 |
|
Az áldozatnak soha nem lehet igaza
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. december 20., Magyar Élet, HUNSOR.se
Az itt következő, mai témánkhoz kapcsolódó, három bekezdést a Magyar Életben 2004-ben megjelent beszámolóinkból idézzük:
1. Szlovákia mindent meg akar tartani, amit Trianon és Párizs-47 adott neki, helyesebben Csehszlovákiának, és legfőképpen a Benes-dekrétumokat, amelyek a felvidéki magyarokat megfosztották jogaiktól és minden vagyonuktól. Ez nekik életbevágóan fontos, ma minden ami Szlovákiában történik, ekörül bűzlik. Ugyanakkor mindent elkövettek annak érdekében, hogy bekerüljenek az Európai Unióba.
2. Szlovákia tehát bekerült az unióba, bevitte magával a Benesi jogrendet, az államnemzet-alkotmányt, a magyarok másodrendűségét és a gyűlöletet minden iránt, ami a magyarokkal kapcsolatos. Bevitt azonkívül egy felkészületlenségi szintet, ami irányadó lesz a jövőben csatlakozókra is. Mire Románia belépési ideje elérkezik, már nem lesz kifogás a homogén nemzetállamszemlélet, és jó ha nem nevezik majd terroristáknak azokat, akik autonómiát követelnek.
3. A „föld-ügy” kavarog egyre vészterhesebb kudarcokkal és következményekkel. Amikor Szlovákiát 1993-ban felvették az Európa Tanácsba, a parlamenti közgyűlés kötelezte a szlovák államot, hogy szüntesse meg a benesi dekrétumok következményeit. A benesi dekrétum azon bűncselekmények egyike, amely a mai napig is fennálló kettős ítélkezés gyümölcse: a győztesek bűneiért is a vesztesek vezekelnek mindvégig. Nincs perújrafelvétel, nincs jóvátétel. A magyarokat kollektívan fosztották meg állampolgárságuktól a Magyarországból hadizsákmányul kapott területeken a 33/1945. számú, augusztus 2-án kelt benesi dekrétum
alapján. Mint nem kívánatos idegent – akit az állam nem védelmez, hiszen nem állampolgár –, mint ellenséget lehetett kezelni a magyarokat, akikre kiutasítás, teljes vagyonelkobzás várt. Erre kellett volna most valamilyen szépségtapaszt ragasztani, ha nem is a hatálytalanítással – hiszen az a kollektív büntetés megbélyegzése lenne, vagyis a bűn beismerése – de legalább némely földek visszaadásával. No nem is a régi tulajdonosoknak, csak a községeknek.
Mai hír:
– Kérdéssel fordul az Európai Bizottsághoz három magyar európai parlamenti képviselő a második világháború után hozott csehszlovák elnöki rendeletek, az úgynevezett Benes-dekrétumok ügyében – tudatta október 26-án a magyar néppárti delegáció. A képviselők megdöbbentőnek és érthetetlennek nevezik, hogy miként szeretne a Bizottság „több Európát, míg közvetve az EU-ban súlyos faji szegregációs, a nürnbergi törvények logikáját idéző jogszabályok vannak mind a mai napig hatályban”. A bizottságnak írt levélben Bagó Zoltán, a Fidesz, valamint Mészáros Alajos, a szlovákiai Magyar Közösség Pártja képviselője, továbbá Tőkés László azt kérdezi a testülettől: mikor kötelezi arra Szlovákiát, hogy a diszkriminatív rendeleteket távolítsa el jogrendjéből.
Kiemelten felhívták a figyelmet az 1945-ben, a hadiállapot bosszúálló időszakában, a főhatalmat gyakorló Edvard Benes által kiadott úgynevezett elnöki rendeletek (dekrétumok) egyikére, a hírhedt 33-as számúra, amely az ország területén akkor élt németek és magyarok kollektív bűnösségét rögzítette. Megfosztotta őket állampolgárságuktól, ezáltal nyugdíjuktól és más állami járadékaiktól, lehetővé tette az állami alkalmazásban állók elbocsátását, a magyar nyelvhasználat betiltását, a magyar hallgatók kizárását az egyetemekről, a magyarok bankbetéteinek befagyasztását, földjeik
elkobzását, majd munkatáborba hurcolásukat, erőszakos kitelepítésüket.
