 |
|
A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. január 31., Magyar Élet, HUNSOR.se
A baloldaliak esetenként nem szeretik a diktatúrát, pedig létük éltetô eleme. Olyankor félnek tôle, amikor nem ôk vezénylik a demokrácia-adta hatalmat. Elméleti irományaikban még mindig úgy írnak a baloldaliságról meg a demokráciáról, mint valami egyértelműen nemes fogalomról, aminek cimkéje alatt megvalósul a néphatalom. Baloldali értékekrôl szavalnak, ami a szegények, elesettek, a kisemberek iránti elkötelezettséget és gondoskodást jelenti, a demokrácia pedig ennek olyan politikai irányzata, ami a nép akaratából jön létre a nép érdekében. Pedig a harcos internacionalizmus 220 éves történelme forradalmak, háborúk, osztályharcok, merényletek hosszú sora a „haladás” ellenzôi, a „reakció” ellen, az emberi élet minden természetes rendje ellen.
Most éppen Magyarországot támadja a nemzetközi baloldal, mert olyan kormánya van, amely a nemzet védelmét vállalta magára.
A baloldal erôs nemzetközi szövetkezés a Föld javainak birtoklására és a világ népei fölötti hatalom megszerzésére. Ez a nemzetközi diktatúra nehezedik most Magyarországra, mert az védi javait, nemzete érdekeit, jövôjét. Most éppen zsarnoksággal, diktatúrával vádolják a magyar kormányt. Nem tudja elviselni a Nemzetközi Baloldal, hogy a magyar nép leleplezte országában a megbukott szocialista, és a helyébe érkezett liberalista irányzat azonosságát. Ilyen felismerés elterjedése nagy veszélyt hozhat számára. A hírszolgálatok minden eszközét bevetik a magyar kormány ellen. Naponta jön hír valamilyen amerikai és nyugat-európai sajtó, internet, rádió, televízió útján elkövetett támadásról: „Magyarország veszélyezteti a demokráciát”.
A hungarianvirus nevű internetlap, az „Orbán Diktatúra Elleni Szövetség: Milla, Szolidaritás, Haza és Haladás” szócsöve közli most egyik nyugati támadás részleteit, ebbôl közöljük a lényeges részt:
„Jean-Christophe Rufin orvosdiplomata, világhírű francia író és emberjogi aktivista még 2012 év elején fogalmazta meg Orbánról és diktatúrájáról azt, amit ma már az egész világ meg kellett, hogy
tanuljon: »Ma már egyetlen autokrata sem keres magának baloldali-nacionalista ideológiát, egyáltalán: izmust; nem nyúl fegyverhez, hanem demokratának álcázza magát. Az Orbán-Magyarország tökéletes mintapéldánya a demokratikus arculatú diktatúrának. Ennek a vírusnak egyelôre nincs meg az ellenszéruma, de meg lesz! Zsarnokságot tudniillik úgy is lehet gyakorolni, hogy valaki tiszteletben tartja a demokratikus formákat. Minden döntés, amelyet meghoz, gondosan be van csomagolva demokratikus sztaniolba. És ezzel példát ad, itt Európa közepén, halálosat. Mert halálos vírust injekcióz a demokrácia testébe: korlátozza a szabadságot, de gondosan ügyel arra, hogy minden korlátozást republikánus frazeológia kísérjen. Ezt a magyar miniszterelnök kiválóan megtanulta és csinálja.«”
Honnét veszi ez a francia orvosdiplomata-elvtárs ezt az információt, ami szerint a demokrácia szabályainak megfelelô magyar kormányzás csak arculat, valójában diktatúra? Természetesen a magyarországi bolsevistáktól. Ez a hungarianvirus magyar olvasók részére is szolgál leleplezés-sel:
„Ma már minden tekintélyes és kevésbé nagynevű nyugati sajtótermék több-kevesebb pontossággal, de a lényeget tökéletesen értve fel tudja sorolni Orbán Viktor magyar miniszterelnök összes olyan intézkedését és törvényét, amellyel kivégezte a magyar demokráciát. Tette ezt úgy, hogy látszólag betartotta a parlamentáris demokrácia és a jogállamiság alapvetô szabályait: a törvényeket a parlament hozza, és a végrehajtó hatalom alá van vetve a népképviselet által alkotott törvényeknek. Orbán azonban a maga cinikus módján kíméletlenül kiforgatott és kihasznált mindent, elvet normát