 |
|
Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. június 10., Magyar Élet, HUNSOR.se
A franciaországi és a görögországi választások nyomán enyhül az uniós szigor a pénzügyi követelmények terén. Az elmúlt hónapokban egyre nagyobb teret kaptak azok a vélemények, amelyek szerint a gazdasági növekedés ösztönzését immár fölébe kell helyezni a takarékosságnak és a pénzügyi szigornak. Az EU-tagországok állam- és kormányfôi – Herman Van Rompuy uniós elnök kezdeményezésére – különtalálkozót szenteltek ennek a témának.
Múltheti számunkban foglalkoztunk a franciaországi elnökválasztás várható következményeivel, az egyidôben megtartott görög választások ugyancsak figyelemre méltóak, mert egyértelműen megmutatkozott, hogy a görög lakosság nemet mondott a megszorításokra: a takarékossági reformprogram mellett álló mindkét történelmi párt – az Új Demokrácia és a Paszok – komoly vereséget szenvedett. Veszélybe került a takarékossági reformprogram végrehajtása a súlyos adósságokkal küzdô Görögországban. Jelentôsen megnôtt ugyanis az esélye annak, hogy megakad
a második görög mentôcsomag, amelyet az athéni kormány februárban fogadott el – az EU–IMF-program fejében meghozandó takarékossági intézkedésekkel egyetemben. Sokan már arról beszélnek, hogy a déli állam akár az euróövezetet is elhagyhatja. „A Görögországban kialakult új politikai helyzet miatt jóval nagyobb az a lehetôség, hogy a görögök elhagyják az euróövezetet, mint az korábban volt” – mondta a Reutersnek az ING Bank vezetô közgazdásza, Carsten Brzeski.
Lapzártánkig nem sikerült megállapodnia a görög politikai elitnek egy új kormánykoalíció létrehozásáról, ami a szélsôségesek térnyerésével járó új választások kiírását jelenti. Az európai politikai elit ugyanakkor jelezte: ki kell lépniük a görögöknek az eurózónából, ha nem teljesítik az eddigi két mentôcsomagban vállalt feltételeket.
A kormányalakítással megbízott görög párt vezére szerint semmisek azok az ígéretek, amelyeket az elôzô kormány tett a több milliárd eurós mentôcsomag fejében. Kijelentette: a bankokat állami felügyelet alá kell vonni, továbbá nemzetközi bizottsággal kell megvizsgáltatni, jogszerű-e Görögország adósságállománya. „A nép vasárnapi döntése nyomán a mentôcsomagról szóló megállapodás nyilvánvalóan semmis” – hangoztatta Ciprasz, miután átvette a kormányalakításra szóló megbízást Karolosz Papuliasz államfôtôl.
Mind a francia, mind a görög választások során olyan politikai erôk nyertek, amelyek a magyar kormányhoz hasonlóan elutasítják az egyoldalú kiadáscsökkentésre épülô válságkezelést. Ennek nyomán a Nemzetközi Valutaalap hitelpolitikája is legalább 180 fokos fordulat elôtt áll. Szakemberek szerint az új fejlemények könnyíthetik Magyarország helyzetét is, és nagyobb mozgásteret adhatnak a kormány számára a közeljövôben remélhetôleg elinduló nemzetközi hiteltárgyalásokon.
A megszorításokon alapuló növekedési stratégia tehát kudarcot vallott, ezért ehelyett a gazdasági bôvülésen alapuló pénzügyi fegyelem jelentheti a kilábalást Európának. „A megszorítások helyett a növekedést és a munkahelyteremtést kell a középpontba helyezni – hangsúlyozta Csath Magdolna közgazdász – semmi nem indokolja, hogy ne a munkahelyteremtésen legyen a hangsúly hazánkban, mert az államháztartási hiányunk az uniós átlaghoz képest jónak mondható. Az EU követeléseivel és a pénzügyi paktummal kapcsolatban elmondta: – Brüsszel hazánkkal szemben igazságtalan volt, nem egyforma mércével mért, amikor a hiányok értékelésérôl volt szó, és sokkal inkább a korábbi években felhalmozott 7–8 százalékos deficiteket vette figyelembe, mint a jelenlegi kormány mérlegkiegyensúlyozó lépéseit. Sajnos az EU-nak nincs válságkezelô stratégiája,
helyette az Angela Merkel és Nicolas Sarkozy által támogatott pénzügyi paktumot ráerôltették a 25 tagállamra.”
