 |
|
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. július 14., Magyar Élet, HUNSOR.se
Nemrég arra kérte Orbán Viktor miniszterelnök a magyar parlament illetékes szakbizottságait, a gazdasági és az alkotmányos kérdésekkel foglalkozó testületeket, hogy vegyék napirendre, és kezdjék el tárgyalni az Európai Unió június végi csúcstalálkozóján született döntésekről közzétett dokumentumot.
Ezen a találkozón az állam- és kormányfők elfogadták a növekedési paktumot, céljaira százhúszmilliárd eurót mozgósítanak. Az euróövezeti országok különtalálkozóján döntés született egy olyan mechanizmus felállításáról is, amely lehetővé teszi, hogy az euróövezeti mentőalapok segítségével közvetlenül tőkésítsék fel a bajba jutott bankokat. Mindemellett közös bankfelügyeleti rendszerről is megállapodtak a valutaunió tagjai.
Ezzel kapcsolatos Orbán Viktor fent említett kérése a parlamenti bizottságokhoz, mert ott életbevágó javaslatok és döntések voltak, mindez alapos tanulmányozást kíván. Csak annyit mondott a parlamentben, hogy komoly a kérdés, hogy a közös felügyelet csak az eurózónára vagy az egész EU-ra vonatkozzon-e. Úgy látja, higgadtan kell majd dönteni, a következő fél évben pedig a bankárokkal, a pénzügyi felügyelettel, a kormányzattal és a befektetőkkel is tárgyalni kell. Hangsúlyozta, szabad kezünk van: csatlakozni, vétózni és kimaradni is lehet.
Valójában ennél többről van szó, nyilván nem akarta idejekorán említeni a lényeget. Stubnya Bence (Heti Világgazdaság) szerint: „Egy olyan mechanizmus felállításáról született megállapodás, amely lehetővé teszi, hogy az euróövezeti mentőalapok segítségével közvetlenül feltőkésíthessék a bajba jutott délkelet-európai bankokat. Ez volt a cukorka ahhoz, hogy az olaszok és spanyolok belementek a növekedésösztönző paktum egészének elfogadásába. ... A 120 milliárdos csomagot a spanyol–olasz páros végül csak azután volt hajlandó elfogadni, hogy a találkozón megegyezés született arról, hogy a bedőlés közelében lévő délkelet-európai bankokat közvetlenül az euróövezet állandó mentőalapján, az Európai Stabilitási Mechanizmuson (ESM) keresztül fogják megmenteni. A 17 országból álló euróövezet vezetői döntöttek arról is, hogy az Európai Központi Bank bevonásával közös bankfelügyeleti rendszert állítanak fel. Duronelly Péter közgazdász úgy látja, hogy ezek a lépések szükségesek a bankunió létrehozása felé vezető úton. Azonban az unió stabilitása érdekében a legjobb megoldás az volna, ha a bankok ellenőrzése kikerülne a nemzeti kormányok felügyelete alól, és uniós szintre kerülne ez a hatáskör. Az Európai Bizottság szerint a közös bankfelügyeleti rendszer létrehozása a betétesek védelme, a bankszektorba vetett bizalom helyreállítása, és a pénzügyi ágazat ellenálló képességének javítása révén nagyban elősegítheti, hogy Európa kilábaljon a válságból.”
A kiemelt szavak mutatják a lényeget. A bankrendszer kezeli az állam pénzügyeit, az ország gazdasági teljesítményét. Most az a törekvés, hogy az államnak ne legyen felügyeleti hatásköre a bankokra, és lényegében az állam pénzügyeire és az ország gazdasági teljesítményére.
Figyelemre méltó a júniusvégi európai csúcsértekezletet megelőző, június 20-án megtartott még csúcsabb csúcsértekezlet, amit a gazdaságilag erős húsz vezető állam, a G20
tartott, amihez minden jel szerint az Európai Uniónak alkalmazkodni illik (esetleg kell). A Magyar Távirati Iroda (MTI) értesítése szerint ezen az értekezleten az európai vezetők beszámoltak a bankrendszer integrálásának – az úgynevezett bankuniónak – tervéről, amit régóta sürget a többi között az Egyesült Államok, mert ez megtörheti a bankok és a megmentésükre kényszerülő kormányok kölcsönös pénzügyi fertőződésének körét.
