 |
|
Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. február 12., Magyar Élet, HUNSOR.se
Székelyföld részére autonómiát követelni nem újfajta politikai elgondolás. A székely nép egyedisége folyamatos történet az eddig fellelt írott emlékek bizonyságában, de a székely mondavilágban ősidőktől fogva létezik. A magyarországi népi összképletben a legegyedibb, a legsajátosabb elem, ilyen mivoltában a magyar népi keretben is külön színárnyalat.
Székelyföld területi közigazgatási egységeit székeknek nevezték, eltérően az ország többi területi egységeitől, amelyeket vármegyének neveztek. A vármegyei berendezkedés alól kivételt képeztek az erdélyi szászok területi egységei is, amelyeket szintén székeknek neveztek. A sajátos székely autonómia elemei közül megemlíthető, hogy a székelység saját önálló jogalkotásra volt képes, amit elsősorban a székely nemzetgyűléseken elfogadott törvények, rendeletek alapoztak meg. A jogszabályalkotáson kívül, közigazgatási, bíráskodási és önálló katonapolitikai jogosítványokat is kaptak a magyar királyságban. A középkori székelység – Közép-kelet Európában ritka jelenségként – demokratikus és szabad volt. Vezetőiket maguk választották, és Székelyföldön kívül járva is a nemesekkel egyenlő jogok illették meg őket. Egyenrangú partnerként vettek részt az Erdélyt kormányzó „Három Nemzet Szövetségében” (Unio Trium Nationum), amelyben a székelyek mellett a szász székek és a magyar nemesség vett részt azon alapon, hogy az uralkodónak nyújtott fegyveres szolgálataikért cserébe saját földdel rendelkezhettek, és megtarthatták ősi demokratikus szokásaikat. Az adózás alól is mentesítve voltak (egy-két rendkívüli kivételtől eltekintve).
A székely önrendelkezést több király és fejedelem meg akarta szüntetni. Kellett volna még több bevétel a kincstárba békeidőben és háborúban egyaránt. Azonban az évszázadok során az uralkodók rájöttek, hogy a leghatékonyabb az, ha a székely haderőre támaszkodnak. Sajnos, gyakran volt rá szükség. Mindig akkor erősítették meg királyi oklevelekben a székely szabadságjogokat, amikor a hadi esélyek kényszere azt diktálta.
A magán-, a közösségi és a nemzeti tulajdon egyenrangú volt. Törvényeik nem engedték meg a nagybirtokok és a főnemesség kialakulását, a hatalom koncentrálódását. Ennek a társadalmi–jogi berendezkedésnek köszönhető, hogy Székelyföldre nem kellett olcsó munkaerőt hozniuk a hegyeken túlról. A székely ember nem szolgált, és nem tartott szolgát. Ezért maradt meg a mai napig az etnikailag és nyelvileg magyar nyelvű székely sziget Erdély közepén.
A székelyek közt nem voltak társadalmi osztályok, legfeljebb a harcban lóháton résztvevő „lófők” és a gyalogos székelyek közt volt bizonyos szintű különbség. A jelentősebb társadalmi-vagyoni különbségek kialakulását – legalábbis a XV–XVI. századig – meggátolta a föld használatának és öröklésének évszázados rendszere, ami szerint örökölni csak egyenes ágon lehetett. Az éppen szabadon levő területekből bárki birtokba vehetett magának földet, de épp csak annyit, amennyit maga képes volt megművelni. Ha egy területet több mint három évig nem műveltek, vagy kiderült róla, hogy bérben műveltetik, akkor automatikusan a többi székely által birtokba vehetővé, közös terület részévé vált. Ilyen kemény szabályok védték az
együtt élés alapjait. Ilyen történelmi háttérrel élő nép részéről szabályszerű, hogy vissza akarja szerezni korábbi életrendje fomáit, és felhasznál minden kínálkozó alkalmat annak érvényesítésére.
