 |
|
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2012. szeptember 30., Magyar Élet, HUNSOR.se
Az emberiség jóléti lehetősége úgy általában soha nem volt jobb, mint ma. A munka és a termelés mennyiségi viszonyszáma (a befektetett emberi munka csökkenő-, és a megtermelt fogyasztási cikkek és szolgáltatások növekvő mennyisége) az általános jólét növekedésében kellene mutatkozzon. Széchenyi István könyvet írt a hitelről, ami akkor nagyon szükséges volt az ország gazdasági megalapozásához. A hitel azóta nagy utat tett meg, fellendítette a gazdasági életet, az emberi világ szédületes ütemben fejlődött. Majd a pénz is áru lett, a hitel a pénzügyi spekuláció terén nem a termelést segítette elő, hanem munka nélküli haszonszerzést szolgált, aminek nemcsak nyertesei, hanem vesztesei is voltak. Az uzsora (magas kamat) elszívta a munka eredményét, a gazdaságot (az államokat mint gazdasági egységet) eladósította.
Gazdasági válságok jöttek, amiben emberi társadalmak kerültek nyomorba. Napjainkra a „hitel” nemcsak szolgálja a termelést, hanem behatol a gazdálkodás minden régiójába, ahol az eladósodottság mértékében átveszi az irányítást. A hitelintézetek politikai központosításával létrejött a Nemzetközi Pénzalap, családi nevén International Monetary Fund (IMF). Ebbe kellett belépnie minden államnak, amely hitelt akart felvenni gazdasága részére. Nagy készséggel eladósították a szovjet táborba átadott európai országokat. Az amerikai fajta »akibirjamarja« liberalizmus elterjedésével legyengítették az államokat, privatizációs programokkat kiszorították a jövedelemforrásokból, „éljen meg az állam az adófizetőkből” jelszóval a pénzintézetek megszerezték a termelő vállalatok jövedelmét maguknak. Ma már elérték, hogy minden vállalkozó, legyen az egyéni vagy részvénytársaság, községi önkormányzat vagy állam, a pénz használatáért (ami már csak a
bankoké) bérleti díjat fizet. Másszóval a termelés haszna egy része a hitelintézetek kincstáraiba ömlik.
Magyarország Európa egyik legeladósodottabb országa. Kamatfizetési kötelezettségeivel annyira lebénult állapotban van, hogy nemzeti összterméke (GPD) növelése jó ha egy (1) százalékot el tud érni. Holott elmaradottsága állapotából 10% emelkedés kellene az elmaradás enyhítésére. Országnak is, hitelezőknek is érdekében állna kamatcsökkentés, vagy adósságszüneteltetés, hogy az ország talpraálljon, annak köszönhetően fizetőképes legyen. Mária Terézia már rájött, hogy etetni kell a birkát, ha nyírni akarjuk. Az a nézet amit most az IMF végbevisz az eladósított államokkal, még nem érte el a királynő gondoskodási színvonalát. De az is lehet, hogy nagyon is jól tudják politikájuk sorvasztó hatását, hogy éppen azért teszik, hogy az állam szerepét lehetetlenné tegyék. A nemzeti állam – mint tudjuk – akadályozza a globális gazdaság nyomulását.
A gazdaság ma visszavonhatatlanul világgazdaság. Ettől már nem lehet elszigetelődni, minden ország gazdasága részévé válik a világgazdaságnak. A probléma ideológiai, aminek követői türelmetlenek. Az ideológia: profit minden áron. Szabadság (liberalizmus) minden egyébre tekintet nélkül. Jó magyar szóval: szabadosság.