és gyakorlatot, amit a nyugati világ hosszú évszázadok alatt kiizzadt magából a polgárok »jó élete« érdekében. Pártját, a Fideszt elôrelátóan már régen átformálta vezérfüggô, akarat és vélemény nélküli végrehajtó gépezetté. A pártból 1995-tôl, Orbán jobboldali pálfordulása óta vagy önként távozott, vagy kénytelen volt távozni mindenki, akiben az ellenvéleménynek csak a gondolata is felmerült. Így a mai fideszes kétharmados »népképviselet« az orbáni akarat képviseletének feladatát látja el. Orbán törvényei Orbán torz elképzeléseit védik hatalomról, gazdaságról, néprôl, és nem a
polgárokat védik a torz hatalmi akarat megnyilvánulásaitól. Ezért nem vethetô össze semmilyen mai nyugati és korábbi demokratikus magyarországi gyakorlattal az, ami a Fidesz-uralom alatt történik. Európa nehezen értette ezt meg – nem csoda, Magyarország is. ... Amíg Orbán Viktor és pártja, a Fidesz van hatalmon Magyarországon, sem a magyarok, sem Európa nincs biztonságban. Orbán ugyanis kiismerte a Nyugat működési módját, és úgy véli, tudja, hogyan kell túljárni az eszén. ... Az Orbán-rendszer veszélyessége nem a nemzetközi fellépéshez szükséges eszközeiben rejlik, hanem a példaadó értékében. Van veszélye a fertôzésnek. Mert a mai demokráciák ellenfele nem egy konkurens modell, mint a szovjet korszakban. A veszély a karikatúra, a belsô bomlasztás, a demokrácia átalakítása az ellenkezôjébe, olyan pártok tevékenysége nyomán, amelyek demokratikusnak mutatják önmagukat, de a programnak, amit képviselnek, semmi köze a köztársasághoz. A magyar gyakorlat az Európai Unió szívében több mint kellemetlen – halálos példa. Hát ezért muszáj szétszálazni és lerántani az álarcait.”
Az idei magyarországi tavaszon megkezdi a Fidesz-kormány hivatali
idejének negyedik évét. A csúf vereséget szenvedett baloldal talpon maradt maradék pártjai és a töredékek új formátumai egy választási összefogáson fáradoznak, ami nagyon nehezen jön össze amiatt, hogy ki legyen 2014-re a miniszterelnökjelölt. Sok mindent el kellene rendezni a magyarországi baloldalnak, amely csak akkor tudott egységet alkotni, amikor volt mit elosztani hatalomból és javakból.
Vannak széplelkek, akik a magyarországi politika törésvonalának két oldalát összebékítenék valamilyen „fogjunk össze az ország érdekében” alapon. A szépséghibája ennek csak az, hogy most éppen balról jön, és csak a baloldali szétesést követôen. Egyébként – mint tudjuk – a baloldal mindent a gyôzelemre fordít – ez a harc lesz a végsô – aminek érdekében a mult század derekán kiirtották a magyar felsô- és középosztályt. Kétségtelen, hogy ma a bal–jobb törésvonal „két Magyarországot” produkál, de most arra van lehetôség, hogy végre a nemzeti oldal rendezkedhet be a magyar politikai téren, és a posztkommunista-balliberális tábor tűnjön el a porondról. Másszóval ideje eltakarítani a 45+20 éven át ártó kommunizmus maradványait.
A baloldalon természetesen másképpen fogalmaznak. Az MSZMP-s majd SZDSZ-es, ma gyurcsányista Bauer Tamás azt vallja, hogy:
„A magyar politikában és a most folyó választási kampányban valójában nem három pólus van jelen, hanem kettô. Az egyik pólus a húsz évvel ezelôtt létrejött és azóta fennálló nyugati típusú parlamenti demokráciát föl akarja számolni, a másik oldalon pedig azok az erôk vannak, amelyek fönn akarják tartani. Ez az alapvetô kérdése 2010-nek és az elôttünk álló éveknek: meg lehet-e védeni, át lehet-e menteni a magyar demokráciát, ha úgy tetszik, a magyar szabadságot. A kötcsei beszédnek az az üzenete, hogy a Fidesz föl akarja számolni a magyar demokráciát. Olyan berendezkedést akar Magyarországon kialakítani, ahol leválthatatlan lesz, ahol a kormányzó Egységes Pártnak nincs alternatívája. Ez a demokrácia végét jelentené. ... Itt húzódik ma a választóvonal.”
