 |
|
Neokonzervatív felekezeti fundamentalizmus
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
2013. május 2., Magyar Élet, HUNSOR.se
A múlt század két világháborújának eredményeként Európa elfogadta (ez így szépen hangzik) az Amerikai Egyesült Államok gazdasági és politikai irányítását. Ez azt jelenti, hogy Amerika folytatta addigi élete rendjét, Európa államai viszont azóta is csak alkalmazkodva kénytelenek élni új gazdasági keretek között, és megvalósítani az Európai Uniót annak Amerika által kijelölt útján, egyszóval járni a neoliberális utat. Mint ismeretes, ezt az Amerikából eredô utat hazájában más néven tisztelik, odaát a neve neokonzervatívizmus, csak azért, mert ez a korlátozatlan – tehát liberális – kapitalizmus Amerikában a konzervatívként ismert Republikánus Párt átirányításával valósult meg.
El kell tehát fogadni a szabadpiaci kapitalizmus kétnevűségét, amit az is indokol, hogy annak európai partnerei számos vonatkozásban eltérnek az éppen uralkodó amerikai politikai rend természetétôl. Nyugat-Európa egykor marxista politikai pártjai a leghívebb kiszolgálói az amerikai szabadpiaci kapitalizmusnak, de konzervatív pártjai is elfogadják, mint a globális kereskedelem kialakult rendjét. De nemcsak politikai ellentétek találnak egymásra ebben a transatlanti ölelkezésben, hanem európai szekularisták, ateisták is megértik egymást az amerikai felekezeti fundamentalistákkal. Közelebbrôl: az európai politika vallásközömbössége, vallásellenessége ellentéteként az amerikai politikai életben számottevô jelentôsége van a vallásfelekezetek által hirdetett elveknek. Ennek a logokai összeférhetetlenségnek különös terméke e két ellentét összefonódása. Magyarország nemzeti érdekeinek érvényesítése során nehezen viseli ennek a dilemmának olyan termékeit, amelyek politikai támadásokban nyilvánulnak meg mind Amerikából, mind Nyugat-Európából. Ezért fontos tájékozódni ebben a témában is.
Míg Európában a vallások keresték meg a népeket, országokat, Amerikába a bevándorlók vitték magukkal a vallást. Nem egyszerre, nem tervszerűen, minden csoport vitte a magáét, és mindenütt és nem egységesen ezek a felekezeti gyülekezetek alkották meg a helyi tarsadalmat. Az alkotmányosság, államiság sokkal késôbb tudott csak kialakulni. Spanyolok, franciák katolikus közösségeket hoztak létre, de távol lévén Rómától, nem alkottak államalkotó erôt. Az angol protestánsok jobb helyzetben voltak, hívôi közösségre alapítottan, magukkal hozott önállóságukkal többre vitték. Közülük kerültek ki a puritánok, akik megôrízték függetlenségüket a késôbb kialakuló állami hatóságoktól, tôlük eredeztetik az amerikai demokráciát.
Amerikában soha nem volt államvallás, egyházi domináció, nem volt szükség elválasztani az egyházat az államtól. Nem is látja el az állam az egyházakat, de nem is kell, mert a gyülekezet eltartja az intézményt, amit a hívek magukénak tekintenek, a nehéz pionír idôkben élet-, vagyon- és létközösség voltak, ez a szellemiség ma is él.
A nagy, gazdag területre évszázadokon keresztül odavetôdött népelemek Istentôl kiválasztott nemzetnek tekintették magukat, a földi javakat, gazdagságot ennek alapján értékelték, a szolgálatukra rendelt rabszolga is égi járandóság. Hosszú út vezetett a rabszolgaság megszüntetéséig, aminek során egyházak is szétszakadtak, például a babtisták, metodisták. A rabszolgaságpárti Southern Baptist Convention
ma Amerika legnépesebb felekezete. Észak és Dél harcában többszázezer harcos lelte halálát, akik fanatikus hittel Istennek tetszô ügyért küzdöttek és áldozták föl magukat saját igazságukért mindkét oldalon. Az amerikai szellemiséget még ma is eltölti a jó ügyért kiálló harc vallási igazolása.
