 |
|
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. június 14., Magyar Élet, HUNSOR.se
A rendszerváltozásnak, vagy pontosabban rendszerváltoztatásnak volt egy pozitív eredménye, az egypártrendszer 45 éves diktatúrája után szabaddá vált a politikai tér. Elvileg ki lehetett volna építeni a szabadság lehetőségeivel azt a magyar államot, amely pontot tesz a múltra, ami benne rossz volt azt megszünteti, ami helytelen volt azt helyére teszi. Az első választáson sikeres politikai pártok a kor szellemének megfelelő politikai rendszert igyekeztek megvalósítani, vagyis a parlamenti törvényhozói és végrehajtói (kormányzói) hatalom rendszerét (vagy annak látszatát).
Mint tudjuk, nem történt meg a pártállami idők rendszerének fölszámolása, és az új rendszer megalapozása. A szovjet hódoltság szocialista elnevezést használó (elhasználó), valójában államkapitalista jellegű gazdálkodási rendszerét kellett volna a magángazdálkodás és közösségi gazdálkodás magyar viszonyoknak megfelelő arányú rendjére váltani. Ez több okból nem történhetett meg.
1. A Szovjetunió nem valamiféle rendezetlen módon omlott össze. Ahogy külhatalmak bábáskodtak létrejöttén a század elején, épp úgy – most sokkal szervezettebben – nagyhatalmi vezérléssel (mintha csak egy nagyvállalatot alakítottak volna át tulajdonosi utasításra), a legfelsőbb hatalmi réteg együttműködésével, a mindaddig egyeduralkodó párt engedelmes egyetértésével váltott át a szovjet állam a nyugati parlamenti demokráciához hasonlítható politikai hatalmi rendszerbe.
2. A 45 éven át a szovjet állam fenntartási költségei kitermelésére átadott országok gazdasági és politikai rendjének átalakítása ugyancsak nagyhatalmi felügyelettel történt. Magyarország vonatkozásában érdekes momentum a már 1973-ban felvett nyugati kölcsön, amit további kölcsönök követtek. Politikai vonalon létrejött egy ún. demokratikus ellenzék. A csoportosulás a hetvenes évektől kezdődően működött a rendszerrel illegálisan, de elviselten szemben
álló, kis létszámú mozgalomként. 1981-ben jelent meg a Beszélő nevű stencilezett szamizdat kiadvány, amit ettől kezdve éveken át terjesztettek. A folyóirat szerzői és szerkesztői közt volt a későbbi SZDSZ számos meghatározó politikusa, például Kis János, Kőszeg Ferenc, Haraszti Miklós, Solt Ottilia, Tamás Gáspár Miklós, Bauer Tamás, Pető Iván, Magyar Bálint vagy a szamizdatok illegális nyomtatását és terjesztését szervező Demszky Gábor. A bolsevista éra elitrétegének bővérű ifjai voltak ezek, megérezve (vagy tudva) az idők változását. Évtizedekkel a rendszer megváltozása előtt nyugati kapcsolataik voltak. A legtermészetesebb, hogy a nagyhatalmi rendezés – a magyar állam átrendezése – rájuk épült. ők hozták létre a Szabad Demokraták Szövetsége nevű politikai mozgalmat és pártot, amellyel az első polgári kormány elnöke, (minden bizonnyal nagyhatalmi sugallatra) olyan paktumra lépett (pártja tudomása nélkül), aminek alapján a lefolytatott privatizációs eljárások a nemzeti vagyon elherdálását eredményezték.
3. A rendszerváltoztatáskor nem volt kéznél arra alkalmas magyar értelmiség, amely a bolsevista rendszertől megszabadulás menetrendjét képes lett volna akárcsak megfogalmazni. A történelmi magyar felső- és középosztályt a kommunista tanok szellemében teljesen kiirtották vagy kiiktatták az ország gazdasági és szellemi életéből. Ennek az osztálynak a leszármazottai titokban őrizték a nemzeti szellemet, de a rendszerváltoztatás elzúgó menetére nem tudtak hatással lenni. Részesei sem lehettek, csak szemlélői.
4. A minta a parlamenti demokrácia, annak pártokra alapított rendje. Ez nem volt újdonság Magyarországon. A két háború közötti 25 évben a magyar felsőosztály és középosztály komolyan vette a felelős kormányzást. Az időszak egészére mondható, hogy a magyar választók a mérsékelt kormánypártot támogatták szavazatukkal, noha – a kommunizmus kizárásával – baltól a jobbig minden párt indulhatott. A magyar nép elfogadta a nemzeti egységet megvalósító kormányzó pártot, szemben az ideológiai eszméktől fűtött pártokkal. A társadalom rendjét féltették a szélsőségektől. A magyar ember tekintélytisztelő, a szélsőséges pártok főleg az alig asszimilált, félig magyar
rétegeket vonzották. Baloldali pártok csak az orosz megszállás alkalmával léptek felszínre, amikor az élet minden fázisát politikai pártok felügyelete alá tették, ami könnyűvé tette az átmene-tet 1948-ban, a polgári pártok bedarálása után, az egypártrendszerre.