Erről szól a közgazdászi megállapítás: „A piac meghatározó motivációja a profit. A piac alapvető természete és létigénye globális, világméretekben tud közgazdaságilag hatékonyan, racionálisan kibontakozni. Az idő előrehaladásával e motiváció által erőltetett piacbővülés és térbeni expanzió hatalmas mértékben kibővíti a piaci racionalitás szféráját. Ez világdominanciára és szupremációra tör, mindenhol, ahol az emberi tevékenység létezik, globalizált világpiacot hoz lére. Azaz a nemzeti piacok világpiaccá válnak és korunkban e folyamat lényegében betetőződött: a piac mindenekelőtt világpiac. Lényegében a tőke mindegyik aggregált formája globalizálódott: az
árutőke a világkereskedelemben, a termelőtőke a piac igényeinek megfelelően választja meg helyszínét, a pénztőke a világméretű pénzpiacon. A piac közgazdasági racionalitása minden mással szemben azonosítja magát, mint a globális társadalomban létező meghatározó alapelv. Nincs olyan terület, társadalom, amely a piac által ne lenne érintve. Ma már bárhol is szembetalálkozunk a piaccal, annak kapcsolatban kell lenni a világpiaccal, nevezetesen az áruk, a szolgáltatások, a tőke, a pénz és a hitel világpiacával. Az áruk árai, amelyek az egyes országokban befolyásolják a vállalkozók és politikai intézmények, hatóságok döntéseit szinte minden esetben a világpiacon alakulnak ki. A piac e globalizációs törekvései elkerülhetetlenül beleütköznek a szuverén modern nemzeti állam létezési formájába. Amíg ugyanis a piac alapvetően globális természetű, a nemzeti állam és különösen annak demokratikus változata mindig nemzeti színezetű. Ez – eltérően a gazdasági, piaci formációktól – különösen jellemző az állampolgárság politikai formáira a demokráciákban. A politikai aktivitás így mindig a legszorosabb kapcsolatban van a nemzeti állammal. A modern demokratikus állam elsődlegesen nemzeti állam, és a demokrácia valamint a nemzeti szuverenitás mélyen összekapcsolódik.” (Hoós János, Globalizáció, nemzeti szuvere-nitás és demokrácia, Köz-Gazdaság 2012/1.)
A tájkép tehát sötét tónusú a nemzet érvényesülésében gondolkodó ember számára. Mint tudjuk, a magyarországi értelmiség tekintélyes részének nincs ellenérzése a globalizációval szemben. Magyarországon mindig erős volt a kozmopolita szemlélet, érthetően a XIX. század második felében végbement gazdasági fellendülés vonzásában keletről-nyugatról beözönlöttek felszínes azonosulása folytán, nemkülönben a szovjet-évtizedek nemzetellenes neveléspolitikája nyomán. Így történt, hogy a kapitalizmusra váltás során (egyik internacionalizmusból a másik internacionalizusba lépve) a nemzeti érdek képviselet nélkül maradt. A politika művelői
elfogadták a liberalista privatizációs receptet: az állam nem jó gazda, ki kell zárni a gazdasági életből. Azután jött a nyugati tőke, amely nem gyakorolta az internacionalista testvériséget, a politika nyelvén szólva amerikai fasiszta, német fasiszta, francia, olasz stb. fasisztaként széthordták a magyar államvagyont, és birtokba vették a termelés eszköztárát. A magyarországi baloldal ismét és sokadszorra nemzetellenesnek bizonyult.
Mialatt a nemzeti államok visszaszorítása folyik saját gazdasági területeikről, folyamatos a törekvés elfogadtatni Európa népével a nemzeti államok megszüntetésével létrehozandó európai szuperállam megvalósításának gondolatát. A terv legnagyobb propagandája Amerikából indult ki, eleve az USA mintáját követő megoldást szorgalmazva.
A Die Presse „Terv az európai állam átalakítására” címmel megjelent vezércikkben körvonalazza a javaslatot. Június 19-én a tíz EU-tagország (Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Lengyelország, Portugália és Spanyolország) külügyminisztere benyújtotta első jelentését a kezdeményezésből leginkább profitáló illetékes EU tisztségviselőknek: José Manuel Barroso-nak, az Európai Bizottság elnökének, Herman Van Rompuy-nak, az Európa Tanács elnökének, Mario Draghi-nak, az Európai Központi Bank elnökének és az Eurogroup elnök Jean-Claude Juncker-nek. A német Guido Westerwelle kezdeményezésére indult „tanulmánycsoport a jövőért”, amelyben jelenleg Franciaország nem képviselteti magát, fő célja véget vetni a nemzeti kormányok és azok vezetői számára biztosított dominanciának és nagyobb hatalmat adni az Európai Bizottságnak, különös tekintettel annak elnökére, akit egyetemes választójog alapján választanának meg és felhatalmaznának egy „kormányzati csapat” megalakítására, ezzel Európa leghatalmasabb politikai vezetőjévé emelve személyét. A csoport azt is javasolja, hogy az európai miniszterek és államfők
tanácsai helyébe „államkamarák” lépjenek az Európai Parlamenten belül. A nemzeti kompetenciák, különös tekintettel az országhatárok kezelésére, a honvédelemre és a közpénzek kezelésére átkerülnének a szövetségi hatalom kezébe „visszafordíthatatlanná téve az euró övezeti tagságot.”