Mindszenty József hercegprímás 1946. október 26-án levelet inzézett „A Magyar Királyság-püspökeinek, az Apostoli Székkel egységben lévő tisztelendő püspököknek!”, amiben feltárta a Felvidékről elűzött magyarok szomorú történetét. Ebben tudatja, hogy:
„Csehszlovákia sajnálatos gyűlölettel fordul Magyarország felé. Meg nem elégedvén azzal, hogy azon területekből, amelyeket az 1919-es béke neki ítélt, azokat is visszafoglalja, ahol magyarok laknak – ezt a 700 ezer magyart most a saját területéről el kívánja űzni. Szándékát olyan eszközökkel éri el, amilyeneket az embereknek természettől kijáró joga elutasít, és mind ez idáig a keresztény népek között nem alkalmaztak. Mert mit is tesznek? A magyarokat előbb megfosztották jogaiktól, bezárták összes iskolájukat, megtagadták tőlük bérüket és nyugdíjukat. ... Csehszlovákiából, megfélemlítéssel kényszerítettek magyarokat a mai Csehszlovákiában, hogyha írásban magukat szlováknak nyilvánítják, abban az esetben földjükön maradhatnak. Így a félelemtől hajtva 200 ezren vallották magukat szlováknak, másik 200 ezer magyart azonnal el akarnak üldözni földjükről a fent említett szerződés alapján, elüldözni arról a földről, ahol nemcsak ők maguk születtek, hanem ahol már őseik is ezer éve éltek. A csehszlovák kormány ezt a szándékát meg akarta erősíttetni a párizsi tárgyalásokon. Kérésének – dicséret legyen Istennek – a nemzetek nem tettek eleget, és új kétoldalú tárgyalásokat ajánlottak a magyar és a csehszlovák kormánynak. ... Most lássátok, hogyan akarják a csehszlovákok kijátszani a nemzetközi konferencia igazságos ítéletét és döntését. Azt mondják ugyanis, hogy mégis ki fognak telepíteni 200 ezer magyart – ha nem nemzetközi határozattal, akkor a magyar kormánnyal a háború végén megfélemlítéssel megkötött egyezmény alapján. De ha igazságtalan és erkölcstelen a kitelepítés az első
formában, akkor ugyanilyen a második formában is, mivel az egyezményt a magyarok akarata ellenére csikarták ki.”
Mindszenty bíboros hivatkozott ebben a levelében Truman elnöknek az ENSZ 1946. október 24-i ülésén elmondott beszédében elhangzott kijelentésére: „Nem lehet igazi, tartós béke, ha a békét nem úgy kötötték, hogy igazságot szolgáltasson mindenkinek. Igazságot a kis és a nagy nemzeteknek és igazságot minden egyes egyénnek.”
A bíboros bizonyára úgy gondolta, hogy most szaván fogja a világrendező nagyhatalmak egyikét. Persze Churchill is, Sztalin is mondott szép elveket, tele lenne a padlás velük. A valóság nem igazodott a nagy emberek nagy szavaihoz, hanem a nagy emberek igazodnak azóta is folyamatosan ahhoz a valósághoz, hogy a győztesé minden, a zsákmány is meg a jog is, meg az igazság is. A Európa elleni két világháború megrengette a Földet, az egész emberi világot eltérítette addigi pályájáról, új világhatalmi konstelláció jött létre, aminek létrehozó bűncselekményei elszámolhatatlanok mindörökre. Európa színterén – azon felül, hogy Európa egésze, összes államaival együtt szomorú hanyatlás állapotába jutott –, országok és népek két osztályba soroltattak: győztesekre és vesztesekre.
A háborúhoz legkevesebb két fél kell. Az első felvonás olyan fölállással kezdődött, amibe minden érdekeltet bevontak az Entente-hatalmak Német-ország és Ausztria-Magyarország (és Törökország) ellen. Az érdekeltek között volt tucatnyi olyan nép, amelyek nem éltek saját állami keretben, ami önmagában robbanásveszélyes állapot volt a nemzetállami függetlenséget valló nacionalista fellelkesülés idején. Lehetett volna békés úton is kielégíteni ennek a történelmi fejlődésnek az igényeit, de a világot nem a bölcsesség igazgatja. Nagybritannia a világ ura volt, Franciaországban is feszült az ambíció, Európa rendező hatalmaként akart társulni a szigetország mellé világrendezői minőségben. Mindkettőt Németország feltörekvő
ipara és kereskedelme veszélyeztette. Az Entente a háborús megoldást választotta. Zseniális húzással a nacionalista törekvéseket pártfogásba vették, szövetségesekké fogadták a leendő államok nemzeti mozgalmait. Minden körülöttünk élő nép és ország állhatott vagy átállhatott a győztes oldalra, csak a magyar és a német nem tehette. Az osztrákok is megtehették annak jutalmául, hogy nem egyesülnek németországi testvéreikkel. Az Entente Magyarország területéből elégítette ki a szláv és román (kétes) szövetséget, de még Ausztria is kapott belőle. Buta beszéd, hogy a rossz oldalra álltunk. Nekünk nem adatott meg a választás lehetősége.
Szlovákia különleges eset. ők is független nemzetállamról ábrándoztak, de az ügyes csehek rokoni alapon bevették őket, hogy nagyobb legyen a megálmodott állam. Amikor a németek feloszlatták Csehszlovákiát, a csehek nem védekeztek, a szlovákok azonnal jelentkeztek önálló állami igénnyel, felajánlva szolgálatukat, azonosultak a német törekvésekkel. Ennyit ért a német terjeszkedés elé épített szláv gát. A cseh ipar azonnal beállt a német haditermelés szolgálatára, a szlovákok is, de ők önként katonai segítséget is adtak. Készséggel, és nagyobb arányban, mint a húzódozó, taktikázó magyarok. Náluk szóba sem jött a háborúból való kilépés keresése a nyugati hatalmaknál, (mint a magyarok tették azt, ismételt elutasítást szenvedve), de mit tesz Benes zsenialitása, a szlovákok a győztes oldalon, csehszlovákként visszakapták a magyarlakta területeket.