Érthető módon a rendszerváltoztatással megjelent pártpalettán csak az 1945-től 1948-ig szerepelt pártok egyike-másika jelentkezett új életre kelni. (Független Kisgazdapárt és Kereszténydemokrata Néppárt.)
5. A magánosítás nagy feladatát a szélsőséges liberalista ideológia vezényelte: a minden az államé kommunizmus ellentétpárjaként a liberalista kapitalizmus mindent magánosítana. A magyarországi politikai és gazdasági elit természetesnek vette, hogy az ország vagyona, termelő eszközei, gyárai felett ő hivatott a folyamatosságra. Amik felett a Párt nevében és szolgálatában foglalkozásszerűen rendelkezett, azokat eddig is úgyszólván a magáénak érezte, sajátjaként kezelte, természetesnek vette, hogy az új rendben a tulajdonosi jog őt illeti meg. Végülis ki mást? Ugyanakkor az állami vagyon védelméről törvény nem intézkedett, vagyonvédelmi és privatizációs törvény nem született. Így lehetővé tették az állami vagyon jórészt ellenérték kifizetése nélküli magánkézbe kerülését. Az állami vagyont mindenütt szétlopta egy szűk csoport, ahelyett hogy megteremtették volna a széles részvénytulajdonosi középosztályt, ahogy ez Nyugaton kialakult. Ezekben az években sikerült megteremteni azokat a zavaros jogi állapotokat, amelyek a következő két évtizedben alkalmat adtak élősködni az állami szektorban.
*
Húsz év után a magyarországi politikai baloldal összeomlott. Erkölcsileg omlott össze, nagy meglepetésre olyan mértékben, hogy már ellenzékként sem használható. Az SZDSZ 16 esztendőn keresztül volt meghatározó tényezője a magyar politikának és gazdaságnak, MDF-paktummal és MSZP-koalícióval. A húsz évből négy év maradt ki országrontó privatizálásokból – a Fidesz négy éve volt a mentes időszak, egyedül a Fidesz nem privatizált.
Az MSZP még megvan, most már rossz szelleme nélkül, amely meglovagolta, bevitette magát vele a hatalomba. Ebben a politikai kalandban a
Magyar Szocialista Párt elvesztette azt az esélyét is, hogy a szocializmus kodifikált programját hirdetve valamilyen szociáldemokrata párttá alakuljon át. A munkásréteg is meglátta benne a liberál-kapitalizmus kiszolgálóját. Végülis immár használhatatlan a politikai kapitalizmus számára is.
Tellér Gyula tömören összefoglalta a lényeget: „Az SZDSZ jelentős részben a Rákosi és a Kádár rendszer, valamint pártelitjének tagjai vagy azok leszármazottai által szervezett értelmiségi társadalmi mozgalomból (»demokratikus ellenzék«, »Szabad Kezdeményezések Hálózata«) 1988-ben alakult párt, mint a Kádár-rendszer legharcosabb ellenzéke lépett fel, s mint ilyen 1990-ben jelentős választói támogatást szerzett. A rendszerváltás után azonban mindinkább nyilvánvalóvá vált, hogy ez a párt a Kádár–rendszer vezetői elitjét védelmezi, hatalmi helyzetben tartja, és tulajdonhoz juttatja; s ebben az értelemben maga is a szocializmuskori egypárt utóda és politikai örököse. 1994-es választási programjukban már a Kádár-rendszer elitcsoportjait emelték ki, mint lehetséges és kívánatos szövetségest. Vagyis éppen a rendszerváltás körüli küzdelem nyerteseit. Ennek megfelelően ideológiájuk egyik fele a kapitalista magántulajdonra áthangszerelt szocialista internacionalista hatékonyság ideológia. A társadalom többi részére nézve pedig a nyitott társadalom és a másság tisztelete ideológiai zászlaja alatt tovább folytatták az előd-csoportjaik által már a szocializmusban megkezdett támadást a nemzeti öntudat és önbecsülés, az önálló magyar történelemkép, a keresztény alapú közmorál ellen, illetve ezek reprodukciós intézményei és folyamatai ellen.” (Tellér Gyula, A polgári Magyarországért, a Fidesz kiadása, 1996)
A húsz év politikai műhelyében megtörtént az átrendeződés. A Fidesz előidejében liberalistaként jelölte meg politikai állásfoglalását. Ilyetén elkötelezettségre szánták a kollégiális csoportot azok, akik külföldi tanulmányútra küldték, illetve ott fogadták a „fiúkat”. Menetközben azonban lehet társadalmi tapasztalatokat is szerezni.