Amerika népe tehát vallásos, mert az élet rendje a vallások köré épült, a késôbb jöttek ebbe illeszkedtek be, mert ez volt az általános. Nem különös, ha egy városkában húszféle vallás működik.
A múlt század hatvanas éveiben hódított a szekularizáció elmélete, ami szerint a hívôk kell hogy alkalmazkodjanak a nem hívôk viselkedéséhez, hogy az egyház visszahúzódjon a magánéletbe, mert ezt követeli a modernizáció. 1972-ben je-lent meg az elsô fontos áttekintés arról, hogy szemben a szekularizációs elmélettel, a vallás nem csökken az Egyesült Államokban, sôt, a fenti várakozásokkal szemben, a konzervatív, a modernitást sok ponton elutasító irányzatok erôsödnek.
A témában legnagyobb jártasságú Békés Márton így összegezi a felekezetek szerepét az amerikai jelleg kialakulására:
„Az új földterületet meghódító pioneerek elsôsorban protestáns felekezetekhez tartozók voltak. Európa területérôl az 1600-as évektôl kivándorló angol nonkonformisták hozták létre a keleti part államait, és ôk voltak azok, akik beljebb és beljebb terjeszkedve a kontinenst meghódították, feltörve a földeket és harcolva az ôslakosokkal. Ez az életforma, az Európából magukkal hozott elôzmények – az üldöztetés és a kirekesztés tudata –, az új életforma nehézségei mind azt mutatták, hogy egy összetartó közösség, amely bízik Istenben és szorgalmasan, szívósan dolgozik, megmaradhat az ismeretlenben. Ez persze
generációkon áthagyományozódott tudatot alakított ki, amely a mai Amerika kulturális tudatát és identitását is meghatározza. Ez pedig egyrészt a protestáns puritánságból és a vallásos meggyôzôdésbôl származó normatívmorális megközelítés; másodrészt egyfajta erkölcsi felsôbbrendűség-tudat, amely párosul az amerikai intézmények tökéletességébe vetett hittel, s mindez kialakít egy tökéletességtudatot, egy morális felsôbbség-tudatot; harmadrészt jellemzô az amerikai politikai kultúrára egyfajta, Európából nacionalizmusnak nézett érzés, amelyet tökéletesen lefed a patriotizmus fogalom, amely valójában nem a származásra és a nyelvre, hanem a szülôföldhöz, vagy még tovább: egy közösséghez, egy kollektív kultúrához és az amerikai tudathoz, néha életérzéshez (!) való tartozást jelenti.”
Visszaemlékezünk az 1945-ben Európában megjelent amerikai katonák rátarti, felsôbbrendűséget sugárzó magartásukra, amit fokozott az is, hogy az általuk szétbombázott országok népétôl mindent magkapott illatos cigarettáért, csokoládéért. Csak a háború elsô éveiben még büszkeséggel dagadó keblű német katonákra emlékeztettek, akikrôl úgy véltük, hogy a sajátos német nacionalimus tette ôket olyanná. Minthogy az amerikaiak esetében semmiféle faji felsôbbrendűségi tudatot nem tulajdoníthatunk, már csak a köztük él? nem kevés feketék miatt sem, kell lennie valami másféle elôidézô tulajdonságnak.
Ilyenek lehettek a Római Birodalom légionáriusai is. A sikeres, nagy birodalom katonája, polgára részességet érez az erôbôl, ráragad az erôsek kiváltságérzete. A jenki hangos, szertelen idegenben is, érezteti, hogy a fény és erô országából való. Némely Amerikába vetôdött honfitársunk is elkábul az amerikai demokráciától, és becsmérli volt hazáját attól való elmaradottsága okán, pedig az igazi
ok számára a tájékozatlanság. Ez a fajta felsôbbrendűség mutatkozott meg az elmúlt húsz évben Budapesten állomásozó amerikai nagykövetek arrogáns viselkedésében is.