Magyarországon a baloldal két irányzatából (szocializmus és liberalizmus) egy irányzat lett a rendszerváltoztatáskor úgy, hogy az MSZP megtagadta addigi mivoltát, elfogadva az SZDSZ liberalizmusát, vagyis a 45 éven át elgyalázott kapitalizmus szolgálatába
szegôdött, eltakarította a szakszervezeteket, a munkás szót is törölte a párt nevébôl. Abból a híres baloldali értékrendbôl a nép kimaradt az uzsorások bejöttek. Bauer elvtárs is SZDSZ-es lett, ma is vallja:
„Mindazt, amit a magyar politikában az elmúlt másfél évtizedben az SZDSZ elért a gazdaságpolitikában, a jogalkotásban, a társadalompolitikában, az MSZP-vel közösen érte el. A liberális gazdaságpolitikát, amely a privatizációban, a külgazdasági nyitásban és az európai integrációban, vagyis abban manifesztálódott, hogy Magyarországot a világba integrálódó és nem attól elzárkózó gazdaságnak tekintjük, az MSZP-vel együtt sikerült megvalósítani. Ugyancsak egyedül az MSZP volt partner az egészségügy legalább részleges reformjában, nyugdíjreformban, a büntetô törvénykönyv liberalizálásában, az új Polgári Törvénykönyvben és a racionális alapokon nyugvó szomszédságpolitikában.”
Mindez az „eredmény” annak a neoliberális nyomulásnak az elvi alapjait követi, amit az Egyesült Államok ráerôszakolt Európára a második világháború után.
Az Európai Unió alkotmányának tekintett Lisszaboni Szerzôdés a neoliberális
gazdaságpolitika kódexe. A Lisszaboni Szerzôdés magyar nyelvű szövegében a pénz 222-szer, az áru 140-szer, a piac 122-szer, a verseny 49-szer, a kereskedelem 39-szer jele-nik meg. E szavak mindegyike a versennyel kapcsolatos. A fentiekkel ellentétben, a kultúra 29-szer, az emberi jogok 19-szer, a történelem, mint tôszó 4-szer, a kisebbség (kisebbségekhez tartozó személyek) 1-szer jelenik meg. A nemzet, nemzetiség, nemzetiségek, az anyanyelv, a nyelvhasználat szavak, a 479 oldalas dokumentumban egyetlen egyszer sem fordulnak elô. Ismeretes, hogy az Európai Unió alapító levelének számító dokumentumban az Isten, a keresztény, vagy a kereszténység szavak sem fordulnak elô.
A már idézett Jean-Christophe Rufin így fogalmazott a Paris Matchban:
„Ôszintén szólva nem hiszek Orbán politikájának a sikerében. Országa gazdaságilag túlságosan is függ Európától ahhoz, hogy a saját kísérletét olyan messzire vigye, mint Putyin (gondolkodásbeli mestere) Oroszországban. Remélem, hogy az Európai Unió tudni fogja, hogyan használja azokat a fegyvereket, amelyekkel rendelkezik, hogy megbuktassa Orbán Magyarország rovására elkövetett holdup-ját. Ez a gyôzelem
azonban, ha bekövetkezik is egyszer, semmit sem ér majd, ha nem vonjuk le az ügy minden tanulságát. Holnap lehetnek Orbánok más országokban, talán a miénkben is, ha nem védelmezzük a demokráciát azok ellen, akik éppen rá hivatkozva semmisítik meg.”
