 |
|
Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. augusztus 2., Magyar Élet, HUNSOR.se
A magyar „világszórvány”, mint exodus, mintegy százhúsz évvel ezelôtt indult meg, ami azóta szünet nélkül tart, idônként szakaszosan megismétlôdô tömeges kiáramlással az országot érintô nagyobb katasztrófák alkalmával. Sorrendben: gazdasági kizsákmányolás, Trianon, szovjet megszállás, forradalom leverése, újabb gazdasági kizsákmányolás. Utóbbi állandósulni látszik, ami figyelmeztet védekezô intézkedések megtételére.
A magyar „világszórvány”, mint exodus, mintegy százhúsz évvel ezelôtt indult meg, ami azóta szünet nélkül tart, idônként szakaszosan megismétlôdô tömeges kiáramlással az országot érintô nagyobb katasztrófák alkalmával. Sorrendben: gazdasági kizsákmányolás, Trianon, szovjet megszállás, forradalom leverése, újabb gazdasági kizsákmányolás. Utóbbi állandósulni látszik, ami figyelmeztet védekezô intézkedések megtételére.
Történelemadta tragédia, hogy az elvándorlás folyamatába csak a Horthy-éra idején kínálkozott alkalom törôdni a távolba kerültek magyarságának megtartásához, és csak a szovjet összeomlás után adódott lehetôség a határokon túli magyarok intézményes megsegítésére. Az egész idôszakra jellemzô egyik vagy másik, vagy egyszerre több külhatalom politikai és gazdasági beavatkozása.
Százhúsz év után ott tartunk, hogy a szétvándorlás még mindig jelenkori probléma, és talán még növekvô probléma is lesz. A második Orbán-kormány újraélesztette a 12 évvel ezelôtt létrehozott intézményét, a Magyar Diaszpóra Tanácsot. Az Alapító Nyilatkozatban olvassuk az alábbi bekezdést:
„A magyar emberek 2010-ben példátlanul széles és erôs összefogást hoztak létre, amely a nemzetpolitika megújításához vezetett. Ezt tükrözi hazánk 2012. január 1-jén hatályba lépô Alaptörvénye, amely szerint »Magyarország az egységes magyar nemzet összetartozását szem elôtt tartva felelôsséget visel a határain kívül élô magyarok sorsáért, elôsegíti közösségeik fennmaradását és fejlôdését, támogatja magyarságuk megôrzésére irányuló törekvéseiket, egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülôföldön való boldogulásukat, valamint elômozdítja együttműködésüket egymással és Magyarországgal.« A diaszpórában élô magyarságnak – húsz évvel a rendszerváltoztatás után –végre kellô figyelmet kell kapnia a nemzetpolitikában. A nemzeti ügyek kormánya elkötelezett aziránt, hogy az új Alaptörvényben az egységes magyar nemzetre megfogalmazott felelôsségviselést a diaszpóra tekintetében is megvalósítsa.”
A következô mondat így hangzik:
„A Magyar Diaszpóra Tanács a világon szétszórtságban élô magyarság szervezeteinek közös fóruma, amely a diaszpórában élôk sajátos igényeit és érdekeit tartja szem elôtt, valamint megteremti a diaszpóra magyarságának önálló képviseletét.”
Nagy eredmény, hogy a létrejött Alaptörvénybôl adódóan a nemzeti ügyek kormánya kiterjeszti a felelôsségviselést a Kárpát-medencén kívüli diaszpóra-magyarságra is. A gondoskodás módszeréül a demokratikus elveknek megfelelô képviseleti módot választotta. Ennek ellátására hozták létre a Magyar Diaszpóra Tanácsot. Az errôl szóló idézett mondat azon megállapítását tesszük vizsgálat tárgyává, amely azt mondja: „megteremti a diaszpóra magyarságának önálló képviseletét.” Másszóval: létrejött egy testület, amelynek az a feladata, hogy szószólója legyen – például a mi esetünkben – az Ausztráliában letelepedett magyaroknak és utódaiknak a megfelelô magyar kormányzati szerveknél. Az Alapító Nyilatkozatból értelmezhetôen a Magyar Diaszpóra Tanács megalakulásában résztvett személyek vállalták a teljes ausztráliai magyar társadalom képviseletét, és a a képviseleti rendet létrehozó nemzeti kormányzat is úgy ítéli meg, hogy ezáltal megvalósul a diaszpóra képviselete.