Székelyföld autonómiájának a visszaállítása folyamatosan jelen van a civil és politikai szervezetek programjaiban és gyakorlatában 1990 után, amióta erről nyíltan lehet beszélni. A székely önrendelkezés azóta került a társadalmi párbeszéd központi témái közé, mióta 2011-től fogva napvilágot láttak a román kormány közigazgatási reformtervei. Ezen tervek szerint a három székelyföldi, jelenleg magyar többségű megyét három olyan különböző régióhoz sorolnák, amelyekben 30 százalék alatt lenne a magyarok aránya. Hargita megyét egyenesen a Kárpátokon túli Moldvához csatolnák.
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kebelében 2003-ban megalakult Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiatervezetet terjesztett a bukaresti parlament elé, a kísérletet azonban csírájában elfojtották a bukaresti parlamentben. 2006-ban a történelmi Székelyföld lakosságának közel fele – mintegy 230 ezer ember – népszavazáson nyilváníthatott véleményt arról, támogatja-e a területi autonómia ügyét. 99 százalék igenlő választ adott. 2009-ben Székelyudvarhelyen elfogadták a Székelyföld Autonómia Statútumát, hivatalos jelképnek elfogadták a székelyek kék-sárga zászlóját (eredetileg hadi lobogó), hivatalos himnusznak pedig a Székely himnuszt.
A Székelyföld autonómiájának statútumtervezete a történelmi székek rendje alapján önálló közigazgatási egységekbe rendezné a térséget. A többségében történelmi székek (Maros, Udvarhely, Sepsi, Orbai, Bardoc-Miklósvár, Csík, Gyergyó, Kézdi) mentén húznák meg az autonóm Székelyföld közigazgatási határait. A Székely Nemzeti Tanács véleménye szerint az 1968 óta érintetlen román megyerendszer idejétmúlt, reformra vár. A tervezet elfogadása esetén létrejönne egy regionális székely parlament, döntési joggal az adópolitika, a környezetvédelem, a mezőgazdaság és egyéb regionális politikák felett. Székelyföld kabinetje az önkormányzati tanács lenne, amely a tervek szerint törvényerejű rendeletekkel kormányozná a regionális autonómiával bíró terület működését. Fontos célkitűzés, hogy az autonóm terület határain belül a magyar nyelv jogilag az államnyelvvel egy szintre kerüljön.
A Székely Nemzeti Tanács elnöke, Izsák Balázs szerint az Európai Unió ugyan kiemelt figyelmet fordít a régiós politikára, ettől függetlenül az autonómia kérdése nem tartozik jogalkotási körébe. Az EU várhatóan sem segíteni, sem akadályozni nem fogja a székelyek törekvéseit. Ugyanakkor az Európa Tanács (ET)1201-es ajánlásának 11. cikkelye elismeri az autonóm közigazgatás jogosságát. Márpedig Románia tagja az ET-nek, a székelység pedig 75 százalékos többségben van a történelmi Székelyföld területén.
A jelenleg uralkodó Ponta-kormányra jellemző a „zászló botrány” esete. Egy Spanyolországban tartózkodó román feljelentést tett a Román Belügyminisztériumba és a Kovászna megyei kormányhivatalba, hogy Uzonban ki van tűzve a székely zászló, ami törvénytelen és gyorsan eltávolítandó. A már öt éve háborítatlanul ott lobogó zászló miatt per indult dr. Ráduly István polgármester ellen, aki joggal érvelt azzal, hogy jelenleg Romániában nincs jogszabály, amely tiltja a székely zászló alkalmazását vagy kitűzését közintézmény homlokzatára. A román igazságszolgáltatás első fokon mégis a Kovászna megyei prefektusnak adott igazat, aki rögtön szétküldte a törvényszéki végzést (amely
mellesleg még csak nem is jogerős, hisz a polgármester ezt a Brassói Táblabíróságon megfellebbezte) Kovászna megye minden Polgármesteri Hivatalába, azzal a paranccsal, hogy mindenféle törvénytelen zászlót tüntessenek el, ellenesetben jön a kihágási büntetés! Az Uzoni Polgármesteri Hivatal homlokzatán azóta is ott leng a székely zászló.