Ez már halálos fenyegetés, és ezen a fronton Rufin úr csak egyike a fenyegetôknek, a Paris Match is csak egyike a nemzetközi sajtóhálózatnak, amely hirdetôje és védelmezôje a neoliberális szemléletnek világszerte. A világ hírközlô szolgálatának a fundamentalizmusra hajazó szinte hézagmentes egyöntetűsége, és a neoliberalista elv dominanciája félelmetes terjedelmű. „Van veszélye a fertôzésnek” – olvastuk a francia lapban megjelent riadóban, és ha „az Orbán-rendszer veszélyessége” című riadalom befészkel a neoliberalista nyugati politika központi stratégiájába, harmadik csapás is érheti (Trianon és szovjet megszállás után) országunkat.
Amikor elégedetlenek vagyunk az egypártrendszer továbbélô hatalmi állásainak lebontása ütemével, gondoljunk arra a külföldi szolidáris hálózatra, ami azonnal vészjeleket adott a nyugati világban 2010-ben. A magyarországi
világban 2010-ben. A magyarországi
baloldal politikai szerkezetének összeomlása nem közömbös a „létezô demokrácia” számára, ezért tudni való, hogy a magyarországi elvtársak minden segítséget megkapnak a „reakcióval” szembeszegülô törekvéseikhez.
A hatalomból kiesett magyarországi baloldal már kibontotta a jövô évi választási hadi zászlót. Heterogén állaga ellenére igyekszik közös palettán egységet mutatni, de a kísérlet harmadik évében még nem alakult ki, hogy melyik szín domináljon. Egy dologban már 2010-ben egyetértettek: Orbánt le kell váltani. Ennek az egyetértésnek valahogy nincs meg az a varázsereje, ami kellene a csapatok hadsereggé egyesüléséhez.
Gyurcsány nem kell az MSZP-ek, áttáncolt az egykori SZDSZ megmaradt táborába, magával vitte tucatnyi képviselôtársát. Az így 2011. novemberében létrehozott párt, a Demokratikus Koalíció magát nyugatos, polgári balközépként határozta meg. A „nyugatos” szó bizonyára arra utal, hogy számítanak a nyugati hatalmak támogatására, mint ahogy részesültek is „demokratikus ellenzéki” koruktól mindmáig. Egyes számú tagkönyvét Vitányi Iván kapta. A párt elnöke Gyurcsány Ferenc, alelnökei Bauer Tamás közgazdász,
Debreczeni József közíró, Molnár Csaba volt kancelláriaminiszter és Niedermüller Péter etnográfus lettek. Gyurcsány mellett Molnár Csaba, Vadai Ágnes, Varju László, Vitányi Iván, Baracskai József, Ficsor Ádám, Kolber István, Szűcs Erika és Oláh Lajos lépett át az MSZP-bôl a Gyurcsány-pártba. Számos egyéb közszereplô csatlakozott még a párthoz, vagy lett nyíltan támogatója, többek között Gréczy Zsolt, Eörsi Mátyás és Vágó István. A nyugati támogatás révén nagy vonzereje lesz ennek a pártnak. Miniszterelnökelöltjük Bajnai Gordon.
„A Demokratikus Koalíció bizalmat szavazott a politikába visszatérô Bajnai Gordon elképzeléseinek. Tudjuk, mert régóta mondjuk, hogy az Orbán-rendszert csak széleskörű demokratikus összefogással lehet leváltani. Reméljük, hogy Bajnai, akinek átadtam a kormányzást 2009-ben, képes lesz az együttműködés kereteit kialakítani, és a pártokkal, civil szervezetekkel együtt olyan programot alkotni, amely helyreállítja a demokráciát, a gazdaságot, a külkapcsolatokat és az erkölcsi viszonyokat. Ebben a DK szívesen lesz partner.” – Gyurcsány Ferenc.
