 |
|
Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. február 12., Magyar Élet, HUNSOR.se
Az emberi történelem legnagyobb vívmánya a törekvésnek, szorgalomnak és tehetségnek köszönhetô civilizációs haladás, aminek középkori és újkori fellendítôje Európa volt. A XX. században ez a szerep megtört egy új történelmi képlet színrelépésével, amely képletben Amerika – az egykor európai kalandorok, a rend elôl menekülôk tengerentúli parvenű állama – szétzúzta és elorozta Európa civilizációs vezetôi szerepét.
Francis Fukuyama amerikai filozófus 1989-ben úgy látta, hogy az ideológiai harcok egyszer s mindenkorra végetértek, és azt jósolta, hogy a liberális demokráciának nem lesz alternatívája. Úgy látta, hogy a földi világ ura véglegesen az Egyesült Államok, amely abban az évben lett az egypólusú világhatalom ura. A világuralmi partner (Szovjetunió) összeomlásával új feladat (lehetôség) adódott Amerika számára. Tisztességgel visszavonul Európából, vagy (szovjet „veszély” nem lévén) valamilyen más indokkal tovább uralja most már az egész Európát. Úgy határozott, hogy Európa egységesülését Amerikához kötött gazdasági és politikai rendszerrel kell megalapozni és állandósítani. Ez megtörtént, illetve most történik. Majd a gazdasági kizárólagosságot ki kell egészíteni politikai kizárólagossággal. A minta az Amerikai Egyesült Államok – központi kormányzat alá kell rendelni Európa népeit, országait, államait. A feladat tehát kolosszális, hiszen az európaiság alapeleme a politikai változatosság és a nemzeti
sokszínűség.
Az angolszász Globália legjobb partnere ehhez a célrendszerhez Németország. Fordítva is helytálló a tétel, Németországnak megfelel a szerep, amibôl olyan Európa-szerkezet jön létre, amit a preciz német géniusz fog működtetni, mint a globális hatalom lokális önmaga.
Tudni kell, hogy a „nemzetek Európája” koncepciónak éppen Franciaországban van egy jeles támogatója Michel Foucher földrajztudós, egyetemi tanár, politikus személyében. Borsi-Kálmán Béla jeles történész hívta fel rá a figyelmet, aki szerint: „A francia történelemfejlôdés fogalmi rendszerébôl s az elmúlt évtized tapasztalataiból – Foucher szerint – józan ésszel egyaránt a nemzet, a nemzeti állam és eszme kategóriáinak szívósságára, ellenálló képességére kell következtetnünk, ellentétben az ezeket túlhaladottnak s elvetendônek tekinteni hajlamos német felfogással (nem is szólva az amerikai percepcióról, amelybôl mindez, közismerten, hiányzik vagy csökevényes). Európát nem lehetséges a nemzetek ellen felépíteni – szögezi le Foucher –, ugyanakkor elismeri egy nemzetek feletti szint, érdekszféra és közös referencia-pont elengedhetetlen szükségességét. Új, igen fontos elem az egyetemes emberi jogokból levezetett, azok szerves részének tekintett kisebbségi jogok kategória! Egyáltalán a kisebbségek helyzetére, gondjaik megoldására irányuló figyelem mind az egyes országok belsô stabilitása, mind az antagonisztikusnak s archaikusnak (s ezért veszélyesnek) tekintett »határkérdések«, valamint a demokrácia-minimum (deficit) összefüggésében.” (Gondolatok
Európáról – és a „francia Európáról”.)
A derék francia történész Európájában nagy jóvátételi lehetôség rejlik Trianon máig romboló ártalmai ellenében. Nem terjesztené ki (mint De Gaulle) Európa határait az Uralig, hanem csak az ortodoxia határáig, legalábbis egy idôre. „Az EU-bôvítés egyik változatlan alapcélkitűzése a német gazdasági-politikai túlsúly ellentételezése, s az esetleges német hegemón törekvések megakadályozása.”
Orbán Viktor 2002-ben, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban említette meg elôször a nemzetek Európája koncepciót, amikor a következôket mondta: „Mi egy, a magyar nemzetet erôsítô, egységes Európában szeretnénk részt venni. ... Ez a gondolkodási irány a nemzeti elkötelezettségűeké. ... Magyarországon a baloldal internacionalista, az MSZP–SZDSZ-kormány internacionalista, míg a polgári ellenzék pedig egy nemzetek Európájában gondolkodó politikai erô.”