Emberi tulajdonság, amit hitünk nevében vélünk igazságnak, azt kivetítjük másokra is úgy, hogy akik azt nem vallják, azok hitetlenek, akik mást vallanak, azok eretnekek. A vallások világában ez az alapja a fundamentalizmusnak. Visszamennek a fundamentumhoz, az alapozás idejéhez, amikor a „jó” oldalon csak igazak voltak, a „rossz” oldalon csak a gonoszok. A világ azonban nem ennyire csak fekete-fehér. Elgondolkozásra késztetô ez a másik idézet Békés Mártontól:
„A neokonzervativizmus normatív alapját – amint az amerikai alaphagyományokból adódik – a protestantizmus sajátosan amerikai változata adja, de ez a kereszténység meg van fosztva szociális tartalmától. S innentôl már könnyen megérthetô, hogy az állam szociális gondoskodását és a piac korlátlanságának megszorítását miért nem akarja a neokonzervativizmus. Ha röviden akarjuk összefoglalni, hogy mi a neokonzervativizmus, akkor azt mondhatnánk: gazdasági értelemben sajátosan amerikai, tehát európai szemmel liberális, míg kulturális tekintetben maximálisan konzervatív–tradicionalista iskola, amely emellett az amerikai értékeket – demokrácia, kapitalizmus, liberális társadalom – terjeszteni akarja, abból a megfontolásból kiindulva, hogy az morálisan és gyakorlati értelemben is felsôbbrendű.”
Wilson elnök közismerten vallási tébolyban szenvedett. Hofstadter politikatörténész megállapításai szerint Wilson, aki meggyôzôdéses hívô volt, hitt az amerikaiak isteni gondviselés-adta küldetésében, keresztény és amerikai civilizációs kötelességében illetve az angolszász kultúra
felsôbbrendűségében és az amerikai demokratikus államrendszer tökéletességében és univerzális elterjesztésében. Tudományos körökben ez ismert dolog, a politika területén azonban kockázatos ezt hangoztatni.
Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar egy kiadványában (Megadja Gábor A baloldali gondolkodás bírálata – Erki von Kuehnelt-Leddihn politikai filozófiájáról) olvassuk az alábbiakat:
„Kuehnelt-Leddihn külön figyelmet szentelt a külpolitika kérdésének, pontosabban annak, hogy a baloldal milyen végzetes kimenetelű politikát folytatott. A program végrehajtója az I. világháború alatti amerikai adminisztráció volt. Ugyan a whig hagyományban is volt némi monarchiaellenesség és antikatolicizmus, ám a progresszív wilsoni adminisztráció esetében mindez betegessé vált, a demokrácia eszméje pedig ideologikussá (azaz demokratizmussá). Az amerikai és a brit baloldal mindent, ami nem modern, haladó, demokratikus, azt retrográdnak, »reakciósnak« tekintett, mely maradványokat el kellett tüntetni. Így Kuehnelt-Leddihn nézete szerint a legfontosabb (és végzetszerű) év 1917 a XX. században, amikor Amerika eldöntötte, hogy
elpusztítja a »régi világot«. ... Az amerikai beavatkozás nyíltan az Osztrák–Magyar Monarchia elpusztítására tört, ami sikerrel is járt – ezzel hatalmas geopolitikai jelentôséget és hatalmat adva Németországnak, és hatalmi vákuumot kreálva tôle keletre. Ez Wilson ideológiai dzsihádjának jegyében folyt, mely szerint »biztonságossá« kellett tenni a »világot a demokrácia számára«. Ám ennél is erôsebb volt Wilson antikatolikus és »reakcióellenes« meggyôzôdése, amely néha saját doktrínáit, így az »önmeghatározásét« is felülírták. Épp ezért hiába tartotta Ausztriát és Németországot »egy fajnak«, ez egy központi római katolikus nemzetet eredményezett volna a »pápaság uralma alatt«, ami megengedhetetlen
volt. Ez az ideológiai hadviselés megakadályozott minden lehetôséget a békére, és totalizálta a háborút: a reakciónak eszerint vesznie kellett, azzal megállapodás nem volt köthetô. Wilsonra George Davis Herron volt nagy hatással, akinek részben »köszönhetô« az is, hogy 1917-ben nem történhetett békekötés. Herron nemzeti messianizmusa valódi modern »keresztes hadjáratnak« láttatta a világháborút a haladás, felvilágosodás, valamint a reakció, a Habsburgok, a Vatikán, a Junkerek erôi között. A végsô gyôzelem érdekében a nyugati propaganda igyekezett elterjeszteni a német és az osztrák hadseregrôl, hogy kegyetlen, vérszomjas, civilizálatlan barbárok.”
