahhoz a pénzvilághoz, amely Amerika gyôzelmével világrendezô szerepet kapott. A német gazdaság, szorgalom, tehetség potenciálja most már csak egy USA-irányította Európai Unióban tartható mederben. Az atlantista kötôfék esetleges elszakadtával Németország Európa vezetô hatalma lesz, elérheti azt amire törekedett a XIX. század végén.
Egy dologban mindeddig megegyezett a két állam, pontosabban Merkel kancellár és Sarkozy elnök: az atlantista elkötelezettség hűséges szolgálatában. A franciákban ugyan mozgolódik a nemzeti önérzet, de a németek szolgalelkűsége szilárd. Németország amerikai katonai megszállását állandósította a NATO-tagság, és politikai megszállás állapotába rögzítette Németországot az amerikai világhatalmi politika, ezt állandósítja az
atlanti szövetség alapjaira épített Európai Unió. Egy – ma még elképzelhetetlen – németországi nemzeti szuverenitás visszanyeréséért harcbaszálló mozgalomnak sokkal nehezebb kibontakozási esélye van, mint hasonló célú mozgalomnak Franciaországban. Németország olyan mértékű ideológiai és politikai ellenôrzés (mondhatni karantén) alatt áll, hogy ôrültség lenne részérôl eltérni a számára kijelölt útról. Németország csak atlantista lehet.
Franciaország viszont élô politikai műhely, ahol semmi nem végleges. A jobboldalinak nevezett Sarkozy-irányzat a baloldali internacionalistákat szolgálta, most pedig a tetôtôl talpig szocialista Hollande felfedezte és meg is hirdette a nemzeti érdekeket. Jó kérdés, hogy mit fog, vagy mit tud abból megvalósítani. Ha sikeres, akkor békés úton olvad el a francia baloldaliság, ha csak taktikázott, a feléledett jobboldal demokratikus úton szorítja ki a baloldalt a politikai hatalomból.
Hasonlóan valószínűsít az említett elemzô páros: „Akkor fog majd kiderülni, hogy az európai integráció elmélyülésének és a szuverenitás döntô elemeinek feladását
feltételezô politikai unió megteremtésének igazi kerékkötôje nem Nagy-Britannia, hanem Franciaország.”v
Elsôként Magyarország nyilatkozott meg határozottan a tagállamok érdekeit összeadó európai szövetség mellett, és a tagállamokat beolvasztó, központilag irányított szuperállam ellen. A küzdelemben ma még egyenetlenek az erôviszonyok, de a változás benne érlelôdik a financiális diktatúra kudarcában.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
