 |
|
A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. április 20., Magyar Élet, HUNSOR.se
Az elmúlt évtized talán legfontosabb politikai történése, hogy feltartóztathatatlanul csúszik ki a talaj a baloldali, szociáldemokrata és balliberális pártok alól Európában mindenütt. A baloldali pártok sorra veszítették el a választásokat, aminek következtében a gazdaságilag és politikailag meghatározó európai országokat – Angliát, Németországot, Franciaországot, Olaszországot – hosszabb-rövidebb ideje jobboldali, konzervatív kormányok irányítják.
konzervatív kormányok irányítják. A korábban a szociáldemokrácia megingathatatlan bástyájának tekintett Skandináviában a szociáldemokrata pártok egyre inkább kiszorulnak a politikai hatalomból. S ha Európában máshol is körbenézünk – vessünk egy pillantást Dél-Európára, Portugáliára, Spanyolországra, Görögországra vagy éppen a volt szocialista országokra –, akkor tényként szögezhetjük le, Európa egykor legerôsebb baloldali politikai pártjai és mozgalmai mára nyilvánvalóan és látványos módon veszítették el
társadalmi bázisukat és tanácstalanná váltak. Úgy tűnik, hogy a baloldali politika sem társadalmilag, sem kulturálisan, sem mentálisan, sem stratégiailag nincs felkészülve a késô modern társadalmakon belüli változásokra, nincsenek elfogadható, tömegeket vonzó válaszai a mai társadalmak konfliktusaira és problémáira. Ezt a folyamatot illusztrálja az MSZP támogatottságának zsugorodása is. Mindezt látva, utólag bizony igazat kell adnunk Ralf Dahrendorfnak, aki már 1983-ban(!) »a szociáldemokrácia évszázadának végét« emlegette.” (Niedermüller Péter, Mozgó Világ, 2011. július.)
Az idézet szerzôje nem távoli szemlélôje, hanem felkészült ideológiai szellemi vezetôje a magyar baloldalnak, ismert művelôje a politikai elemzô irodalomnak. Jelenlegi politikai szerepvállalásaként a Demokratikus Koalíció egyik alelnöke. Ahogy az SZDSZ, majd az MSZP kiesett a politikai hatalomból, a sokféle elembôl összeállott magyarországi baloldal nem tudta megtartani a hatalom melegében összeboruló érdekegységet az ellenzéki porondon. Megveretésük mérete meglepte ôket, az MSZP már nem az a hajó, ami
révbe visz. A részek igyekeztek saját zászlót lengetni, abban a reményben, hogy a többiek mögéjük csatlakoztával újra összeáll a baloldal, ami majd tetszeni fog a csalódott választóknak. Így alakult meg Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök vezetésével, az MSZP-bôl távozó politikusok által 2011 novemberében a Demokratikus Koalíció.
Niedermüller a bukás okát strukturális problémákban látja, abban, hogy az elmúlt évek során alapvetôen megváltozott világban jelentését és jelentôségét vesztette az a baloldali szociáldemokrata társadalomfilozófia és politika, amely a megelôzô több mint száz évben eredményes és sikeres volt.
„Az európai baloldalnak – és benne az MSZP-nek – azt kell megértenie, hogy nem egyszerűen választási vereségek sorozatáról volt és van szó, egy olyan átmeneti trendrôl, amely már a következô választás során megfordulhat, hanem a társadalmi bizalom mély hiányáról. Ezzel a kihívással kell szembesülnie az MSZP-nek is, arra kell válaszolnia, hogy képes-e a világ, a társadalom mai konfliktusaival szembenézni, a társadalom többségének megszólítására alkalmas világképet, ideológiát és politikát megfogalmazni.”
Hosszan sorolja a történelemadta okokat, az emberi társadalom megváltozott szerkezetét, a globalizáció hatásait. Majd meglepôen egész pontos megállapítást tesz: „A megújuló, progresszív és konstruktív baloldali politika nem magát a kapitalizmust, hanem annak kinövéseit, torzulásait s az azokra adott téves jobboldali és szélsôjobboldali válaszokat tekinti ellenfelének.”
Ezen érdemes elgondolkodni, és ha ezt megteszik a Demokratikus Koalíció vezetôi (tagság még nincs) azonnal ki kell dobják Gyurcsány Ferencet az új szervezetbôl, aki nemcsak híve de terméke is a „kinövéses, torzulásos kapitalizmus”-nak. A nemzeti kormánynak sem a tôkével, mint termelési tényezôvel van baja, hiszen igyekszik a külföldi tôkések részvételét megszerezni a hazai termelés részére, de megszabadulna az ártalmas kapitalisták szorításából, olyanoktól mint akik a magyar baloldaliak jóvoltából birtokolják a közszolgálatú üzemeket – a villamosenergia termelést, a gázellátást.