Ne áltassuk magunkat a művelt Nyugattal, a hozzáhasonulásunk általi megmaradásunk lehetôségével. Isten szent nevében és a felvilágosodás fényében szétverték Szent István országát. A fundamentalizmus gyôzött 1917-ben is, 1945-ben is, 1956-ban is, és most tenyerel bele a rendszerváltoztatást helyreigazító magyar törekvésekbe.
„Az amerikai biblikus küldetéstudat és a gondviselés általi kiválasztottság profanizált, modernizált megnyilvánulásának tekinthetô a wilsoni idealizmus és az újhegeliánus, újkantiánus liberális eszmeiségbôl kinôtt elmélet, amely a Hideg háborút lezáró rivális kommunista tömb szétesésével jelent meg és Fukuyama filozófus és Geoffrey Sachs közgazdász nevével fémjelzik. Matthew Arnold angol tudós 1888-ban talán erre a lelki, intellektuális magatartásra mondta Amerikáról, hogy »a ‘bolondok’ nagy civilizációja... az amerikaiak nem úgy látják a dolgokat ahogy azok vannak, hanem ahogy ôk látni szeretnék azokat; teljességel becsapják önmagukat«, amely józanító erejű drámai következményeket is produkálhat.” (Belvedere, 2001. aug. 5–8.)
Amiként a wilsoni fundamentalizmus tönkretette Közép-Európát, rá majd
egy évszázaddal megjelent a színen egy másik fundamentalista amerikai elnök, akinek Közel-Kelettel kapcsolatban voltak látomásai. „Egy ember sincs a republikánus oldalon, akinek Bushhoz hasonló vonzereje és kiállása lenne” – mondta Peter Wehner, aki Reagannek és Bushnak is dolgozott. A politika és a vallás kapcsolatát kutató John Green szerint Bush személyisége volt a kulcstényezô abban, hogy felekezetektôl függetlenül elnyerte a fehér protestánsok támogatását. Véleménye szerint Bush nagy pillanata az volt, amikor egy vita alkalmával Jézust nevezte meg kedvenc politikai filozófusának.
„Az Izrael-lobbi mellett más mozgatórugói is vannak az Egyesült Államok közelkeleti politikájának, amelyek közül jelenleg az egyik legfontosabb az Evangéliumi Keresztények hatása. Ennek a mintegy 40 millió tagot számláló (fôleg a déli államokban elterjedt) vallásnak a követôi a Bibliára támaszkodva, vallási alapon támogatják Izraelt. A Biblia szerint ugyanis az utolsó küzdelem a »Jó« és a »Rossz« között a Szentföldön fog lezajlani, és ehhez a küzdelemhez szükség lesz a zsidókra. Egyrészt errôl a nagyon komoly szavazói bázisról nem mondhat le a Republikánus Párt, másrészt nem szabad elfelejteni, hogy George W. Bush maga is ennek a vallásnak a követôje.
Még egy fontos szempont az USA külpolitikájának vizsgálatánál, amirôl az európaiak hajlamosak megfeledkezni: az amerikaiak világnézete. Az emberek nagy részének az a meggyôzôdése, hogy országuknak küldetése van, ami nem más, mint az amerikai modell és a demokrácia terjesztése. Egész egyszerűen a közvélemény nagy része úgy gondolja, hogy nem szabad cserbenhagyni a térség egyetlen működô demokráciáját, Izraelt.” (KisTáska, 2007. április 24.
Surányi Gábor, Az Egyesült Államok Izrael politikája.)
