 |
|
Az ideológia elvkövetésre kötelez
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. április 20., Magyar Élet, HUNSOR.se
Minden vitán felül teljesen, azaz maradék nélkül megegyeznek az ellenzéki pártok és a mai kormányzat minden ellensége abban, hogy Orbánnak mennie kell! Ezen kívül minden egyéb kérdésben teljes, azaz maradék nélküli az eltérés. Nézzük előbb az egyetértést.
— Róna Péter közgazdász, bankár, vélekedése szerint ez a mechanizmus már beindult, és egy éven belül Magyarország miniszterelnöke Andor László lehet, hiszen látszik, hogy az unió kihelyezi a periféria országaiba az általa ismert és megbízható embereket. Mindezt alátámasztja a Wall Street Journal cikke is, amiben arról írnak, hogy Magyarországon lehet a következő nagy válság. A közgazdász szerint a cikk megalapozója Olli Rehn, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyekért felelős biztosának nyilatkozata lehet, amiben a biztos elmondja, hogy mekkora lesz a magyar költségvetési hiány. (2011. november 11. 168 óra online.)
— Szóval Orbánnak menni kell, de még egy kicsit maradjon – írta Gyurcsány 2012. január 10-én –, mert ők még nincsenek készen. „A mai demokratikus ellenzéki pártok (MSZP. LMP, DK, 4K stb.) gazdasági-, társadalmi elképzelései között jelentős távolságok vannak. Tegyük hozzá, ma egyik sem tudna önmagában győzni.”
— Orbánnak mennie kell: ez az elsődleges érdeke kisegyházaknak és ateistáknak, melegeknek, élettársaknak, szingliknek, cigányoknak, hippiknek és emósoknak, az alternatív kultúrák fogyasztóinak és művelőinek, tanároknak és orvosoknak, betegeknek és megnyomorítottaknak, a nőknek, a klientúrán kívül működő vállalkozóknak, a külföldiek előtt szégyenkező világpolgároknak, a Magyarországot reménytelennek ítélő kivándorlóknak, az idetévedt, ijedten menekülő tőkének, a kommunistának, de még a fasisztának is, a biciklistának és az autósnak, parasztnak, napszámosnak, proletárnak és értelmiséginek. (hvg.hu Tóta W. Árpád, 2012. október 11.)
— Mi, így, egyenként, a fejünkben és a szívünkben már leváltottuk a kormányt és elzavartuk Orbán Viktort. Ami azt illeti, naponta többször is. Már csak az ikszeket kell a papírra rávésnünk. És persze össze is kell majd számolni azt a sok felmondólevelet. El fog tartani egy darabig, mert több millió lesz. Igen, még a regisztráció ellenére is. Mert Orbán Viktornak – a rendszerével együtt – mennie kell. És menni is fog! (2012. október 24. Millamédia Juhász Péter: Együtt 2014.)
— Orbánnak mennie kell! – állítja Kéri László, aki a 168 órában (2013. január 10.) kifejti, hogy a miniszterelnök már a jobboldalnak is tehertétel.
— Radnóti Sándor esztéta az ATV Egyenes Beszéd című műsorában (2013. március.14) kifejti: Orbánnak mennie kell, és katasztrófa lenne, ha még négy évet kormányozna. Elmondta: ha újraválasztják a kormányt, akkor a választók legitimálják az elmúlt négy évet, és ez lenne az igazi katasztrófa. Az esztéta szerint a legnagyobb gond a hihetetlen apátia, hogy az emberek berendezkednek arra, hogy nem lehet változtatni. Éppen ezért kellene egyesülnie az ellenzéki pártoknak abban az egy jelszóban, hogy Orbánnak mennie kell”.