*
A baloldal problémáit legjobban a baloldali politikai elemzôk tudják megfogalmazni. Ebbôl is annyiféle van, ahány árnyalata a vörösnek, ami itt-ott zöldnek is láttatja magát. Magyarországon
is van Zöld Baloldal. Beck Gábor a párt szegedi elnöke úgy látja, hogy a bal jobbról jön: „Furcsa helyzet állt elô Magyarországon: kapitalizmusellenes, kôkemény baloldali lépéseket tesz egy jobboldali kormány, azaz a bal jobbról jön. Számunkra egyébként mindegy, hogy az általunk jónak ítélt lépéseket melyik oldal teszi meg, a fontos, hogy a válság terhei végre ne csak a kisemberek nyakába szakadjanak. Azokat a lépéseket, melyekrôl most hallhatunk (bankadó, multik, telekommunikációs cégek különadója, a közérdeknek a magántulajdon elé helyezése), a Zöld Baloldal minden megnyilvánulása tartalmazta, így tehát az új irányt üdvözöljük. ... A baloldalon kialakult űr betöltésére többen is pályáznak. Megítélésem szerint az MSZP korifeusai által alakított formációknak nincs esélyük, vezetôik a végsôkig lejáratták magukat.”
Ez így már eléggé zöld, távol a vöröstôl, és tisztességes is, mert elismeri, hogy az említett lépések akkor is érvényesek, ha azokat a nemzeti kormány teszi meg a nép érdekében. Még eljuthat odáig is, hogy a nép megkapja a magyar melléknevet.
A Veszprém megyei iszapkatasztrófával kapcsolatban Beck Gábor azt monta, hogy:
„Ebbôl a történetbôl sajnálatosan egy tanulság vonható le: a tôkét egyetlen dolog érdekli, a minél nagyobb profit elérése. Nem számít, hogy a célhoz milyen eszközöket használ fel, vagy ha az emberéletekbe is kerül. Ennek egyetlen dolog szabhat gátat: az erôs állam, amely védi állampolgárai érdekét. Teljesen világos, hogy a zöld gondolat legnagyobb ellenfelei a globalizált tôke- és pénzpiacok, a multinacionális cégek.”
Ebben az idézetben a fôszerep az erôs államé. A profitot hajszoló betelepedett tôkésektôl valóban csak az erôs állam védheti meg a polgárokat. Ilyen védelmet baloldali pártok kormányaitól nem várhatunk, hiszen ilyen példa még nem volt a történelemben.
*
Wiener György – ugyancsak a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióba átment MSZP-s képviselô –politikus és államjogász A mérsékelt baloldal európai és hazai válsága a XXI. század elején című tanulmányában foglalkozik a baloldali hanyatlás okaival. Azzal kezdi, hogy a mérsékelt európai baloldal, a szociáldemokrácia pozíciója az elmúlt években látványosan megrendült, ami nemcsak a sorozatos választási vereségekben, hanem támogatottságuk
mértékének radikális csökkenésében is kifejezôdött. A kelet-közép-európai új uniós tagállamokban a mérsékelt baloldali pártok radikális pozícióvesztése már 2008 szeptember vége elôtt megkezdôdött. Felsorolja a lengyel, a litván, a bolgár és a szlovén szocialista pártok súlyos veresége eseteit. Megállapítja, hogy a kelet-közép-európai mérsékelt baloldal sorozatos vereségét jórészt szociálliberális irányvonaluk idézte elô, amit az is bizonyít, hogy az érintett országokban a szabadelvű centrumpártok még gyengébben szerepeltek.
„E választási eredmények egyértelműen jelzik, hogy a hagyományos kommunista mozgalom után az európai mérsékelt baloldal is válságba került. A jelenség vizsgálatakor azonban azonnal felmerül az a kérdés, hogy a hanyatlás konjunkturális jellegű-e, amit a 2008–2009-es világgazdasági recesszió, s az azt követô adósságkrízis idézett elô, vagy a mostani helyzet kialakulásának hátterében inkább hosszú távú folyamatok húzódnak-e meg.”
Érdemes jól figyelni a következô fejezetre, amiben Wiener György elemzi a szociáldemokrácia visszahúzódását a liberál-kapitalizmus nyomulása idején, ami általános európai történelmi jelenség volt. Ebbe ágyazódik (ezt ugyan nem
mondja, de logikusan következik) majd be a magyar rendszerváltoztatás baloldali pártjainak a neoliberális kapitalizmus szolgálatába állása.