„Egy sürgôsségi költség törvényesítése vitájában George W. Bush elmagyarázta, hogy a hatalmas pénzek szent célt szolgálnak: »Új demokráciák eresztenek gyökeret Irakban és Afganisztánban és Amerika büszke rá, hogy mellettük állhat. Ez a törvényhozás segíteni fogja Amerikát, hogy folytassa a szabadság és demokrácia elômozdítását.« Az egysége-sen Yes-szel szavazó szenátor és képviselô uraknak ugyancsak nehezére eshetett a meghatottság könnyeit visszafojtani. Az összeg, közel 76 milliárd dollár egyenesen Irak és Afganisztán további megszállására és nehézfegyveres »demokratizálására« lett elôirányozva, míg 4,2 milliárd külföldi segélyekre (beleértve ellenzéki csoportok és mozgalmak támogatását, diverzáns tevékenységet, katonai tanácsadást, az amerikai demokráciát hirdetô médiapropagandát) és más nemzetközi kapcsolatokat építô programokra kellett.” (EMPIRIA Magazin IV. évfolyam – Kuliffay Hanna írásai.)
„Az ifjabb Bush azt állítja magáról, hogy bűneit megbánt újjászületett keresztény, akit isteni megbízatás vezetett magas hivatalához. Beszédei tele vannak bibliai idézetekkel és olyan célzásokkal, amelyek arra utalnak, hogy neki kell elhoznia a Mindenható adományaként a szabadságot olyan világtérségekbe, mint a feszültségekkel teli Közel-Kelet. Az amerikai elnöknek ezt az ájtatosságát nemcsak a vallásos jobboldal, de a fôáramlatú tömegtájékoztatás is egyértelműen támogatja és széleskörben népszerűsíti. ...
Amikor George W. Bush maga is elindult az elnökválasztáson 2000-ben, ôszinte meggyôzôdéssel közölte James Robinsonnal, hogy meg van gyôzôdve arról: Isten maga bízta meg azzal, hogy az Egyesült Államok vezetôje legyen: »Úgy érzem Isten akarja azt, hogy megpályázzam az
elnökséget. Nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy a hazámnak szüksége van rám... Tudom nem lesz könnyű mindez számomra és családom számára, de Isten azt akarja, hogy ezt tegyem.«” (Dr. Drábik János: Világdemokratúra, 2006.)
*
Az újvilágba kivándorolt európaiak magukkal vitték hitük iránti igényüket, amelynek ôket korlátozó törvényeit a tengeri úton elvesztették, a hiányt önös érdekeik megfogalmazásával pótolták. Sok prókátor és hitmagyarázó nyomán sok új felekezet versengett a hívek kívánságait kielégíteni, az így közakaratnak megfelelô vallásos életet nem tudták kikezdeni az Európában oly sikeres vallásellenes mozgalmak. Amíg Európában a politikai hatalom megszerzéséhez demokrácia-ellenes az egyházak bevonása, Amerikában demokratikus is, meg természetes is.
Nehéz helyzetben van az európai kis ország, ha élni is akar a nagyhatalmi keretben. Kell hogy ismerje a baráti és szövetséges nagyhatalom természetét, érdekeit és akaratát, és azt is, hogy a benne uralkodó, karakterét képezô, hiterejű ideológia nem engedi, de érdekei sem engedik számára a kis ország szemléletének megértését. Ugyanakkor a kis ország a nagyhatalom háborús gyôzelmébôl fakadó, íratlan, de fennálló ellenôrzési és beavatkozási jogainak kényszerű tudomásulvétele mellett meg kell találnia – ha élni akar – alapvetô érdekeinek lehetséges módozatait. A demokrácia nem kôbe vésett akárhány parancsolat, hanem egy történelmi nézetrendszer, amelynek a természetet követôen eltérô értelmezése és megfogalmazása lehet a világhatalmi dominanciára törekvô nagyhatalom, illetve a nemzete pusztulását megállítani akaró, sorozatosan a nagyhatalmi törekvések áldozatává tett kis ország számára.
» vissza a HUNSOR honlapjára
írta Csapó Endre
a HUNSOR munkatársa, a Magyar Élet főszerkesztője
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
Csapó Endre korábbi cikkei:
• A szocialisták hűtlenek önmagukhoz is
• Az ideológia elvkövetésre kötelez
• Az igazság magyar oldala
• Székelyföld történelmi jogait követeli vissza
• Külpolitika Brüsszeltôl Moszkváig
• A baloldal: „Orbán-Magyarország – demokratikus arculatú diktatúra”
• A magyar baloldal külföldi vállalkozás
• Az áldozatnak soha nem lehet igaza
• 1944. október 15-ike mérlege
• Nemzeti védekezés
• Fellángol a trianoni tűzfészek
• Küzdelem a gazdasági szabadságért
• Mit ér a magyar a Nagyvilágban?