Ilyen Európában beláthatatlan következményekkel kellene szembenézni a minden tekintetben legyengített magyar nemzetnek.
Orbán Viktor bizakodó e tekintetben. Többször kifejtette, hogy az Európai Unió a nemzetek uniója kell legyen, és bizakodó abban, hogy változik az irányzat, ami jelenleg egy központi irányítású államot akar létrehozni. Kormánya politikája a nemzet védekezése jegyében folyik, minden igyekezettel azon van, hogy csökkentse az adósságot, erősítse a gazdaságot olyannyira, hogy ne kelljen hitelekkel fenntartani az ország gazdaságát.
Orbán Viktor az őszi szezonnyitó parlamenti ülésen hangsúlyozta, hazánknak valójában az unió problémái miatt van szüksége egy úgynevezett biztosítási hitelkeretre, hogy megvédje magát a „szélesebb hazánkat, Európát nyomasztó betegségtől, vagyis a válságtól, amelyet nem mi okoztunk, és nem is mi tartunk életben”. Úgy fogalmazott, az EU jelenleg inkább a probléma forrása, mint a megoldás, s ma azért nem tudunk kilábalni nehéz helyzetünkből, mert „visszahúz bennünket az eurózóna válsága”. Amiben előreléptünk, az is csak azért sikerült, mert tudatosan mást csináltunk, mint azok, akik a válságot okozták, és láthatólag nem is boldogulnak vele azóta sem – tette hozzá. Számunkra előnyös lenne egy megállapodás a valutaalappal, de csak akkor, ha jó, „rosszat ugyanis már kötöttünk”. Magyarországnak nincs szüksége egy MSZP-típusú, megszorításokhoz vezető paktumra az IMF-fel és az Európai Unióval. Az ország ma erősebb, mint 2008-ban, és nagyobb a mozgástere. Az IMF ma pontosan azt követeli a kormánytól, amit szocialista elődjétől, „de ne kérjék tőlem, hogy egy olyan dokumentumot, amelyet
nem mi írtunk, az önök rendelkezésére bocsássunk” – reagált később Mesterházy Attila MSZP-s frakcióvezető hozzászóására, aki a valutaalap állítólagos igényeinek listáját követelte a kormányfőtől.
A miniszterelnök viszonválaszában kifejtette, hogy közmunkával, más, magánjellegű munkával szeretné kiváltani a kormány a segélyek rendszerét – ezeket a munkákat nem szabad lebecsülni. Orbán Viktor labancpártnak nevezte az LMP-t és az MSZP-t, mert azok minduntalan olyan ponton támadják a magyar gazdaságpolitikát, ahol az csökkenteni kívánja a külföldiek kiváltságait, és erősíteni a magyar érdekeket.
A miniszterelnök közölte, bár az elmúlt két évben sokat tettek azért, hogy az embereket megvédjék az uzsorahitelektől, az erőfölényükkel visszaélő pénzintézetektől, még mindig sok a „dokumentálható állampolgári sérelem”. Ezért javasolja, angol mintára Magyarország is állítsa fel a pénzügyi ombudsman, vagyis a pénzügyi szószóló intézményét. Továbbá hazánknak is fel kell készülnie a társadalmi nyugtalansággal, feszültséggel fenyegető élelmiszerár-robbanásra, ezért még az ősz során a gazdasági és vidékfejlesztési tárca külön munkacsoportja készíti fel a magyar nemzetgazdaságot a jövő év tavaszán világszinten várható nehéz helyzetre.
