 |
|
A magyar baloldal külföldi vállalkozás
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. január 31., Magyar Élet, HUNSOR.se
Sokan elemzik Magyarország történetének azt a korszakát, amiben vezetôi olyan körülmények között kormányozták az országot, mint egy zátonyos tengerre űzött hajót. A trianoni katasztrófát követô negyedszázadra utalunk, amikor minden idegen érdek vadászhatott magyarokra és magyar zsákmányra. A mai helyzet más, de a mai Magyarországnak sem könnyű a dolga, ami a magyar érdekek veszélyeztetettségét illeti. Akkor a hadisarc fizetése akadályozta az anyagi talpraállást, most az adósságtörlesztés bénítja a gazdasági kiemelkedést a kiszolgáltatottságból. A kettô között nem sok különbség van, egyaránt az ország zsebében turkálnak, van-e még valami kiemelnivaló?
valami kiemelnivaló? Folyamatosan változó, mondhatni, vajúdó korszakot él át az emberiség. Korábban a háborúk adtak alkalmat a változtatásra, ma gazdasági-pénzügyi műveletek idéznek elô új helyzeteket, válságot, inséget. A múltban a gazdasági élet alkalmazkodott a politikához, ma a gazdasági élet
diktálja a politikát, aminek következtében a politika filozófiai rendje és képviseleti pártrendszere összekuszálódott és leomlóban van.
Magyarország és az ország népe, ma is veszélyeztetett állapotban van, mint ahogy volt a múlt század elsô felében. Noha most nem terjeszkedô nagyhatalmaktól és azok nagyétvágyú kis szövetségeseitôl kell félnie, az ország mégis védelemre szorul, nemkevésbé állami léte védelmére, külsô és belsô támadások ellen.
Az európai civilizáció legnagyobb történelmi vívmánya volt a nyugati fejlettebb országokban az állami felügyelettel végzett, gépesített ipari munka által elérhetô polgári jólét. Ennek a fejlôdési eredménynek a birtokában még indokolatlanabb az országok közötti háború, hiszen tisztes munkával, békével jólétet lehet teremteni. A tisztes európai civilizáció szégyenfoltja volt a gyarmatbirtokok megszerzése, fôleg azoknak brutális módon történt elfoglalása, kirablásuk céljából. Ebben a nyugati tengeri hatalmak, fôként az angolszászok jeleskedtek. A szerzés ilyen módozatából eredô világfelfogás késztette e hatalmakat a kontinentális Európa,
Közép-Európa megtámadására. Az eredmény: Európa világelsô civilizációs szerepe és jelentôsége megtört, hozzá méltatlan és éretlen civilizációk uralma alá került. Ebbôl a civilizációs törésbôl fakadóan is mára a világelsôség eszmeisége az Egyesült Államok üzleti- és bankvilágának globális törekvésében tör a megvalósítás felé. Ennek a törekvésnek gátként áll útjában az állam, mint az európai népek önállóságát alapozó intézmény. Ezért újították fel a szabadpiac-elméletet, amit most ráerôltetnek Európára.
Ennek a szívós törekvésnek nem felel meg az európai körülményekre épített, államilag ellenôrzött, szociális felelôsséget viselô kapitalista rendszer, ami a múlt században több alkalommal is kialakulóban volt. Az európai szociális modell rokonfogalma a német ihletésű szociális piacgazdaság. Ennek lényege: a vállalkozói szabadságot, a tisztességes verseny fetételeit és a termelés menetében alkalmazásból kiszorultak megélhetését az adózás és újraelosztás alkalmazásával államilag kell biztosítani a tôke és munka közös erejével megtermelt javak hozadékából. Röviden talán a német
közgazdász, Wilhelm Röpke megfogalmazásával jellemezhetô:
„E kerethez nem kevésbé hozzátartozik a jog, az állam, az erkölcs, a szilárd normák és az értékmeggyôzôdés, mint a gazdaság-, szociális- és pénzügypolitika, amely a piacon kívül egyezteti az érdekeket, védi a gyengéket, a gátlástalanokat kordában tartja, lenyesi a kinövéseket, korlátozza a hatalmat, meghatározza a jogszabályokat, és betartásukat ellenôrzi. A piacgazdaság szükséges, de nem elégséges feltétele a szabad, boldog gazdaságnak, igazságos és rendezett társadalomnak.”