• Kísértet járja be Európát
• Az Unió szovjetizálása – brüsszeli törekvés
• Egy divatos politikai megbélyegzés
• Párizs balra lépett, jobbra tart
• A termôföld a nemzet erôforrása
• Uniós támadás sodrában
• A magyar felzárkózás küzdelmei
• Függetlenségért örök küzdelem
• Magyarüldözés - baloldali program
• Szent versenyszabadság
• Vörösök — régen is, most is
• Gazdasági bajokra politikai támadás
• A büntetés, mert az ország meg akart állni saját lábán
• „Óriási politikai átalakulás kezdetén”
• Az euro megmentése a tét – vagy ürügy
• „Megharcolunk minden magyarért!”
• Az elvándorlás népe
• Új magyar párt alakult Erdélyben
• Orbán háborúja az ország védelmében
• Meddig magyar a magyar, idegenben?
• Hitelfelvételek elszámoltatása
• „Magyarország nagyon súlyos veszélyhelyzetbe sodródott”
• Munkaalapú gazdaság
• Közép-Európa — nemzeti alapon...
• Rossz hírünknek mélyebb oka van
• A liberalizmus alkonya
• Lehet-e magyar nemzet a román államban?
• A harmadik nemzetrész
• A "levitézlett" emigráció
• Médiatörvény: Tisztátalan háború folyik Magyarország ellen a nagyvilágban
• Befejezhetô a rendszerváltás
• Vörös áradat
• Románia kutyaszorítóban
• Vörös áradat
• Kinek az alkotmánya?
• A vármegyék is életre kelnek
• A kommunizmus tetemrehívása
• A honfoglalás folyamatos feladat
• "Gazdasági szabadságharcot vívunk"
• Nemzetközi (beavatkozási) Valutaalap
• A média a nemzet alkotmányos intézménye lesz
• Brüsszel: "Engedékenységnek nincs helye!"
• Szemben az árral
• A jobboldal történelmi színre lép
• A váltás ne csak a kormányt érintse, takarítsák el a rontó irányzatokat is
• A kettős állampolgárság rejtelmei
• Szólunk időben
• Rosszhangzású szó a "nemzet "?
• A magyar baloldal csupa vörös ugye?
• Országbitorlók balra el!
• Korrupcionista Respublika
• Nemzeti kapitalizmust!
• A nemzeti reakció együttműködése
• Éveleji látóhatár 2010
• Húsz év után ott tartunk...
• A költségvetés is a hitelezőké
• A pályáról lelépni tilos!
• Ellenkorrupció cselgáncs
• Benes bűnbe ötvözött két népet
• Nagyhatalmak ölelésében
• Új (régi) oroszpolitika
• Globális fölmelegedés
• Beszéljük meg
• A megrontott alapot helyre kell állítani
• Az ország arculata Bajnai módra
• A nemzeti könyvkiadás hetven éve
• Jobbra húzódás ajánlatos
• Húsz év értékelése
• A száműzetés egyelőre fokozódik
• "Előre tör a jobboldal!"
• Trianon oldása az unióban
• A rendszerváltozás európai ügy
• EP választás június 7
• Bajnai kicsomagolt
• A globalizmus csapdájában
• A baloldal alkonya
• Veszi a kalapját, és marad
• A kapitalizmus megtérítése
• A válság oka a túltermelés
• A kaptár élősködői
• Szélsôségek alkonya
• Az élősködő állam élősködői
• "Eredj, ha tudsz"
• Csapataink harcban állnak…
• A forradalom ma már közpréda
• Magyar Atlantisz
• A bankokrácia csődje
• Milyen legyen az Amerika-barátság?
• Gyurcsány utolsó mutatványa
• Olympia - új nagyhatalom jelentkezik
• Az új osztály lapos ügyei
• Pártunk és kormányunk - Meddig?