Két Európa-szemlélet áll szemben egymással. Egyik: diadalmasan, berendezkedve, birtokon belül. A másik üldöztetve és csak a szívekben. Nem egyértelmű, hogy ez így marad a végtelenségig.
A Méltányosság Politikaelemzô Központ foglalkozik a német–magyar kapcsolatok alakulásával. Megállapítja, hogy az Orbán-kormány, elôdeivel ellentétben nyíltan felvállalta a német politikai-üzleti körökkel való konfliktust hivatalba lépése után. A 2010-es kormányváltás elôtt Németország volt Magyarország legnagyobb kereskedelmi partnere. Számos nagy német cég telepedett meg Magyarországon, és talált ott piacot: pl. Siemens, Bosch, Deutsche Telekom, RWE, SAP, Allianz, ZF, E.ON, Mercedes-Daimler, Audi,
Knorr Bremse. Magyarország több szempontból is kedvezô volt e cégek számára: a németországinál jóval alacsonyabb bérek miatt növelhették nyereségüket, Különösen a Horn-kormány idején történt privatizáció idején szereztek komoly pozíciókat német cégek az energiaszektorban, az áram- és gáz-szolgáltatóknál – ennek következtében többek között a német RWE, és az E.ON vetette meg a lábát. Az RWE részesedést szerzett a Mátrai Erômű Rt.-ben, az ELMŰ-ben, az ÉMÁSZ-ban, a Fôvárosi Gázművekben, a TIGÁZ-ban. A Horn-kormány a bankszektort, a telekommunikációt, és az energiaszektort külföldi cégek részére privatizálta.
A nemzeti kormány nem nézhette tétlenül az ország ilyen eredetű termelôi sorvadását, elhatározta a monopolista zsákmányoló lehetôségek korlátozását. Az olcsó munkabérrel dolgozó külföldi vállalatok és a Magyarországon gazdagodó bankok megadóztatása az ún. válságadó bevezetésével a kormány csökkentette a külföldiek profitját, ami nem tetszett nekik, de legtöbbjük részére így is érdemes volt maradni a magyar piacon. Az amerikaiak a nemzetérdekű politizálás miatt támadták az Orbán-kormány, a németek a profitjuk korlátozása miatt csatlakoztak a magyarok elleni politikai támadásokhoz.
A német szövetségi kormány, és a CDU/CSU az általa súlyos aggodalomra okot adó magyar kormányzati lépésekre olykor nyilvánosan is felhívja a figyelmet, ugyanakkor elveti a magyar kormánnyal való nyílt szakítást. Meggátolja, hogy a német politikai rendszer felsôbb döntéshozó szintjein, így a Bundestagon keresztül ítéljék el az Orbán-kormányt. Ráadásul a CDU a Fidesznek
szövetségese az Európai Néppárton belül, ezért sem kívánja végleg megrontani vele a viszonyt. A szövetségi viszonyból egyfajta szolidaritás is következik: részben a CDU politikai ellenfeleibôl kerülnek ki a Fidesz kritikusai is (zöldek, szociáldemokraták, liberálisok). Magasszintű politikai tárgyalásokat követô sajtótájékoztatókon a német kormánypolitikusok tartózkodnak az Orbán-kormány nyilvános bírálatáról, különösen igaz ez az Orbán–Merkel találkozókra. A leghangosabb bírálók a berlini és bécsi volt magyar „emigráns” újságírók, akik „nem érzik jól magukat Magyarországon”.
A nagyobb német cégek egy részét sújtó pluszadók visszavonására tehát nem került sor, a bankoknak ez év közepétôl a pénzügyi tranzakciós adóval, a telekommunikációs szektornak (köztük a részbeni német érdekeltségű Magyar Telekomnak, illetve tagvállalatának, a T-Mobilenak) pedig a telefonadóval is szembe kellett néznie. Ugyanakkor azt a németeknek sikerült elérniük, hogy a magyar kormány – pár héttel az Orbán–Merkel találkozó után! – informális tárgyalásokba bocsátkozott néhány nagyobb német céggel, így például a Continental Automotive Hungary Kft., a Knorr-Bremse Hungária Kft., az RWE Hungária Kft., valamint a Mercedes-Benz Manuf. Hung. menedzsereivel.