Íme a kapitalizmus két arca. Az eredeti, amelynek egyetlen istene a profit, amely nem tűri az állami ellenôrzést. A másik, amely részelteti – fôleg a munkásság érdekvédelmi küzdelmei nyomán – a társadalom termelési ágazatain túli rétegeit is az ipar értéktermelô eredményében. Orbán Viktor és kormánya ilyen kapitalizmusban látja a megoldást.
A profitistent hívô kapitalizmusnak egy internet szócsöve, Seres László blogja így panaszkodik:
„A magát polgárinak nevezô kormánynak nincs se parlamenten belül, se azon kívül markáns piacpárti ellenzéke, amely
kiállna az egyén és a piac szabadsága mellett. A kapitalizmus mellett. Nincsenek, hogy megvédjék az egyéni szabadságot, az állami bürokratikus korlátozásoktól mentes piacgazdaságot, a kapitalizmust. ... A kicsi, de erôs állam feladata egy szabad társadalomban az egyén, a közösségek, a piaci folyamatok védelme, a polgárok fizikai biztonságának garantálása, a joguralom és a jogbiztonság fenntartása, nem több. Ehhez természetesen elengedhetetlen állam és gazdaság, állam és szociális szféra, állam és egyházak, valamint állam és média radikális szétválasztása. ... Meggyôzôdéses európaiakként érvelünk az erôs euroatlanti elkötelezettség mellett, de a Tobin-adót kivetô, kiterjesztett »szociális jogokon« alapuló szociális Európa ellen. Nem kíméljük a rasszizmust, a nyugati civilizációt fenyegetô iszlám kihívást, az Amerika-ellenességet, az álságos »politikai korrektséget« vagy a diszkriminációt, legyen az pozitív vagy negatív.”
(De mi az a Tobin-adó? James Tobin Nobel-díjas közgazdász gondolatának lényege, hogy a nemzetközi átutalásokra kivetett alacsony adóval (0.01–0,25%) megfékezhetôk a spekulációs mozgások
úgy, hogy közben a működô tôke gyakorlatilag zavartalanul áramolhat. Az adó ugyanis – alacsony volta miatt – csak a spekulációra jellemzô napi többszöri átutalásokat sújtaná igazán. Ezáltal csökkenthetô lenne az az instabilitás, amit a napi 70 milliárd dollárról harminc év alatt napi 1,5 billióra !!!!! ugrott nemzetközi devizaforgalom okoz. Ennek a pokoli összegnek több mint 80%-ának semmi köze sincs a reálgazdasághoz, kereskedelmi ügyletekhez, befektetésekhez, kizárólag spekulációs célt szolgál. Hát így keletkezett a jelenlegi gazdasági és pénzügyi világválság?)
Ez legalább ôszintén hirdeti, hogy az amerikai karvajtôkének igyekszik hídfôállást létrehozni Magyarországon. Nem úgy mint hasonló szerepében az SZDSZ és az MSZP.
Hegyi Gyula MSZP politikus írta mostanában: „Ha a szocialista pártok lemondanak a kapitalizmus meghaladásának és a demokratikus szocializmus megteremtésének reményérôl, akkor félô, hogy a neoliberalizmus portásaként elôbb a hitelüket, majd az állásukat is elveszítik.”
Lehet, hogy Hegyinek nem tűnt még fel, de a választók jó része már felismerte a
külföldi tôke szolgálatában álló MSZP nagy hazugságát. Sajnos, nagy politikai tábora van Magyarországon a szélsôséges neoliberális kapitalizmusnak, szinte a kádári idôk teljes politikai elitje és gazdasági vezetôi, a szocialista napos oldal kedvezményezettjei képezik.
Található az interneten a Magyar Egyesült Baloldal Egyesület lapja, amelynek egyik száma közli Krausz Tamás írását a neoliberalizmus magyarországi jelenlétérôl.
Krausz Tamás történész, egyetemi tanár, az MSZP Baloldali Tömörülés Platformjának egyik alapítója és meghatározó személyisége volt, éveken át alelnöke is. Hű kommunistaként megelégelte pártja elvhűtlenségét. 2009. április 7-én a Népszabadságban megjelent „Good bye MSZP!” című írásában bejelentette, hogy kilépett az MSZP-bôl, azzal az indoklással, hogy a nagytôke nyomása alatt az MSZP elvesztette szociális arculatát. Bejelentése két nappal követte az MSZP kongresszusát, amelyen nagy többséggel a jelentôs megszorításokat tervezô Bajnai Gordont jelölték Gyurcsány Ferenc utódjának a miniszterelnöki poszton.