• Tisztuló médiavilág
• Európa Afganisztánja
• Az ismeretlen emigráció
• Ős-szlovák ábrándok alkonya
• Mérföldköveink
• Délvidék újabb veszélyei
• A demokrácia próbaköve
• Új korszak a kisebbségi kérdésben
• A schengeni övezet
• Ország és emigráció
• Erdély: Remény és végzet
• Szovjetvederbôl globálcsöbörbe
• A Kárpát-medence új esélyei
• Lopják a forradalmat is
• Ötvenhat nem alku tárgya
• Ötvenhat a felelôsség hínárjában
• Takarodik vagy eltakarítják?
• Aradtól Pozsonyig
• Fundamentalizmus-alapozta politika
• Lássuk hát a medvét!
• Világra szóló hisztériakeltés
• A magyar prizma
• Get away – Jön Big Brother
• Számlakommandó a neve...
• A baloldal hagyományosan társadalomellenes
• "Erôs Európa, erôs közösségek"
• Minden baj gyökere...
• A vörös múlt szeplôtelenítése
• Sikos talaj az olajos
• Európa második élete
• Újra felfedezett Trianon
• Félrajoszlop balra!
• Trianon – eszmetörténeti gyalázat
• A föld is eladó
• A baloldal belbajai
• Ibolyántúli üzenet
• Délvidék újabb kálvária-állomásai
• Felvidék utat mutat
• Gázvezeték-kötelék
• Nemzeti ünnep és a hatalom
• Székely, küzdj és bízva bízzál!
• Reformdemagógia
• Politikai dráma — fôszerepben Gyurcsány Ferenc
• Politikai koncert: vezényel Orbán Viktor
• Ügyeletes ármány — a populista
• A Gorka-jelenség
• A Globálbolsevik Kiáltvány
• Éveleji látóhatár
• "Rendôrállamban élünk..."
• Forradalom, érdekek hálójában
• Ünnep után még zavarosabb a kép
• A bajok gyökere
• Ünnep és igazság kisajátítása
• Proliberal diktatúra
• Kinek és miért veszélyes a jobboldal?
• Újabb darab tört le Trianonból
• Az állam társadalom iránti hűsége
• A szoborpark fölkerekedett
• Budapest a "bűnös város"
• Tájkép csata elôtt
• Jön-e a kor embere?
• Európa elözönlése
• Autonómia elodázhatatlan
• Iráni urán, dúsít vagy búsít
• Választások éve
• Újévi gondolatok
• Nemzet az Alkotmányban
• Globália über alles
• Szobor és politika
• Délvidék emlékeztet
• Szomszédsági szédelgés
• Kéttornyú politika
• A forradalmat is elprivatizálták
• A hatalom kvantumelmélete
• Októberi gondolatok
• Köztársaság-vita a parlamentben
• Magyarverés Szerbiában
• Állampolgárság nemzetpolgárság
• A természet néha visszaüt
• Három hónap Magyarországon
• Lendületben az ország sorvad a nemzet!
• Európa-majális
• A győzelem ünnepe
• Magyar Fórum Lakitelek
• A Társaság elnöke
• A lengyel pápa hagyatéka
• Hatalombitorlók hitelesítése
• Hatalom és nemzet
• A mezőgazdák ügye nemzeti létkérdés
• Politikai nemzetegységet!
• Jön a balkanyar!
• A vajdasági vizsgálat kétes kimenetele
• Új román kormány Lesz-e autonómia?
• Pozsonyi füge az EU-nak
• Orbánvadászat balról-jobbról
• Éveleji Látóhatár
• Ki vétett? Mi ellen?
• Ukrajna széteshetne
• Csak hangulat minden
• Pártalkotta miniszterelnök
• A Magyar Demokrata Fórum alkonya
• Kormánydöntő SZDSZ
• Szakadozó déli partok
• Válaszúton az MSZP
• Állam és korrupció
• Ünnepelni már tudunk
• Fel a Felvidékre!
• Örömóda, új zászló, új hódolat
• A választás tétje
• Megyünk vagy visznek
• "Egy nap süt ránk"
• "Vannak jó terroristák is"
• Magyarság és Európa
• Medgyessy medgy-e?
• Mozog a föld népe
• A Felvidék sem rózsakert
• Fortyog a szerb katlan
• Pártok világa
• A nemzet mégis élni akar
• Autonómia és demokrácia
• Lesz-e nagymosás?