Megállapítja a Méltányosság Politikaelemzô Központ:
„Egyértelmű tehát, hogy a második Orbán kormány hatalmi eszközöket is felhasználva (bankadó, rezsicsökkentés) hozzálátott a magyar gazdasági életben, pontosabban a bankszektorban, energiaszektorban, telekommunikációs ágazatban meglévô erôteljes külföldi hatalmi túlsúly korrekciójához. E
folyamat során – mint láttuk – nem retten meg komoly tôkeerôvel rendelkezô (köztük német tulajdonú) cégek érdekeinek megsértésétôl sem. ... Meglátásunk szerint rendkívül jól visszatükrözi a második Orbán-kormány – elôdeitôl erôsen eltérô – Európa-képét, amelyben markáns elemként jelenik meg a magyar érdek és az európai, globális »akarat« (külföldi cégek és a nemzetközi tôke érdekei, EU-irányelvek, IMF-feltételei stb.) szembeállítása.”
Az Orbán-kormány külföldieket megadóztató hazárdjátéka tehát sikeres zseniális ötlet volt, adóznak is és maradnak is a magyar gazdaságban. Továbbra is Németország maradt Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere, a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a Németországba irányuló export 2011-ben még nôtt is. A német gazdasági befolyás tehát olyan tényezô, amellyel még jó ideig számolnia kell a mindenkori magyar kormánynak.
Brüsszelben elutasítás kapott Magyarország
Orbán Viktor a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában beszámolt január 30-i brüsszeli útjáról:
„Az a helyzet, hogy Magyarország egy pénzügyi védôhálót kért. Ennek konkrétan az a neve, hogy rugalmas hitelvonal, ha lefordítom angolról magyarra. Ilyen létezik, a lengyeleknek is ilyen van. Ez azt jelenti, hogy az ország nem vesz fel hitelt, de van egy hitelkerete, és abban a pillanatban, amikor bajba kerül, automatikusan hozzájuthat ehhez a pénzügyi kerethez. Ezt kértük. A lengyelek
megkapták, Mexikó is megkapta, vannak még országok, amelyeknek van ilyen, Magyarországnak nem adták meg eddig. ... Nem jogosultság kérdése ez, hanem szándéké, ha akarták volna, adhatták volna. ... Még nincsen vége, mert még várunk egy végsô válaszra. Mi továbbra is szeretnénk ezt megkapni. Az idô múlása Magyarország oldalán áll. Az IMF a tárgyalások során naponta kap újabb és újabb impulzust arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár, a számaink egyre jobbak, az államadósság csökken, a költségvetési hiány ellenôrzés alatt van, a külkereskedelmünk növekszik, és egyébként nagy pozitívumot mutat, hogy a foglalkoztatottság nô, meg fog indulni a növekedés. ... most már úgy látom, ha leegyszerűsítem ezt a bonyolult tárgyalási folyamatot, hogy végül is holló a hollónak nem vájja ki a szemét, ez itten a bölcsesség, ugyanis láthatóan az IMF egyetlen dologra koncentrál, ez pedig az, hogy a bankadót töröljük el, és helyette az embereket adóztassuk meg. Egy darabig ezt nem értettem világosan, most már világos, hogy az IMF egy bank, mégis mit várhatunk egy banktól, mint azt, hogy azt követelje, hogy a többi bank terhét csökkentsük.”
Moszkvában lehet jó üzletet kötni
Változott a világ, Moszkvába ma nem úgy kerül el az ország vezetôje, hogy odarendelik. Ezt a szerepet Brüsszel igyekszik átvenni.
Orbán Viktor – Brüsszel után másnap –, január 31-én Moszkvában tárgyalt Putyin elnökkel. Oroszország részt vehet a magyar energiarendszer bôvítésében. Mindkét politikus méltatta a magyar–orosz kapcsolatokat. A
magyar miniszterelnök arról beszélt, hogy Magyarországnak érdeke, hogy jó viszonyban és szoros együttműködésben legyen Oroszországgal. Az orosz államfô pedig az oroszok kiemelt partnerének nevezte Magyarországot Kelet-Európában.