A jelzett írásban (2010. jan. 12.) olvassuk:
„A rabló jellegű privatizáció, a tudatosan beépített korrupció, a lakosság szociális ellátó rendszereinek szétzúzása, minden közösségi termelési forma lerombolása stb. szinte példátlan politikai vereséghez vezetett, a magyar pártpolitikai liberalizmus, követve a kelet-európai országok többségét, egyszerűen meghalt – a lakosság megvetésétôl kísérve. A politikai harakiri, amelynek tanúi voltunk az SZDSZ esetében, azonban csak látszólagos harakiri. Bauer, aki az ôszinte neoliberálisok közé tartozik, kikotyogta a liberális terveket a Róna Péterrel folytatott vita során. ... az MSZP már régóta az SZDSZ gazdasaságpolitikáját lízingeli, a neoliberális gazdasági projekteket erôlteti, amelyek a világválságba torkolló gazdasági katasztrófáért felelôsek. Csak az történik meg, ami például már a Népszabadság esetében megtörtént, a »szocialista napilapot« a neoliberalizmus magyarországi fô orgánumává formálták át. Ideje az MSZP baloldali tagjainak, platformjainak végiggondolnia, hogy meddig játsszák el az ismert tojás szerepét. A kérdés az, hogy viszik-e a fészek egy részét magukkal vagy harc nélkül egyszerűen
kidobják ôket a fészekbôl, esetleg még a választások után is vállalják majd a »felszámoló biztos« szerepét, és maguk is az új, most már valóban kizárólag nagytôkés párt szerves részeivé válnak. Bauer terveit az MSZP vezetôségének jó része régebb óta fontolgatja, tetszetôs a program. Mégiscsak bent maradnak a politikai erôtérben – a politikai baloldal teljes megsemmisítésének árán.”
Igen, ezek érdekes dolgok. Az MSZP a szocializmust is elárulta, a magyar nemzeti érdekeket is elárulja, a neoliberális nyomulás kifosztotta az országot, IMF és EU Magyarország gazdasági térdrekényszerítésén fáradozik, az USA – atlanti szövetségesünk – a magyar nemzeti kormány megbuktatásához ad támogatást az ország hazaárulóinak. Az Európai Unió is teljesen a neoliberális garázdálkodás érdekében avatkozik be Magyarország dolgaiba. Van ez még cifrábban is:
„Magyarországon, de az Európai Unióban is csak jobboldal van, Orbántól Gyurcsányig mindenki a neokonzervatív, kapitalista világrend kiszolgálója, az MSZP pedig »beszopta a neoliberális cuclit«, így szellemi legatyásodásból kell felépülnie – tudtuk meg a Szanyi Tibor szocialista politikus, Scheiring Gábor LMP-s képviselô és Tamás Gáspár Miklós filozófus (TGM) részvételével zajlott fórumon” – olvasható a „Riport az önreflexív baloldal” exkluzív rendezvényérôl:
„TGM ennél egyszerűbb megoldást támogatna; ezt forradalomnak hívják. Ez persze sajnos nem ilyen egyszerű, hiszen manapság nincs kivel kirobbantani a forradalmat. TGM rögtön feloldotta az említett baloldali paradoxont is: szerinte észrevehetô méretben nincsenek is baloldaliak, igazi antikapitalisták sem Magyarországon, sem Európában, kizárólag jobboldaliak vannak, ám köztük kétségtelenül megkülönböztetünk »nemzeti jobboldaliakat«, akik ma kormányzó jobboldaliak (Fidesz) és »valamivel demokratikusabb, liberális jobboldaliakat«, akik ma ellenzéki jobboldaliak (MSZP). »Mindebbôl következik, hogy a nemzeti egység teljes, nem tudom, miért van akkora zűr« – kerekítette le a gondolatot TGM. (Általános derültség a teremben.)”
Megjegyzés: A kommunista szótár szerint a kommunisták és szocialisták baloldaliak, vagyis a nép pártján állnak, szemben a pusztulásra szánt kapitalizmussal, minden más párt
jobboldali, vagyis nem forradalmi, ennélfogva a kapitalizmus kiszolgálója.
*
A Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung „Létezik egy rejtett Európa” címmel közölt interjút Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel 2012. március 4-én.
Orbán:
– Mi történt 2010-ben Magyarországon? A baloldal összeomlott. A liberálisok már nincsenek a Parlamentben. Most mi történik? A nemzetközi baloldal megpróbálja újra felépíteni a magyar baloldalt – ennek nem örülök, de érthetô. Belülrôl nem megy, mert ott csak romok vannak, tehát kívülrôl csinálják, nemcsak Európából, hanem Amerikából is. Olyan alapítványokat és baloldali személyeket támogatnak, akik baloldali alternatívát akarnak megformálni Magyarországon. Ezért támad bennünket radikálisan a nemzetközi baloldal.