*
Ellenzéknek, ellenségnek az a fejfájása, hogy a Fidesz-KDNP koalíciót a választók olyan mértében jelölték a kormányzati szerepre, amivel a Parlamentben kétharmados többséget kapott, ami által képessé lett a privatizálással kialakult politikai és gazdasági rendet megváltoztatni. Minthogy a privatizációt a nyugati kapitalizmus politikai szervei vezényelték a maguk javára, minden változtatás zsákmányoló helyzetüket rontja, és félreállítja a külföldi érdekeltségeket kiszolgáló, kapitalistaként továbbszolgáló kommunistákat. Így áll össze a nemzeti érdekeket szolgáló kormányzat külső-belső ellenséges frontja. Ez a front érdekelt az
ország kiszolgáltatott helyzetének tartósításában, amit mindeddig az eladósítottság állapota biztosít. A polgári kormány ebből a kelepcéből igyekszik kiszabadítani az országot.
Az a globális nyomulás, amely a szovjet ellenőrzésből kiszabaduló ország gazdasági életére rátelepedett, működési rendjét ideológiai szemléletbe öltözteti, aminek liberalizmus a neve. Nem új irányzat, kétszáz éve ebből a szabadelvűséget hirdető elvi keretből indultak ki az éppen szükséges politikai mozgalmak, amikor le kellett tarolni olyan hatalmi alakzatokat, amelyek útjában álltak a nemzetközi tőkés társaságok terjeszkedésének. A liberalizmus hitvallásként szolgált a történelem folyamán mindenféle törekvésnek, ami a fennálló rendet meg akarta változtatni. Időnként jó irányban, például 1848-ban Magyarország esetében, csak az volt a tragédiánk vele, hogy az ünnepelt szabadságharcos nemzetet a liberális nagyhatalmak cserbehagyták. Később ebből a liberális televényből kicsíráztak a szociáldemokrata, kommunista mozgalmak is, amelyek mindig valahol másutt, és sohasem a nagyon liberális nagyhatalmakban keltettek zavargásokat, vagy jutottak hatalomra.
Ezt a jelenséget kutatja Egedy Gergely, amikor felidézi a század közepének egyik meghatározó jelentőségű amerikai konzervatív gondolkodóját, Peter Viereck-et, aki szerint a XX. század liberális értelmiségének nagy dicsősége, hogy határozottan és haladéktalanul szembefordult a fasizmussal, de nagy szégyene, hogy ugyanezt nem tette meg a kommunizmussal, s ezzel elárulta a saját civilizációját. Mindenfajta politikai szélsőség esküdt ellenségeként Viereck választ keresett arra a kérdésre, hogy a liberális amerikai értelmiség vajon miért olyan „engedékeny”a kommunista eszmékkel szemben… Szinte felkiált: – Talán egyetlen más politikai rendszerrel sem azonosult annyi értelmiségi, mint a kommunizmussal!
Felemlíti Egedy, hogy Raymond Aron e dilemmát így fogalmazta meg mára már klasszikussá vált művében, Az értelmiség ópiuma címűben, melyet 1955-ben publikált, két évvel azután, hogy Vierecknek az értelmiséggel foglalkozó könyve első ízben megjelent: „az értelmiségiek egyrészt könyörtelenül bírálják a demokráciák legkisebb hibáit, másrészt viszont a lehető legelnézőbbek a legnagyobb bűntettekkel szemben, amennyiben azokat jó tanok nevében követik el”. E tanok pedig a baloldal, a forradalom és a proletariátus „szent szavaihoz” kapcsolódnak… Philby és társai önként, mindennemű anyagi vagy egyéb kényszer nélkül váltak a szovjet titkosszolgálat ügynökeivé, hogy a kommunista eszmét szolgálják. A szovjet állam segítését azonosították az egyetemes haladás ügyével, a kommunizmus védelmét a szabadság védelmével. Nem kis paradoxon, hogy a szabadságot a szemükben a brit és az amerikai demokrácia fenyegette, a védelmét pedig Sztálin Szovjetuniójától remélték.
Nekünk, magyaroknak még sokat kell tanulni ahhoz, hogy megértsük a nyugati hatalmak politikáját, ami minket magyarokat olyan erősen érintett, tettlegesen is 1914-től, Trianonon, ’56-on át napjainkig.