Nézzük, így van-e? Amíg egy magyarországi város, község, szavazókörzet életében a választások idején létrejött képviseletrôl a társadalom minden tagja értesül, és kifejezheti tetszését vagy ellenzését, addig a diaszpórában a nem együttlakó, egymást nem ismerô „lakosság” összességébôl egy töredék az
amit egyesületek elérnek. Másszóval a diaszpóra egyesületei nincsenek abban a helyzetben, hogy képviseljék akár a szűkebb körzetük magyarságát is, csupán az egyesületek tagjait. Nem szôrszálhasogatás ennek megállapítása, csupán az arány szomorú ténye ad késztetést arra, hogy valamilyen más módszert kell alkalmazni, ha érvényesíteni akarjuk az Alaptörvényben kifejezett kötelezettséget.
Milyen kötelezettségre gondolunk? „A nemzeti ügyek kormánya elkötelezett aziránt, hogy az új Alaptörvényben az egységes magyar nemzetre megfogalmazott felelôsségviselést a diaszpóra tekintetében is megvalósítsa.” A nemzeti kormányzat feladata, hogy az Alapszerzôdésben elrendelt kötelezettségnek eleget tegyen. Most követjük a végrehajtás útját. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Nemzetpolitikai Államtitkársága kiadványában (Magyar Nemzetpolitika, A nemzetpolitikai stratégia kerete) olvassuk a kormányzat feladatvállalását, amivel megvalósítani tervezi a diaszpóra bekapcsolását a nemzet életébe:
„A diaszpórában élô magyarság a magyar nemzetpolitika húsz éve háttérbe szoruló szegmense. Célunk, hogy a világban szétszórtan élô magyarságot jobban bevonjuk a magyar nemzet életébe. Ez nem könnyű feladat, hiszen jóval nehézkesebb megszólítani a diaszpórában
élô magyarokat, mint a szomszédos országok magyar közösségeit. Ennek érdekében egy három elembôl álló, komplex rendszer jött létre, amely a nyugati magyarság egészét eléri:
• A Friends of Hungary Alapítvány célja, hogy a diaszpórában élô elitet megszólítsa.
• A nyugati magyar szervezeteket a Magyar Diaszpóra Tanács hivatott összefogni.
• A Nemzeti Regiszter a diaszpórában élô magyar egyéneknek jelent egy közös virtuális teret.
Magyarország elemi érdeke, hogy a világon bárhol élô magyarokat egyéni, illetve közösségi szinten is megszólítsa. A diaszpórára célzott programok szempontjából figyelemmel kell lennünk arra a tényre, hogy a velük való erôs kötelék kialakításának a kezdeti fázisában vagyunk.
A diaszpórában élô magyarok helyzetelemezése tekintetében több szempontot is figyelembe kell vennünk. Ha a diaszpóra közösségeirôl beszélünk, meghatározó szempont az egyén és a közösség viszonya. Ez alapján szervezethez tartozó, illetve nem tartozó egyénekrôl beszélhetünk. Akkor, ha valakinek van lehetôsége, azonban mégsem fontos számára a magyarsága, csak egy megszólítási mód létezik: érdekeltté kell tennünk. Abban az esetben, ha valaki számára fontos magyarsága, azonban a környezetében nincsen magyar szervezet, segítenünk kell, hogy a hozzá legközelebbi
szervezetet megtalálja, illetve tagjává váljon egy olyan közösségnek, amely tagjainak életkörülményei hasonlóak az övéhez.”
Kéretlen, de mindenképpen érdekelt félként bátorkodunk hozzászólni a rólunk szóló tervezethez, az idézett szöveg tételeit követve:
1. „A diaszpórában élô magyarság a magyar nemzetpolitika húsz éve háttérbe szoruló szegmense.” Az említett húsz év kezdetén elôvették a Kádár-idôkben állami kezelésben volt Magyarok Világszövetségét. Nincs nagyobb gond annál, amikor az emberek mást csinálnak, mint ami a dolguk. Adva volt egy társadalmi szervezet, amelyben sokféle feladat kiváló egyénei vesznek részt egy olyan munkában, amihez egyiküknek sincs meg az alapvetô képesítése. Atomtudós, püspök, jogtudós kellemes társaság lehet egy helyi közösség társasági életében, de amikor a világban szétszóródott nem egyívású, nem közösséget képezô, egymás nem ismerô milliós nagyságrendű, ugyanannyi sorsú és életigényű sokadalomból azonos célú feladatot várunk csak azon az alapon, hogy magyar származék, ilyen feladatra nincs meglévô társadalomszervezési minta. Menetközben ez kiderült, de nem volt rá recept, a téma kiesett a gondok sorából. Most felvettük az út porából, és – nézegetjük.