Eltekintve a furcsa jelzőtől, ennek a csúcsok csúcsai értekezletnek valamilyen karmesteri vezénylés jellege van az európai eseményekre. Összejönnek a (többségében – 16:4 – nem európai) G20 államok vezetői, és megállapítják, mit tegyen Európa (az Európán kívüli országok által gerjesztett) pénzügyi válsága megoldására. Miért ne merülhetne fel olyan kérdés, hogy talán éppen a bankválság lehet az indok, de lehet ok is és szándok is a tagállamok maradék szuverenitása bedarálásához.
Folytatva a MTI jelentését: „Az intézkedések »nem csodaszerek, amelyek már a jövő héten vagy két hónapon belül mindent megoldanak, de minden lépés a nagyobb európai integráció, és nem pedig a felbomlás felé mutat« – így kommentálta az eredményeket Barack Obama amerikai elnök a csúcstalálkozó végeztével. Timothy Geithner amerikai pénzügyminiszter úgy vélte, hogy a közös valuta alátámasztására szolgáló euróövezeti költségvetési és bankunió megerősített keretei segítenek helyreállítani a gazdasági növekedést Európában, és csökkenteni fogják a hitel költségét az eladósodott országok számára.”
Olvasóink bizonyára érzékelik a szolgálati utat – US-elnök — pénzügyminiszter — Európai Unió – de ki hiszi el, hogy ilyen néhány éves termunusra megválasztott-kinevezett személy lenne a legfelsőbb fórum? Az évszázados egyirányú nagyhatalmi politika szabályos következetessége ezt kizárja. Nem a mi dolgunk kutakodni, de jó ha tudjuk a dolgok rendjét. Például az MTI-jelentés következő bekezdése jól jelzi, hogy az „euróövezeti vezetők” (többségük nem is tagja a Húszaknak), valamit aláírtak országuk nevében, és persze szuverenitása ellenében:
„A Húszak közös nyilatkozatában az euróövezeti vezetők aláírták, hogy »minden szükséges intézkedést megtesznek a pénzügyi unió védelmére, konkrét döntéseket fontolnak meg a pénzügyi rendszer integráltabb szerkezetének kialakítására«, beleértve a bankuniót, vagyis a közös bankfelügyeletet, a bankok tőkefeltöltésének magántőkére több felelősséget és terhet rakó új szabályozását, a bukott bankok felszámolását és a betéteseknek szóló garanciákat. A költségvetési fegyelemmel és a növekedés ösztönzésével együtt ezek »fontos lépések a nagyobb költségvetési és gazdasági integráció felé« a közös nyilatkozat szerint.”
A kiemelt szavak pontosan jelzik a programot, amivel az Európai Unió tagállamai lemondanak arról a kevés szuverenitásról, ami még megmaradt. Erre megy ki a játék.
Ugyancsak a Magyar Távirati Iroda közleményéből idézzük a következő bekezdést:
„Magyarországot még sok évig nem érinti, hogy az Európai Unió az erősebb integráció, a fiskális és bankunió felé halad, amikor is a tagállamoknak a szuverenitás még nagyobb hányadáról kell lemondaniuk. »Levontuk a tanulságot a déli országok válságából: az eurócsoporthoz való túl gyors csatlakozás katasztrófához vezet« – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a bécsi Die Presse vasárnapi számában megjelent interjújában.”
Már hogyne érintené Magyarországot, hiszen mint tagország – függetlenül a még nem közös fizetőeszköztől – gazdaságilag is, politikailag is része az uniónak, és csak idő kérdése
az euró bevezetése. Itt nem a közvetlen pénzügyi érintettség a tét, hanem az a tény, hogy most dől el a tagállamok maradék szuverenitásának a sorsa. Most fogja átlépni az Unió azt a kaput, amin belül a szuperunió központi diktatórikus rendje uralkodik. A demokráciának már a lábanyoma sem marad meg.
Mindamellett Magyarország miniszterelnöke a Die Presse részére június 17-én adott terjedelmes interjúban a nemzetek Európája mellett foglalt állást. A kontinens legnagyobb előnye a sokszínűsége – jelentette ki. Úgy vélekedett, hogy a szuverenitáshoz kötődő jogok átadásakor „nagyon óvatosnak” kell lenni, s a kulcsfontosságú döntés ebből a szempontból az euróövezetbe való belépés kérdése. „Egyelőre nem tudni, hogyan vészeli át az euróövezet a jelenlegi válságot, és hogy belül lesz-e jobb vagy kívül” – mondta a kormányfő a Die Presse-nek.