„1973-tól a szociáldemokrácia működésének társadalmi-gazdasági feltételrendszere gyökeresen átalakult. Lezárult a gyors növekedés idôszaka, melyet stagnáció, majd a fejlôdés ütemének viszonylag tartós lassulása követett. E változás egyben azt jelentette, hogy az állammonopol kapitalizmus szakaszát a globalizált liberálkapitalizmus periódusa váltotta fel, melyben a korábban hatékony keynesiánus gazdaságpolitika sikertelennek bizonyult. Az új helyzetben a szociáldemokrácia fokozatosan szakított korábbi irányvonalával, átvéve a neoliberalizmus két alapvetô iskolája, a monetarizmus és a kínálati gazdaságtan számos elemét. A fordulat Nagy-Britanniában a New Labour, az egyesült Németországban pedig a Neue Mitte politikájának kialakulásához vezetett, s hasonló jellegű változások zajlottak le a skandináv szociáldemokráciában, a francia Szocialista Pártban és az Olasz Kommunista Pártból létrejött Baloldali Demokratikus Pártban is. Ily módon a mérsékelt baloldal kormányzati
tevékenységének középpontjába a költségvetési egyensúly biztosítása és a világgazdasági változásokhoz való folyamatos igazodás került, ami aztán az ezredfordulótól a jóléti rendszerek korlátozásának, illetôleg részleges leépítésének elfogadásához, valamint a tôke érdekeit szolgáló hajlékonyabb munkaerôpiac kialakításához vezetett. E lépéseket egyébként a Nemzetközi Valutaalap és az Európai Unió ki is kényszeríti az egyes nemzetállamok kabinetjeitôl, miközben e politikai irányvonal szisztematikusan csökkenti a mérsékelt baloldal munkás- és állami alkalmazotti bázisát.
A várakozásokkal ellentétben gyengítették a mérsékelt baloldal pozícióit a kelet-közép-európai rendszerváltások is. 1989–1990 fordulóján a szociáldemokrata pártok úgy vélték, hogy az államszocialista berendezkedések felszámolása nem jelenti a kapitalizmus gyôzelmét, sôt e diktatórikus rezsimek eltűnése növelheti a demokratikus baloldali politizálás hitelességét. E feltételezés azonban jórészt megalapozatlannak bizonyult; a rendszerváltások nyomán ugyanis megszűnt a szociáldemokrácia védelmi funkciója, hiszen a szocialista kísérletek kudarcát
követôen a polgári társadalom átalakítása még a munkásosztály és a progresszív értelmiség többsége számára is megvalósíthatatlan utópiának tűnt. Így már semmilyen politikai mozgalom nem veszélyeztette a tôke pozícióit. A széleskörűen elterjedt vélekedésekkel ellentétben tehát a neoliberális modell nem bukott meg, sôt elveinek érvényesítése egyre erôteljesebbé válik. ... 1994-ben kormányra kerülve az MSZP a »koraszülött«jóléti állam lebontásának feladatával találkozott, amit kilenc hónapnyi habozás után, a nemzetközi pénzügyi szervezetek erôteljes nyomását is érzékelve 1995 márciusától egyértelműen felvállalt. Ismét kormányra kerülve 2003–2004-ben, majd még inkább 2006-tól a gyors ütemben növekvô költségvetési hiány, illetôleg a gyarapodó államadósság hatására a korábbi irányvonalát folytatta. Ebben az Európai Unió is meghatározó szerepet játszott, mely (meghosszabbított) határidôkkel a maastrichti kritériumok betartását követelte.”
Sajnáljuk, hogy ilyen hosszan igénybe kellett venni Olvasóink türelmét, de nagyon tanulságos Wiener György történelmi elemzése, amivel bemutatja a nemzetközi nagytôke politikai nyomulását Európában, amelynek pusztító útjában a fasisztának elátkozott nemzeti irányzatok eltakarítása után sorra jöttek a baloldali pártok és mozgalmak is. És ennek a globális nyomulásnak a során világszerte (Ausztrliában is) elsorvadtak a munkásvédelmi szervezetek, és a szocializmust nevükben hordozó politikai pártok csak úgy élhetnek tovább, ha beállnak a politikai nagytôke szolgálatába. Ez vonatkozik természetesen a Gyurcsány-pártra is, hiszen az egész népidemokratikus párturalom személyi állománya lehorgonyzott a baloldali pártokban, szervezetekben, intézményekben, így ôk hűséggel viszonozzák privatizációs meggazdagodásukat az országba nyomuló „globalizált liberálkapitalizmus”-nak. Annak ellenére, hogy Wiener György megállapítja:
„Ily módon lényegében eltűnt a liberális, s jórészt passzivitásba vonult (kisebb mértékben a Fideszhez és a Jobbikhoz áramlott át) a baloldali szavazótábor, miközben a jobboldal bázisa valamelyest gyarapodott, s robbanásszerűen nôtt a nemzeti radikalizmus híveinek száma. A felzárkózás kudarca tehát aktiválta a második rendszerváltást követelô, a tradicionális államisághoz kötôdô társadalmi csoportokat, melyek nemzeti alapon a globalizált liberálkapitalizmus világával is szemben állnak.”