Az Európai Uniónak most az az érdeke, hogy ne keletkezzen még több probléma a közösségen belül – mondta Lóránt Károly közgazdász. A szakember szerint eddig az Európai Bizottság miatt húzódott el a tárgyalás a Magyarországnak szánt hitelkeret ügyében, most a görög és francia helyzet miatt talán gördülékenyebb lehet a tárgyalás menete.
Politikai nemzetköziségv
Újsághír: – Franco Frattini volt olasz külügyminiszter és európai uniós biztos hétfôn Budapesten annak a meggyôzôdésének adott hangot, hogy olyan nemzeti kormányokra van szükség, amelyek elfogadják, hogy a nem-zeti szuverenitást a kulcsterületeken – például gazdasági kormányzás – át kell adniuk az Európai Uniónak.
Az olasz vendég aligha gyôzte meg vendéglátóit. Pontosan ott mondta el a politikai nemzetköziség egyik alapvetô törekvését, a nemzetállamok megszüntetését, ahol végre országos meggyôzôdés adott utasítást a politikának, hogy védelmezze a nemzet szabadságát és az állam függetlenségét. A magyar nép alig szabadult fel a kommunista internacionalizmus igájából, máris újabb veszély fenyegeti azt a félig elnyert
szabadságát, amit a kapitalista gazdálkodásra történt átváltással kapott.
Az annyira vágyott Nyugat nem azért ölelte magához Magyarországot, hogy gazdasága részesévé tegye, hanem azért, hogy saját gazdasága részére kapjon új piacot, olcsó munkaerôt. Nemcsak működô tôke jött be az országba, hanem fôleg a spekulációs tôke jött, amely fillérekért fölvásárolta az ország vagyonát, és végrehajtotta a szabadpiaci liberalista privatizációt. A lekopasztott országtól még adókedvezményeket is kicsikartak a multinacionális nagyvállalatok az országba telepített gyáraik részére, mert hát munkát adnak. Az ország élelmiszeriparát tönkretették.
Új remény csillant fel az Európai Unióhoz csatlakozással. De egyre-másra elôjön, hogy nem olyan a menyasszony, mint amikor bemutatták. A nyugati világ legundorítóbb politikai terméke, a ’68-as randallírozó eurokommunisták korosztálya telepedett rá az Európai Unióra, amely most, a válság idején nyilatkozik meg pucér rondaságával, neoliberalista internacionalizmusával.
Az alkalmazott módszer: jó üzleti reklámmal becsalogatni az országokat a tagok sorába, aztán rákényszeríteni a liberalista szentírás törvényeit, amikkel elprivatizálható az állam vagyona, majd a megkopasztott államot magára hagyni a szociális gondokkal egészségügyi,
oktatási fejlesztési kötelezettségekkel. Ezután jött a nemzetközi gyámság bevezetése: hitelezéssel kihúzni ôket a napi, pillanatnyi bajból, belehúzva általános eladósodásba, átvenni a pénze, gazdasága, törvényalkotása feletti felügyeletet, hogy majd az élhetetlenné tett, szuverenitásuktól megfosztott államok felett központi irányítást gyakorló szuper-államhatalmat építhessen ki a globális pénzhatalom. Annak azután meglesz a helye a világhatalmi szisztémában. Ha menetközben akadnak akadékoskodók, azokat koncentrált támadás alá kell venni, lefasisztázni, ha partikuláris (nemzeti) érdekeket akarnak érvényesíteni. Be kell vetni a politikai elvek tárát, amelyben csak az „kompatibilis”, amit a két világháború gyôztesei elôírnak.
Ez a kép bontakozik ki a jelenlegi uniós eseményekben és a négy éve folyamatos pénzügyi válságban. Az Európai Unió nyugati, korábbi tagországaiban már valóságos politikai hittanná érett a liberalista szemlélet, ami a nemzet fogalmának elvetésével, a nemzetek államának fokozatos megszüntetésével akarja központi kormányzó hatalommá kiépíteni az Európai Unió kormányát.
Természetesen van ellenállás is ezzel az egyelôre még szemtelenül nyomuló törekvéssel szemben, ami emlékeztet a Szovjetunió központi parancsuralmi szerkezetére. De a helyzet már
annyira elôkészített, hogy a politikai baloldal már készen áll egy számára kedvezô döntés kiharcolására. Ennek érdekében az Európai Parlament május 9-én plenáris vitát tartott az Unió helyzetérôl.