Nem tudjuk elképzelni, hogy Magyarország kimaradhat-e az euróövezetből, és azt sem, hogy ki tudja harcolni magának, hogy szuverenitásából többet megtarthat, mint mások. Fentről a pénzügyi hatalmak és a politikai nagyhatalmak már előírták Európa helyét a dominiumban.
*
A konföderáció független államok szövetsége, ahol minden egyes tag szuverén egység, amely él az államiság minden alapfeltételével. Pl. saját pénz, saját nyelv, saját hadsereg, saját kormányzat, külügy, hadügy, törvényhozás, igazságszolgáltatás. A szerződő felek egyeztetik a politikájukat, kiépítenek országok feletti közös szervezeteket, amik összehangolják a közös érdekeket és feladatokat. A föderáció sokkal inkább szövetségi állam, mint államszövetség. Egy föderációban a tagállamok számos joga hiányzik. Nincs saját pénz, többnyire csak az egész föderációnak együttvéve van hadserege, a tagállamoknak nincs és nem is lehet önálló külpolitikája. Van saját parlamentjük, kormányuk, amit erősen befolyásol az uniós kormányzat, belügyeikben maguk döntenek (annyi kikötéssel, hogy a döntéseik nem mondhatnak ellent a központi kormányzat döntéseinek), van saját igazságszolgáltatásuk, vannak saját pártjaik – mindez a szabványnak megfelelően. A föderáció olyan állam, amelynek alkotmánya van, ahol a hatalom megoszlik a szövetségi, illetve a tartományi vagy régiók szintjei között, és ahol a tartományoknak, államoknak vagy Ländereknek (mint Németországban) nincs szuverenitásuk, a hatalmat a központi kormány gyakorolja. Ez tehát a teória.
Az Európai Unió jelenleg még a konföderáció és a föderáció keveréke. A csatlakozott országok átadják a gazdasági, a szociális és a politikai élet jelentős területei fölötti szuverenitásukat az EU-intézményeknek, míg megtartják formális egyenlőségüket egymással szemben a fennmaradó területeken, ahol továbbra is kizárólagos hatalmat élveznek a politikákra vonatkozó döntéshozatalban.
Nem szabad elképzelni olyan európai államszövetséget, mint valami előre megfogalmazott és megalkotott szervezetet, amely baj és vita nélkül működik, mindenkinek megfelel, és nem támad benne belső erők küzdelme, az erősek diktatúrája, a gyengék elnyomása. Az EU eddigi útja során is okozott csalódást, látott vitát, élt át sikert, fejlődött olyan intézménnyé, ami alkalmas a népes kontinens képviseletére. Ugyanakkor kényesen kellene odafigyelnie az európai népek sajátosságaira, nemzeti létük, értékeik, kultúrájuk megbecsülésére. Nem minden termelési index, a hitelképesség meg az antiszemitizmus
mértéke.
Jelenleg a baloldaliak internacionalista pártjai, mozgalmai képezik a meghatározó politikai erőt, a folyamatba tett változások ennek az irányzatnak az akaratát követik. De nagy a félelem közöttük, mert jelen vannak a nemzeti fennmaradásnak a hívei is, akik ragaszkodnak az államok mindazon szuverenitása megtartásához, amiknek nem feltétlenül kell központi kezelésben lenniük. Most őket jelölik meg a legnagyobb veszélyként.
*
Az Uniót létrehozó okmány 1. paragrafusa így hangzik:
„Európa polgárainak és államainak közös jövőjük építésére irányuló akaratától vezérelve, ezzel az Alkotmánnyal létrejön az Európai Unió, amelyre közös célkitűzéseik elérése érdekében a tagállamok hatásköröket ruháznak. Az Unió összehangolja az e célkitűzések megvalósítására irányuló tagállami politikákat, és a ráruházott hatásköröket közösségi módon gyakorolja. ... Az Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait – tiszteletben tartásának értékein alapul. ... Az Unió tiszteletben tartja a tagállamok Alkotmány előtti egyenlőségét, valamint nemzeti identitását, amely elválaszthatatlan része azok alapvető politikai és alkotmányos berendezkedésének, ideértve a regionális és helyi önkormányzatokat is. Tiszteletben tartja az alapvető állami funkciókat, köztük az állam területi integritásának biztosítását, a közrend fenntartását és a nemzeti biztonság védelmét.”