A rendszerváltoztatás látványosan azt mutatta, hogy vége a kommunizmusnak, itt van a polgári világ a magyarok számára, mondahatni automatikusan. A múlt eltemettetett, nem is érdemes vele már foglalkozni, a
volt elvtársak tüchtig polgárok lettek, megnyílt minden lehetőség az érvényesülésre. A fiatal demokraták azonban mélyebbre tekintettek: megváltozott-e minden egy új kezdés számára? A Nyugatot még idejekorán megismert fiatalok ismerik a nyugati társadalom osztályszerkezetét, ami abban összegezhető, hogy ott erős középosztály van, amelynek társadalmi súlyához igazodik mind a politika, mind a gazdasági és kulturális élet. Magyarországon ez a képlet nem jött létre a kommunizmus miatt, és bukásával sem. Nyugaton is hosszas fejlődés eredménye volt. A kommunizmus idejének pártelitje (főrendek) a párttagok rendje és kizsákmányolt proletárok osztálya csak jellegében változott, osztálytagozódása megmaradt: újgazdag felső osztály(1) és a változással élhetetlen alsó tömegek rendje(3) között elhelyezkedő, napi gondokkal küzdő, polgárosodásra alkalmas osztály(2).
Történelmi szükség lett olyan változásra, ami az újgazdag felső osztály hegemón helyzetét megingatja egy valódi demokratikus polgárság színrelépése érdekében. Ebben a hármasságban a felső osztály többségében internacionalista, az alsó osztály többségében érdektelen. A Fidesz átfogó tervet készített a középosztály felkarolására, megerősítésére annak érdekében, hogy társadalmi súlyra tegyen szert. Ezt a feladatot szolgálja az egykulcsos adó, az egészségügyi rendszer átalakítása, az oktatás új alapokra helyezése. A nemzeti érzés és elkötelezettség az egykori középosztály utódaiban maradt meg, erre kell építeni a jövőt, mert csak egy felerősödött középosztály lesz képes tartósan ellenáll-ni a nemzetköziség rohamainak.
A hazai baloldal nagy felkészültséggel támadja a kormányt. Ilyen támadás egy kis részlete így hangzik:
„Az ötvenes évek terrorját és a kádárizmus puhuló diktatúráját politikai mentalitásában túlélő, de nem eleve többségi magyar jobboldaliságot nem egyszerűen kiszabadítania kellett a rabságából annak a pártnak, amely tartósan erre kívánta alapozni hatalmát. Ennél többre volt szüksége annak, aki győzelemre esélyes és kurzus-teremtésre képes erőt kívánt formálni a jobboldalon. Nem volt elég, hogy a meglévő bázist kiszolgálva megszilárdítsa a jobboldal eszmei magabiztosságát, hitét nézetei érvényességében, hanem
emellett új rétegeket is hozzákapcsolva kellett felnövelnie a domináns jobboldali pártot.
A Fidesz erre az útra lépett, és következetesen haladva rajta jóvátehetetlen rombolást hajtott végre a hazai politikai kultúrában. Másfél évtizednyi kemény munkával nem megalapozta, hanem jószerivel ellehetetlenítette a magyar jobboldal européer fejlődésének esélyeit.”
Köszönjük a jó munka szép megfogalmazását, de mi a szösz az „européer fejlődés”, amitől a Fidesz elzárta a magyar jobboldalt? De így ez máris nemzetközi jelentőségű, legalábbis ahogy a baloldali Élet és Irodalom-ban olvasható Ara Kovács Attilától:
„Mintegy fél évvel ezelőtt Washington azt javasolta néhány szövetségesének – Kanadának, Németországnak és Lengyelországnak –, hogy közös nemzetközi fellépéssel szigeteljék el Orbán Viktort és kormányát, másképpen megállíthatatlannak tűnik az az ámokfutás, amely kikezdheti a transzatlanti kapcsolatokat, és amelynek az Európai Unió is komoly kárát láthatja még.”
Egységesülés és azonosulás a nagyhatalmi akarat, aminek érdekében el kell taposni a nemzetállamokat (amúgy demokrataként), mert a világgazdaság és politka központi irányításának útjában vannak.
*
A nemzetek nem létezhetnek kultúrájuk fennmaradását biztosító saját állam nélkül. A globális diktatúra politikai ideológiája az internacionalizmus, annak támadó hadosztályai a baloldali mozgalmak és pártok. A támadás irányul minden ellen ami egy társadalom életének teret és értelmet ad. A magyar út jobboldali.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