– Mi a társadalmi oka ennek a jobb és bal közötti harcnak?
– Magyarországon a nagytôke meglehetôsen kíméletlen része megszállta a pártok egy részét, elsôsorban a szocialistákat. A szocialisták utolsó három miniszterelnöke mind az ország
leggazdagabb emberei közé tartozott, és szövetség alakult ki a nagytôke és a legszegényebbek között. Az állam szilárdan a nagytôke kezében volt. Szociális segélyekkel, idô elôtti nyugdíjjal, rokkantsági nyugdíjakkal, az adócsalások tűrésével teremtették meg a tömeget, amelyet az állam kitartott. Ezzel a középréteget megfosztották az erejétôl és a terétôl. Amikor 2010-ben megnyertem a választásokat, Magyarországon olyan volt a szociális helyzet, hogy több ember élt az államból, mint munkáért kapott bérbôl. Magyarország ezért egy tragikus végjáték küszöbére csúszott, mert a tízmilliós lakosságból 2010-ben mindössze 3,7 millió dolgozott, és csak 2,6 millió fizetett adót. Amikor 2002-ben leváltottak, az államadósság 52 százalék volt. Amikor visszajöttem, több mint 80 százalékot tett ki. Egy eladósodott ember, cég vagy ország megítélésem szerint nem szabad ország.”
Fentebb láttuk, hogy nem a kapitalista termelési móddal van baj. Az ipari civilizáció alapja a tôke részvétele a termelésben. Ma az a baj, hogy visszatérôben van a jelenlegi nagyhatalmi állapotokban a tôkés kizsákmányolás.
A globalizációval hasonló a helyzet. A közlekedés, az áruszállítás, a pénzátutalás világméretűvé fejlôdése világszélesre, globálisra növelte az ipart és kereskedelmet. A Magyar Tudományos Akadémián elhangzott tudományos elôadás (Erich W. Streissler, Globalizáció, tôkepiacok és az állam szerepe) értelmezésében:
„A globalizáció azt jelenti, hogy ha el akarják kerülni, hogy a külföldiek nagyon lehagyják őket, a magyaroknak hasonlóvá kell válniuk külföldi versenytársaikhoz. Tanulniuk kell külföldi vásárlóiktól, és utánozniuk kell a külföldi termelőket, mert ezáltal növekedhet gyorsan a termelékenység Magyarországon. Ez utóbbi pedig csodálatos hatással lesz a reáljövedelmekre, a fogyasztókra és a foglalkoztatásra (elsôsorban a fiatalok és a hatékonyan dolgozók foglalkoztatására). A lemaradók és az idôsek számára azonban kemény következményekkel jár. A nemzetközi verseny valójában azt jelenti, hogy ha a termelést nagymértékben nemzeti jellegűnek akarjuk megôrizni, gondolkodásunkban és magatartásunkban nagymértékben nemzetköziesednünk kell. A globalizáció mindenekelôtt defenzív, nem
pedig offenzív jellegű. A globalizálódás Európában európaizálódást jelent. Éppen ezért célszerű szemügyre vennünk azt a meglehetôsen új jelenséget, amelyet Európai Bizottságnak vagy, röviden, Brüsszelnek neveznek. Brüsszel valójában nagyon erôs központi kormány. Gazdasági okokból – és az Európai Unió még mindig elsôsorban gazdasági unió – az EU ténylegesen inkább szövetségi állam egy erôs központtal, semmint államok szövetsége.”
A nyugati világban ma korlátlan uralmat gyakorló neoliberális kapitalizmus irányító erôt szerzett az Európai Parlamentben a baloldali pártok túlsúlyával. Az Európa Tanács tagjai ugyanennek az irányzatnak elkötelezettjei. A baloldali terv: az Európai Unióból USA mintájára központi kormányzatú Európai Egyesült Államokat létrehozni. Ennek akkor lehet elejét venni, ha Nyugat-Európa országaiban is háttérbe szorulnak a nemzetközi elkötelezettségű baloldaliak. És akkor létrejöhet olyan Európa – Orbán Viktor hasonlatával szólva, ami gyümölcskosárra hasonlít inkább, nem pedig egy gyümölcsturmixra.
Végülis arról van szó: lesz-e még Európa?
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