Az ideológia szerepe a történelem alakításában... Behatóan kellene foglalkozni ezzel a kérdéssel, de hol van rá tér? Mikorra érne el a széles közvélemény tudatába, hogy alapvető ellentét van a politikai fogalmak terén az angolszász mentalitású Nyugat és Közép-Európa áldozatul esett népei között. Gyakran egy cikkhez hozzászóló névtelen tapint rá a lényegre. Idézünk egy ilyet, tömör és találó:
„A liberalizmus a diktatúrákban szükséges és hasznos erőt fejt ki. A láncokat csörgeti, marja, korrodálja. A tiltott dolgokat kimondja, figyelmet kelt és irányít. Most amikor teljes a demokrácia (igen) csak a társadalom alapjait marja szét. A családot, vallást, barátságot, szerelmet. Mindent szétver és a farkasok társadalmát, anarchiát hoz. Az egyén érvényesülése minden felett... Jól átesik a lovon, aki még most is liberális, amikor a szabadelvűség és szabadságvágy, szabadossággá és gátlástalansággá válik.”
Amerikában van liberális párt, de a köztársaság nevet viselő párt is liberálisnak vallja magát. A liberalizmus ott az életrendet meghatározó elv, egyfajta kvázi államvallás, de legalábbis olyan tisztelet övezi, mint nálunk a hazaszeretet érzését, amire onnét mint túlhaladott szellemáramlatra tekintenek. Mi tudjuk, a liberalizmus a hódítás, a hazaszeretet a védekezés reflexe. Nem a magyarországi politikai fejlemények veszélyeztetik a nyugati demokráciát, hanem a liberalizmust magukévá tett kommunisták tették tönkre az országot, és
a nyugati liberalisták igyekeznek beavatkozni országunk minden rendjébe. Nincs rá mód, hogy megértsék nyugaton, hogy az ők nagyhatalmi, korlát nélküli (liberális) behatolása távoli kis országokba, az azoknak a szabadságuk (libertč) megtámadása. Pontosan ez tudatosult Magyarországon 2010-ben. A hazai liberálisok tudják, hogy erkölcsi bukásuk végleges. Egyetlenegy esélyük van, ha rá tudják venni a nyugati politikai köröket kormánybuktató beavatkozásra. Reményük abban az itt jelzett nyugati értetlenségben van, annak a sodrán fogadják Amerikában Bajnai Gordont szívesen, és fordítottak hátat Orbán Viktornak. Hogy elejét vegyék valamilyen megértésnek, a honi libertínusok azonosítják a kormányzó pártokat a radikális jobboldal pártjaival. Utóbbiak ostoba viselkedésükkel tápot adnak a rágalomnak.
Fent már említett Róna Péter liberalista szemléletének megfelelően ellenzi az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját. „Érdektelen téma, hogy ki, kivel fog össze a kormányváltás érdekében, mert Orbán Viktort gyerekjáték lesz legyőzni, hiszen ebben az emberben már senki sem bízik” – mondta Róna Péter közgazdász az ATV Egyenes beszéd című műsorában 2012. szeptember 18-án. Szerinte az a kérdés, hogy Orbán Viktor után milyen hiteles kormányzásra lesz lehetőség.
Róna Péter egy interjúban (hvg.hu 2012. november 30.) így szólt: „Közismert, hogy a rendszerváltás után egy New York-i bank igazgatói tisztségét hagytam ott, hogy hazajöjjek. Volt némi tapasztalatom abban, hogy lehet külföldi tőkét bevonni egy ország gazdaságába, többek között az ausztrál kormánynak is dolgoztam; a bankprivatizációról meg volt némi dél-amerikai tapasztalatom. Láttam, hogy mik az előnyök, mik a korlátok, mik azok a határértékek, amik mentén egy hazai gazdaságot ki kell alakítani. Azt gondoltam, ez releváns lehet idehaza is, de senki nem volt rám kíváncsi.”