Sajnálattal látjuk, hogy a magyar nemzeti média nem követi figyelemmel, és nem viszi az közönség érdeklôdésére ezt a folyamatot, ami pedig sorsdöntô lehet. A Magyar Élet olvasói érdeklôdése érdemesíti a vele való foglalkozást. Kéretik figyelni:
Guy Verhofstadt, az európai liberálisok vezére szerint amin keresztül megyünk, az nem világválság, hanem igazi európai válság, az európai államok válsága. A politikus úgy véli, hogy ebben a helyzetben bátran nagyot kell ugrani, vagyis kizárólag a föderális Európa felé való elmozdulás jelentheti az egyetlen megoldást. „Egy európai költségvetés, európai pénzügyminiszter, és talán hosszabb távon egy európai hadsereg is, miért ne” – tette hozzá. Ezt az irányt választaná Daniel Cohn-Bendit, az európai zöldek (éretlen kommunisták) társelnöke is, aki szerint a franciaországi elnökválasztás egyértelmű üzenete, hogy a francia nép változást kíván. Szerinte egész Európának fel kell tennie azt a kérdést, hogy milyen változásra van szükség, és a megoldásnak nem nemzetinek, hanem európainak kell lennie, európai költségvetéssel, saját forrásokkal és az Európai Beruházási Bank
által finanszírozott zöld befektetésekkel. Figyelmeztetett, hogy ha a nép úgy látja, hogy a politikusok nem tudnak vagy nem akarnak választ adni az aggodalmaira, akkor maga adja meg a válaszokat és forradalmat csinál.
Elôször is figyeljünk a radikális hangvételre. Európai válság? Négy éve szenvedi Európa a gazdasági–pénzügyi válságot, ami Amerikában állt elô, de már nem ott, hanem Európában garázdálkodik. A „liberálisok” vezére szerint ez az „európai államok válsága”. Amirôl azt mondja Vörös Dani, kogy a megoldásnak nem nemzetinek, hanem „európai”-nak kell lenni. A tévedés kevés kockázatával állítható, hogy a fiskális válság egyféle mesterséges alapozás az európai nemzetállamok elleni támadás kierôszakolására.
A magyarországi baloldal ilyenkor rákontráz:
„Kimondva: ezek a nemzetek elismerni talán elismerik, de megélni képtelenek, hogy a politikai nemzetállamok keretét meghaladta az idô, hogy azok helyét át kell vegye a kulturális nemzetállamok gazdasági–politikai szövetsége, amelyben a nemzetállamok a közösségre ruházzák egyéni politikai és gazdasági autonómiájuk egy részét. Eminens érdekük lenne ez. Hiszen a globalizált világban – elzárva az erôszakos terjeszkedéstôl – hanyatlásra ítéltetett minden bezárkózó ország, legyen bármilyen gazdag belsô tartaléka önmaga
finanszírozásához. Globálisan tekintve ez igaz Európa egészére is. Ha képtelen lesz új minôségű egységét megteremteni, s hagyja magán eluralkodni az egységet szabdaló nacionalizmust, úgy könnyen a világ perifériájára szorul, ahonnan szinte lehetetlen lesz visszakapaszkodnia a fôsodorba.” (Európa arcai és a halott multikulti, Friss Róbert, Népszabadság 2011. március 12.)
A Heti Válasz is (amely lap az elsô Orbán-kormány támogatásával jött létre) az Európai Unió központi fôhatalommá való képítése érdekében szólal fel:
„Az euróválság ugyanis túlmutat a konkrét gazdasági problémákon. Az euróválság egy identitását vesztett unió válsága, amely évek óta félmegoldásokkal kormányozta magát a jelenlegi zsákutcába. Az unió úgy egységesült, hogy közben döntô kompetenciák nemzetállami hatáskörben maradtak, és úgy akart egységes valutát teremteni, hogy ehhez sem egységes gazdasági, sem egységes pénzügyi vagy adópolitikája nem volt.
Hiába azonban a még mindig erôs nemzetállami retorika, meg alkotmányjogi érvelésbe bújtatott unióellenesség, egyre erôsebbek Németországon belül is azok a hangok, amelyek egységes európai államot szorgalmaznak. Wolfgang Schäuble, kereszténydemokrata pénzügyminiszter – aki a
kohli eszmeiség leghívebb ôrzôje – szerint az euró megmentése végül egy szorosabb európai együttműködéshez kell hogy elvezessen. Egységes pénzügyminiszterrel, adópolitikával, gazdasági szabályokkal.”
Ennek a politikai elvtannak a hirdetôje a német tôke, és ellenôre a német média.