2. Tökéletes a cél megfogalmazása: „Célunk, hogy a világban szétszórtan élô magyarságot
jobban bevonjuk a magyar nemzet életébe.” Nagyon helyesen „egy három elembôl álló, komplex rendszer” megalkotásában látnak egyfajta megoldási lehetôséget. Három intézmény, melyek egyikérôl a Magyar Diaszpóra Tanácsról, fentebb már szó esett. Most csak kiegészítésképpen egy rövid leírás a szervezetrôl: A Magyar Diaszpóra Tanács lényegében tanácsadó testület, melynek elnöke a nemzetpolitikáért felelôs miniszter (Dr. Semjén Zsolt), titkára a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetpolitikáért felelôs helyettes államtitkára (Répás Zsuzsa). A Tanács tagjai az elnök által javasolt, a Magyar Kormány által meghívott szervezetek képviselôi. Az amerikaiak kívánságára Észak-Amerika két régióra különült, ennek megfelelôen a Tanács hat régióra oszlik. Az egyes régiók külön-külön választottak régió-elnököt: Bihari Szabolcs (Nyugat-Európa); Hámos László (Egyesült Államok); Ábrahám Tibor (Kanada), Kunckelné Fényes Ildikó (Dél-Amerika); Fodor Sándor (Ausztrália, Dél-Afrika) és Vass Zoltán (egyházak, cserkészet). A jövôben ezek a régionális elnökök képviselik a nyugati magyar diaszpórát a Magyar Állandó Értekezleten.
3. Ügyviteli aránytalanság.
„Nemzetpolitikai stratégiánk egyik meghatározó eleme, hogy különös figyelmet fordítunk a Kárpát-medence szórványaiban és a
világ bármely táján diaszpórában élô magyarokra, hiszen úgy gondoljuk, hogy az egységes magyar nemzet nem nélkülözhet egyet sem a világ magyarjai közül. Hisszük továbbá, hogy valamennyi közösség birtokolja, illetve megtalálhatja cselekvô erejét, amely segítése határozott célunk. Magyarország régi adóssága, hogy a Nyugat-Európában és a tengeren túl élô magyar diaszpórát megszólítsa, érzékeltesse az ott élô magyarokkal, hogy ôk is az egységes magyar nemzet részei.” (Kormányportál.)
Répás Zsuzsa helyettes államtitkár hivatalában dr. Kocsis Attila látja el a nemzetpolitikai államtitkárságon a távoli diaszpóra ügyeit osztályvezetôi minôségben. Véleményünk szerint egyetlen íróasztalon vajmi keveset lehet tenni a milliós nagyságrendű távoli diaszpóra beépítkezése feladatában, és megfelelni mindannak, ami a fent említett nemzetpolitikai kiadványban Célok szímszó alatt olvasható:
„A diaszpórával kapcsolatosan megfogalmazott célok: megtalálni – megszólítani – megtartani – érdekeltté tenni – Magyarországhoz kötni;
• a diaszpórában élôk nemzeti identitásának megerôsítése;
• a diaszpóra szerepének kiaknázása a Magyarországról alkotott kép formálásában;
• a diaszpóra képzettségének, képességeinek elismerése és terjesztése;
• a diaszpóra üzleti potenciáljának kiaknázása a magyarság közös növekedése és sikeressége érdekében;
• az újonnan kivándorlók megtalálása és megszólítása.”
Az egész mintegy 130 éves idôszakra jellemzô a magyarság létszámának stagnálása, mialatt a szomszédos országok népessége hármas szorzószámmal gyarapodott. Gondolunk-e arra, hogy az elszakított országrészeken, különösen a városokban történt asszimilációs veszteség során nyelvi identitást vesztett százezrekben még feléleszthetô a magyar származás tudata? Mérlegeltük-e valaha, hogy ilyen ráébresztésnek szerepe lehetne a román, szlovák, szerb társadalomban a magyarok iránti türelem felkeltésére, úgy hogy az asszimiláló társadalomban is felfedezzék a tényt, hogy országuk multietnikus ország? Elláthatnánk-e ezeket a százezreket adoptált nyelvükön magyarságismereti, hungarológiai tudnivalókat tartalmazó füzetekkel, újságokkal, hogy ne űzze ôket a rájuk nehezedô, állandóan szemükre vetett alacsonyrendűség pszichózisa? Megteszünk-e mindent a még élô trianoni ártalmak ellen, amit végre már meg lehet tenni a nyitott határok mellett?