• A mai helyzet a Szent Korona szemléletében
• Magyar tájékoztatás
• Van-e forradalmi feszültség?
• Az ország - úgy általában
• Egy nemzet sok államban - kettős állampolgárság
• Alakuló világrend
• Bálványos - magyarok Mekkája
• Autonómia az idő kapujában
• Az ébredés napja
• Forr a politikai fazék
• Megmaradásunk
• Denaturált státustörvény
• A magyar nép nagykövete
• Trianon - a jelenvaló
• Nyugaton a helyzet változatlan
• Székelyföldi fejlesztési régió
• A rendszerváltozás álságai
• Az állandóság elemei a változásban
• Az unióban is helyt kell állni
• "Tagok legyünk, vagy szabadok?"
• Más lesz a világ ezután...
• Európa merre van?
• Nemzet és baloldal
• Gazdaság és politika
• Új időket jelző tüntetések
• Nemzeti ellenzék
• Globália háborúja
• Éveleji látóhatár
• A csatlakozás aggodalmai
• Amerika háborúja
• Az Újvilág világbirodalma
• Magyar Állandó Értekezlet 2002 novemberében
• Politikai táj tizenöt év múltán
• Médiavadászat
• Délvidéki Parnasszus
• A Föld a gazdagoké
• A bölcsesség tizennégy pillére
• A medve ébresztése
• Államok alkonya
• Mit hoz a változás? - írta Csapó Endre
• A környezet természetrajza
• Jugoszlávia nincs többé
• Háborúnak lenni kell
• A NATO mint politikai haderő
• Bankár és szocialista
• Egy könyv, amely iránytű lehetne
• EU bővítés: Előnytelen kilátások
• Ahol templomok rogynak térdre...
• Erdély - az európaiság határa
• Éveleji Látóhatár
• Újévi gondolatok
• Nemzet és emigráció
• Egy csendes győzelem
• Egy csendes háború
• A fejlődés árnyai
• A kedvezménytörvény életbe lép
• Negyvenöt év után
• Győzni csak együtt lehet
• Lépfene és új világrend
• Emigráció a hazáért
• A medve előjött
• A huszadik század még velünk van
• "Ma is van jövőnk!"
• A baloldal félelmei
• Öntik már a sódert
• Színjáték Genovában
• Magyar bemutató napok a NSW-i Parlamentben
• Tíz szakdolgozat a Szent Koronáról
• Épül a magyar jövő
• "A haza nem eladó"
• Szlovákia lecsúszott a Balkánra
• A délvidékiek autonómiájának esélyei
• Jól vizsgázott az Országgyűlés
• Tanácskozás után
• Európa közepe Budapest
• Népszavazás - kétes cselfogás
• Lesze-e valaha Magyarok Világszövetsége?
• "Lefejezik"-e a Kisgazdapártot?
• A nemzetegyesítés további feladatai
• A nemzetegyesítés első törvénye
• Ahány ház, annyi egyház
• Délvidéki remények és aggodalmak
• Dabas beindította a választási kampányt
• Sajtóelvtársi összefogás
• A zámolyi romák cigányútra mentek
• Szétverni a szobrot is - ha magyar
• Trianon burjánzó ártalmai
• Tologatják már a villamost
• A kirándulás végetért...
• Gátak és rögeszmés gátépítők
• Nyugatról másszínű a táj
• Nemzetállam helyébe nemzetországot!
• Perpatvar a kisgazdapártban
• Éveleji látóhatár
• A Világszövetség sarokba állítása
• "Kis ország is mondhat érdekeset"
• Győzött a Balkán Romániában
• Szlovák demokrácia benesi árnyakkal
• Pro Transilvania - Önálló Erdély
• Cser Ferenc interjú: Gyökerek - írta Csapó Endre
• Honnan ered a felemás világ?
• Elnökválasztás - a döntetlen eldöntése
• Pozsonyban is szakad a cérna
• Veszélyes lakoma Bukarestben
• MVSZ rendkívüli küldöttgyűlés lesz dec. 1-én
• A választások előszele
• Ünneplések nyomában
• Középeurópa-politika kellene
• Fogy a magyar! kit érdekel?
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
HUNSOR - All Rights Reserved -
., A.D.
|
|