Az Európai Bizottsághoz forduló, fent már említett három derék magyar európai parlamenti képviselő levelében ismerteti, hogy a pozsonyi parlament 2007-ben határozatot fogadott el arról, hogy a Benes-dekrétumok a szlovák jogrend megkérdőjelezhetetlen részét képezik. Ezzel, a magyar képviselők szerint, Szlovákia „megváltoztathatatlannak és sérthetetlennek fogad el egy olyan jogszabálycsomagot, amely hemzseg a kollektív bűnösség és a faji megkülönböztetés elvét érvényesítő rendelkezésektől”. Jellemző, hogy
a pozsonyi parlamentben minden etnikailag szlovák képviselő megszavazta a dekrétumok megerősítését, csak a magyar politikusok szavaztak ellene. Sólyom László akkori magyar államfő szerint a döntés elfogadhatatlan, és jelentősen terheli a magyar–szlovák kapcsolatokat.
Bagó Zoltán, Mészáros Alajos és Tőkés László szerint éppen a 2007-es pozsonyi parlamenti határozat miatt nem elfogadható sem Szlovákia, sem az Európai Bizottság azon véleménye, hogy ezek csupán történelmi dokumentumok, hiszen a levél írói szerint egyértelmű, hogy egy jogállam élő jogforrását a hatályos joganyag testesíti meg, márpedig jelen esetben Szlovákia nem a történelmi dokumentumok közé, hanem az élő jogrendszerének részévé tette a régi diszkriminatív szabályokat. A képviselők úgy ítélik meg, hogy ezzel a jogi aktussal Pozsony átlépte és megsértette mind a visszaható hatály tilalmának, mind a jogbiztonság követelményének az elvét. Ezért azzal a kérdéssel fordulnak az Európai Bizottsághoz, hogy meddig kívánja ezt a jogsértést tolerálni, illetve mikor kötelezi végre Szlovákiát arra, hogy távolítsa el jogrendjéből a 20 diszkriminatív Benes-dekrétumot, amelyeket 2007-ben még meg is erősített.
Nem szabad elfelejteni: amikor az igazság érvényesülését keressük valamely nemzetközi politikai fórumon, hogy magunkat ámítjuk, amikor eredményre számítunk. A mai európai politika a pártokrácia alapján áll, és természetesen a demokrácia azon gyakorlati mechanizmusán, ami szerint minden kérdésben, így az igazság elbírálása kérdésében is, a többségi szavazat dönt. A jelenleg uralkodó világrend a múlt század két világháborújában érlelődött, és azok szellemében legitimálódott és konzerválódott. A győzelemben részes két fő ideológia a marxizmus és a liberalizmus rendezkedett be hosszú távra. Mindkettő a nemzetköziség politikai és gazdasági megvalósításának ideológiai táborozása, közös megjelöléssel: baloldali.
E meghatározás szerinti baloldal természetrajzához tartozik, hogy – mint láttuk a háború végeztével is – megsemmisítő győzelme minden cselekedetét szükségesnek, erkölcsösnek és igazságosnak nyilvánítja, a vesztes fél bármely cselekedete pedig elítélendő, továbbiakban puszta léte is veszélyezteti a demokráciát. Amerika és Nyugat-Európa országai ma ennek a képletnek a keretében rendezett, pártokra alapított hatalmi rendszerben él, amelyben természetes állapot, hogy a mindenkori kormányzó pártok és ellenzékei ugyanennek az ideológiai táborozásnak a tartozékai. Az Európai Unió ennek a pártokráciának a létesítménye, ahol egy nemzeti kormány képviselete idegen környezetet talál.
A Benes-dekrétumok a baloldal diadalmas világrendezői küzdelmeinek, a drezdai–hiroshimai–nagaszaki bombázások elvi azonosságának sorába csoportosulnak, amennyiben a szükségesnek és a helyesnek ítélt intézkedések osztályába tartoznak. Ami szükséges, az erkölcsileg is helyénvaló. Amikor az áldozat a győztesektől kéri a rajta elkövetett bűnök legalitásának érvénytelenítését, olyan erkölcsi színvonalra emelkedést remél bántalmazóitól, amire felemelkedni csak teljes lényegének megtagadásával lenne képes.
Tudomásul kell venni, hogy ebben a közegben kell megtartani a nemzetet és országát, és elhárítani a nemzetközi áfium külső és belső támadásait. Mindemellett derék munka, amit a nemzeti érzésű EU-képviselőink végeznek, emlékeztetve a magyarokat is, meg az elkövetőket is arra, hogy az atombombás elnöknek igaza van: „Nem lehet igazi, tartós béke, ha a békét nem úgy kötötték, hogy igazságot szolgáltasson mindenkinek. Igazságot a kis és a nagy nemzeteknek, és igazságot minden egyes egyénnek.”
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