Németország az amerikai liberalista (privatizációs, az állam szerepét a gazdaságból kiszorító, szabadpiacos akibirjamarja) gazdasági berendezkedésre igyekszik átállítani az Európai Unió gazdaságát, amiben a német gazdasági vitalitás biztosítja számára a vezetô szerepet, abban a közegben nyomulhat – immár országhatárokon át – a kontinens minden tájára, az USA-globalizmus szálláscsinálójaként. A szabadpiac az a tenger, amiben a nagyhalak megeszik a kishalakat. Ezzel szemben minden egyesülésnek erkölcsi alapja a részek egyenlô érvé-nyesülése. Minden egyesülést vagy az állandó érdekegyeztetés tart egyben, vagy a legerôsebb tag erôszaka
Pedig Németországban sem mindenki lelkesedik az Európai Egyesült Államok nevű központi kormány létrehozásáért. Például a német Alkotmánybíróság már amúgy is többször kijelentette – legutóbb 2009-ben, a lisszaboni szerzôdés kapcsán –, hogy az unió nem rendelkezik saját homogén kultúrával, így
egységes népnek nem tekinthetô, és ezért államiságra képtelen. Az államiság jellemzôjével csak a tagállamok bírhatnak, az unió nem. Mégpedig a német Grundgesetz védelmi passzusa alapján – ami szerint a német állam lényegi tulajdonságai alkotmánymódosítással sem változtathatóak – Németország sohasem oldódhat fel egy egységes európai államban.
Merkel kancellár atlantista-liberalista politikájával a két hete megtartott észak-rajna-vesztfáliai tartományi választásokon megbukott, az eset pikantériája, hogy a szociáldemokraták terítették le. A német újságok elemzései úgy értékelik a szociáldemokraták fölényes gyôzelmét, mint egy olyan gazdaságpolitika iránti vágyat, amely a válság leküzdése érdekében jobban tekintetbe veszi a szociális tényezôket. „A vereség nemzeti szinten és saját pártján belül is csökkenti a kancellár erejét. Meggyengíti hazájában egy olyan idôszakban, amikor a válságstratégiájával szembeni ellenkezés növekszik Európában. Ha a vasárnapi választás nem is volt népszavazás a megszorító intézkedésekrôl, mindenképp jelzés Merkel számára, hogy a konzervatívok már nem képesek meggyôzni szavazóikat a megszorítás szólamainak ismételgetésével” – állapítja meg a Der Spiegel.
Európa sokfélesége nem úgy jött létre, hogy egyszer valaki nagy hatalmában és úri jókedvében országokká szabdalta a földrészt. Most meg jönnek valakik, akik úri jókedvükben azt mondják: nem jól van ez így, eggyé kell tenni az egészet. Hogy el kell rendelni, hogy minden egyforma legyen, elvégre elég ide egy állam. Elsô lépés: egységes pénz. Görög euro német euro alles eins. Azután kiderül, hogy mégsem egyre megy. A német szorgalom és felkészültség nem jut el a görög szigetekre. Az élet mindig verseny volt, ahol egyenlôséget osztanak, ott meghal a szorgalom.
A kívánt és minimálisan szükséges európai egységhez nem feltétlenül szükséges a tagországoknak elvetni a saját fizetôszközt. Az Egyesült Királyság és Dánia hallani sem akar rátérni az eurora, lehet hogy Görögország is visszatér a nemzeti fizetôeszközhöz. Ha a közös pénz nem tudja kiszolgálni az államok egyéni igényeit, akkor nem az államokat kell megszüntetni, hanem a közös pénz kényszerét. Attól még kerülhet használatba egy közös valuta a kontinens összessége számára, az államok saját fizetôeszköze fenntartásával. Ez nem is új megoldás. Az 1892-ben bevezetett korona értékes pénz volt egész Európában. A Napóleon arany sokáig a legjobb fizetôeszköz volt
egész Európában, a második világháborút követôen még szerepe volt Magyarországon.
Európa – népek hazája, országok tere, kultúrák tára. Úgy európai ez mind, hogy egymás mellett élnek, és mindegyik ad valamit a közösbe, attól van csak közös állam, közös kultúra, közös civilizáció. Ebbôl a csodás sokszínűségbôl, államok surlódásából, népek és országok egybeoldódásából lépett elô a világ színpadára az emberi haladás európai tempója és nyugtalan szellemisége, ami annyi kárral és haszonnal mozgásba hozta a szellemi életet, amivel ideje lenne jól gazdálkodni. Európának még lehet szerepe a világ színpadán, mert vannak hozzá tartalékai. De nem az alkotó kultúrák összemosásával, az etnikai szigetek szétoldásával, az egésznek Európa-idegen elemekkel való elárasztásával, hanem a szerves fejlôdés menetével szabad csak rátérni a kontinens egységesülése útjára.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