A külgazdasági államtitkár hozzátette: a légügyi együttműködés tekintetében közösen keresik annak a lehetôségét, hogy a jelenleginél élôbbé tegyék a két ország közötti légi kapcsolatokat a Malév kiesése után. A mezôgazdaság területén megállapodtak abban, hogy egy szakértôi csoport kezdi el kidolgozni azt a munkatervet, amelynek nyomán a mezôgazdasági termékek és termények Oroszországba irányuló exportját jelentôsen növelni lehet. Az energetikai kérdések között szerepelt a Déli Áramlat építése is, annak magyarországi szakaszán az elôkészületi munkálatok kiválóan haladnak.
Moszkvában jelentôs fejleménynek tartják Orbán mostani látogatását. Például az Orosz Tudományos Akadémia Európai Tanulmányok Intézetének osztályvezetôje, a történelemtudományok doktora, Ljubov Siselina így nyilatkozott: „Kinek hogy, de Oroszország számára Orbán Viktor nem tartozik a nehéz partnerek közé. Az ô kormányzása alatt Moszkva és Budapest között sokkal kevesebb probléma van, mint Brüsszel és Budapest között. Magyarország, mint EU-tagország kénytelen megfelelni az európai követelményeknek. Oroszország és Magyarország kapcsolata szabad és pragmatikus. Ez már a harmadik találkozó lesz Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin között. Az elsôre 2009 novemberében került sor, amikor Orbán Viktor az Egységes Oroszország Párt ülésének vendége volt és tárgyalt Vlagyimir
Putyinnal. Második alkalommal 2010-ben, már, mint miniszterelnök látogatott Moszkvába, ahol elmondta Vlagyimir Putyinnak, hogy Magyarország maga mögött hagyva a nehéz idôszakot egy új korszakba lépett. Így az orosz–magyar kapcsolatokat hosszú távra lehet tervezni. Magyarország Oroszországot fontos katonai, politikai és gazdasági nagyhatalomnak tartja. Az államok közötti kapcsolatoknak magas szintjét jelzi a két ország vezetôjének viszonya. Ez az az új politikai irányvonal, amelyet Orbán Viktor meghirdetett: Nyitás a Kelet felé. Tulajdonképpen azt mondhatjuk, hogy Oroszország Magyarország elsôdleges külpolitikai irányvonalai között szerepel. Az orosz–magyar áruforgalom az elmúlt két évben egyre gyorsabban fejlôdik és jelenleg 12 milliárd dollárnál tart. Az együttműködésben Oroszország régióinak fele érdekelt. Magyarországtól autókat, berendezéseket, egészségügyi és mezôgazdasági termékeket vásárolunk. Elsôsorban fűtôanyagot és nyersanyagot adunk el, és 65%-ban kielégítjük a magyar gazdaság gázigényét. A középpontban jelenleg két energiaprojekt áll, amelyek közül az egyik természetesen a Déli Áramlat gázvezeték építése. Megkaptuk a végleges kedvezô beruházási lehetôséget a csô 229 kilométeres magyarországi szakaszának az építésére. A részleteket nyilván Orbán Viktor és Vlagyimir Putyin a Kremlben tárgyalja majd meg, ahogyan az orosz gázszerzôdést is. A határidô 2015-ben jár le. A másik fontos projekt a Paksi atomerômű két blokkjának befejezése. Oroszország reméli, hogy megkapja a beruházást, amely logikus is lenne, hiszen mi építettük ezt az atomerôművet, és felújítottuk a kettes blokkot. A magyar
vállalatok ismerik az orosz atomtechnológiát. A Roszatom számára elônyös, hogy az Orbán-kormány ragaszkodik ahhoz, hogy a projekt teljesítésére a berendezések 30%-át helyben állítsák elô.”
Február 5-én már a török miniszterelnököt fogadta Orbán Viktor és Áder János elnök. A nyitás keletre program része mindez, amivel Magyarország jövôjét építi a kormány. A nemzetek Európájában lehet nemzeti külpolitikát folytatni, természetesen összhangban a kontinens érdekeivel. Ezt a szemléletet erôsíti ma Magyarország felemelkedését, és építi a keleti kapcsolatokkal keleti partnerei részére az európai piacon való megjelenésüket.
Egy amerikai típusú központi kormányzásban csak egy külügyminisztere lenne Európának. Orbán és kormánya mai politikája a nemzetek Európájának megvalósulását szolgálja.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