A Demokratikus Koalíció fenti névsorából ítélve a párt meghatározó
személye szellemi kapacitás tekintetében Bauer Tamás – érdemes ráfigyelni. A Lendvai-féle Orbán-ellenes filmmel kapcsolatban közzétett írásában olvasható az alábbi bekezdés, ami pontos képe Bauer politikai fikozófiájának:
„[Van olyan lap, amely] tiszteletben tartja a második világháború után kialakult, mindannyiunk emberi méltóságát tiszteletben tartó normarendszert, a politikai korrektséget, a másik elutasítja azt. Ez az itthon hódító szemlélet messze van attól, ahogy a nyugati mainstream politikai újságírás gondolkodik. A nyugati újságíró, aki a mainstream lapoktól, vagy az ottani közszolgálati médiától jön hozzánk, e liberális normák gondolati keretében ítéli meg a magyarországi fejleményeket. Ha pedig segítséget kér ehhez hazai értelmiségektôl, leginkább olyanokhoz fordul, akik maguk is hozzá hasonlóan gondolkodnak a világról, a jogállam és az önkényuralom közötti különbségrôl, a politikai szalonképesség és az azon kívül álló szélsôségek megkülönböztetésérôl, mint ô maga.”
Nem sokat kell hozzáfűzni e néhány mondathoz. Ami a második világháború után kialakult, az Európa keletrôl-nyugatról megszállásának normarendszere volt, a
politikai korrektség alapja pedig az, hogy a gyôztes mindent visz, neki van csak igaza, joga, ô írja a történelmet. Ez tartós, talán végleges Európa számára, ebben a szemléletben gondolkodik a nyugati mainstream politikai újságírás. És – ahogy írja – fordulnak a hasonló gondolkodásúakhoz Magyarországon. Vagy fordítva, a honi bolsik tömik a rossz hírre éhes nyugatiakat rémhírekkel. Így természetes, hogy:
„Sem a kérdezôk, sem a megkérdezettek nem fogadják el, ahogy Magyarországon az orbáni közmédia ma azonosul Magyarország második világháborús szerepével, ahogy magukat függetlennek tartó elemzôk még mindig demokratikusnak tekintik az orbáni berendezkedést.”
Ahogy a magyarországi baloldal érthetetlenkedik a politikai vereségen, úgy szaporodnak a nyugat „mainstream” média számára küldött hazugságok, hogy „a magyar médiában szalonképessé vált a cigányellenes uszítás és a kódolt antiszemitizmus, a Fidesz-kormány a piacgazdaság és az európai integráció alapjait teszi kérdésessé, Orbán elmélyíteti a különbségeket, erôsíti a szegregációt. Orbán egypárti berendezkedést épít, s a választási rendszer és a médiaviszonyok
megerôszakolásával leválthatatlanná próbálja tenni magát.”
Gyurcsány hitvallása sem meglepô, hangsúlyozta: nem ért egyet azzal, hogy a szocialista párt vezetése elnézést kért a határon túli magyaroktól az MSZP-nek a kettôs állampolgárságról szóló, 2004. decemberi népszavazáson képviselt álláspontjáért. Továbbra is helyteleníti, hogy állampolgárságot kapjanak, akik nem élnek Magyarországon, nem osztoznak a teherviselésben, nem viselik szavazatuk következményét. Kitért arra is, más ellenzéki erôkkel szemben a Demokratikus Koalíció kitart amellett, hogy a rendôrséget – az elkövetett jogsértések ellenére – meg kell védeni 2006. ôszi fellépéséért.
Kijelentette, hogy vissza kell térni a 2010-es kormányváltás elôtti alkotmányhoz. Ezt azzal indokolta, hogy az alaptörvény „illegitim”, sérti az 1989-ben létrejött köztársaság alapeszméit, és vezetôinek képére akarja formálni az országot.
Szólt arról is, hogy pártja az egyetlen Magyarországon, amely támogatja az Európai Egyesült Államok létrehozását. Emellett bírálta a kormányt az oktatási rendszer átszervezése miatt. Mint mondta, tiltakoznak az ellen, hogy az iskolákat
uniformizálják, ideológiai átnevelô táborokká alakítsák.
A régi SZDSZ-nek egyelôre satnya utóda Demokratikus Koalíció néven kínálja kellemeit a nemzetközi nagytôkének ebben a mucsai országban, ahol még nem alakult ki a fejlett parlamenti demokrácia és jogállam, mint szerte nyugaton, ahol a mindenkori kormány is, meg a mindenkori ellenzék is a politikai korrektség szellemében versengve küzdenek a kormányhatalomért, aminek birtokában biztosítják a tôke és a munka, szabad áramlását, a versenyalapú érvényesülést – tekintet nélkül annak ártalmaira.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