Ez a fogadtatás kijár az emigrációban sikeres és tapasztalt szakembernek, de hogy tehették ezt vele, aki megvallottan liberális felfogású? Úgy hogy az itthoniak érzékelhették a különbséget az angolszász liberális szemléletű ’56-os emigráns, és a maguk szemlélete között. Végülis Róna Péter angolszász értelemben baloldali, és az egymásra féltékeny baloldali pártok közül az LMP-vel tart, véleménye szerint közöttük az LMP egy magasabb értékrendet követ, a pártban társelnöki tisztséget vállalt, bár korábban nyilatkozott, miszerint nincsenek politikai törekvései. Múlt év november 27-én lemondott a tisztségről, erről szóló Schiffer Andrásnak írt levelét közzétette. Az ok, pártja becsatlakozott az Együtt 2014. című mozgalomba, amit ő ellenzett éppen a párt önálló képe védelmében. A mozgalom Bajnai Gordon miniszterelnökségét szorgalmazza. Rónai szerint „az volt az üzenet: vagy csatlakozik Bajnaihoz az LMP, vagy kinyiffantják. Ezzel párhuzamosan ment Schiffer András pocskondiázása, mint ahogy a kongresszus óta az egész párté.” Bár később a lemondást visszavonta, de a levélben megjelent néhány érdekes tudnivaló. Például az, hogy ellenezte és elítélte a baloldali kormány szerepét a devizahitelezés terén:
„A magyar gazdaság és társadalom vergődésének okairól sokat lehetne írni és mondani – írtam és mondtam is – de van egy, amelyik nézetem szerint az összes többit maga mögé utasítja, ez pedig a devizahitelezés. Életek százezrei mentek helyrehozhatatlanul tönkre, a fizetőképes kereslet nagyon hosszú időre megroppant, maga a bankrendszer működésképtelenné vált, kis- és középvállalatok tízezrei dőltek be, munkahelyek százezrei szűntek meg, és a Magyar Nemzeti Bank elvesztette a monetáris folyamatokra gyakorolható hatását egy hazug, csalárd »termék« bevezetése miatt. Mert a devizahitel egyáltalán nem hitel, hanem egy olyan befektetés a »hitelfelvevő« részéről, aminek az a lényege, hogy az összes, kivétel nélkül az összes profit a banké, az összes kockázat pedig a hitelfelvevőé. Nem hitel azért az egyszerű okért, mert a hitel egy fix összegben felvett kölcsön, amit azonos fix összegben kell visszafizetni, a szerződésben kijelölt és annak alapján mindkét fél számára kiszámítható kamattal együtt. De a devizaadós nem tudhatja, hogy mennyit kell visszafizetni, mert a törlesztés egy olyan ténytől, az árfolyam mozgástól függ, amihez semmi köze, hiszen ő forintot kapott és forintban fizet.”
„2006-tól kezdve kétségbeesetten írtam és nyilatkoztam a devizahitelezés leállításáért, amiért meg is kaptam a »kókler« minősítést a devizahitelezés megalkotóitól. Kik voltak ők? Hát Járai Zsigmond, Király Júlia, Simor András, Gyurcsány Ferenc, Bajnai Gordon, Oszkó
Péter és Felcsúti Péter. Ki dolgozta ki azt a banki magatartási kódexet, ami végtelen cinizmussal nemhogy nem vetett véget, hanem egyenesen szentesítette a »terméket«? Hát Oszkó Péter és Felcsúti Péter. Az, hogy ez a disznóság és az abból fakadó tragédiák megtörténhettek szeretett hazámban számomra egy feldolgozhatatlan személyes kudarc volt, hiszen pont az én szakmámról volt szó. És az, hogy azok, akik személyesen felelősek mindezért, akik több mint egy millió embert fosztottak meg mindenüktől, képesek most magukat a jogállamiság nagy védőivé alakítani, képesek a talpig becsületes LMP-t az ún. balliberális értelmiség nagy többségének aktív részvételével a megsemmisülés szélére sodorni egyszerűen elképesztő, érthetetlen a számomra.”