Antal Árpád, sepsiszentgyörgyi polgármester rámutatott, hogy 2006-ban a parlament elfogadta azt a kerettörvényt, amely megteremti a jogi keretet az ország decentralizálásához, az így felszabaduló intézményeket át kellene adni a megyei önkormányzatoknak, a prefektúra hatásköreit drasztikusan meg kellene nyirbálni, és a jelenleginél kisebb régiókat kell létrehozni, és a fuldokló túlközpontosított államigazgatás hatásköreit pedig regionális kormányoknak kellene leosztani. Antal Árpád szerint ez lenne az ideális változat, ám a szakmai viták lehetőségét nehezíti, hogy az RMDSZ-en kívül még egyetlen romániai párt és a kormány sem készített tanulmányt arról, hogy mire alapozzák az ország regionális átszervezés szükségességét.
A helyzet tehát megérett a nyílt fellépésre felmutatni, hogy van akarat a székely autonómia követelésére. Gondoljunk rá, nehezebben jött volna létre általános akarat a nyílszínű követelésre a korábbi, magyarok iránt engedékenyebb kormány idején. Az MSZP által Budapesten vendégül látott szocialista Victor Ponta román miniszterelnök a magyarok és a románok közötti békés együttélés fontosságát hangsúlyozta, meg hogy „tudunk együtt élni, lehetünk barátok, és tudunk együtt dolgozni a közös jövőnkért”, de eddigi minden megnyilvánulása épp olyan magyarellens volt, mint kommunista elődeié, és az MSZP is épp úgy kinyilvánítja elvtársi szolidaritását a magyarellenes román politikához, mint kommunista elődei.
Autonómia nagygyűlés Marosvásárhelyen
A Székely Nemzeti Tanács felhívására 2013. március 10-én, vasárnap délután Marosvásárhelyen, a Postaréten gyülekeztek a székelyföldi magyarok, hogy emlékezzenek a Habsburg monarchia által 1854-ben kivégzett Székely Vértanúkra, akik a székely nép szabadságáért szerveztek felkelést. A 159 évvel ezelőtti megtorlás a székely nép szabadságának vérbe fojtására irányult. A szervezők hangsúlyozták, ezen a napon a megemlékezések arról is szólnak, hogy sem a kisebbségben élő európai népekről, sem Székelyföld magyarajkú lakosságáról soha többé ne lehessen részvétele nélkül és akarata ellenére dönteni. Ez utóbbi egyetlen lehetséges eszköze Székelyföld területi autonómiájának kivívása. „A Romániában a közeljövőben tervezett közigaz-gatási »reform« súlyos fenyegetést jelent a székelyföldön élő, őshonos, magyar közösséget megillető kollektív, önigazgatási jogokra, ami ellen fel kell emelnünk a szavunkat” – hangzott el a nagygyűlésen.
Húsz–harmincezer ember részvételéről írnak a tudósítások Marosvásárhelyről. Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke a tüntető tömeg skandálásai közepette kijelentette: a székely szabadság napján ezentúl évről évre ki akarják nyilvánítani, hogy nem félnek, de azt is, hogy másnak sincsen oka félni a székelyektől. Szerinte a székelység számára ma az autonómia jelentené a szabadságot. Hozzátette, a székelységnek ki kell nyilvánítania tiltakozását Románia tervezett közigazgatási átalakítása kapcsán. Hozzátette, a székelységnek
nem azt kell keresnie, hogy mi a legtöbb, amit megengednek számára. „Székelyföld határairól csak az érintett helyi közösségek dönthetnek helyi népszavazáson”.
Izsák Balázs szerint az 1990 márciusában történt véres marosvásárhelyi román–magyar összecsapás óta sokat változott a világ. „Ma már lehetséges felelős román emberekkel őszinte párbeszédet folytatni, az akaratnyilvánításra pedig Marosvásárhely éppúgy alkalmas, mint bármely más város”. Az SZNT-elnök beszédét a tömeg „Nem félünk!”, „Nem, nem soha!” és „Vesszen Trianon!” skandálásokkal szakította többször is félbe. A demonstráció nyitányaként elszavalt Szózat után a tömeg hosszasan skandálta az „Autonómiát!” jelszót, és „Katalónia” skandálással köszöntötte Mark Gafarott Monjót, a Katalán Demokratikus Konvergencia párt képviselőjét, aki személyesen mondta el a katalánok üzenetét a tüntetőknek. Arra biztatta a székelyeket, legyenek büszkék identitásukra, hiszen Európa éppen a különbözőségek által vált azzá, ami..