Hasonló feladattal kellene fordulni a Kárpát-medencén kívüli szórvány esetében a magyarul nem tudó utódgenerációk egyedeihez környezetük nyelvén megfogalmazott hungarológiai anyaggal.
*
A nyugati diaszpórának a nemzeti társadalom működésébe való integrálása annyira egyedi és komplex művelet, amit semmiféle eddig alkalmazott feladatrendszer nem képes megvalósítani, sem egyesület, szövetség, sem minisztériumi hivatal. A feladat méretére és különlegességére szabott egyedi intézmény létrehozása kell megelôzzön minden lépést.
Néhány gondolattal zárjuk a zsörtölôdést abból az Ajánlásnak nevezett fogalmazványból, amit a NSW-i Magyar Szövetség intézett a nemzeti kormányhoz hivatalba lépésekor, amire ez az emigrációs szervezet türelemmel várja a választ:
A nyugati magyar szórvány nem fogható egybe bármiféle képviseletet képezô szervezeti egységbe. A nyugati magyar szórvány egyének milliós létszámával csak elméletileg összegezett (virtuális) társadalom, amely egyéneinek számszerű nyomatékával alkotja a nemzet egy jelentôs részét.
Velük a nemzetegyesítés mértéke a személyi kapcsolatok összességében valósul meg. Ennek a nemzetrésznek a nemzet egészéhez csatolása par excellence magyar kormányzati nemzetpolitikai feladat. Ez a feladat Magyarország jelenlegi állapotában nem szenvedhet késedelmet, ezért nem szabad idôt és lehetôséget kockáztatni bármiféle demokratikus látszatú önszervezôdô kísérletekkel.
Miért kell foglalkozni vele, milyen értéket képvisel egyéneiben vagy azok összességében a nyugati szórvány? Mennyiségileg, minôségileg, segítôkészség tekintetében?
A kiindulási pont az a tény, hogy az elmúlt száz évben távoli országokba került néhány millió magyar, akik – ha már nem magukban, hát utódaikban – számszerűen megvannak és megmaradnak. Magyarságuk létezô elem, tartalmilag jobb is lehet, mint az otthoni átlag, ahol sokaknak magyarságuk csak adottság – átélés, nemzetélmény, összehasonlító és mérlegelô lehetôség nélkül. Ami a nemzetpolitikai tevékenységet illeti, a múlt század 40-es, 50-es éveinek emigrációja (nemzeti emigráció) minden széttagoltsága ellenére, és annak ellenére is, hogy általánosan elfogadott politikai képviselet létrehozására mindvégig képtelen volt, fontos nemzetpolitikai feladatokat végzett, meglepôen egyöntetűen, a nyugati politikai szervek és közvélemény felvilágosításával a kommunizmust illetôen. A másik, ugyancsak fél évszázadon át gyakorolt nemzetpolitikai feladat volt Trianon következményeinek, az elszakított területeken elôfordult magyarüldözéseknek ismertetése. Erdélyi szövetségek alakultak világszerte – Melbourneben ma is működik –, tevékenységük a magyar diplomáciatörténet legszebb példái. A magyar nemzetpolitika csak a redszer-változtatás után tudott bekapcsolódni ebbe a nemzetpolitikai feladatba – jól-rosszul.
A nyugati magyarságban olyan méretű szellemi és anyagi kapacitás rejlik, amivel nem számolni, amit veszni hagyni, bűncselekmény. Életcéllá kell tenni a nemzeti szolidaritás eszméjét a tenni képesekben. Arra is kell gondolni, hogy nem évente, de naponta tűnnek el elhalt magyarok szellemi hagyatéki vagyonai, vagy kerülnek szeméttelepre magyar hagyatékból származó kultúrkincsek. Nincsenek rá szavak, hogy a mostoha névre rászolgált anyaország, mit herdált el a bolsevista idôszakban, és mulasztott a feleszmélésre elfogyasztott húsz évben.
*
El lehet hanyagolni a nemzeti emigráció múltját, az ország média-sokasága eddig sem tartotta fontosnak tájékoztatni olvasóit a nemzet harmadik ágának életérôl, de nem szabad elhanyagolni a most megindult exodus kezelését, és a világban szerteszét élô magyar származásúak becserkészésének fontosságát a nemzetegyesítés nagyszerű tervébe.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Az Unió színeváltozása
• Szuperunió a láthatáron
• Görögország még bent, de meddig?
• A magyar út jobboldali
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