„Megkérdeztem Bajnaitól: visszatekintve, mit csinálnál másképp? Válasz: ha valakinek van kritikája döntéseivel kapcsolatban, ő persze áll a kritika elébe. Mondtam: nekem van, a devizahitelezés és a banki magatartási kódex. Válasz: akkor ez volt a legjobb. Végig vezettem az LMP számára fontos értékeken, a sokféleségen, a bázis demokrácián, elmondtam, hogy egyáltalán nem világos számomra és az LMP-n belül sokak számára, hogy mi szükség van csatlakozásra, és nagyon kértem, ne küldjenek a kongresszus előtt néhány nappal egy csatlakozási szerződés tervezetet, hiszen egy bázis demokrácia számára ez egy kezelhetetlen helyzetet idéz elő. Válasz. Hát ez már eldőlt, ezt már megbeszélték az LMP vezetőivel.”
Egy ember a baloldalon, akiben megnyilatkozik a politikai és erkölcsi karakter. Akit elvbarátai meg sem hallgatnak olyan gazdasági és pénzügyi kérdésben, mint a devizahitelezés, amelynek a súlyos kártételeit majd az Orbán-kormány igyekszik enyhíteni, amennyire a nemzetközi monetáris diktatúra nyomása alatt még lehet. Felfigyeltünk a két szóra: „szeretett hazámban” – ilyent a magyarországi baloldalról aligha hallunk. Róna Péter liberalizmusa az angolszász belpolitika légkörében akalult ki, ne csodálkozzon, ha a magyarországi liberalistákat nem érdekli az ország érdeke. Bolseviki kutyából nem lesz liberális szalonna. Rossz helyen kereste visszatérését, pedig egyszer előlük menekült el. Meg is vallotta a Schiffer-nek írt levél végén:
„Itt jutottam el magyarországi utam végéhez. Mivel elfogadtam a felkérést, hogy mondjak a kongresszuson egy rövid beszédet, ezt megtettem, megpróbáltam egy esetleges kompromisszum sarokköveit megfogalmazni. Mára már megbántam, hogy egy pillanatra is elképzelhetőnek tartottam az együttműködést ezzel az álnok, cinikus és erőszakos bandával, és kénytelen voltam szembenézni azzal a felismeréssel, hogy ott, Magyarországon, nem tudom jól csinálni a dolgokat, nem megbízható az ítélőképességem, nem tudok eredményes lenni.”
Valóban cinikus és erőszakos banda a mai politikai baloldal egytől egyig. Az Egyenlítő nevű baloldali társadalomkritikai folyóiratban józanabb hangvétel van. Vitatézisek a magyar baloldal jelenéről és jövőjéről cím alatt olvassuk:
„A baloldal felelőssége abban áll, hogy olyan demokratikus, egalitárius, igazságos válaszokat fogalmazzon meg, amelyek aztán a gyakorlat próbáját is kiállják. Maradni, egy helyben állni nem lehet, visszafordulni pedig nincs hova. A baloldali értékek aktuálisak, megvalósításuk viszont új gondolatokat és új módszereket igényel. ... Át kell gondolni a versenyképesség értékét is, ti., hogy kinek, kiknek a versenyképességéről van szó. A baloldal az egész társadalomban, az egész országban gondolkodik, s elutasítja, hogy kevesek versenyképességének ára sokak lecsúszása legyen.”
Ilyen elveket már meghirdettek a nemzetiszocialisták is a harmincas években. Bár akkor sem volt újdonság, csak éppen kirívó volt az akkori kapitalista rendszer hibája, bűneként ugyanaz, ami most is sajátja a helyreállított – még az akkorinál is korlátozatlanabb – kapitalista gazdálkodásnak. De jól vigyázzanak a mai baloldalon ennek meghirdetésével, mert hamarosan megkapják a liberalista oldalról a fasiszta jelzőt.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