Szép és kívánatos, de az élet nem ilyen. Az Unió megalakitása óta változik tartalmában és jellegében, folyamatosan bővítve az uniós, illetve kurtítva a tagállami szuverenitást. Most éppen egy nagy támadás látszik kibontakozni, ami a nemzetállamok maradék önállóságát veszélyezteti. Az indokolás a pénzügyi válság, a megoldás ennek megfelelően a pénzügy központosítása, aminek biztosítékaként szükséges a politikai központosítás. A Marshall-tervben fogant monetáris internacionalista német állam a motorja Európa központosításának.
Merkel kancellár szerint a rövid távú válságmegoldási intézkedések helyett Európának a szorosabb európai integráció kialakításának „herkulesi feladatára” kell koncentrálnia. „Az a feladatunk – hangsúlyozta –, hogy most megtegyük azt, amit elmulasztottunk megtenni az euró bevezetésekor. Ezt nem holnapután kell elvégeznünk, de mindenképpen viszonylag rövid időn belül. Nemcsak valutaunióra van szükségünk, hanem fiskális unióra is, több közös költségvetési politikára. És mindenekelőtt politikai unióra. Ez azt jelenti, hogy lépésről lépésre további kompetenciákról kell Európa javára lemondanunk, Európa számára ellenőrzési jogköröket kell biztosítanunk.”
Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszternek, aki a berlini kormánynak a jelenlegi válságos helyzetben a legfontosabb tagja, régi meggyőződése, hogy az EU magövezetének egy sajátos szupranacionális formát kell öltenie. 1994-ben (egy évvel a Maastrichti szerződés hatályba lépése után) szintén CDU-s képviselőtársával, Karl Lamers-szel együtt már javaslatot tett az Eduard Balladur vezette francia kormánynak arra, hogy hozzanak létre egy föderális kemény magot (Kerneuropa) az EU-n belül, mert tudatában volt annak, hogy az euró tartósan nem maradhat fenn politikai unió nélkül. Ezt a német–francia dominanciát építette a Merkel–Sarkozy páros. Hollande azóta – ugyancsak vonalas globalistaként nyilatkozik.
Schäuble úgy véli, hogy most, a válság miatt az egyes országok könnyebben felismerhetik, hogy amitől eddig elzárkóztak, az elkerülhetetlenné vált. „Így fog az új Európa létrejönni.” Ebben az új Európában – a német politikus szerint – az Európai Bizottságnak igazi kormánnyá kell válnia, az elnököt közvetlenül kell megválasztani, és az európai parlamentet valódi törvényhozói hatalommal kell felruházni. Mivel mindez (sok más föderális lépéssel, például a fiskális unió bevezetésével és egy, a nemzeti költségvetések fölött vétőjoggal rendelkező európai pénzügyminiszterrel együtt) jelenleg Németországban alkotmányjogilag keresztülvihetetlen, Schäuble arra számít, hogy a német nép hamarosan egy új alkotmányról fog – népszavazással – dönteni.
Az alkotmánymódosítás vagy egy teljesen új alkotmány megalkotásának nélkülözhetetlensége már a CDU tavaly novemberi pártkonferenciáján felmerült, az SPD, Németország másik meghatározó pártja pedig már korábban is sürgette, hogy a 2013-ban esedékes parlamenti választásokkal egyidejűleg tartsanak népszavazást a Brüsszelre átruházandó hatalmi kompetenciák kérdésében. Németország (és Európa) szempontjából döntő fontosságú, hogy a német parlamenti pártok (a bajor CSU és a Balpárt kivételével, amelyek az alkotmánybírósággal együtt alkotják a szuverenista frontot) támogatják az EU föderális irányba történő átszervezését.
Van tehát elég dolga a magyar parlamenti bizottságoknak, kidolgozni a magyar álláspontot az Európai Unióban folyamatban lévő fejleményekről, nemcsak Magyarország vonatkozásában, hanem a szovjet hódoltságból az Európai Unióba bekerült országok vonatkozásában is, hiszen nyilvánvaló, hogy a szovjet táplálására átadott országok sok évtizedes lemaradottságuknál fogva, éppen helyzetük miatt létrejövő „kétsebességes unióban”, számukra a kiszolgáltatottak, kizsákmányoltak sorsa jut.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Görögország még bent, de meddig?
• A magyar út jobboldali
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