Rogán Antal Fidesz frakcióvezető figyelmeztetett: – nem mindegy, milyen megállapodást köt a kormány az IMF-fel, hiszen a 2008-as kontraktus jelenleg nem elfogadható az ország számára. Az MSZP és az LMP is IMF-párti. A 2008-ban kötött egyezséget 2009-ben a legnagyobb mértékű, csaknem hétszázalékos gazdasági visszaesés követte, nem jöttek létre új munkahelyek, nem lett stabil a költségvetés, és olyan törvények születtek, amelyek következtében csökkentek a nyugdíjak vagy a közfoglalkoztatottak bérei. Az elmúlt két esztendő fontos, ám az IMF által nem támogatott intézkedés volt a családi adókedvezmény, a devizahitelesek megsegítése. A kormány
ezután is határozottan kiáll a magyar emberek, a magyar családok és a magyar cégek védelme érdekében.
Az Orbán-kormány a nemzeti védekezés kormánya. Politikája nemcsak Magyarországot igyekszik óvni a számára veszélyes úttól, hanem az Európai Uniót is. Ami nem jó Magyarországnak, az nem jó Európa egyéb országainak sem, és az országok összességének sem. És ami jó Amerikának és a nemzetközi hitelezőknek, az aligha lehet jó Európának. Az európai federáció nem klónozható az Egyesült Államokból.
Éppen lapzártakor érkezett a híre Barroso beszédének, amit szeptember 12-én mondott Strasbourgban. Az Európai Bizottság elnöke új irányt jelölt meg a szervezet számára, használta is ezt a kifejezést: „Új irányra van szüksége Európának.” Jó kérdés, hogy mennyire őszinte ez a fordulat, de egy szempont biztosra vehető, súlyos oka lehet annak, hogy kijelentette: nem szuperállamra van szükség, hanem a nemzetállamok federációjára. Ilyen állásponttal két évvel ezelőtt Orbán Viktor magános álmodozó volt.
Barroso a plenáris ülésen kifejtette, a válság oka a pénzügyi szektor felelőtlensége és a felhalmozott adósság mind a köz-, mind a versenyszférában. Az euró szerinte strukturális gondokkal küzd, amely egyensúlytalanságokat szült, Európa polgárai pedig félnek, frusztráltak, úgy érzik, életmódjuk kockán forog.
José Manuel Barroso leszögezte, döntő lépésre van szükség, meg kell reformálni a szociális piacgazdaságot, stabilizálni kell az eurót, fenntartható fejlődésre van szükség, amelyhez – szavai szerint – elengedhetetlen a versenyképesség növelése, ami viszont strukturális reformokat igényel. Kiemelte, hogy valódi, egységes európai munkaerőpiac megteremtésére van szükség.
A bizottság elnöke rámutatott, Európában helyenként szociális vészhelyzet van, nő a szegénység és a munkanélküliség, ezért – mint mondta – a szociális védőháló nem a jólét akadálya, hanem
előfeltétele annak. Rámutatott, hogy azok az országok a legversenyképesebbek és legsikeresebbek, amelyekben a legfejlettebb a szociális védelem. Ezért a 2020-ig tartó, következő uniós költségvetésben a strukturális alapokkal ösztönözni kell a foglalkoztatást – mondta.
Mindez úgy hangzik, hogy az eddigi profitorientált követelményeket, amelyek nincsenek tekintettel a társadalmi következményekre, felváltanák valamilyen szociális felelősséget viselő rendelkezések.
Beszédének egy része azonban még a fennálló rendszer folytatására utal: – Hangsúlyozta: a fiskális unió felé is el kell mozdulni, mert egyes tagállamok gazdasági döntései a többi országra is kihatással vannak. Ebből adódóan pedig össze kell kapcsolni a legfontosabb döntéseket. Barroso igazi fiskális irányítást sürgetett, amelyhez szerinte nincs szükség új intézményekre, azt a meglévők keretein belül kell megvalósítani. Szorgalmazta a Gazdasági és Monetáris Unió kiteljesítését.
Helye van tehát a nemzeti védekezésnek, mert ez emberi és társadalmi szempont, aminek létjogosultságát a már létrejött globális gazdaság nem tagadhatja meg. A nemzeti védekezés kormánya ezt szorgalmazza.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