A Marosvásárhelyen tartott Székely Szabadság Napja elnevezésű autonómiatüntetésre küldött üzenetében Luis Durnwalder dél-tiroli kormányzó arra emlékeztetett, hogy a dél-tiroli németek és a székelyek egyaránt az első világháború után kerültek az Osztrák-Magyar Monarchiából kisebbségi sorba. Az 1972-ben elfogadott autonómiastatútummal Dél-Tirolban sikerült olyan kisebbségvédelmi rendszert kialakítani, amely a gazdasági fejlődést és a békés együtélést is garantálta. A kormányzó szerint „a dél-tiroli autonómia sikere, hogy németajkúak, olaszok és ladinók közelebb kerültek egymáshoz, jobban megismerték egymást, és a kezdeti egymás elleni életből eljutottak az egymással való együttélésig”.
A baszk nemzeti párt elnöke, Andoni Ortuzar levélben fejezte ki a baszk nép szolidaritását. Szerinte Székelyföld példa arra, hogy a nemzeti méltóság képes ellenállni az erős kultúrák beolvasztó hatásának, valamint a globalizáció uniformizálásának.
A tüntetésen Szlovénia bukaresti nagykövetének köszöntő levelét is felolvasták.
Székelyföldnek autonómiát követelő petíciót adtak át a vasárnapi marosvásárhelyi tüntetés szónokai – Tőkés László, Izsák Balázs, Bíró Zsolt és Sánta Imre – a román kormány helyi képviselőjének. A bukaresti kormányt helyi szinten képviselő prefektusi hivatal szolgálatos tisztviselője átvette a tüntetés szószólóitól a demonstráción közfelkiáltással elfogadott beadványt, de az ajándékba hozott székely zászlót már nem.
A demonstráció résztvevői a dokumentum szerint területi autonómiát követelnek a Székelyföldnek. Követelik továbbá, hogy a Székelyföld alkosson önálló fejlesztési régiót az uniós források hatékony felhasználása érdekében, s hogy a Székelyföld legyen önálló közigazgatási régió.
Követelik, hogy a román hatóságok „szüntessék be a székely jelképek üldözését, a magyarul beszélő emberek zaklatását és fenyegetését”, és tiltakoznak minden olyan közigazgatási átszervezés ellen, ami a Székelyföldet román többségű régiókba tagolná. A beadvány arra emlékezteti a bukaresti kormányt, hogy Románia az Európa Tanácshoz való csatlakozásakor egyoldalú kötelezettséget vállalt a tanács 1201/1993 számú ajánlásának teljesítésére, amelynek 11. cikkelye kimondja: „azokban a körzetekben ahol egy nemzeti kisebbséghez tartozó személyek többséget alkotnak, ezen személyeknek jogukban áll, hogy sajátos történelmi és területi helyzetüknek megfelelő és az állam nemzeti törvénykezésével
összhangban álló helyi vagy autonóm közigazgatási szervekkel, vagy különleges státusszal rendelkezzenek”.
A petíció szerint az eltelt közel két évtizedben Románia ezt a kötelezettségvállalását sem teljesítette, az ezzel kapcsolatos párbeszédet hatóságai elutasították. A dokumentum szerint Románia megszegné a Kisebbségi Keretegyezményben és a Kisebbségi vagy Regionális Nyelvek Európai Chartájában foglalt kötelezettségeit, amennyiben Székelyföldet egy román többségű közigazgatási régióba tagolja be. „Felhívjuk az illetékes hatóságok és a nemzetközi közvélemény figyelmét arra, hogy a Székelyföld közösségének akarata ellenére végrehajtott regionális reform beláthatatlan következményekkel járna a romániai demokráciára nézve, ugyanakkor ellehetetlenítené a többség, illetve a számbeli kisebbségben élő, de itt helyi többséget alkotó székely közösség közötti viszony normalizálását” – olvasható a beadványban.