A baloldali logika itt fejtetôre állt, kétszáz éven át gyűlölték és döntötték a tôkét, most pedig azt nehezményezik, hogy a tradicionális államisághoz kötôdô társadalmi csoportok szemben állnak nemzeti alapon a globalizált liberálkapitalizmus világával. Hát ennek okán kell ônekik szembeállni a néppel, amely a Fideszhez és a Jobbikhoz áramlott át. Úgy látszik az internacionalizmus a legerôsebb eleme a baloldaliságnak, és ez köti oda a kommunistákat a nemzetközi tôkésekhez, s ennek alapján gyűlölnek mindenkit, akit nacionalistaként lehet megnevezni.
*
Még csak két felszólalást idézünk, amelyek elhangzottak többek között 1992. november 21-én az MSZP Közép- és Kelet-európai Tagozatának tanácskozásán:
Krausz Tamás történész szerint:
„Itt, Kelet-Európában nyilvánvaló, hogy nekünk nem a monetarizmus folytatására van szükségünk. Nekünk a monetarizmussal szembeni kritikába sokkal bátrabban kellene belefogni. ... A kapitalizmust persze nem kell szeretni,
hiszen egy baloldali pártnak éppen a kapitalizmustól kell megvédeni a lakosságot (nem megdönteni, mert erre nincs mód). Kelet-Európában pedig meghatározott történelmi elôfeltételek hiánya miatt nem is lehet nyugat-európai kapitalizmus. A kelet-európait most akarják nemzetközi »segítséggel« »fölülrôl« bevezetni.”
Ágh Attila egyetemi tanár:
„Nekünk arra az átalakuló rétegre kell a stratégiánkat építeni, amelyik létrejövôben van! A szociális minimumról, mint kemény politikai feltételrôl persze nem mondunk le, de nem szabad elfogadnunk azt a pozíciót, hogy mi a vesztesek pártja vagyunk a ’90-es évek nagy modernizációs átalakulásában. Mi modernizációs párt vagyunk, tehát a kialakuló, új tömegbázis pártja kell legyünk. Nekünk van idônk arra, hogy ehhez felnôjünk, hiszen 1994-ben nem gyôznünk kell. Ha már 20%-ot érnénk el, az nagyon jó lenne, sôt túl jó. Én egyáltalán nem vagyok meggyôzôdve arról, hogy nekünk már az elsô lehetôséget meg kell ragadnunk, hogy részt vegyünk az új kormányban.”
Mindkét felszólalásból kicsendül az ideológiai alap, az a valamikor megfogalmazott, mindig hangoztatott, de
soha be nem tartott elkötelezettség a társadalom aljára szorított réteg és általában a kapitalizmusban kizsákmányolt munkásság iránt. (Éppen ez leplezôdött le 2010-ben, de emlékezzünk, az idézettek 1992-ben hangzottak el – figyelmeztetésül.) Az MSZP politikusai viszont nem hallgattak az ideológusokra, az átalakítás történelmi feladatára teljesen felkészületlen és képtelen Antall-kormány idején beindult privatizációt a Horn-kor-mány folytatta azután, hogy indokolatlanul befogadta az SZDSZ-t a kormányába. Attól kezdve az MSZP–SZDSZ együttes a korlátlan harácsolás elvét hirdetô és megvalósító kapitalizmus szálláscsinálója, kiszolgálója lett, elárulva a szocializmus elveit is, meg az országot, amelynek kormányzására megbízatást adott részére a külföldi kézre került média által félrevezetett magyar nép. Akkor még lehetett volna létrehozni a parlamenti demokrácia szabályait elsajátító–tanulgató országban egy valódi munkáspártot, amely a fent idézett szocialista teoretikusok intelmének megfelelôen védelmezhették volna a magyar munkásosztályt a nemzetközi tôke kizsákmányolásától.
A 2010-ben megtartott országgyűlési választásoknak egyértelmű üzenete volt: a privatizációs kifosztásban bűnös pártokat a magyar nép megbüntette. Az SZDSZ eltűnt a süllyesztôben, az MSZP-t is csak az egykori pártállami kötelékekhez hálás ragaszkodók számszerű sokaságának szavazata tartotta meg a parlamentben. Ezek száma apad, a hűtlenség bére nekik is kijár.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