A dokumentum leszögezi: Székelyföld területi autonómiája nem sérti Románia területi integritását és állami szuverenitását, nem sérti a Székelyföldön élő román nemzetiségű polgárok érdekeit, sem Románia alkotmányát.
A székely szabadság napja a Kultúrpalotában rendezett ünnepséggel zárult, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) átadta a Gábor Áron-díjakat. Az SZNT elismerését idén Pál-Antal Sándor történész-levéltáros és a HSC Csíkszereda jégkorongcsapat kapta.
Európa és Amerika számos nagyvárosában, így Budapesten, Bécsben, Londonban és Washingtonban is volt március 10-én szimpátiatüntetés Székelyföld autonómiájáért párhuzamosan a marosvásárhelyi demonstrációval. Budapesten több mint ezren gyűltek össze a román nagykövetség épülete előtt, de Szolnokon, Keszthelyen és Sárospatakon is szerveztek helyi csoportok szimpátiatüntetést a székely szabadság napján, de ott lengett a székely zászló a Melbournei Magyar Központ épületén is a Hungarofest idején.
Bécsben mintegy félezren vonultak a román nagykövetség elé. Ott petíciót adtak át, melyben felszólították a román kormányt, hogy a magyar kormány bevonásával bocsátkozzon építő jellegű párbeszédbe a székelyek önrendelkezésének biztosításáról.
Londonban a rendőrség nem engedte a román nagykövetség elé a tüntetőket, mert a nagykövetségnek otthont adó utca magánterületnek minősül, az összegyűlt mintegy 120 résztvevő némi vita után tudomásul vette, és a kijelölt kis utcában tartotta meg az egyórás rendezvényt. „Autonómiát Székelyföldnek” feliratú magyar, finn és román nyelvű transzparensekkel vonultak a finnországi magyar tüntetők Románia helsinki nagykövetsége elé. Stockholmban is hasonló megmozduláson vett részt mintegy 70 tüntető a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége szervezésében a román külképviselet előtt.
Clevelandben, a Vatikán által tavaly újranyittatott Szent Imre magyar katolikus templom területén mintegy másfél százan gyűltek össze, hogy támogassák Székelyföld autonómiájának ügyét. Los Angelesben a San Fernando-völgyi magyar református templomban közös imával és verses-zenés műsorral hívták fel a figyelmet a székely autonómia ügyére. Az eseményen mintegy hetvenen vettek részt. Washingtonban egy körülbelül 20 fős csoport székely zászlókkal és egy angol nyelvű „Autonómiát Székelyföldnek!” felirattal tartott flashmob-megmozdulást a Fehér Ház közelében.
*
Csak akkor lehet sikeres a Székelyföld autonómiája iránti európai polgári kezdeményezés, ha egységesen cselekszünk – mondta Marosvásárhelyen Tőkés László.
Az RMDSZ elnöke, Kelemen Hunor szerint az európai polgári kezdeményezés ügyében indított erdélyi javaslatok nem kioltják, hanem kiegészítik egymást, a legutóbbi, maros-vásárhelyi SZKT-n pedig bejelentette, hogy az RMDSZ ősszel kezdi el az aláírásgyűjtést.
Az Európai Unió 2012. április elsejétől tette lehetővé, hogy polgárai az európai polgári kezdeményezés jogával éljenek. Ennek lényege, hogy egy olyan javaslat esetén, amelyet az unió legalább hét tagállamából összegyűjtött legkevesebb egymillió polgár támogat aláírásával, az Európai Bizottság jogszabályt alkothat egy adott kérdéskörben, amely összhangban áll az európai uniós alapszerződéssel és irányelvekkel. Ez lehet a székely autonómiáért elindult összefogás kijelölt útja.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
